Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-21 / 16. szám

1901. április 21. BALATONVIDÉK zett nagy szeretete sokszor mondatta : »Budapest után Keszthely.* Ugy van ! Budapest tanácsházából pár hét előtt már kiszoritották az inkompatibilis városatyákat! Hol vagytok ideálisabb elemei e város képviselőinek és meddig vártok még ? A földmivelésügyi miniszter a madarak védelmére. A tavaszi szellőnek langyos fuvalmával, a napfénynek enylie melegével megérkeztek a levegőnek, kedves, vidám urai: a madarak. Elfoglalják az erdőket és mezőket, megszállják a kerteket és ligeteket. Mi szivünk édes örömével üdvözöljük a kis vándorokat, hisz vidám csicsergésök, csattogó danájuk az édes, a várva várt kedves tavaszt hirdeti. Isten hozott, benneteket, kicsi dalosok. Nélkülötök olyan bántó volna az erdőnek, szőlőnek, ligetnek, mezőnek némasága. Ti hoztok életet, elevenséget, változatosságot a természet néma csöndjébe s igy elűzitek azt a nyomasztó érzést, amelylyel a komoly némaság a lélekre nehezülne. Ártatlan danátok felolvasztja a sziv kérgét, megnyílik ennek minden redőzete a természet hatásai számára s szinte megkönnyebbül, megvigasztalódik és jobb lesz az emberi lélek. De kettős örömmel üdvözölheti a kis énekeseket a gazda, a szántó-vető ember. Néki nem csak a kikeletet hirdeti, nemcsak szivbeli gyönyört szerez a madarak danája, hanem egyszersmind társává is szegődik az ő ellenségeinek pusztitásábau. Mert a tavaszi napfény nem csupán a kis dalosokat szólítja haza messze idegenből, hanem a bogarak, férgek, pillék s egyéb kártékony állatok ezreit, százezreit csalogatja elő téli rejtekéből. Es ezek mind-mind a gazdaembernek esküdt ellenségei. Pusztítják minden terményét : a gabonát, a szőlőt, a kerti veteinenyeket és gyümölcsöket. Van év, hogy olyan rengeteg mennyiségben zudulnak a gazdára, hogy ez sirva nézheti, hova lett keze fáradtságos munkájának, Isten lekönyörgött áldásának gyümölcse. E kártékony férgek pusztításában nincs hatalmasabb, hűségesebb és kitartóbb szövetségese a gazdának, mint a madarak. Még a lenézett veréb is, amely meg-megdézsmálja az érett gabonaszemeket, a pirosló cseresnyét, a szőlő édes gerezdjét, még az is több hasznot hajt, mint a mennyi kárt tesz. Hát a tisztán bogárevő madarak ! Van, amelyik egy-egy nyár folyamán 200.000 kártévő bogarat, mások egy-egy nap alatt 5—600 hernyót, rovart, pillét pusztítanak el. Kiszámitották, hogy egy rovarevő madárfaj egy nap alatt 3200 kalászt, 1150 szőlőfürtöt képes megvédelmezni. Számokkal ki nem fejezhető az a haszon, amit a madarak a gazdaságnak évről évre okoznak. S éppen azért csodálatos, hogy ezeket a gyönyörködte tő, hasznothajtó kis állatokat mégis mennyire üldözi maga az ember. Érzéketlen szivvel, durva kézzel ront rájok, fogdossa tőrrel, enyves vesszővel, megrabolja a tojásokat, szétdúlja a fészkeket. Valóságos vandalizmus ! Ez szülte azután, bogy a hasznos madarak száma olyannyira lefogyott, hogy az erdők és mezők, a kertek és ligetek csöndjét ma már alig veri föl egy-egy madárnak csattogása, vagy kakukuak egyhangú szava.*) Végre hatalmas pártfogója akadt az éneklő madaraknak. Maga Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, szigorú rendeletben utasítja az arra hivatott közegeket, hogj' a madarak pusztítását akadályozzák meg. Ezentúl a rendeletben előszámlált madarakat, minők a csíz, rigó, pacsirta, fülemile, kenderice, stb. még tudományos célra is csak hatósági engedelem mellett szabad elfő gni, forgalomba hozni, vagy megölni.**) A rendelet védi a fészkeket és tojásokat is. Engedelmet csakis l-l napra és csupán 10 állat fogására és 10 madárfészek elszedésére lehet adni. *) Bizony jó volna, ha a balatoni parkra is felügyelnének. Ótt is naponkint pusztítják a madár tojásokat a pajkos gyermekek. Pedig különben szépen népesednék be most már az éneklő madarakkal. ') Szükséges volna a dilettáns madár-tojás gyűjtőket is e foglalkozásukban korlátozni. Szerk. Ez kis leányod ? kérdem. Igen, feleié . ezzel baljában megölelt, jobbjával rám mutatva, igy szólt leányához : >Ski is my best early friend.c (Legjobb gyermekkori barátnőm,) Erre a leányzó is közelebb jött — krixefc csinált és mélyen meghajolt. Ugy megsajnáltam e pillanatban a drótra mozgó kicsikét, hogy szinte rosszul esett, rá néznem. Zavaromból csak e kérdéssel vágtam ki magam ! Kis leányod nem beszél magyarul ? Még nem — volt a mama sokat mondó felelete. Tehát nam igy értendő, nem kell neki magyarul is tudni, hanem Pató Pálként : arra még rá ér. Az én édesen gagyogó és gögicsélö apróságaim csak akkor tűntek föl előttem, mint igazán derék gyermekek. A meglepetés kissé lehangolt, de ez legföllebb hallgatagságoin sejteté a leánykával, ki, talán azért, mert sejté, bogy anyja barátnéját is végig kínozták idegen nyelvek tanulásával, francia nyelven szólt anj'jához : >C est déja deux keures ; nons ne parlous plus anglais.« (Két óra, nem beszélgetünk már angolul.) Erre még jobban megszántam a kicsikét és beszélgettem vele. E közben megjött a bécsi vonat. Eérjem uram is mutatkozott. Marcsát megkértem, hogy levelezni fogunk. Mégis Ígérte, hogy mihelyt haza ér, rögtön ir. Marcsa első levelét leirom ide. Zala-Egerszeg, 1901. IV/1. Kedves Jidcsám! Azt kérdezed, hogyan határoztam el magam leányomat idegennek nevelni a haza szentelt földjén ? Röviden azt válaszolhatnám, igaz, hogy hazánk földjét őseink vére avatta szentté előttünk ; igaz, hogy nyelvében él minden nemzet ; igaz, hogy hazafias és honleányi érzést fejleszteni és ápolni gyermekeiben a szülők legmagasztosabb föladata ; ez mind színarany igazság. Ellenben az sem tagadható, hogy őseink hös tettei és kihullott vérük által csak a föld lett megszentelve; a nép maradt a régi ; műveletlen, bárgyú, járszalagon mozgó, a külföldet majmoló, önmagából kivetkőzött. Nem járja most már sem a férfi, sem a nöi divatban a magyar ruha, nem szalonképes a magyaros külső. A díszmagyar is csak aféle kényszer luxus ; mert hisz a legtöbb diszmagyar-ruha — habár kánikulában szerepel is — bizony csak nehéz téli gúnya. A nyelvünk sokat csinosodott az utolsó 25 év alatt — pld. nézd meg Jósika munkáit, alig él vezhető a mai nemzedék előtt nyelvezete. Most sem forrott még ki a magyar nyelv. Hisz még az ábécénk sem teljes. Vannak a kiejtést, és szép hangzást, kellemessé varázsló hangjaink és nem tudjuk leírni. — Pl. megettem és megettem, az egyik ige a másik helyet jelölő névmás ; egyformán irjuk, de soha egyformán ki nem ejtjük. A honleányi érzésre nézve, is meg van a magam külön véleményem. Pl. II. Rákóczy Ferenc német fejedelmi sarjat hozott ősei sasfészkébe és az idegen nő volt az első, ki férjét a : haza nemtőjévé avatta, felkötvén oldalára a harci kardot. Az idő, a körülméu}'ek és a nemesebb gondolkozás megérlelik majd leányom keblében is a honleányi érzést. Megjön az magától, mint tavaszra a virágfakad ás, mint az ifjúban a szerelem érzetével a viszont szerettetés olthatatlan és elfojchatatlan vágya. Ily gondolatok által vezérelve határoztam el magam a te szavaid szerint idegenné nevelni leányom. Nézetedre e részben fölötte kíváncsi vagyok. Kérem leplezetlen Őszinteséggel megirott válaszodat. Marcsa. Különös nevelés. Különo gondolkozás !« * Eddig a napló. Most magam is kíváncsi vagyok, ugyan mit ir majd neki a feleségem. Remélem, hogy kedves Szerkesztő ur sok szépszemű olvasónője (a prenumerans mind szépszemű, azt én gyakorlatból tudom) szintén kíváncsiak e válaszra, azon leszek, hogy jövőre megszerezzem hű más. latát. Havas Antal. Postán, vasúton, kocsin, kézben csakis a hatóság beleegyezésével szabad madarakat szállítani. A rendeletet minden községben kihirdetni, rá a pásztorokat megtanítani kell, az erdőőröknek és utfentartás személyzetének pedig kötelessége, hogy az ellenőrzést szigorúan gyakorolják. íme, Darányi miniszter nagy tehetsége, erős keze nem osupán az ország nagy gazdasági kérdéseit juttatja egymásután megoldásra, hanem nemes szivének szeretete kiárad a kis éneklő madarakra is. Ez a gyöngéd szeretet épp oly dicsérete a nagy miniszternek, mint a hatalmas gazdasági sikerek. Mert a szivét dicséri meg. Vajha a miniszter szivéből kiáradó szeretet lángra lobbanna mindenki szivében! Akkor újra megnépesül a természet a levegő élénk, vidám kis muzsikusaival, gyönyörűségére és hasznára a minden teremtmények földi urának, az embernek. T. Vármegyénk közgazdasági állapota. A lefolyt március hónapban igen változó időjárás uralkodott ; a hónap elején mutatkozó esős időt ugyanis a hónap második felében enyhébb időjárás követte, a melyben megkezdődött megyeszei te a vetés, de egy héti kedvező idő után hideg szeles napok, — sőt fagy és havazás is következett be a hónap vége felé, mely rendellenes idő a vetést félbenszakitotta, a tavaszi munkálatokat késleltette és különösen homokos talajon a kései őszi vetéseknek ártott, — a tenyészetet pedig visszatartotta. A hónap legutolsó napjaiban beköszöntött jobb idő a munkálatoknak folytatását megengedte ugyan ismét, de csak a folyó hó elején lehetett a tavaszi gabonafélék vetését befejezni. Oly szép vetésekkel, mint a mult évbeu ilyenkor, sehol sem rendelkezünk ; a kései vetések ritkák és a szokatlan erős téli fagyok által meg vannak sanyargatva. Itt ott hallani is, hogy kései vetéseket kiszántanak a gazdák. Mindennek dacára a legutóbbi kedvező időjárás igen sokat segített és a kilátásokat egy középtermésre növelte. Folyamatban van a kapásoknek szánt földek előkészítése és az őszi búzák, lóherések, lucernák boronálása, a takarmány és magbükköny vetése. Megindult megyeszerte a szőlőmunka is, és ez most sok kézimunkást foglalkoztat; a szőlőtőkék türhetősen teleltek. Az ősszel nagy számban mutatkozott mezei egér pusztítása, a nagy hideg, a csak vékony hóréteggel borított lóheresekben és lucernásokban sok kárt tett és ezen vetéseink megritkulva jöttek a tavaszba, a takarmánynak kedvelt őszi bükköny pedig sok helyen kifagyott. Ez annál sajnosabb, mert ezen korai takarmány növénynek károsodása a megye sok helyén már igen érezhető s a takarmányhiányt csak növelni fogja, a mennyiben az idén a zöldtakarmány etetésnek megkezdése — a visszamaradott tenyészet folytán — későbbi időre fog esni. Visszamaradott a fűnek növekedése a réteken és legelőkön is. Mindennek dacára már sok gazdaságban a fogyatékán levő száraz takarmány hiány a juhnyájak kihajtását vonta maga után. Az állategészségügyi viszonyok tűrhetők voltak, a mennyiben néhány lépfene és veszettségi eseteu kivül csak 4 községben fordult elő sertésvész bántalom a lefolyt hónapban és a sertéstenyésztők ezen réme mindinkább szünőfélben van. A megyeszerte szokásos apaáliatvizsgalatok befejezést nyertek ; évről-évre lehet a haladást konstatálni, s mely jobb apaállatok beszerzésének az eredménye. Nemcsak a községek maguk igyekeznek jobb apaállatok birtokába jutni, hanem az állam épen vármegyénkben tetemes áldozatokat hoz a szomszédos nyugati vármegyéktől még elmaradott állattenyésztésünk emelésére. A nemrég megjelent kiimitatásból kitűnik ugyanis, hogy kedvezményes árban községeknek a mult 1900. évben Zalavármegyében kiosztatott egy magy és 88 drb. piros tarka bika

;