Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-19 / 20. szám

V. évíulyam. Keszthely, 1901. május IS. 20. szám. A Balatonparton. Csattog a kalapács, fütyörész a munkás ; csattog az ostor is és nyomában uj életre kel a balatoni szálló s a vendéglő. Megujul a park, zöldül a fa, zeng a madár ; előhírnökei a szép tavasznak. A hányszor a tél után a tavaszt várjuk, lessük, mindannyiszor elfog a kedves érzés és bámuljuk a változó természet szépségeit és megszeretjük az ember alkotni akaró munkáját. Ki a Balatonra ! Ott együtt a kettő! Ölelkezik ég a vizzel, levegő a természet alkotásaival és megtaláljuk ott nemcsak lelkünk nyugalmát a véghetetlen vizén, de örömünket is a szorgalmas kezek munkáján. Eszerint mondjátok meg, illetheti-e gáncs azokat, a kik a hasznot hajtó foglalkozást félretéve, önzetlen lélekkel szolgálják városunk érdekeit ? Álljanak elő a gáncsolódók, hogy azután nyomtalanul eltűnjenek a gyanúsítás árnyékában, mert a ki nem látja a park szép útjait, a kinek nem tűnik fel a kőműves simította uj vakolat az épületeken, a ki nem méltányolja az ujitást, a szépre törekvést és azt, hogy a Balaton szeretetének áldozatot hozó fürdő közönség igényeit még áldozatok árán is ki kell elégítenünk : az nem méltó Ítéletet mondani a munkásságról, melyet e város közönsége a közérdekre való tekintetből kifejt. De hiszen nem erről óhajtunk beszelni, nem arról, a mely kívülről látszik a balatonparti épületeken, hanem arról, ami kívülről nem látszik: azoknak az épülea belsejéről. Miért csattog a kalapács, fütyörész a munkás a Balaton partján ? Miért csattog az ostor is és kél nyomában uj életre a balatoni szálló, a vendéglő ? Nem azért, mert a hajókikötőt emeltetni kényszeritettek, hanem, mert azt zengte a madár : beszakad a vendéglő konyhájának a födeme, az é/pidetek jó részében korhadt a gerenda, a padlót az emeleteken is eszi mára gomba és igy bedüléssel fenyeget. Hát : hadd csattogjon a kalapács, fütyörésszen a munkás a Balaton partján ! — Tatarozzunk ! Emlékezzetek ! Emlékezzetek, hogy azokat az épületeket 120 ezer koronát meghaladó közpénzen néhány évvel ezelőtt emelték. Emlékezzetek, hogy ez építése ellenzőkét megbuktatták, az épületeket a törvényhatóság jóváhagyásának megérkezte előtt bontani kezdték, felépítették, átvették és — ma — alig négy évre, ugyanazen a közpénzen tatarozzák, támogatják. Nyugtalanság fog el minden jó érzésű polgárt mikor látja, hogy a fillérek, melyekért polgári kötelességével, keserves munkájának keresményével szavatol, néhány év alatt rothadnak el a balatoni vendéglőben és szállóban. Nyugtalanság fogja el, bár tudja, hogy a parti épületeknek amortizációs költségei a fürdő jövedelméből nyerik a fedezetet, de azt is tudja, hogy a közA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Gsónakon. ftémetből. Hó takarja fenn a bércet, — Ég a bibor alkonyat ; Cserfa néz alá a tóra, Again virág fakad. Zárda áll a messze parton Sirva cseng a kis harang Halk karének esd az égbe, Mind szivembe hull a hang: > Sempiterua fons amoris, Consolatrix tristium — Pia mater Salvatoris Ave Virgo virginum . . .< Édes búsan száll a légbe, Szüzek ajkán kél a dal — S mint a szív megtört reménye, Csendes, bús sóhajba hal. Elmerengve messze nézek, Lélek szárnyal ég felé, Angyalok közt száll az égbe, Itt hazáját nem leié ! . . . Teller Vince. M Egy Brit-Keletafrikai vadászkalandom. (Naplótöredék.) Irta : Sséohényi Géza gróf. 1900. Febr. 5. Séringeti síkság*) .... Táborba szállás előtt**) (ugy dólutáu 5 óra lehetett), a menet irányában jobb ós baloldalra széledtünk***) cserkelni a konyha számára. Alig váltuuk el egymástól, midőn két. eland (óriás antilop) jó távolban cserkószirányotuat keresztezte. Már évek óta hö kívánságom ezen óriásokból egyet ejthetni, de még (kivéve egyszer •) Kilimandj&ra hegytől délkeletre. •») Gyalogkaravánnal utastunk. *»») Gróf Hoyos Ernő és én. Dél-Afrikában) nem volt hozzá alkalmam ós már nagyon féltem, hogy nem is lesz, mivel itt mosfc csak nagy elvétve találkozhatni velük. Az öröm ós izgatottság első pillanatában "azt hivón, hogy engem meglátva menekülni akarnak, sebtiben nagy távolságra az egyiknek utána lőttem, de hibáztam, mire cserkelve követtem őket. A terep idevaló viszonyokhoz ritka kedvező volt, kis tisztásokkal váltakozó sűrűség és imitt-amott; egyes kisebb nagyobb fák, ugy, hogy fedve követhettem az irányt, melyben szeineun előtt eltűntek. Es mikor hirtelen az erősebbik (100 és néhány lépésnyire előttem) egy kis tisztáson bukkant ki, én kapásban reálövök és ugy éreztem, hogy golyóm talált,. Jelezte is azt az eland, de ismét eltűnt,. Volt ugyan velem két puska, egy hazai ismétlő Mannlicher-karabóly és egy 500-as kétcsövű angol express, de sajnos az utóbbinak töltényét gyakorlatlan Suaheli szerecsenem otthon hagyta. (Mindkét, velem összeszokott Somalivadászom láz miatt a táborral maradt.) Igy liáfc nem szívesen ugyan, de kényszerülve, a kis kaliberű Mannlicherrel egyedül kellett a sebzett nagy állat után indulnom, melynek megtalálására és kivégzésére oly nagy súlyt fektettem. Még hozzá Mannlicheremuek ez a kellemetlen hibája volt, hogy az első lövés utáu ujjal bele-