Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-27 / 4. szám

BALATON VI UEK porladozó csontokat keresve ; a másik mindenféle tüskéket, virágokat, füveket keresgel és hord össze, aztán megszáritgatja°s vén, poros fóliánsokból böngészgeti a nevüket ; a harmadik külömböző kavicsdarabokat fürkész a sziklák között és a vizek mélyén, ez madarak után futkos és szokásaikat iparkodik ellesni, amaz csúf bogarakat s egyéb vizi és szárazföldi emlősöket, hüllőket ós halakat fogdoz össze és rak szép rendbe hosszas fejtörések közepette. És vájjon miért ? Hát amiért a virág kinyílik kikeletkor s amiért a madár énekel, amiért a nap felkel minden reggel s a csillagok előbújnak minden este. Nem az emberek dicséretiért, nem a tapsért, hanem mivel a Teremtő lelkükbe ontotta a szép. a jó szeretetét. Mert, hogy a Balatoni Muzeum-Egyesület emberei nem kapnak valami nagyszerű jutalmat az ő munkájukért, az a bizonyosnál is bizonyosabb. No de hiszen nem is ezt várják ők. Csak az a baj, hogy amit joggal várhatnak, ami igazi jutalma volna az ő fáradozásuknak, azt sem igen kapják meg : az érdeklődést. Ki törődik nálunk ezzel a Múzeummal ? ! Ki szentel rá annyi időt, hogy legalább megnézze ? ! Kár, hogy az egyébként igen szép és kimerítő titkári jelentés nem számolt be arról, liogy hány ember nézte már meg ezt a Muzeumot? Mert hihetőleg könnyű lett volna összeolvasni a látogatókat. Vagy talán épen azért hallgatta e azt el a jelentés ? Nagyon meglehet. Az legalább is bizonyos, hogy e tekintetben a beszámoló aligha tudott volna örvendetes adatokkal szolgálni. Pedig ez nagy hiba a város részéről. Persze sokan azt hiszik, hogy nekik felesleges megnézni ezt a, »tárlatot«, hiszen ők ugy is naponkint látják a Balatont, ismerik hát annak lakóit is. Helytelen okoskodás. Még ha valóban ismernék is, akkor is el kellene oda néhanéha látogatni, hogy ezzel az érdeklődéssel' lelkesítsék, bátorítsák és buzdítsak a Muzeum munkásait a további munkára. De az is bizonyos, hogy lehet ott gyönyörködni és tanulni is. Mert aki naponkint sétál a Balaton parton, vagy fürdik hullámaiban s néha csónakázik, vagy korcsolyázik rajt, az még nem ismeri a Balatont- Valamint, hogy egy könyv megismerésére még az egyszerű átolvasás sem elegendő, annál kevésbé az, ha va laki csak a tábláját nézegeti, vagy végig lapozza. Tanulmányozni kell. Ez persze nem könnyű,sőt nagyon is nehéz munka, de ha valaki ezt elvégzi helyettünk s nekünk csak elmondja, azt máinem nehéz meghallgatni. Sőt a szép magyarázatot meghallgatni élvezet. A muzeum pedig valósággal ilyen élő magyarázat. S ezt nekünk meg kell tanulnunk. Ha valami kókler jönne a városba s pénzért mutogatná a világ legnagyobb bókáját, vagy legkisebb dongóját, vagy a földkerekség legszebb gyöngyét, a sátor előtt ölnek egymást a tolongók. Nos, a Muzeum antró nélkül mutogatja a földkerekség legszebb gyöngyének, a Balatonnak igazi képét az ő ezerféle, ragyogó szinü, különös alakú állataiban, | növényeiben és történetében. Ez szép s i mindenek felett ... a mienk. Aztán meg ne higyjük azt, hogy ez a látvány csak szép, megnézni tísak illik, hanem . . . hasznos is. Ami városunk fürdőhely, üdülő hely, vagy legalább is az akar lenni. S azzá is kell lennie, a mint azt mindnyájan tudjuk és érezzük. De akkor ne feledjük el azt sem, hogy a negyven éven tul járó emberek is járnak fürdőhelyekre, akiknek pedig nem elég sem az alkpnyi szellő, sem a ragyogó harmatcsepp, sem a cigánymuzsika. Sőt a fiatalok között is vaunak, akik az üdülés napjaiban is szeretnek komolyak is lenni, szeretnek látni, tapasztalni, tanulni, ha az nem kerül sok fáradságba. Hiszen tömérdek olyan hely van a világon, ahová az emberek nem fürdeni, hanem csupán csak látni, seregével járnak. S az élelmes és ötletes 1901. január 27. "•T

" •• ———• külföldi városok és községek, ha a természet nem adott nekik sok látni valót, csinálnak mesterségesen, hamisítják a látnivalókat s a megeresztett fantázia segítségével, ha máskép nem lehet, borzai mas históriákkal teszik érdekessé a helyet. Nek ünk pedig ih'es dolgokra, nincs szükségünk, A természet elhalmozott bennünket kincseivel, sőt önzetlen férfiakat is adott, akik e kincseket összegyűjtik, keretbe foglalják s megőrzik az elkallódástól. Nekünk tehát csak az a kötelességünk, bog}' segítsük őket. Érdeklődésünkkel és — hiába, minden ut Rómába vezet — adományainkkal. A férfi hetenkint szívjon egy szivarral kevesebbet, a nő pedig tanács nélkül is tudja, hogyan lehetne e célra pár fillért minden hónapban megtakarítani. Hiszen a fülemüle is eszik, a virágnak is kell nedvesség, a nap is emészti önönmagát, hogy világithasson. A Múzeumnak is vannak elkerülhetetlen költségei. S amit ennek a Muzeumnak adunk, az hazafias adomány, melyet a tudomány oltárára . . . önmayitnknak adunk. Mulassunk! ** Szó esett e lap hasábjain nem régiben arról is, hogy mi már nem tudunk mulatni sem ugy, amint kellene. Mely szóknak irója keseregve panaszkodott emiatt megvallván, hogy a szomorú jelenség okát nem tudja kitalálni. Kedves „—é—i" Ur, vagy Úrhölgy, Ön nagyon okosan tette, hogy ama cikk alá nem irta ki a nevét. Mert különben ma már ujjal mutogatnának Önre ilyesféle szók kíséretében : Nézzétek, ez az a lump teremtés, aki arra biztatja a fiatalságot, hogy még vígabban, még jobban mulasson. Az anyák igy szólnának: Fiam, őrizkedjetek ettől a személytől. A lányos mamák meg igy : Leányom, ha adsz valamit a hirnevedre, ennek az embernek nem fogadod el a köszöntését. S végezetül: nin már alighanem készen volna egy pár folyamodván}', melyben nagy sokaságú aláírások arra kérnék az illetékes tényezőket a megsértett erkölcsiség nevében, liogy ezt a közveszélyes embert csukják És ha olvasták e munkáját, Ugy olvasták azt a csodaszép rajzot is, amely Kisfalud}' Sándornak és Szegedy Rózának szerelmét testi, Róza alakjában Eötvös megfestette a magyar BŐ ideális alakját, aki méltó voh arra, hogy a nagy Kisfaludy szivét bírja, hogy a Himt'v dalok inspirálója legyen s akiuek szerelme fényesebbé, ragyogóbbá tette azt a csillagot, mely Kisfálttdy-hévvél tündöklik a magyar költészet egén. Erről a nagy asszonyról érdekes minden kicsi vonás. Hisz az apró .vonásokban is a nagy alakok lelki világa tükröződzik vissza s gyakran hivebb képet festenek azokról, mint a nagy cselekedetek. Azután meg minden porszem drága az idegenbe szakadtnak, mely az édes haza földjéből való. Es minden apróság becses, mely a multak nagyalakjainak életéből maradt ránk. Meg kell becsülnünk a porszemeket hisz nem egyszer aranyszemek azok. Meg akarók én is örökíteni kettőt, amiket mostanában, hallottam Kisfaludy Sándor első nejéről Szegedy Rózáról. * . * * - ' - * 1 ÍÚsífal'udynak Soínlón is pompás szőleje Volt.' M^éVben ugy ' szüret tájékán'hosszasabban ' . E miatt egész kis háztartást í'endezma&mtvsm vifi Egyikidiap kis baj ..esett meg.,Tolt Kisfa-. •tídyék$fckr--égy. -:öreg nöcselédjük, aki hosszú idő óta szolgálta őket. Ezzel esett meg az a^hiba. , hogy agyon tömte egyik este a félig hizott li- : bét. E miatt Kisfaludy né ugy fejezte ki boszszaukodását, hogy egyik ujjával meglegyintette az öreg asszonyt. Rögtön megbánta atnit tett. A bánat erősen lelkére ült: a vacsoráuál nem volt étvágya, ideges, nyugtalan volt. Féije tudakozta : mi baja, de — -mintha előtte is szégyenlelte volna, — nem árulta el. Lefeküdtek, de Róza nem tudott aludni, nyugtalanul forgolódott ágyában. Kisfaludy azután addig kérdezte, faggatta, mig be vallotta, hogy a miatt a kis legyiutés miatt,, amivel az öreg, hűséges cselédot, illette, nagyon bánkódik s addig el sem tud aludni, mig tőle bocsánatot nem kér. Persze Kisfaludy, aki amúgy is szigorú, rendtartó ember volt, nem tartotta azt olyan nagy bűnnek, hogy érte annyira bánkódjék a felesége. Vigasztalta hát, nyugodjék, mer csekélység az egész, reggel is elintézheti a cseléddel ezt a kis sort. Da bizony nem tudta megnyugtatni feleségét. Ez addig-addig győzködött magában, mig legyőzte büszkeségét, fölkelt, kiment s az öreg cselédtől bocsánatot kérve, arcon csókolta öt azon a helyen, ahol ujjával illette. No, ez a csók, bizonyosan letörölte a legyintés pírját s a bocsánatkérés eloszlatta azt a szomorúságot, mi az öreg cseléd lelkét esetleg bántotta, ha ugyan nagyobb aggódást nem ...okozott neki az az agyontömött liba, mivel jó asszonyának bánatot szerzett. A- * * * : * Kisfaludy Sándor hátrahagyott Írásaiból tudjuk, hogy milyen rendszerető, pontos, mindenre figyelő és szigorú gazda volt. Egyszer inasa valami rossz fát tett a tűzre, amiért j Kisfaludy alaposan leszidta. Az inas megjegyezte a leckét. Másnap reggel bemegy Kisfaludy szobáf jába, veszi az öltözéket és csizmát s viszi ki & konyhába tisztogatás végett. Kisfaludy vár-vár, az inas nem jő. Már régen fölkelt volna, de a ruházat nem volt kéznél. Végre kiszól: hol a ruhája, csizmája. A dolmánya megvolt, de a nadrág és a csizma megszökött az inassal együtt. Kisfaludy fölgerjedt, szidta a hűtlen inast s kijelelentette, hogy meghozatja akárhonnan is és törvény kezére adja. Felesége el kezdi kérlelni: — Ne haragudjék, nem érdemes azért a néhány forint érő holmiért. Aztán, ne üldöztesse azt a nyomorult inast. Szegény ember, bizonyosan nincs egy garasa sem, majd azt a ruhát, csizmát eladja s annak az árából éldegél, mig uj szolgálatot kap. Bizony kár volna azért egy emberéletet megbélyegezni, tönkre tenni. Addig kérlelgette, 'cirógatta Róza a férje urát, niig a'z egészen lecsillapodott és békén engedte futni a tolvaj inast. * Bizony, angyallelkü nő volt a Kisfaludy Rózája. Megérdemli,'•h.Kogy' ángyai koszorúzza meg azt az egyszerű, d^ i^léjf|s aei^é^et

f

í^ely a sümegi temetőben Iev'o sirját jelöli.' . ' ".•«*.• !.-•«?•:•••< tt'^ftiVm bttull jl WVjttoü