Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-03 / 5. szám
4 1901. február 3. mentessék és gyümölcsözővé tétessék. Már abból az alkalomból^ midőn a földmivelésügyi miniszter ur ő nagyméltósága 1898-ban balatonparti szőlők rekonstrukciója érdekében Keszthelyen volt, már akkor voltam bátor hangsúlyozni, hogy a szőlők felújításának gyorsítására és általánosítására többek között főleg a balatonparti vidékeinek a közforgalomba való belevonását tartom szükségesnek ezen vasútierv létesítése által. Mindenki felismerheti e vasútvonal óriási SordeiL'jét. mert nemcsak e vidék uj felvirulásának ez az éltető gyökere, de országos érdeke is. A jó közlekedés meghozza a Balaton zalai partjára az idegen forgalmat, a szegény nép kitűnő áron értékesítheti minden aprólékos terményét, a területek értéke kétszeres, sőt háromszoros leend. épülő villák körül fák, kertecskék és rekonstruált szőlők támadnak és ami fő, lesz a szegény szőlőbirtokosoknak tőkéje, a rekonstrukciót erélyesen megkezdeni. A cél a szőlők felújításának gyorsítása. Nem állítok sokat, de a vasút tíz évvel előbbre vinné a szőlők felújítását és ez a tíz évi. külómbözet ekkora érték előállításával dúsan kárpótolná az álhimot a befektetésért. Ez a szempont az, amelyre kiváló súlyt kívánok helyezni, amelyet hivatalos adatokkal is támogatok, hogy nemcsak a vidéknek ínséges helyzetén kötelességünk segíteni, de az ország finánciális érdeke is megkívánja, hogy azt az elvesztett adóalapot újra megszerezzük, annál is inkább, mert igazolni fogom, hogy a hozandó áldozat bőségesen meghozza gyümölcsét és tulajdonképpen csak hasznos állami beruházást képeznek. (Halljuk ! Halljuk !) Ami e vidék Ínséges helyzetét illeti, arra nézve itt vannak az összes körjegyzőségektől beszedett hivatalos kimutatások, amelyek számadatokkal igazolják, hogy minő szegénységgel küzd a nép, mennyire meg vau terhelve vagyona ós menynyi az adósága, hogy még személyhitele is igénybe van véve és hogy e vidékről a nyomorúság már több családot kivándorlásra kényszeritett, pedig azt hiszem, nem nézhető közönynyel, hogy ez a szomorú példa itt is elharapódzzék, ahol erre előtte soha eset nem fordult elő, mert, amint előbb emlitém, e vidék uépessége mind máig inkább volt hajlandó a végsőig menni, sem hogy elhagyja ősei tűzhelyét. Es dacára a felújításnak, sőt az e téren elért szép eredményeknek, a helyzet most vált tarthatatlanná, mert éppen ez verte adósságba a népet ; és a bor értékesítésnek nehézkessége, sőt mondhatnám, teljes stagnálása még a gyümölcsözés eredmenyet is teljesen ílluzóriussa tette. A helyzetnek ismertetésére pedig itt van a tapolcai járás főszolgabirájának is a hivatalos jelentése, amelyet felolvasni ismét nem kívánok, csak jelezni óhajtom, hogy ma olyan az állapot, hogy minden községben óriási számra szaporodnak az árverések, hogy r ott óriási öszszegeket nyelnek el azok az adóhátralékok, a Ismeretes a cicák szívós szervezete. Macska is, csaknem lecsüngő fejjel elvánszorgott a kertajtóig, ott lefeküdt szépen ós elaludt örökre. Nyuszi ott gyönyörködött a sövény mellől áldozata végvonaglásaihan. Ekkor arra jött Hektor, hogy fölkeresse hűséges pajtását, s a mint ennek véres hulláját fölfedezte, nem szólt semmit, csak szépen eltemette a kert végében, sajátkezüleg árván egy kis gödröt számára' Egy darabig ott nyöszörgött e sírhant felett, aztán visszafelé indult. Ekkor megpillantotta a sövény túlsó oldaláról kárörvendően vigyorgó Nyuszit. A véres bosszú uj véres bosszút vont maga után. Hektor iszonyúan megtépte Nyuszit, ugy hogy ez belehalt sebeibe két nap alatt. Hekt or búskomor azóta ; napról-napra fogy • ki tudja, nem eleped-e egészen Macska titán ? ... . Bodrog;közi. melyek egyáltalán behajthatlanok es az államra nézve elvesznek és ma már ezen kimutatas sze- ; rint kénytelen volt innen közel háromszáz csa- ; Iád részben Amerikába, főleg Sziax omaba, reszben a balatonparti vagy Kecskemeti liomokszolőkre kivándorolni. . Ami a második és főszempontot illeti, az állam financiális érdekét, ezen hivatalos kimutatásokból kitűnik, hogy Felső-Eorstol I apolcáig, tehát a veszprómmegyei reszt bele sem értve, csakis a Balatonparti jegyzősegekben a7 elpusztult szőlők után leengedett allami ado évenkint 201.386 koronát tesz ki, vagyis 4 millió korona kapitálisnak az 5-ös százalékát, amit elveszít az állani évenkint, pedig az egész vasút alig kerülne többe 4 millió koronánál, eltekintve azon garanciától, amit ;<z állam elvállalt az agrár kölcsönök által ! Az erről beszerzett hivatalos adatok szerint a tapolcai kerületűén agrár kölcsönnel telepitett szőlők kitesznek -irka 1000 k. holdat, a b.-füredi kerületbe cirka 600 k. holdat; az eddig folyósított agrár kölcsön kitesz : 1,164.820 koronát;' felyósitás alatt vau : 2000000 korona. Bekebelezett kölcsön : 1,630.748 korona. Bekebelezés folyósítás alatt 280.000 korona, vagyis 200.000 ko-ona agrár teher van eddig ezen szőlőkön. Ezen kölcsönök törlesztése egy-két év alatt beált és ha az adósok fizetésképtelenek lesznek és a scőlók tömeges árverezésre kerülnének, oly értékcsökkenés állana elő, hogy a szőlők a nyújtott agrárhitelt nem érnék meg, mert ily viszonvok közt annyi reflektáns nem is akadhatna, eltekintve, hogy akkor a jelenlegi tulajdonosok csakugyan földönfutókká válnának ; ez pedig már nem csak anyagi, de erkölcsi veszteség is lenne az országra ! Ami a harmadik szempontot illeti, t. i., lio°y a vasút építése hasznos beruházást képezne, ezzel az állításommal éppen nem akarok adós maradni és azért annak kifejtését még a t. Ház kegyes engedelmével pár szóban fogom előadni. Példaként áll elóttüuk a déli vasút forgalma a Balatonnak somogyi partjain ! Most, hogy végre közönségünk a hazai fürdő- és üdülőhelyeket mindinkább felkeresi, bámulva látjuk rövid pár óv alatt a Balatonnak ezen partján, mintegy varázsütésre kifejlődni az egyes fürdő- és villatelepeket. Majd minden őrház más fürdő megállóhely és az azelőtt értéktelen puszta homoklegelők 5-szörös, 10-szeres értéket nyertek! Meg kell adni közönségünknek a már szükségletté vált kényelmet mindenben, de főleg közlekedésben és az a közönség ma már hazafiságból sem fogja pénzét külföldön elkölteni. S ha a somogyi partot elárasztotta főleg a fővárosi közönség, mennyire fogja felkarolni a zalai partokat is, (Halljuk! Halljuk!) a hol telket vásárol és arra villát épít, tudja, hogy körülötte lévő szőlő meghozza az egész befektetésnek kamatját. De a forgalom szempontjából is, én igen kérném a t. kereskedelmi miniszter urat, tegye tanulmány tárgyává, hogy minő személyforgalomra lehetne itt még számítani a Dunántúli városokból, ahonnét bizony ma senkinek sincs kedve a Balatonra jönni nyaralni, mert közelebb és kényelmesebben éri a Steyer és alsóausztriai fürdőhelyeket, de ekkor Sopron, Pozsony, Győr, Szombathely, Kis-Cell, Pápa stb. városok közönsége mind könnyen felkeresheti_a vidéket. (Igaz ! Ugy van ! jobb- és balfelől.) Es téves hit volna az, hogy e vasút üzeme csak a nyári rövid idejű személy forgalomra támaszkodhatnék, mert mindenesetre ennek létesülte vei az épülő villákhoz az anyagszállítás, a szőlők felújításához karók, vesszők, egyéb anyagok, főleg műtrágyák szállítása erősen mérleglendő és az igy megindult borkereskedelem, amely ma oly nehezen és csak a termelők nagy kárára bonyolítható le, egész más lendületet venne. A kataszteri kimutatás szerint is van azóta foganatosított kitelepítésekről befejezett adatok szerint e vonal mentén 15—16 ezer kataszteri hold szőlőterület, de azóta ez lagalább a kétszeresére emelkedett, mert egyes községekben a kimutatott szőlőterület annyi, hogy biztos tudomásom szerint ott egyes nagy szőlőbirtokosnak is van ma már majdnem annyi szőlőterülete, ugy, hogy bátran felvehető 30 ezer kat. hold szőlő, természetesen ma. már kipusztulva. Ennek felújítása után átlag termését csak 20 hektoliterre véve fel, az 600 ezer hektoliter termést ád és tekintetbe véve, hogy egy waggonba circa 60— 70 hektoliter bor fér el, ez maga majdnem 10000 waggon szállítmánynak felelne meg. Ez igazolja, hogy egy szőlős vidéken a termés háromszorta nagyobb forgalmat biztosit a vasútnak, mint a szántóföld, ahol egy hold legfeljebb egy tized waggon rakományt ad, meg a szőlőnél egy hold már 1/ 3 waggont tölt meg. De mérlegelendő lenne még az is, hogy ezenfelül termény vagy nagy mennyiségű nád, kő, mész stb. is szállítható lenne. Mindezek dacára, feltéve, hogy a forgalom nem hozna is semmit, az állam mégis dúsan vissza kapná a befektetést azon területi érték emelkedésben és elveszett adóalap megteremtésében, amelyre már utaltam! ü, vasút létesítése évek óta vajúdik az érdekeltség körébe ; és hogy mennyire érzi ez a vidék, hogy ezen terv megvalósulása egyedüli megmentője, mutatja az, hogy mondhatnám a szájából elvont falatokból akarja összehozni azt az összeget, amit törzsrészvényekre jegyezni kell ; de én arra kérem a t. kereskedelmi miniszter urat, ne erre fektesse itt a súlyt, hisz az állani nem lehet olyan, mint az uzsorás, aki ott tud préselni, ahol legnagyobb a szükség, banem vegye mérlegelésbe mindazokat, amiket előadni bátor voltam, hogy tudniillik, ezt a kérdést állami szempontból fokozottan állami erővel kell megoldani s akkor meg vagyok győződve, hogy információim igazolni fogják szavamat. T. Ház ! Vicinálisokról ma csak távolról is érdeklődni igen háladatlan dolog és ha én azt mégis tenni mertem, tettem ezt kötelességem tudatában, megkönnyítve helyzetem az által, hogy személyesen semmi módon érdekelve nem vagyok, sem koncesszióval nem birok, sem egy talpalatnyi földdel az egész vonal mentén. Mindezek után végül még arra kérem a t. kereskedelmi miniszter urat, hogy vegye vezető kezébe a vidék megmentésének ügyét országos, állami érdekből és találjon módot arra, hogy azt meg is valósítsa. Hazánknak az egyik legszebb, ezüst habjaival hullámzó Balatonunknak és arany borát termő hegyvidékeinek ezen gyönyörű ölelkezósi pontján hazánknak az egyik legszebb, most legkoldusabb vidékén. (Helyeslés jobb és balfelől.) Fejezze be ezt a munkát azzal a tetterővel, a melyet egész politikai életéből megtanultunk ismerni és becsülni azt a munkát, melyet megkezdett az a nép és vezetett, segített eddig földmivelésügyi kormányunk ebben is igazolva azt az igazságot, hogy gazdasági és kereskedelmi érdekek ilem lehetnek ellentétesek, hanem egyenesen egymásra utaltak. (Helyeslés.) Ezen elvet és igazságot állítom és vallom, nemcsak ezen esetre, de általában is és ha ezen érdekek közt a harc mesterségesen lesz felidézve ugy annak indokát kutatni fogják, mindig megtalálható lesz a személyi érdekben és önzésben. Nem lehet, nem szabad e nemzetet kereseti ágak szerint széttagolni, hanem azoknak összfejlesztésében kell tömöríteni. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem t. Ház, hogy végcélban nekünk csak egy hazafiúi vallásunk lehet ; ha nemcsak ajkunkon hordjuk, de lelkünkben érezzük azt a szikrát, amelyből a hazaszeretetnek lángja gyul ki ; és e hazafiúi vallásnak is meg van a maga szent háromsága a mezőgazdaság, ipar és kereskedelemben, de ennek titka megfejthető azon magasztos célban, melynek ideálja : az egységes nagy Magyarország ! (Élénk helyeslés jobbfelől.) A magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna széles Magyarországon minden nemes érző aszszonyának lelkéig s meséket, regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Nópiparuukról akarok írni. A téma nem uj, sőt napjainkban, mikor országszerte megindul az akció a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas is- Ezt a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az, a mi a magyar nópléleknek, népművészeinek egyik legérdekesebb megnyilatkozása : a népipar, illetőleg ennek különösen azok az ágai, a melyek már természetüknél fogva is első sorban érdekesek előttünk: