Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

5. varrottasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékek. Alig vau hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle káziiparral ne foglalkoznék. Földmivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a liáz szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, a hol a föld nagyon soványan táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek íő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékiek, a hol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munka-anyag beszerzésivel, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával uj jabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáró

1 van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyarmathyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta a varrottas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősauyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve ; előkerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon. a hol kalotaszegi varrottart ne látnánk; a külföld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte elvirágzásának delelőjót s hogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdouképen nem is méltányoljuk mi eléggé ezt azt iparágat. Meg vagyok róla győződve, hogy Angliában — a hova tudvalevőleg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a müizlésünk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nivón állunk, hogy bármilyen silány külflödi gyártmány becsesebb, mint a sokkal külöinb hazai. Pedig nem képzelek szebbet, női lelket, finomabb izlésü kedélyt, jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Yolt alkalmam igazán remek mintájuakat látni : fodorvászonra fej tővel hímzettektől fiuoni lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy két darabot be nem szerez. — Hiszen bámulatos olcsón ""adják. Az ember szinte gondolkozik : vájjon az anyagot vagy a munkát fizette meg rajta. Már 2 koronáért szép V2 méter hosszú és pár centiméterrel keskenyebb teritőcskét árulnak. Aki valaha hímzett effélét, tudja, hogy alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekciót állithatunk össze: ágy, asztalterítő, függöny, (egy ablakra) pamlagvédő. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés ! Most, a mikor a berendezés divatja a lelket, kedélyt és Ízlést megbénító egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a vartottasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig minden szobában helyet foglalhat. — Gondoljanak el egy poétikus leányszobát : az ágyterítő, a függönyök, a toilett asztalka teritője, a varróasztalka boritója kék fejtövei valami finom vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piros fejlővel hímzett kollekcióval ? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a mag}-ar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. Hát azok a remek selyemmel hímzettek vajon nem válnál nak díszére a legelegánsabb szalonnak is ? Már hallom az ellenvetéseket : a varrottasok nagyon drágák s kevés asszony engedheti meg magának- azt a lukszust, hogy egy-egy kollekciót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja nagyon kezdetleges, hogy mindenkinek előnyös, csak a (ermelőre és fogyasztóra nem. Kétféle módja van t. i. az eladásának. Maga a nép járja be munkáival az országot, — mondhatom, nagyon kelletlenül teszi, — vagy — s ez a leggyakoribh eset — lelketlen kereskedők (akad ilyen a nép között akárhány) megszimatolva, hogy mikor van a ládafiában szűkön a pénz, összevásárolják az elkészült munkákat potom áron s tovább adják két, ha nem három annyiért. Azt tapasztaltam, hogy a háziiparnak ez a nyereségvágy a megölő betűje. Ezért üdvözölheíi termelő és fogyasztó őszinte őrömmel az Erdélyi Kárpát, Egyesületnek azt, az ideális és praktikus tervét, hogy közéjök közvetítőnek állván, természetesen teljesen önzetlenül munkálkodván, a népipar minden ágát virágzásra juttassa. Érdekes ennek a tervnek a története. A nevezett egyesület Kolozsvárt, Mátyás király születési házábin néprajzi muzeumot szervez, összegyűjti mindazt, a mit a néplélek és népművészet eddig teremtett. Ezt ö szegyiijtő akciónak eredményképen mesés kincs és gazdagság került napfényre. E cikkem szük keretében főképen a női kézimunkákról óhajtok megemlékezni : régi száz meg száz esztendős hímzések kerüllek a gyűjtők fürkésző buzgalma folytán a muzeumba. Le sem írhatom, hogy mennyi érdekes minta van itt összehahnozva : varrói tasok, írás után varrlak, (az előrajzoltakat, hívják így), kereszt ós fonott. öltéssel hímzettek olyan páratlanul gazdag yálioza 1 osságba 11, hogy egy egész ipariskola találna benne mintának valót. De nem ezekről akarok 1 ulajdonképen szólani. Azt akarom elmondani, hogyan érlelődött meg az egyesület kebelében a népipar fellendítését tervező eszme. A g)üjtők majd minden faluban akadtak régi varrottasokra. Szép s^óia, de legfőképen arra a kecsegtető kilátásra, hegy a muzeum századokra megörökíti nevüket, felemelték a láda tetejét s többnyire ajándékul adták a régiségeket,. Arra a kérdezősködésre, hogy miért nem varrnak most is, azt felelték, hogy nem érdemes. Jobbára el is feledték már őseik munkáját, mert nincs lökéjük a munka megkezdéséhez. Pedig rá lennénk utalva a házi iparra, hiszen alig tudnak megélni némely vidéken. Vájjon azoknak a mult idők réges homályából előkerült mintáknak az alapján nem lehetne újra fénj're varázsolni a házi iparcikket ? Meg vagyok róla győződve, hogy igen. Lelkes kitartás és első sorban a magyar hölgyek támogatása szükséges hozzá. S vájjon nem szívesen támogat-e minden magyar nő teljes áldozatkészséggel olyan eszmét, mely, a míg egyrészről egész mpgélhetési forrását biztosítja, másrészről, otthonának magyar stilü díszítéséről gondoskodik. (Vége köv.) A csáktornyai nöegyesület köréből. A csák tornyai jótékonycélu nöegyesület f. évi január hó 27-én tartotta meg Bernyák Károlyné elnöklete alatt az évi rendes közgyűlését. Főbb tárgyai voltak: 1. Az egyesület ideiglenes titkára, Braunéi- Lajos röviden előterjeszti évi jelentésében az egylet választmányának működését és jellemzi állapotát. E jelentésből megtudjuk, hogy a nőegyletnek a mult évben 76 tagja volt, időközben eltávozott 6, kimaradt 1, meghalt 1, az év végén maradt 68 tag. A f. évben a tagok száma 78. Ezekből 1 alapító, 77 rendes. A tagok száma a f. évben 9-el szaporodott. Az egylet áldásos jótékonyságával a mult évben 31 szegényt rendes havi segélyben részesített, azonkívül 21 'pár meleg lábbeli a szegényebb tanulók és 21 köbm. tűzifa a szegények között kiosztatott. A titkári jelentés beszámol az egylet részére érkezett adományokról is. A jelentést a közgyűlés tudomásul veszi 2. Elnök bejelenti, hogy Jeney Gusztáv nyug. igazgató-tanító, ki az egyletben két évtizeden keresztül a titkári teendőket teljesítette, — megrongált egészsége miatt, — ezen tisztjéről lemondott. A közgyűlés a lemondást ugy sajnálattal veszi tudomásul, volt titkárának munkássága ért, — ki oly lelkes és ügybuzgó tevékenységet fejtett ki e humánus egylet körében, — jegyzőkönyvi köszönetet mond, erről őt írásba értesiti s egyúttal tiszteletbeli titkárának mej választja. 3. Bencsák Ilona pénztáros kimerítő jelentést tett a pénztár állapotáról : Az 1900. évben a bevétel volt 1) tagsági díjakból 473-60 K., 2) adományokból 180 kor., 3)kamatokból 305 K. 83 f., összesen 969 kor. 43 fillér. Kiadás 1) rendes havi segélyezésre 912 le. 1) szolga fizetése 20 k. 3) kezelési költség és rendkívüli segélyre 10 k., összesen 952 k. Egyenleg 743 kor. Az 1899. évi számadás szerint december íó 31-én a vagyon kitett 6149 kor. 10 f. 1900. évi bevétel 959 kor. 43 f. összesen 7108 kor. 53 f. Kivonva az 1900. évi kiadást : 952 kor. Az összes vagyon 1900. évi december hó 31-én 6156 kor. 53 fii., mely összeg takarékpénztári könyvecskékben a takarékpénztárban van elhelyezve. 4. A pénztárvizsgáló-bizottság, nevezetesen Bernyák Károlyné, Tóth Lajosné és Pethő Jenőné f. évi január 20-án a pénztárt megvizsgálta s ennek alapján Pethő Jenőné a pénztár állapotáról szóló jelentésében kinyilvánítja, hogy a v izsgáló-bizottság a pénztári naplókat megvizsgálta s azokat rendben és minden tekintetben mintaszerűnek és kifogástalannak találta s igy kéri a közgyűlést, hogy a pénztárosnak a felmentvény megadása mellett jkönyvi köszönet nyílvánittassék. A jelentést a közgyűlés örvendetesen tudomásul veszi s Bencsák Ilona pénztárosnak odaadó készsége, buzgalma és fáradozásáért legmelegebb köszönetét nyilvánítja. 5. Előterjesztetett az 1901-ik évben segélyben részesülők névjegyzéke, számszerint 32. Erre nézve elhatároztatott, hogy mind a 32 szegény segélyben fog részesülni. 6.Elnök előterjeszti a f. é. jan. 12-iki táncvigalom pénztári beszámolását. Összes bevétel 746 kor. 70 fii, a kiadás 323 kor. 62 fii. A karácsonykor kiosztott lábbeli és tűzifa ára 260 kor., mely a táncvigalom jövedelméből fedeztetett; íg.V a tiszta jövedelem 223 kor., mely összegből, — elnök indítványára — 100 korona az alaptőkéhez csatoltatik, 220 kor pedig jövő karácsonyi segélyezésre fordítandó. A közgyűlés a táncvigalom pénztári számadását tudomásul veszi, az indítványt elfogadja s egyúttal az elnöknek s a bálrendezőbizottság tagjainak sikeres és tevékeny működésükért jegyzőkönyvi köszönetet mond. 7. A Jeney Gusztáv lemondása folytán üresedésben volt titkári állásra egyhangúlag Brauner Lajos községi tanitó választatott meg. 8. Választmányi tagul megválasztatott: Kayser Lajosné. 9. Ajkönyv hitelesítésére felkéretuek Ziegler Kálmánné és Zakál Henrikné. 10. Végül elnök az őt támogató tagoknak jóindulatu pártfogsukért és az ügy iránti meleg érdeklődésükért szives köszönetet mond s az ülést befejezettnek nyilvánítja. HÍREK. Lapunk mai száma az ünnepre való tekintettel egy nappal előbb jelent meg. — VII. Eduárd angol király. Abból az alkalomból, hegy a walesi herceg mint VII ik Eduárd Angolország királyi ós Előindia császári trónjára lépett, nem lesz érdektelen fölemlíteni, hogy a 80-as években Keszthelyen, mint Festetics Tassilo gróf ur Ő N'.gyméltóságának vendége megfordult s a többi között a m. kir. ga~d. tar intézetet, is meglá! ogatta. Rendkívül kellemes modorával csakhamar meghódította az öt, kalauzoló tanári t3stületet és sok találó megjegyzést tett,; a többi között az egyik tanterembe lépve figyelemmel vizsgálta a padokat, a melyekbe külöinböző, főképen női nevek nyíllal átszúrt szivek- stb. voltak bevésve, mosolyogva fordult kísérőihez mondván : akár csak Angliában, a diákok mind egyformák. Megízlelte a tanintézet vörösbor termesét, melynek kitűnőségéről igen elismerőleg nyilatkozott s közel félórai tartózkodás után nevét Albert Eduárd a vendégkönyvbe bejegyezve s a látottak fölött való megelégedésének kifejezést adva, a gróf ur O nagyméltóságával eltávozott. — Személyi hir. Kránitz Kálmán veszprémi kanonok o hó 28-án városunkba érkezett s ugyanaz nap Veszprémbe utazott. — f Harkányi Károly báró, zala-szt.-grói nagybirtokos, 111. hó 24-én Budapesten 69 éves korában meghalt. A boldogemlékü báró Szegeden született 1832-ben julius 6-án, középiskoláit