Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-02 / 22. szám

1901. junius 2. BALATON V1DEK tőjének tartalmas, tanulságos és nagy tetszéssel fogadott felolvasását Keresztuiy József hírneves msgyar paetlagogusról ; melynek befejeztével Békeíi Elek mutatta be a gazdasági ismétlő is­kola telepét: fa iskolát és szőlőojtványiskolát, hol a gazdasági ismétlősök szölőojtványt. készi­tettek részben Richter — módszere szerint bak­liátokban iskoláztak: míg az 5-ik és 6-ik osz­tályú mindennapi tankötelesek gyümölcsfa cse­metéket oltottak. A gyűlés tagjai végig járván a 2 holdas telepet s látván a kezelésnek kiváló pedánsságát és szakszerűségét és a közel 5000 darab nemes gyümölcs fa csemetét turnus sze­rinti évforgókban s a 40,000 drb. szölőojtványt valamint a gyermekek meglepő ügyességét, ar­ról győződtek meg, hogy a zala-koppáuyi „gazdasági ismétlő iskola" a ini a gyakorlati részt illeti (és ez a fő !) nemcsak a megyénk­ben már szép számmal levő oly iskolák között a legelső, hanem az ország összes gazd. ismétlő iskolái között az elsők sorában foglal helyet. A tanulságos szemlélődés után folytatva tartott gyűlés jegyzőkönyvbe iktatta teljes elismerését és a szaktanító Békefi Elek szorgalmát. Felette érdekes és tanulságos volt ezután Péterffy Jó­zsef zalaegerszegi és Békeíi Elek zala-koppányi gazdasági szaktanítóknak tudományos színvona­lon tartott vitája a ládákba ojtott, szölőojtvá­ny ok felöl. * Gyűlés után 70 teritékü társas ebéd volt az ünnepeltnél, melynek kedélyességét ós rend­kívüli meleg hangulatát ugy a. szép felköszön­tők mint az ünnepelt nejének szépen és ügyesen elrendezett s felszolgált menüje, valamint a szt.­gróthi Tóth Alajos-féle jeles zenekar darabjai a legnagyobb fokra emelte és a mely az 9béd után megindult táncban méltó folytatást és be­fejezést nyert. Végül megemlítendő mozzanatnak találom, hogy az egész társaság a nap emlékére magát lefényképeztette éí annak egy példányát fogja a jubilánsnak állandó emlékül átnyújtani. Egy jelenvolt, A negyedik sváb. Az örvényesi merényletet, melyet három örvényesi sváb az ottani magyar érzelmű tanitó illetve magyar nemzeti nyelv elion elkövetett (a Balatonvidék ápril 21-iki számában volt közölve) érdekes részletekben világítja meg, a «Veszprémi Ellenőr> is, igen találó és elmés szatírával meg­irt hosszabb czikkben cirógatja meg a Wür­teubergiából beköltő/ött örvényesi három svábot. A mult közleményemben is megjósoltam, hogy az a három magyarellenes sváb örülni fog rajta, ha nevüket újságba nyomtatva látják. Ezt az örömet irigyelte az a negyedik sváb, kinek neve az újságból kimaradt, aki mikor meghallotta a 3 sváb kitüntetését, ókas svábnyelven kacska­ringós káromkodás után büszkén verte meg ki­düllesztett, mellén a tlajblit» és hős Kubátként igy kiáltott föl 'Én ripacs falói Keller Hanesz vagyok! Es Steierlein Szepi, Kuyler Stefi és Rédt Szepi sem tett különben annak a «mesternek„ mint én, amiért a mi templomunkban magyarul mert énekelni! Kát azok több emberek, vagy különbek mint én! En semmi vagyok? Azokat még az újságba is kitessih? stb. stb. stb.» A BV-beu és az Ellenőrben fölmagasztalt három s\áb alig tudla lecsillapítani Haneszt, a 4-ik svábot, aki — melesleg legyen mondva — még bírói pálcát is visel. Végre is az értelme­sebb örvényesi magyarság nagy mulattatásra abban állapodtak meg, hogy iruak annak a <másik mesternek" : hogy »az újságot rögtön iga­zítsa ki és ne maradjon ki belőle a negyedik vitéz sem, mert hát: igy meg ugy, erre meg amarra, különben, sajt pört indítunk ellene." Nagyon érdekes a dolognak az a része is, hogy a nsvábbotrány» napján, midőn a «mestert> a magyar énekért inzultálta, a 4 vitéz sváb az itt, le nem irható kifejezések közt quartettben ordította: «a mienk az orgona, a mienk a tem­plom és többé ne merj mugyarul énekelni, mert — — stb. st,b.» mikor aztán előlép az egyik magyarellenes svábnak Steierlein Szepinak az Ipa, Gácser János, a falu legvagyonosabb em­bere (valóságos kis Bagi) es nemes magyar ér­zelmeitől indíttatva felháborodással u fasitja vissza a kolompos négy t váb éktelen orditozásait : «Mit ? ! Tietek az orgona és a templom ? Az orgonát én alakíttattam ujjú .$ a templom res­taurálására az én anyám adott 800 koronát s majd ha az én fiam fog itt misézni, (theologus fia van) majd hozatok én neki magyar kántort ! Ti veletek pedig szóba sem állok, mert én magyar ember va­gyok, nem pedig sváb /" A becsületes magyar polgár ilyen józan leckét adott a magyar földön élő, hálátlan négy svábnak. Külöuben az inzultált és becsületben is mélyen megsértett kántortanító ezt a magyarfaló *sváb négyest» bejelentette a járásbíróságnál, ahol — hiszem — megtanítják őket a magyar törvény és magyar jóg tiszteletére. Es meg vagyok róla győződve, hogy a nem igen tisztelt *sváb néyyts* még Würtembergiába is megírja az ott rekedt styafiainak, hogy szép Magyarországban a kies Balaton mellett ez ám a jelszó- *Ne bántsd a magyart /« íme eleget tettem a mélyen tisztelt (?) <sráb négyest kívánságának : az igazságnak meg­felelően kiigazítottam az újságot. Es remélem, hogy most már csak nem zú­dítják árva fejemre az általuk erősen megígért. «sajt pör/t, melynek fogalmához — ugy látszik, — valami harapni valót képzelnek. Kárpáthy János. Darnay muzeum. Kisfaludy Károly reliquiái: Egy nagy üveg szekrény, mely a Darnay muzeum jobboldali fe­lét, elfoglalja, tele van a magyar irodalom hal­hatatlanjainak emléktárgyaival. Ezek között első helyen állnak azok, melyek Kisfaludy Károly az első magy ar drámaíró nagy nevéhez fűződnek. 1830. november 22 én egy szép derült téli ua­pou a délelőtti órában Kisfaludy Sándor együtt beszélgetett, Darnay nagyapjával Eitner József­fel. az akkori sóház oszlopos verandáján, midőn a za la béri posta sürgős stafétát hozott, melyben Toldy Ferenc tudatja Kisfaludyval láuglelkü öcscsének, Károlynak halálát, kérve, hogy jöjjön azonnal intézkedni a temetésről. Kisfaludy még aznap kocsira ült, vele ment, Eitner József barátja is, kiuek lovait Győrig előre küldték, míg maglik Kisfaludy kényelmes csézáján indultak utunk. Kisfaludy Sándor át akarta venni Károly öcscsóuek irodalmi hagya­tékát, de Toldy figyelmeztette, hogy ezzel ma­gára zúdítja öcscse hitelezőit, igy csak 3 emlék tárgyat hozott magával és pedig Kisfaludy ra­vatalára szegezett halottas czimert, arczképet és egy könyvet, mely ott hevert halottas ágya mellett, melyből halála előtt pár órával olvas­gatott,. E három becses ereklye később Kisfaludy könyvtárával, emléktárgyaival, kéziratataival egyetemben került a Darnay muzeumba, A három ereklye legbecsesebb darabja, a finom piros bőrkötésű, porcelánra festett minia­tűr arczképe Kisfaludy Károlynak, melyet maga készített 1810—1812. között eszményképe Hepler Katinka számára. Katinka éveken át őrizte hírneves udvarlójának arcképét, kihez igaz őszinte szerelem fűzte, csak nkkor, midőn a költő, aty­jának Kisfaludy Mihálynak határozott óhajára szakított vele, küldte néki vissza. Kisfaludy Károly nemcsak miut drámaíró, de mint festő is korának jelesei közé tartozott és éveken át, arc ós tájképek festésével kereste kenyerét, így a kép mint ilyen is, nagy mübecscsel bir, nem is te­kintve azt a körülményt, hogy ez az egyetlen, hiteles arczkép, mely tőle reánk maradt. A kép a költőt, palyhedző, vöröses szakállal és bajusz­szal ábrázolja az általa annyira kedvelt, kihaj­tott fehériegbeu, ponyókára vetett bársony at,ti­lá'oan. A kép aranyozott szegélyű, kék bársony keretbe van foglalva és ráerősítve finom, piros szatytyán bőrtokra akként, hogy asztalra is állitható és falra is felfüggeszthető. A másik emléktárgy Kisfaludy Károly címere, mely ravatalát díszítette. A nagy fest­mény Kisfaludy család címerét, ábrázolja. A kék mezős cimer pajzsban hármas halom tetején levő koronán fé'lábon álló fekete sas látszik, mely karmai között kettős keresztet, tart, körülvéve zászlók, ágyuk és egyéb hadi jelvényekkel, melyek őt, mint katonát megillették. A cimer alatt következő felírat olvasható : Tekintetes Kisfaludy Kisfaludy Károly ur a Magyar Nemzeti Akadémiának rendes tagja Nemes Bars- és Bereg vármegyéknek Táblabírája szül. Téten márc. 19. 1790. Meghalt Pesten november 21. 1830. A harmadik Houwald német drámaíró könyve, mely „Das Bild", ,,Der Leuchthurm>, „Die Heimkehr" cimü három drámát tartalmazza E könyv kedvenc olvasmánya volt a költőnek és különösen becses már csak azért is mert benne lát,ható saját kézirata : névaláírása. Heti szaporulat : A mult hét szaporulatát különösen két, lelet teszi becsessé. Egyik egy nagyobb bronz lelet Szigligetről, melynek neve­zetesebb darabjai két brouz lándzsa, egy tokos füles véső ós két tömör brouz karperec, mely. nek egyike becses díszítéssel vau ellátva ós egy ritka három szöges kúpalakú, köpüs bronz nyílhegy. A másik egy nagyobb római lelet,, mely három gömbölyű, egy lapos csont füzöiű, három gömbös, egy háromszöges fejű csonthajtü, egy közönséges és egy igen be­cses nagy evezőlapát alakú bronz-stylus és e<>y illatoskenőcs tarló üveg edénykéből állott. Keszr,­hely hegyen egy ritka szép La Tene vaskést leltek, mely sodrott nyelével kezdetleges nagy pengólyóvel magán viseli korának Ízlését, A lelet érdekes már azon szempontból is, mert Keszt­hely vidékén általában ritkaság számba mennek az őskori leletek, azon oknál fogva, hogy az akkori nagykiterjedésű Balaton ingoványos terü­letei lakatlanok voltak ós az ősember legfeljebb a magaslatokon tanyázhatott. Kultúrája nagyobb lendületet csak Galerius római császár korában nyert, ki lecsapoltat.va a Balaton vizét, azt szűkebb mederbe szorította lakályoss* téve, az azelőtt használhatatlan ingo­ványos területeket. A másik La Tene lelet ve­lemi őstelepröl érkezett, mely állt egy széles 2 keskeny véső, egy lándzsa ós egy vaskalapácsból. Nagyon becses egy honföglaláskori teljes ép harci fejsze, melyet a Muraközből küldtek a a mult napokban a muzeumba, melyhez hasonló ép példány alig kettő-három fordult elő ezideig hazai leleteink között. Érdekes a Som­lyón lelt szokottnál nagyobb csiszolt nephrit kőfejsze, melyet az őslakók állat innal erősítet­tek nyeljük hiányában a hajlított, nyélhez. Nagy­görbői leletből pedig egy navlith kori talpcsö­ves edény érkezeit. Az érem gyüitemány szaporulatának neve­zetesebb darabja Mátyás király srauyja, melyen a kisdedet tartó Mária lábánál "gyűrűt tartó holló látható, ezen aranyat Daruay egy ismert bécsi gyűjtővel egy salzburgi érseki aranyért cserélte el. Érdekes egy ezüstözött ritkább ve­retű bronz pénz Aurelianus korából. Említést érdemel még két darab papir két fo rintos, melyet Kossuth Lajos, mint ország kormányzója 1849. julius 1-én adott ki. HÍREK. — Személyi hír. Tölcséry Ferenc egyház­megyei legényegy leti felügyelő a mult vasárna­pon a helybeli legényegyletet meglátogatta. — Királyi elismerés. Ö Felsége a király el­reudelte, hogy Filipics Jáuos leteuyei kir. járás­bírónak nyugalmaztatása alkalmával az igazság­szolgáltatás terén teljesített buzgó szolgálataiért, legmagasabb elismerés nyilváufttassék. — Uj p'ebános. Tolnai gróf Festetics Jenő ő móltósága a lógrádi — elhalálozás folytán üre­sedósben volt — plebáuosi állásra Fábián Gyula tüske-szeut-györgyi segédlelkészt nevezte ki. — Katonai tereptanulmányozás. Május hó 29—30. napjain Zurna Károly tábornok veze­tése mellett 22 törzstiszt és törzstiszt-jelölt 24 legónynyel tartózkodott Keszthelyen •- úgyneve­zett, terepgyakorlatokat, végeztek. A tábornokkal a következő tisztek veltak : Bucskay Adám ez­redes, Nemes Ede alezredes, Rudolf Jáuos szá­zados, Horváth Sándor őrnagy, Kálnay L^jos őrnagy, Gu^enberger Károly százados, Vaszary Béla százados, Szentgyörgyi Lajos százados, Rozs Istváu dr. ezredorvos. Bihar József fő­hadnagy, Bojér Sándor százados, Czittó Károly

Next

/
Thumbnails
Contents