Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

) ! 1901. junius 28. kózrekeritése és szi& hatóság feladata. J Keszthely, 1901. junius 23. 25. szám. Közbiztonságunk * Miért fizetnek a poigárok adót ? A haza iránti kötelesség rója rájuk e terhet. Ámde, a hol kötelesség van, ott jognak is kell lenni. Még pedig nem ököl jognak, hanem olyan jognak, mely mindenkinek biztosítja a magáét : életé­ben és vagyonában. Mint a haza polgá­rának, joga van mindenkinek ahoz, hogy becsülete, jó hirneve, szabadsága, egyéni, családi s társadalmi békéje, élet és va­gyonbiztonsága minden téren. mindenkor és mindenkivel szemben megóvassék és biz­tosíttassák. Ez a közhatóságok első és legszentebb feladata. Annál inkább is, mert a társadalmi rendnek, élet és va­gyonbiztonságnak mindenütt akadnak ellenségei, a hol csak rakoncátlan haj­lamú, rossz indulatu emberek élnek. Ez már a megromlott emberi természet kö­vetkezménye. A rossz fa csak rossz gyümölcsöt terem. Csendzavarások, duhaj­kodások, különböző bűntények azok a férges gyümölcsök, melyek az amúgy is küzdelmes társadalmi életet megkeserítik. A büntető törvények szigora, a hatósá­gok minden ébersége, szépen fejlődő csendőrségi szervezetünk minden elővi­gyázata dacára, napról-napra olvasha­tunk a lapok hírrovataiban : az emberi megrögzöttség különféle elfajult bünté­nj'eiről. De a sajnálatos körülményben is van valami megnyugtató gondolat, hogy t. i. az ily bűntények ma már csak rit­kábban ós szórványosan fordulnak elő. Ha pedig mégis előfordulnak,"a megsér­tett jogrend a bűnösök kinyomozása s szigorú megfenyítésében a legtöbb eset­ben elégtételt is nyer. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy jóhirnevünk társadalmi és közbiztonsági tekintetben is napról-napra nő a külföld előtt is. Még az elfogult és szepegő szomszéd német sógornak sem lehet oka a >Betyaren« titulusok oh 7 pazar osztogatására, mint. hajda ná­ban: a Rózsa Sándorok, Sobri Jóskák Milfojtok és Savanyu Jóskák »romantikusa betyár világában. Ezek a »romantikust betyárok sok gonoszságot követtek el : de ablakon át való lövöldözések, templomtörések, tisz­teletreméltó férfiak ablakainak bezuzása, utcai támadások, védtelenek háborgatása­nincsenek feljegyezve a rabló krónikában. Sőt bizonyos lovagias vonás sem tagad­ható meg tőlük. Főkép a védtelenek és szegényekkel szemben ! Ők nyiltan tá­madtak s ellenük okkal-móddal v éde­kezni is lehetett. Büntetésüket is mind. annyian elvették. Megérdemlett helyükön végezték be dicstelen pályafutásukat. Joggal hihetné az ember, hogy az ily állapotok ma már merő lehetetlen­ségek. Pedig sajnos, az általános haladás mellett a mi közbiztonságunk hőmérője erős depressiot jelent. Ügyünk e tekin­tetben kezd csehül állani. Kivételes álla­potok kezdenek nálunk lábrakapni. Álla. potok, melyek képesek ^nemcsak váro_ A BALATONVIDÉK TáHCAJA. T^abtemetés. Négy rab koporsót visz vállára emelve, Nehezen lépkednek, halott is van benne. Szuronyos pandúr megy előttük, utánuk: Mutatva az utat, s vigyázva reájuk. A népes, nagy ideán, amint végigmennek Rideg képet nyújtva a bámész tömegnek: » Szegény !« — igy sóhajt, ki a halottra gondol, Más meg a raboknak szól szegények olykor. Csörg a nehéz vaslánc gyászos haran gozókép, Itt-ott keresztet vet magára a pórnép: Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek . . . S rebeg : > Uram, ne vigy kísértetbe minket !<• Havas Antal. Vörösmarty mint nevelő s költészetének p pedagógiai ha­tása. *) Felolvastatott a keszthelyi tanitói járáskörnek 1901. junius 5-én Cserszeg-Tomajon tartott ülésében. (Folyt. ) S ha ínég felemlítem, hogy nevelői fizetése koszt és szállás mellett BOO váltó foriut volt, jóformán elmondtam minden adatot, melyet életrajzírói nevelői pályájáról feljegyeztek. .Lát­tuk, hogy nem hivatásból lett nevelő, do köte­lességét mindig pontosan és hiven teljesítette és lelkiismeretesen megfelelt feladatának, mint ezt az eredményből — a Percei fiuk mind ki­váló férfiak lettek — láthatjuk. Alkalmazkodott a családhoz, körhöz, melyben élt, — tanítvá­nyainak később mindig hű barátja, tanácsadója lőn. Tehát köteless g teljesítésben, a szülőkkel és családdal való érintkezésben, tanítványai iiánti szeretetben nagy költőnk követendő példa minden magyar tanitó előtt. Epigrammai, bölcselkedő költeményei, — de egyéb művei is kifejezik elveit, erkölcsi né­*) Életrajzi adatok Gyulay „Vörösmarty élete" nyomán. zeteit, melyek nevelése, tanítása, de egész életé­nek alapját, vezérfonalát képezték. De paeda­gogiai elveiről, módszeréről müveiben alig talá­lunk feljegyzést vagy vonatkozást. Egy költe­ménye van, melyben igazán tanítónak vallja magát, > Yolt tanitváuyaimhoz« cz. költői levél,, egy bájos allegória, mely az Erkölcs diadalát a Bun felett jelképezi. Ebben a nagy költő remek nyelvezettel úgyszólván paedagogiai hitvallását tette le, melyet, volttanitványainak emlékéül, ha­gyott, de mely bői tanulhat s okulhat miiiden ma­gyal- tanitó. Engedjék meg tehát, hogy edrága örök­ségünknél pár percig időzzem. Már a bevezető sorok is mily tartalmasak, mily tanulságosakt „ Tiszta nemes telkek, kik gyors munkára hevülve A jeles erkölcsnek s tudománynak kezditek útját, Innen, hol Kapusunk délről csavarodva nyugatnak, Jég- hóhalmok alatt lassan hömpölygeti habját, Mit küldjek szaporán a csendes völgybe tinéktek 7 Nincs aranyom s báj ló pengésü fényes ezüstöm, Nincs, de nem is méltó hozzátok az ilyen ajándék .­Föld pora ez s henye birtokosát a földbe csavarja, Megköti a lelket; pedig ennek fényes egébe, Honnan alászállott, szabadon kell visszaröpülni. Olyat küldök hát, mely tisztán folyva szivemből Vajha azon képen szivetekbe is általömöljön,

Next

/
Thumbnails
Contents