Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

V. évfolyam. 5. szám Társadalmi, szépirodalmi közgazdasági hetilap Több hajót. * A strucc a »Természetrajzi Kis Tükör* oktatása szerint Afrika homoksivatagain élő madár, mely egyebek közt arról is nevezetes, hogy mikor üldözik, a homokba dugja fejét abban a hiszem- 1 ben, hogy ö nem látja üldözőit, azok sem látják öt. Továbbá ugyancsak a fentnevezett forrás mondja ró la azt i ^ lfóffv e derék madarat a jókedvű beduin és szerecsen gyerekek unalmas óráikban ló fi nt is használják a nyaka tövére ülvén ugyanazon módon, mint ahogy ezt a budapesti meteor, Jim Morgan urcse- j lekedte. a szilaj lovakkal, a versenypub- j likum nem kis gyönyörűségére. A teljesség kedvéért még csak azt kell megjegyezni, hogy ezt a gyalogos madarat a gondos természet olyan irigylendő gyomorral látta el, melyben a valóságos étel mellett a legszebb békeségben elfér a kavics, a mézga, a szerb tövis és a vasszeg is. Azért jó pedig ilven alaposan ismerni ezt a madarat, mivelhogy az,emberek között is vannak szakasztott ilyen természetűek. Főképen pedig bizonyos Rész-vény-Társaságok gondolják igen dicséretre és utánzásra méltónak az ö szokásait. Melyek közön, bizonyára nem utolsó helven á.lt a JJaiatontavi Gőzhajózási Rész vétfy-TÁ * Ugy kellene tudniillik Jenni. hogy miként'a jámbor st'Wvre a homoktengeren az ő 'gazdáját, szintúgy hordozzon minket a >B. G. R. T. a Magvar Tengeren ide-oda. Csakhogy mint tapasztaljuk, neki ebben nem telik kedve. Inkább lenyeli alázatos kéréseink, gúnyolódásaink, panaszaink és fenyegetéseink mézes, gyakorta meg tövises szavait, de a derekát be nem adja. Bedugja fejét a homokba, igy akar menekülni az ostrom elől, nem hallgatván kéréseinkre és panaszainkra. No de ez a politika most remélhetőleg a végére ért. Zalavármegye kimondotta, hogy igenis ő ad a Társaságnak ezután is 10.000 korona evi segélyt, de csak ugy, ha a hajójáratok szaporítása végett még két hajót szerez be. Szinte szeretném, ha Zalavármegye mosi hirtelenében egy pillanatra Sándor Pál-Iá válnék, hogy elismerésem jeléül ! kezét illő tisztelettel megszoríthatnám. Mert ez a határozat remélhetőleg ki I fogja erőszakolni a Társaságtól azt, amit i" mi keszthelyiek éveken át Hasztalanul kértünk. Tízezer líbrpna úgyis nagy szó a mai világban. Tiz esztendő alatt ez kerek százezer korona. Kétszer is meggondolja a Társaság, nem lesz-e jobb megcsinálni azt a két hajót, mint lemondani erről a summáról. Annyival is inkább, mert ezzel meg van csorbitva a Társaság sérthetetlenségének gondolata. Most már arra is kell gondolni, hogy ha ez az alapos gyógyszer eszébe jutott a megyének, közel a veszély, hogy egy szép napon csak előáll az állam is az ö különféle feltételeivel. Erre annyival inkább van reményünk, mert a taA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Felhők. Felük! Felhők I Vándor felhőid Hova ? merre szálltok ? Mondjátok meg ! napkeletre Van-e szép hazátok ? ! Vigyetek el magatokkal Napsütött hazába ! Rám borult itt a fájdalom Örök éjszakája. Felböki FelhőkI Sebes felhőid Várjatok meg engem ! Vagy legalább biicsucsókját Hadd! küldje el lelkem. Hadd l ü*enjtk barna lánynak VtszUtt boldogságról; Örök búcsút mondtam neki, Ugy váltunk egymástól. Fenn a dombon áll a házuk, Messziről fehérlik. — Rágondolok s fájó keblem Ezer sebből vérzik. Oda-oda téved lelkem, Ott időzöm nála, Gyógyulását beteg szivem Onnét tőle várja. Álljatok meg kis lakánál! És ha majd megkérdi, — beteg vagyok, nagyon beteg — Mondjátok meg néki. Olyan vagyok, mint az ősznek Utolsó virága, Mely elhervad, mert nem éri Fényes nap sugára. Hejl de mégse mondjátok meg, Hogy szenvedek érte. Kikelet van még szivében, Talán meg sem értne. Gyenge virág, feslő bimbó Hamar törik, hajlik, Tán meghal, ha mély fájdalmam Szivébe nyilaUik. Messze usznalc már a felhők Kék ég tengerében, Távozának szárny szegetten, Szomorúan nézem ! Bánat könye pereg végig Halovány arcúmon. Úgy fáj itt az idegenben Szegény árvaságom ! Az iga.