Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-02 / 22. szám
BALATONVIDEK __ ___ 1901 ' r á pi il is- 9. A másik oldalon persze más van. Egyebek között pl. az a való igazság, hogy a magyar fürdőhelyek között kevés van, amelyik husz huszonöt évnél öregebb, mint fürdőhely. Továbbá, hogy az utolsó tiz-tizenöt esztendő alatt ezek a fürdők sokat fejlődtek, javultak. Amiből persze önként kitetszik, hogy ezelőtt tiz évvel nem sok hívogató-csalogató varázszsal rendelkeztek. Aki tehát csak akkor volt magyar fürdőn és azóta nem. az bizony most sem igen kívánkozik utánna. Igen sok fiü dőhely pedig annyira fiatal, hogy a világ nem is igen ismeri hirből sem. Még a magyar világ sem. Példának okáért méltóztassék elhinni Tekintetes Elöljáróság, hogy tul a Dunán (Dunáninnenen) vagy főképen Erdélyben igen sok ember van, a ki Keszthelynek soha még a nevét, sem hallotta, ha hallotta is, azt nem tudja, hogy ez a város a Balaton partján van. vagy ha ezt istudja, talán rá sem gondol, hogy itt idegennek is szabad fürdeni és hogy egy ugrásnyira van ide a világ legkülönösebb gyógyító vize: a Héviz. Persze a külföldön meg még ugy sem tudják. De lám, hiszen a Barnum és Baylei menazseria-circusát sem ismerte egy évvel ezelőtt széles e hazában két ember sem s a mult hónapban mégis erről beszélt mindenki a Kárpátoktól az Adriáig. Mert ez a tisztelt compánia tisztában volt azzal, hogy a sült galamb nevü madár csak a mesék világában él. de a modern világban nem tenyészik, kiszorította a nagy-dob, a reklám. Mert bolond beszéd az, hogy a jó bornak nem kell cégéi. Dehogy nem kell, mikor sok helyen mérnek jó bort. Tessék csak nézni a napilapokat, mennyi régi, törzsvendégekkel bőven megáldott külföldi fürdőhely pingáltatja beléjük a betü-cégért. Azokat az újságokat legalább hat millió ember olvassa napontkint. S a hat milió között bizony elég sok van, aki azt gondolja magában: Oda megyek, ahova hívnak. És hála az Égnek, immár a magyar fürdők között is vannak, akik «hirdetnek>. Am hogy Keszthely nincs ezek között, az nem meglepő azokra, akik ismerik a mi viszonj^ainkat. Ötven forintból egy egész sereg belés külföldi újság reklámja kikerülne. Ötven forint elég volna arra, hogy naponkint tiz-tizenöt millió ember vegyen tudomást arról, hogy van a világon egy Keszthely nevü fürdő is, amely semmivel sem hitványabb a piszkos, kényelmetlen cseh és osztrák meg stájer fürdőknél. De hát ki törődik nálunk az ilyes dolgokkal ! ? Nosza, kérdezzük csak mógegyszer; ugyan ki törődik nálunk az ilyes dolgokkal ?! Ó mily kevés bölcsességgel kormányozzák a világot!!! hatalma varázserővel állítja elénk a legtávolabb multat, miit a tükör az előtte levő tárgyakat. Mi volt e táj011 az őskorban? Mily óriás állat és növényvilág váltotta föl magát a Balatonvidék létezése előtt! Nem kísérlem meg, hogy fárasszam az olvasót a leiráásal, sem a betü-szedőtt az idegen szókat alkotó nevek felsorolásával. Egyszerűen kijelentem, hogy akkor én — no igen ón léteztem már. Ott voltam, búsan pöngettem a lautot azóta rég sirban levő pajtásokkal együtt. Öten-hatan nekem eslek, tépáztak a hajómnál fogva; aztán en mentem egyenkint a támadóknak, az egyik látatlanból, komám lett. A másik tudja Isten hogyan némult el. Uram bocsá asszony is akadt (kinek mellesleg mondva egy sikerült tárcacikként vagy másfél ev előtt plagizálta egy «iró« a néptanítók Lapjában). Elég az hozzá, amint tetszik látni, egész kis köztársaság közepette éltem ón ezen a tájon a Balatonvidék előtti korban. Igy valószínűvé válik immár, hogy nem igen tulzom a dolgot, ha azt mondom, hogy a Balatonvidók létezése előtti korban némi államszerkezet már létezett erre felé. Mily szép volt e kor ! Most, hogy visszaemlékszem rá, önkónytelen trávesztálom Petőfit ki azt mondja egyik költeményében : Hol vagytok, ti régi munkatársak? Közületek csak egyet is lássak ! Bizony, bizony régen volt, hogy kirándulván Alsó-Domborura, oda szólt hozzám a jó 25 év a tanitói pályán. (Békéli Elek zala-koppánvi igazg. tauitó jubilálása a zala-egerszegi tanitói járáskor tavaszi közgyűlése alkalmából-) A szokottnál jóval nagyobb érdeklődés mellett folyt le a „Zala megyei ált. Tanítóegyesület"' zala-egerszegi járásköréuek május hó 24-ón Zala-Koppányban tartott tavaszi közgyűlése azon okból, mert a járáskör ünnepet ren dezett egyik buzgó és agilis tagjának az ottani államilag segélyezett közs. népiskola és gazdasági ism. iskola igazgatótanitójának Békefi (Berkovics) Eleknek a tiszteletére 25 éves tanitói jubileuma alkalmából, A ritka szép és megható ünnepségen megjelent 57 jköri tag, továbbá a kir. tanfelügyelő Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanácsos, Berkovics József szepetneki plébános a jubiláusnak öcscse, Berkovics József nyugalmazott kántorianitó a plébánosnak atyja, a közs. elöljáróság és iskolaszék. A gyűlést megnyitva Csiszár Jósseí járásköri elnök üdvözölte meleg hangon az ünnepeltet, utáuna Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanácsos tanfelügyelő a vármegyei tanfelügyelőség nevében fejezte ki legmelegebb köszönetét és elismerését azért a 25 esztendőért, a melyet az ünnepelt a népnevelés szolgálatában odaadással s kiváló szakértelemmel, a sok keserűség és bántalmak dacára is, melyek negyedszázados pályáján neki többször meg nem érdemlett osztályrészéül jutottak, csüggedotlen hévvel és idealizmussal eltöltött; egyben megindultan és megindítóan méltatta azt a szép és nemes viszonyt, mely közte és a jubiláns között nem csak mint a hivatal főnöke hanem quasi atya és fiu között áll fenn. Az élénk és szűnni alig akaró éljenzés lecsillapultával Szűcs Imre zalaszentgróthi áll. isk. tanitó hosszabb beszédben ismertette tárgyilagos módon azt a sok oldalú érdemet, amely a munkás 25 óv alatt Békefi Eleket ugy is mint t.anitöt, ugy is írót, ugy is mint társadalmi és főleg közgazdasági téren nagy közhasznú tevékenységet folytató hazafit méltán megilleti, nagy elismeréssel hajtva meg a tanítóság zászlóját az ünnepelt előtt, egyúttal reá mutatott ama tónyforrásokra, melyekből a jubiláns az erőt a szivós kitartáshoz és lankadatlan munkássághoz meríti: reá mutatván Békefi Eleknek kir. kitüntetésben részesült — az ünnepélyen is jelenlevő a tanítói pályán. 55 évet töltött — édes apjára, nem különben az ünnepélyen is szintén részt vett öcscsére szepetneki plébánosra és nővérére, aki sziutén a tanítói pály án működik. Most a községi elöljáróság és iskolaszék nevében Komáromy István községi képviselőtestületi tag egyszerű de szívből jö. t és szívhez szóló üdvözlő beszédben, a mely híven tükrözte vissza a jubiláló tanitó és a község közt fennálló szép viszonyt, tolmácsotta a község jókivánatait. Békefi Elek mély megindultsággal köszönte meg a kir. tanfelügyelőnek, a járáskörnek, a közs. elöljáróságnak, valamint a többi jelen volt érdeklődőknek gyengéd figyelmét: szeiényen visszapillantott 25 évi tanítóskodására, életének sok megpróbáltatására, niindenkorlstenbe vetett bizalmára és 1 minden érdemet, a családi otthonból az életbe magával hozott nemes példára : édes atyjára hárított át. Magvas tartalmú beszédét, mely sok könnyet csalt ki a hallgatóság szeméből — ezen szavakkal végezte : „Még egyszer köszönöm nag3'becsü elismerésüket és gyengéd fi gyelmüket! I)e mert az elismerést megköszönni nem elég: hanem leszolgálni kell: ünnepélyesen fogadom, hogy mennyit ós a meddig a gondviselés kegyelme a jövő '25 évből erőben — egészségben yltöítenem enged: megkettőztetett buzgalommal, megkétszerezett erővel fogom teljesíteni pályám összes kötelmeit. Es bizalommal várom is az isteni segedelmet e feltételemhez ; mert szerénységemben is napnapután buzgón elimádkozom a nagy Széchenyi Istvánnak eme szép fohászát: ..Csak ugy hoszszabitsd meg jó Atyám életemet, ha a közre hasznos lehetek, ha életem alkonyával elfeledtethetem annak hajnalát és ha az ifjúkorom oly sok-sok hibáit a jó és haszuos cselekedetek egy egész hosszú sorozatával kijavíthatom." Taps, meleg kézszorítás és hosszas éljenzés követte az ünnepeltnek mély hatást tevő beszédét; melynek lecsillapulta után elnök indítványára Bókefinek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni határozták.*) A gyűlés további tárgysorozatából kiemeljük Borbély György zala-egerszegi áll. főgimnáziumi tanárnak s a „Magyar Paizs" szerkesz*) Mi is a legőszintébb szivvel kérjük az Isten áldását. a jubiláns igazgató tanitó áldásosán muködö életére,"jkivánva neki, hogy soká élvezhesse lelkiismeretes működésének gyümölcseit. fSzerk.J lelkű Bátorfi bátyám : «Szedje össze magát öcsém, mert nagy munkáról vau szó. Tisztán zalai írókból keli kikerülnie a munkának. Válaszszon magának munka teret.• — Ne ! mssze szóltam egykedvűen. «Hát, ez mii. jelent ?» — Azt, hogy ón ebből nem kérek, mert nem kaphatok munkát, miután bácskai volnék. — A honoráriumból azonban előre megígértette velem, hogy beadom a névmagyarositási kérvényem. A tiszteletdíj elfucscsant, de névmagyarositási kérvény egy ós fél évi eszmecsere után fölment a minisztériumba. Ez történt anno 1886-ban, tehát jóval a «Balatonvidók» létezése előtt. A «Keszthely», «Zalai Közlöny», «Zala» több somogyi hetilap mind hozta névmagyarosításom «hirét.«. Es _ most idézni vagyok kénytelen egy r pár sort «Életrajzom» cimü versemből, hol is elmondom hiven: „En is Árkádjában szülöttem, Enyém a jelen és jövő ; S elfáradván a küzdelemben : Ott vár az enyhe kikötő. Ez a csendes családi fészek, — Már négyszer szállt a gólya rá —* Hol mindig szebbnél szebb az élet, S ha van vihar nem tart soká. *) Azóta már ismét bekopogtatott a gólyamadár, de hogy az egyensúly megmaradjon,£a vén kaszás is elvitte áldozatát; ismét cs k négyen vannak" a gyermekek. Egyszer dúlt vad vihar felettem, Szétzúzva szellem láncokat; Egy kis koporsót földbe tettem, Es benne Laura lányomat." Es azóta sok idő telt el. Elszármaztam visasza szülőföldemre, honnan még mindig visszasóvárog lelkem a szép Zalába, a szép Balatonvidékre, mely három megye teritett asztala, Örömmel siettem tehát a «Balaton vidék» szellemharczosai közé. Első hívásra ott voltam. Remélem azonban nem sokára az itt emiitett régi gárda találkozót fog keresni. (P.-nó Fr. A. stb. a megmondhatója !) De nini! hova tévelyedtem ! Mit is akartam mondani, azaz írni. No igen, jut eszembe, rögtön bevégzem a csevegésem. Kaptam egy kis tiszteletdijat a «Balatonvidék»-től.Persze Havasnak volt címezve a pénz. A postán azonban azt mondták, hogy arra ők nem adnak semmit, hogy ón valaha kértem a névmagyarosítást, de még most sem kaptam meg az engedélyt. Se baj, a tiszteletdíjból —- ha majd futja a sok bélyeg megújítom névmagyarositási kérvényemet. Adddig bocsássák meg kedves olvasóim, hogy holmi őskori fejtegetés örve alatt önmagamról irtem. Majd máskor nem teszem.
