Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

1801. junius 16. 2 sunk érdekeit és jóhirnevét, hanem az élet és vagyonbiztonságot is veszélyeztetni. A betyárvilágban is ritkaság számba menő ; a magyar faj, jellem és lelkülethez legkevésbé illő orvtámadások: ablakon át lövöldözések, érdemes férfiak ablakainak bezuzása, a családok és védtelenek békéjének, nyugalmának háborgatása, békés polgárok nyilt utcai megtámadása, életveszélyes fenyegetése utóbbi időben feltűnő gyakran és megdöbbentő vakmerőséggel űzetnek. Mindez orvtámadók módjára, az éj sötétjének leple alatt. A meg-megujuló bűntények mindnyájunkat megdöbbentenek, bűnösök pedig nincsenek. Az éj leple takarja, fedi őket) De hiszen mindenütt csak van baj. Ezt elismerjük. De mégis azzal a különbséggel, hogy mig másutt az ilyen »/>«/'« csak mintegy tünetszerüleg, szórványosan jelentkezik, addig nálunk az utóbbi időben a leginfámisabb merényletek, rendszeresen, majdnem sportszerüleg s még mindig felderítetlenül történhetnek meg. Hányszor ismétlődtek már az ily fajta infamiák ? Meddig fog tartani e tarthatatlan állapot ? Meddig űzhetnek gálád kezek játékot közbiztonságunkkal ? Kik ezek s merre van hazájuk ? Az adózó polgárság s városunk érdeke és jóhirneve egyaránt követeli, hogy ezek az elfajult állapotok véget érjenek s az élet és vagyonbiztonság a legerélyesebben, ha kell, kivételes eszközökkel is megóvassanak. Városunk érdeke és jóhirneve ellen tör az. kí a. közbiztonságot veszélyezteti. Az ilj

T merényletek meggátlására a hatóságnak és polgárságnak egyformán a legerélyesebb intézkedésekkel kell törekedni. Ne felejtsük. Kesztheh

r fürdőváros. Nagy, szinte erejét meghaladó befektetések, építkezések árán emelkedett a Gondviselés jóvoltából erre az irigylésre BALATON VIDÉK méltó rangra ! Saját érdekünk szempontjából is arra vagyunk utalva, hogy az üdülést, szórakozást s gyógyulástkereső közönséget minél nagyobb számban körünkbe vonzzuk. Fontos érdekünk, hogy fürdővendégeink körünkben jól is érezzük magukat. Nyugalmukat mi se zavarja meg. Látogatásaikat pedig máskorra is biztosítsuk. Ám ezekre legkevésbé sem alkalmasak a nap-nap után ismétlődő csendháboritások, utcai rakoncátlankodások s bűntények. Minő fogalmat alkot magának közállapotainkról az a. fürdőre készülő vidéki közönség, mely a napilapok hasábjain a legkiszinezettebb tudósításokat kénytelen olvasni: utcai lövöldözések, ablakzuzások stb. e fajta kihágásokról ? Vájjon ily körülményekközt nem vagyunk-e kitéve annak az eshetőségnek, hogy a közönség városunk helyett más irányba veszi útját ? Mérhetetlen kárára városunknak s tiszteletreméltó közönségének. Ugy rémlik előttünk, hogy pár év óta; mintha szemlátomást csökkenne fürdőközönségünk érdeklődése és száma is ! Csak a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonítsuk e tünetet ? Vagy más okoknak is ? A fennebb elősorolt kihágások mindenesetre figyelemre méltó okok ! Ha valahol — ugy-e fürdővárosban kell a legpedánsabb rendnek uralkodni. De akkor mit szóljunk azokról az éktelen kurjongatásokról, melyeket nemcsak a város Hajdu-utcáján Ües több mellékutcáján, sőt magában a balatoni parkban is közönséges facérok annvi virtussal megcselekednek ? Ugvan csak erős hallóérzékkel legyen megáldva az a boldog halandó, kinek dobhártyáját e fülsiketítő hangok szét nem repesztik. Mit szól a közönség azokról a nem éppen épületés pásztorórákról, melyeket kétes existentiáju Don Zsuánok szeme láttára, a park lombos cserjéi között rendeznek ? A déli órák általában a pihenés és megrendíthetne, szeliden és komolyau megállt. Vele jöttek kísérői is : jobbján kisded, nyájas alakban hófehéren az Ártatlansága ennek nyomdokán, hü követ,ői: a csendes kis Öröm s az égi Vidámság, Balján áll!, bokáig letakarva a tiszt,a Szemérem s mellette fejét lehajtva a díszes Alázat, (mert, van dísztelen is). Megjelent a nemes Adakozás, átölelve tartotta a Hála, mindkettő szemében köny ragyogott. Jött a tet.szös Mérséklet, is — ás noha sok minden kényére volna, csak keveset vett el rendes szükségletére magának. >Jött az Igazság is, megnyílt, tündökletes arccal, tiszta világánál kiderültek az éjjeli tájaki — mondja a költő. Továbbá a nemes Engedelmesség, a megnyugvó, békés Egyezség, a csinos Takarókosság. a harci vitézség ós a többi jeles Jóság mind megfelelő képben sereglettek elö. Végül jött mindnyájuk őre a jó Foglalatosság ós goudos munkával járt tétova közöttük, — majd a csendes kis öröm ós az égi vidámság lengték át a jeles Erkölcsök sorait s velük egybevegyül vén nyájas enyelgés közt édes játékokat űztek. »Jö vala ellenben a Bűnök serege és ordítva áll a puszta vidéken«. — Tolja elől iszonyú képét a Gonoszság, kíséretében vaunak rögzött Korhelj'ség, a buta Vesztegetés, Visszavonás, álmatlan képpel, kenyerét is megvonva magától, rongyosan ós renyhén a Fösvénység. Kaján szemeit mások kincsére meresztve, nyugtalan elmével jött az Irigység, nyomában a kába. Hazugság. A Mórtókletlenség is jött nyöszörögve és nyavalyás tetemét ájultan rakta le. Utána szállott a gyáva Kevélység. Igy a Vétkeknek minden csodája együtt volt. A Zabolátlauság járt-kelt ragadozva közöttük s össze,. 4É, nyugalom ideje szokott lenni: fürdővendégeknél, polgároknál, munkásnál egyaránt. Es hányszor zavarja meg épp a pihenés idejét a verkli rikácsoló hangja? Kintornások, közönséges kinéserek, csepűrágók egész raja járja nem egyszer utcáinkat. Házról, házra, ajtóról ajtóra zavarognak ! Honnan jöttek, merre van hazájuk, ki tudná megmondani ? De azért szabadon kintornáznak, és kunyorálnak. Anynyi azonban bizonyos, hogy a közbiztonságnak sohasem lehettek oszlopos tagjai. A közbizonytalanság kevésbé tiszteletreméltó csoportjához csatlakoznak még a sokszor hetekig városunk körül sátorozó cigányok is. Egész napokban ostromolják városi és vidéki közönségünket. Hogy pedig cigány karavánjaink sem valami különös előharcosai és védői a közbiztonságnak ; elég legyen utalni a mult heti polgárvárosi cigány csetepatéra. A bűnügyi krónika pedig nem egy megdöbbentő bűntényt jegyzett fel, melynek hősei kóborló oláh cigányok voltak. Csak saját felelősségét ós munkáját könnyíti meg a hatóság, ha nem engedi meg e ciganybandák kóborlásait városunkban ! Ezt különben megj^ei szabályrendelet is tiltja. Meg vagyunk győződve, hogy az itt felsoroltak, mint szomorú tények igen sok polgártársunk szivében jogos aggodalmakat keltenek. Első tekintetre tán különösnek tűnhetik fel társadalmunk sebeinek megbolygatása e helyütt. De nem n\'ilt sebek ezek, melyek orvoslás után kiáltanak. Mi csak a közhangulatnak voltunk szócsövei. Nem vezérelt bennünket egyéb cél, mint városunk érdeke és jó hírnevének szeretete. Nem tekintünk mi épp azért sem jobbra, sem balra ; a gyanú minden árnyékától távol mi csak a tényt, a sebet néztük és tártuk fel. A sebek okozóinak, a bűnösöknek kinyomozása, veszett társaiban but, bánatot, átkot, kétségbeesést szerzett otromba szavával. És midőu már ott álltak minduyájau himes szárnyain leszállott a játszi Szerencse. A bűnök kevélyen csapodáron emelték fejeiket az Eg felé, mig a jó Erkölcsök nem hajtva a szerencse szelére változatlanok maradtak. Majd elszállt a csalfa Szerencse s im egyszerre iszonyú ropogás hajlott nyugaton, melyre észak, kelet ós dél hármas visszhanggal felel. Megrendült a föld, mintha, bomolni akarna, majd örvénybe hullt, majd hegygyó tornyosult magasra. Szakadó felbök gyűltek az égre, vad szelek indultak meg, zivatar lön, csattoga, zuga és a villám eget- földet, rázva lesújtott,. Majd megjelent a halál ijesztő képe is — elpusztulással fenyegetve mindent ; megijedt erre az előbbi kevély Bünsereg, segítség utáu nézett, de védelmet, fegyvereket nem lelve, kínnal, rémülettel vánszorog haza a poklok rémes ölébe. A jeles Erkölcsök azonban nyugodtan állottak ; fergeteg, földrengés, hegyszakadást meg nem ijeszthették őket, mert : »belső nyugodalmukkal nem birhat erőszak, a külső romlásnak rajtuk nincs semmi hatalma.« — Majd újra felvidult a táj. kiderült, az ég s a díszes sereget, nagy diadalma után fényes keblébe fogadta. Az ifjú látta az Erkölcsök diadalát si örült a Bün veszedelmének s nagy erőt érezve szivében igy szólott : »Kellemes Erkölcsök ! kik rossz és boldog időben Fennmaradó fénynyel meg nem változva ragyogtok ! Oh mig lelkemet a testnek kötelékei tartják, Szálljatok őrangyalként keblembe lakóul. Esküszöm — ég és föld hallhatja — az isteni névn Esküszöm és átkot mondok valamennyi gonosznak És jó lelketeket magasan föl az égbe ragadja. Szűnjetek egy kissé Rómának hajdani nyelvén Ékesen és bölcsen szóló Ciceróra fülelni, És olyan hangon, mi Ilyen kacagányos apáink A döntő magyaro'l, Árpád és Hunyadi szóllak, Halljátok szavamat, melyet javatokra leirok." — Tiszta nemes lelkeknek szólítja a uagy mester tanítványait s kérdi mit adjon nekik ajándokul. Ezüstje, aiunya nincs, de azt nem is adua, mert ez a föld porába húzza le a lelket, annak pedig magasra keli törni, szabadou szállni vissza az égbe honnan származott —- E pár sorban is mennyi eszme, igazság, hitvallás, tanítás ! A haza ós édes nyelve iránti nem is szeretet, de imádat, mely miuden költeményét áthatja itt is megszólal, midőn azt mondja : 'Szűnjetek kissé Rómának hajdani nyelvén Ékesen és bölcsen szóló Ciceróra fülelni, És olyan hangon, melyen kacagányos apáink A döntö magyarok, Árdád és Hunyady szóltak, Halljátok szavamat, melyet javatokra leirok. < — Es zengzetes, tőről metszett magyarsággal, ahogy nem zenge még magyar lant elmondja, hogy : Egy szép, zöldes ligetben, suhogó lombok alatt, csergedező patak mellett bolyonga egy ifjú ; majd a szellős halmon lenyugodva, csakhamar elszenderedik. Mély álom borul szemére és álmában sokféle csodákat látott ; látta az Erkölcsök fényét s a Bűnök ijesztő képét s mindkettőnek rettentő hatalmát. Legelői jött a lelki Derókség, puszta, szabad kézzel s lábbal, feje, melle, födetlen (mert a lelki derókség fegyver nélkül is erős) — jött és bár eget- földet