Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

2 BALATON VIDÉK 1901. február 8 polcai kerületnek népszerű képviselője, Hertelendy Ferenc, a minapi nagy hatást keltő parlamenti beszédében a kereskedelmi minisztertől gőzhajót kért. a Balatonnak. Higyjük tehát, hogy hogy több hajó lesz. És reméljük, hogy a több hajóból majd csak jut Keszthelynek is valami. Hiszen már valóban ideje is, hogy jusson. Mert a balatoni közlekedés eddig valóban kétségbeejtő hátramaradottságban leiedzett. A Balaton egyik partján, egyik fürdőhely sem dicsekedhetett valamipompás hajóközlekedéssel, de Keszthely valósággal mostoha gyermeke volt a Társaságnak. Hogy a külföldi tavakon rajokban járnak az apróbb, nagyobb gőzösök, arra utalni sem akarunk. Mert hiszen egyelőre olyan állapotokról mi még csak nem is ábrándozunk. Hamarjában nem is kiváltunk kitűnő összeköttetést és két óránkint friss érkezési signálást. csak kielégítőt. És nem vagyunk annyira önzők, hogy ezt csakis Keszthelyre nézve kívánjuk, hanem igenis az egész Balatonvidék érdekében. S jegyezzük mindjárt ide, hogy most már a Társaság nem állhat elő azzal az ismeretes circulus vitiosus-sal : »Most is üresen járnak a hajók, ha még több volna és többször közlekednek, egy-egy forduló a :izén árát sem hozná be.« Mert -— hála az Égnek — pár év óta a balatoni fürdők jelentősége egyre emelkedik. S ha sok a fürdőző, okvetlen megfelelő nagy a hajón utazók száma is. Ha nincs ugy, az a Társaság hibája. Mert általánosan tudott dolog, hogy az utazás vizén, főként álló vizén, mindig olcsóbb ós kellemesebb mint vasúton. De viszont nincs drágább és kellemetlenebb időtöltés, mint ha az embernek várnia keli a közlekedő szerszámra. Várni egy órát, két-három órát, fél napot, két napot. Az már nem is unalom, hanem gyötrelem. Mert mondjuk, hogy valaki például Lepsény felől Keszthelyre akar jönni. Az illető tudja, hogy B.-Szt.G-yörgyön ugy is át kell majd szállania, egy átrakodástól tehát nem ijed meg. Azt is tudja, hogy a vasútról a zalai part remek szépségét nem lehet jól kivenni a vonat gyorsasága, és a távolság miatt s a^zal is" tisztában van, hogy a zalai parton sincs vasút, mégolyan husfüstölő vicinális sem. Ellenben a hajóról a maga teljes nagyszerűségében lehet látni a zalai part színdús panorámáját. Nem természetes-e. hogy ez az utas Siófokon habozás nélkül hajóra ülne, ha várná ott a hajó. De nem várja ám. Neki kellene várnia a hajóra két napig. Azt pedig nem teszi Hát persze igy aztán nincs utasa a hajónak. Vagy íme egv másik »példának okáért.« Gryönvörü idő van. Füreden is, Fonyódon is. Földváron is összeverődik egy lmsz tagból álló társaság, melynek vevetője ig\ szól» Hölgyek és Urak ! Az idő felséges, menjünk át Keszthelyre.* A hölgyek ekkorra útra azonban nem ülnek vitorlásra. Tehát hajó kell. De az meg nincs. Az átrándulást megcsappant jókedvvel elhalasztják két nappal. Akkor megjön a hajó, óriási szél. irtóztató zápor közepette. Az utazás tehát elmarad. Hát persze, igy aztán nincs utasa a hajónak. Se forgalma az egyes fürdőknek. Menjünk tovább. X ur Keszthelyen fürdőzik. Holnap után jár le a szabadsága, de jól érzi magát, nem enged el a nyaralásból egy napot sem. Ma itt van a hajó, de X ur még nem utazik. Holnap, holnap után megy, szeretne hajón menni, de akkor a gőzös más tájakon sétál. Tehát ixtazik vasúton. Persze, igy aztán nincs utasa a hajónak. Folytassuk ? ! Keszthelyről egy társaság átakar nézni Földvárra. Húszan vannak. »Menjünk, csináljunk egy jó A cica barátja Ritkán esik meg, de akkor ugyancsak megesik. Tudniillik a kutya ós a macska barátsága. Megesett nálunk is. Az öreg Hektornak egyszer az jutott eszébe, hogy nem embernek való az ilyen elhag3'atott magányos élet, az egész házban egyetlen tisztességes háziállat sincs, a kivel unalmas idejét agyonüthetné. Egy macska volna — — d6 hát. — — Eleinte irtózott Hektor a'tói a gondolattól, hogy ö egy maoskával barátságot kőssÖD. 0 ? Hektor ? A dicső Tiflioz unokája, a kinek nevezett nagynevű ö->.-) egy szép napon megveszekedvén az egész környék macskáit kipusztította a föld színéről ? (A monda ezt tartja ; de hiteles kútfők szerint, mindössze két cica > vette föl a néhai nevet.« Tiflisz barátságos fogai miatt, hanem igenis saját fajbeléjeit pusztitgatta a megőrült Tiflisz). — Szóval Hektornak nagyon .derogált ez eszme ; de a rém unalom hatalmasabb lön ! A cicát Macskának hívták. (Ennek a furcsa elnevezésnek a magyarázata a következő. Kis Pisti öcsém azon panaszkodott egyre, hogy a Lőríncék cicája egyáltalán nem hallgatott Pisti hivó szavára azon egyszerű okból, hogy Pisti igy hívogatta: »Macska ! Macska !« És Pistinek igaza vau. Mert nem hallgat sem a kutya, sem a macska sem egyéb házi állat arra a névre, melyen az emberiség nevezi őket ? Azért, hogy Pistit kiengeszteljem ós hogy ennek az említett furcsa szokásnak végét vessem, kerítettem egy cicát, azt, elneveztük Macskának ós Pisti boldog napot«, mondja a vezér. Persze külön hajón, mert máskép csak négy nap múlva jöhetnének haza. »S mennyibe kerül a hajó ?« kérdi egy óvatos. Kétszáz koronába. Tehát egy személyre tiz korona. Természetes, hogy a »jó nap« elmarad. És hát persze ilyenformán nincs utasa a hajónak. Elhiszszük, hogy a »Baioss« hajót nem lehet egy kiló szénnel befűteni. Hiszen az tengeri hadi hajó. DP, hát miért nincsenek kisebb gőzösök, amikből ha egy napra egyet-egyet ötven koronáért adna is át a Társaság, akkor is volna tiz korona tiszta jövedelme. Volna ám még több példa is. Lám, ha Tapolca vidékéről akarna valaki a balaton-szent-györgyi vasúthoz utazni, hihetőleg inkább menne Badacsonyból hajón át, mint óriási kerülővel vasúton, lia a hajó kéznél volna. De az rendszeszerint nincs. Es hát persze igy a hajónak sincs utasa. Az pedig elsőrendű érdeke az egész Balatonvidóknek, hogy a hajó mindig kéznél legyen. Ez nélkülözhetetlen feltétele a balatoni fürdők, felvirágoztatásának. Az az öröm tehát, melyet Zala megye erélyes fellépése miatt érezünk, nem káröröm. Mert ebben a kérdésben a közönség és Társaság érdeke egy és ugyanaz. Mindkét félnek javára válik, ha minél több hajó minél többször szeldeli a Magyar Tenger vizét. Kíváncsian várjuk az eredményt, Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő beszéde. A képviselőház kereskedelmi költségvetésénél tartott beszédek közt a legkimagaslóbb volt Hertelendy Ferencznek, a tapolcai választókerület uj képviselőjének beszéde. Közöljük 9 beszédet egész terjedelmében nemcsak azért, inert azt a Balatonvidék egyik legtiszteletreméltóbb s a közügyek érdekében fáradhatatlan birvolt, hogy van a világon macska, amely hallgat erre a megszólításra: Macska!*) Tehát Macska (— a ki különben igen szerény és alázatos vala — kivált a kutyák, kivált Hektor irányában —) a legnagyobb boldogsággal tapasztalta, hogy közeledés: kísérletei, melyek eddig sikertelenek valának, most nem fogadtatnak azzal a gyilkos tekintettel, azzal a rettenetes fogvicsorgatással, melyek egy tisztességes macskát, képesek a világból kiűzni. Szóval Hektor tervét kezdé megvalósítani, de föntartva kutyái prestige-ét, t„ i. ugy, hogy azt mutatta, hogy ö kegyesen eltűri Macska barátkozási szándékainak jeleit! Pedig igazában alig várta, hogy Macska niiuél merészebb legyan. Egyik nap Macskának már szabad volt bejönnie a konyhába akkor is, midőn Hektor benn volt. Második nap szabad volt Macskának háborítatlanul elvonulni Hektor vaczka előtt. Harmadik nap már pláne odahatott Hektor vaczkához ós nézhetett a monarchára. Aztán megengedtetett neki Hektor előtt ós körül ugrabugrálni. Majd a nagy ur lompos farkával játszani. Később már oda simulhatott a vén zsarnok szép fehér szőrű oldalához. Végül egy szép napon Hektor azt is elnézte neki, hogy ,ott settenkedjék körüle akkor is, midőn eszik. És ezzel aztán meg volt kötve a barátság. Egy hót alatt elválhatatlanokká lettek. Együtt jártak lopni a harmadik szomszédba a henteshez. Együtt jártak egerészni. Szegény egérkéknek csak hosszasabb lőn a haldoklásuk, mert most ketten játszadoztak a cincogó áldozattal ; ugy ereszt,gettók az egérkót, hogy mind'g eg.V'k vagy másiknak a foga villogott arra, a merre menekülni akart. Megesett az Í3, hogy Hektor vagy Macska valahol nagy vendégségben részesüli, s aunyi enui"alója akadt, hogy nem birta egyedül elpusztítani ; — ekkor aztán nem hagj ta ott soha egyik sem, sem nem ásta el (a mi Hektor szokása volt különösen) a szük napokra való előrelátással, hanem vagy elvezette a másikat oda vagy elhozta neki a maradókot. Költői epizódokban sem volt hiány e barátság folyamán. Egyszer Hektor valahol alaposan meghengergőzött, vagy megheugergettetett, a pocsolyában. Ugy a hogy lemosta magáról a mocskot, a közeli patakban niegtürödvén, hanem azért szép fehér bundája meglehetősen meg volt fosztva a ragyogásától. Macska észrevette. És — mit tett ? Félnap alatt ugy kitisztította sajátnyelvüleg Hektor buudáját, hogy még tündöklőbb lett, mint azelőtt, volt, Megható volt látni, hogyan nyalogatja az a csöpp kis szürkeség azt a nagy fehár bundát — hűségesen. . . . Meg is nyerte a jutalmát. Nemsokára Macskát a, szomszédék Nyuszija vette üldözőbe. Ha találkoztak a sövénynél, Nyuszi nem mulasztotta el egyet csipni Macskán. Hanem egyszer rutul megjárta az alattomos intrikus. Macska ott leste a sövénynél az egeret ; Hektor egy bokor mögül szemlélte a vadászatot. Odajött Nyuszi is, átvetette magát a kerítésen, s uccu, neki Macskának ! Macska igen okosan a bokor felé iramodott, Nyuszi gyanutlanul utána; s már éppen fogai közt vélte a cica farkát, midőn bizony egyszeriben ö maga érzett