Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

1 j)01. február 3. M

A | .ATI >N VIDÉK tokos ura tartotta, hanem főleg azért, inert ebben a beszédben az ország legszebb vidékének, a Balaton vidék nek szomorú állapotára hivta fel a kormány figyelmét. Ha nagy volt — amint valóban és méltán nagy volt — az érdeklődés a magas színvonalon álló szónoki beszéd iránt minden politikai párt részéről, ugy ezerszeresen kell, hogy nagy legyen a mi érdeklődésünk iránta. Hiszen a Balaton vidék derék, vallásos magyar népe iránt való igaz szeretet sugárzik ki ebből az emelkedett szárnyalású szép beszédből, metynek szövege a következő : T. Ház ! Legyen szabad kérni a t. Házat, egy kis időre türelmével engem megajándékozni és kérni az igen kereskedelmi miniszter ur szives figyelmét is, azon fontos ügy érdekében, amit előadni lehető röviden bátorkodom. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy az általános vita kereté be.u kérem ezt, teszem azért, mert beszédem tárgya érinti kereskedelmi és közgazdasági fejlődésünk némely kérdését is főbb vonatkozásaiban. őszintén kijelentem, hogy nem kevéssé vagyok zavarban, midőn e tárgyat a t. Ház szine előtt felhozom, mert szinte hallom, vagy olvasom esetleg azon gúnyt és vádat, hogy én most liaza beszélek. (Felkiáltások, balfelől : Aa nem baj!) De amint hogy nem kerestem ezt a helyet és erre van tanúm ugy itt fent, mint oda lent, épp ugy uem keresem és nem lebeg előttem semmi személyi vonatkozás ; egyedüi azon kötelességérzet, amelyet átérzek nemcsak mint azon kerületnek mandatáriusa, amelyet itt a Házban bármily szerényen is, képviselni szerencsém van, de mint országos képviselő is, mert a mire t. Háznak és kormánynak, különösen pedig a t. kereskedelmi miniszter urnák jó indulatát kikérni bátorkodom, nem annyira partikuláris, mint főleg országos érdek és ebben azt hiszem, találkozni fogok osztatlanul az igen t. Háznak egybehangzó véleményével. (Halljuk !) Ez a veszpréni-zalai Baiaconpart megmentése és felvirágzása mint főtényezőnek az erre szolgáló vasút létesítésének kérdése. Annyira közismert ennek a tervnek szükségessége, hogy alig válhatnék feladatomnak bővebb indokolása, ha nem vélném kötelességemnek ezen kérdést, még kevésbé ismert és tudott szempontokból is, adatokkal megvilágítani, hogy e terv az azt megillető jóakarattal felkaroltassék és ténynyé válhassék. Hazánknak e nemben egyetlen tóvidékét oly szépséggel ajándékozta meg a természet, (Igaz ! Úgy van !) amelyhez fogbatót keveset találhatunk a kontinensen. (Ugy van ! Ugy van !) Melléje helyezhető szépség Svájc fönséges, hideg nagy

r hegyvidékeinek vagy Nápoly forró lankás tengerpartjának, mert o taj a maga változatosságában. szelíden leereszkedő partjaival, he°y alakulásainak különfelesegében, nem nyomasztó, nem fárasztó, lianem egy felemelő kedves vonzó érzést kelt az embernek lelkületében; zöld szőlőinek és partjainak nyugodtságával és kék vizének frisseségével ! És a természetnek ezt az ajándékát, a gondviselés talán előttünk talány szerű, de én azt hiszem, örök törvényeink céltudatosságában, azért sújtotta a fillokszera pusztításával, hogy megtörje a hideg közönyt és hogy e pusztulásban és nyomorban ismerjük fel azt a kincset, a melyet eddig kiaknázni nem tudtunk ! Csak röviden akarok utalni azokra a példákra, amelyeket a külföld bőségesen mutat nekünk, hogy micsoda jólétet, forgalmat és anyagi erőt merített az, az ő természeti szépségeikben pompázó, főleg tóparti vidékeinek felvirágzásából az által, hogy azokat mindenféle közlekedési eszközökkel könnyen és kényelemmel hozzáférhetőkké tette. (Igaz ! Ugy van !) S mi t. Ház ezt az egyetlen Balatonunkat is elfeledtük és még kezünket sem nyújtottuk ki, hogy megmarkoljuk azt a kincset, ami kis áldozatokkal milliókat érő kapitalisnak a jövedelmét biztosította volna, nemcsak annak a vidéknek, de az egész országnak. Talán nem lesz érdektelen a t. Ház előtt, ha rámutatok arra, hogy az a halhatatlan férfiú, akit a legnagyobb magyar névvel említ a.z utókor, Széchényi István gróf az ő minden átlátó és felölelő gondolkozásával felismerte a Balaton hozzáférhetetlenséget, óriási fontosságát és dacára annak, hogy annyi korszakot alkotó munkásság vett3 igénybe hatalmas agyvelejét, amelynek rohamos munkáját sajnos mégsem volt képes szive melegének lázas siettetésével egyensúlyban tartani, ha mégis tudott és akart a Balaton közlekedéseért lelkesedni és térni, ugy bizonyára korát megelőző érzékével felismerte ennek a kérdésnek országos érdekeit, Itt vannak t. Ház, ezen eredeti levelek, amelyeket Hertelendy Károlyhoz irt 1845-ben, 1856ban és 1847-ben, tele lelkesedéssel, de mérlegeléssel és kitartással és a balatoni gőzhajózás létesitésenek eszméje iránt, amelyet meg is valósított. Nem fognám untatni a t. Házat, ha csak pár sort idéznék ennek igazolására ezekből a levelekből, de nem akarom ezzel az egy kérdéssel is túlságosan fárasztani (Halljuk ! Halljuk !) az igen t. Háznak figyelmét, ezt ís mind csak azért hoztam fel, hogy amit már abban a korban, több félszázadjánál, lelkes férfiak mint országos fontosságú kérdést ismertek, azt mi később alaposabban elhanyagoltuk, mert t. Ház, a gőzhajózási forgalom, mely azóta a végelgyengülésben kimúlt, Kisfaludy gőzös romjain fejlődött ki, ma már nem képes a kor és a közönség kényes igényeit kielégíteni, de legkevésbé képes szolgálni azt a célt, hogy a már végpusztulással fenyegetett partot virágzóvá tehesse. T. Ház ! Talán még sem mertem volna éppen most ezzel a kérdéssel a t. Ház elá járulni, ismerve ugy nyomasztó közgazdasági, mint általános pénzügyi helyzetünket, ha nem lettünk volna kénytelenek éppen az elmúlt parlamenti tárgyalások alatt is oly törvényeket hozni, mint a beruházási törvény és az ország némely vármegyéiben fenyegető ínség megelőzése és enyhítése céljából hozott törvény. T. Ház ! Én azt hiszem, bátran sorolhatjuk az országnak ezen vármegyéhez a veszprémzalai partvidéket is, annál is inkább és annál méltóbban, mert ezen a. vidéken az elemi csapás esete is fenforog. Ezen a vidéken, t. Ház, amely majdnem kizárólag szőlőtei meléssel foglalkozott, mert erre utalja egyenesen a talaj fekvése és kvalitása is, midőn ezen egyetlen művelési ág kipusztult, az addig jólétnek örvendő lakosság helyzete aggasztó lett és az a munkás magyar nép, amelynek nincs várében a kivándorlás, amely rajongással viseltetik ahhoz a mostoha talajhoz, amelyhez összes emlékeivel, küzdelmeivel és reményeivel ragaszkodik és vonzódik, kevés kivétellel inkább itt nyomorgott tovább, sem hogy jobb hazát keresett volna és tovább dolgozott, beleölte mindenét abba a pár négyszögöl földbe, amely annak előtte eltartotta őt magát és családját, adósággal és szegénységgel ment bele az akkor még majdnem teljesen ismeretlen eredményű szőlőrekonstrukcióba. Sok pénz és véres veríték veszett igy el, mig végre ma, már tapasztalata alapján a földmivelésügyi kormányunk nagyszabású tevékenysége folytán a rekonstrukció mind biztosabb medeiben indult meg! És itt, t. Ház, csak hálás és igazán átérzett elismeréssel adózhatom a földmivelésügyi miniszter urnák (Helyeslés.) azon kiváló gondoskodásáért, amelyben e vidéket részesítette, (Elénk helyeslés.) jól tudva és látva azt. hogy e vidéknek, e népnek egyetlen keresetforrása apadt ki és tudva azt, hogy itt egykor milliókat érő, tönkrement vagyont kell újra megszerezni és megteremteni, nemesak az egyesekre, de az egész országnak, abban az óriási értéket képviselő adóalapban, a melj

r itt az országra nézve elveszett. T. Ház ! A kormány

7 akciójának, a mely a szőlős vidékek felújítására irányul, csak az lehetett a célja, hogy a szőlők felújítása általánosittassék és gyorsittassék ; de már ehhez a célhoz még az is járul, hogy az a milliókra menő áldozat, amelyet egyesek és az állam hoztak, el ne vesszen, hanem megtartassák, megéles fogakat lábikrájában : a Hektor fogait. Hatalmasat, de akkorát sivított, hogy Hektor inkább eleresztette, csak ne kelljen ezt az embei-telen hangot hallania. De rohant is vissza Nyuszi ész nélkül, s többé békét hagyott Macskának. Igy éltek ők... . * Egyszer Hektor arra ébredt föl, hogy Macska, a kit elszunnyadása előtt ott látott oldala mellett, eltűnt. Keresésére indult. Fokozódó nyugtalansággal járta be az összes szokott tartózkodó helyeket; Macska ntfm került elő. Eltűnt nyomtalanul. Hektornak oda volt a nyugalma. Még az ételét is ott hagyta, alig kóstolt bele. Két napig tartott ez a rettentő állapot. Akkor ismét megjelent Macska a látóhatáron. Hektor iszonyú örömrivalgással futott eléje, mind hogy ki nem csóválta a íarkát helyéből, annyira örvendett. Macska pedig szintoly örömmel ugiott föl Hektor hátára, ez pedig triumfussal vitte őt vackára, a hol is Macska alighanem ilyen formán dorombolta el távollétének történetét: — Tudod, hogy vannak ezen a nyomorult földtekén még nyomorultabb emberek, a kik a cicákat csupa mulatságból ki tudnák kergetni a világból rossz vicceikkel. Ilyen komisz tréfát engedett meg velem szemben Péter inas. Azt tapasztaltam, hogy Péter nagyon kacsingat Juci szobaleányra, az én legjobb barátnőmre ; ellenben Juci igen okosan ügyet sem vetett a fickó holdvilágos pislogatásaira. Erre Péter bosizut forralt s egy fölfujt hólyagba borsószemeket tett s ezt az átkos hangszert erőszakkal a farkamra kötötte, aztán eleresztett. Engem — hisz' tudod, — a kétségbeesésig, sőt. azon tul, lehet izgatni a farkamra kötött papírdarabbal is, hát még ilyen gyalázatos szerszámmal. Először csak keringtem tengelyem körül, igy akarva agyoukarmolni a rettenetes hólyagot, mely minden mozdulatomnál ideghasogató zörgést vitt véghez. Nem birtam elkapni ; s az mindig ott zörgött mögöttem. Lázt kaptam ; majdnem az örülésig vitt az az irtózatos hang, mely kinzotta érzékeny idegeimet a farkam végén. Egy óránál tovább nem birtam ki Futásnak eredtem. A gyötrelmes zörgés űzött árkon-bokron keresztül. Se láttam, se hallottam. Félájultan rogytam össze félnapi őrjöngő rohanás után. Aztán fölébredve öukivületes álmomból ismét futottam. Jó csillagom egy léc kerítést hozott utamba. Átbújtam rohamosan két léc között; de az a kegyetlen hólyag nem fért át; a hirtelen ütődéstöl szétpukkadt. Még egy-két óráig futottam ezután is, mert nem vettem észre, hogy lemaradt rólam gvilkos üldözőm. Ismét magamon kivül rogytam le egy mezőn. Mire fölébredtem — mert sokáig fekhettem ott eszméletlenül, kissé le voltak csillapodva agyonkinzott idegeim s farkam vége felé pislantva félénken, bámulva vettem észre, hogy a hólyag nincs rajta. Majdnem kiugrottam bőrömből s örömem jeléül az első egeret, mely utamba akadt, eleresztettem. — Aztán pedig rohantam vissza . . . . s egy napi szaglászó kóborgás után végre ismét itt vagyok — melletted, jó barát.cm ! Ajánlom szives fig3-elmedbe Péter inast! — Isten hozott! dörmögött Hektor. Sokat nem mondok ; csak annyit hogy Péter inas nem viszi el szárazon! Annyi bizonyos, hogy Péter inas nem vitte el szárazon gonoszságát, mert egyszer Hektorral ingerkedvén — a mit ez régen várt, hogy törvényes ürügye legyen bosszúja végrehajtására — Hektor akkorát harapott a lábszárába, hogy Péter inas a revolvert fogca rá kinjábau és dühében. Ezer szerencse, hogy nem volt megtöltve. * * Macska beteg lőn és meghalálozott. Alighanem egy kis patkányt nézett nagy egérnek; mondogatták az emberek. Csak Hektor tudta, hogy miben halt meg Macska. Igy esett a dolog. Nyuszi, a gonosz, rég tartogatta keblében iszonyú boszu tervét a múltkori harapás miatt. Folyton lesett Macskára, mert elhatározta, hogy a harapásért annak okán, Macskán áll boszut. Annyi esze volt, hogy Hektorba nem óhajtott belekötni. Egy

7 izber Macska ismét egeret lesett a sövénynél' Nyuszi ismét megleste. Macska éppen ugrásra volt készen, de hirtelen Nyuszi fekete alakját látja elvillanni szeme előtt és — többé nem látott semmit. A gyilkos Nyuszi elharapta a nyakát.