Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

MA LATON \/|Di<JI 1901. január 13. piac, a vásártér, a népgyűlés helye, a sétatér (népiesen: korzó) egyúttal. Egyik oldalán van a zöldség, baromfi és hus piac. másik oldalán a különböző rendű és íangu áru-sátorok tarkállanak, melyekhez vásár alkalmával gigász rokonaik : a vászon paloták, meg a planéta huzó, rikácsoló kajdácsok ós a verkliző vagy harmonikáié tótok sorakoznak. A gyalogjárókon ünnep és vasárnapok alkalmával az uri népség korzózik, már a mennyire lehet. Mert ez a lehetőség igen kis mértékben van meg. Tudjuk, hogy ilyen napokon összesereglik varosunkban az egész pipa- és cibarfogható népe. Lábuknak a gidresgödrös »kövezeten« nagy nehezen helyet találva órákon át mozdulhatatlanul és megmozditliatatlanul állnak egy helyben, nagy csoportokba verődve. Minden ilyen csoport egy-egy rendithetetlen Fezuv mindaddig, amig az időjárás és mezőgazdaság külömböző ügyei, meg a magas politika le nincsenek tárgyalva. Mi történik tehát ? ! Az, hogy a kik nem rokonszenveznek a magyar dohán)' illatával, vagy akik nem kedvelik a bagaria és az egyébként igen egészséges levegőjű tehén-ól aromáját, vagy akiknek sem kedvük, sem eléggé erős könyökük nincs arra, hogy utat törjenek maguknak az ember-barrikádokon keresztül, azok szépen letérnek a. szekérutra. És tagadhatatlan, hogy olyan ékes kocsi utja nincs egy városnak sem. mint a mienknek. A tarkábbnál-tarkább gyönyörűséges női toilettek, madár-tollas, virágos, bokrétás női kalapok, elegáns felöltők és fényes cilinderektől a mi Föuccánk közepe valami léghajóról inkább virágos rétnek, vagy ékes szőnyegnek látszanék, mint kocsi útnak. És ez kétségtelenül szép dolog meg unicum is, csakhogy egy kissé veszedelmes mulatság. Mert azok a szegény lovak végre is zavarba jönnek, aztán törnek-zuznak kirakatot. kocsit, embert. nt.án, melyet, néni is Moiiteouccolí, hanem a franciák vívtak ki, I. Lipót, a felső-magyarországi sereg'k vezérénél;, Montecuccolinak rábeszélésére a magyar — horvát érdekek nagy sérelmével husz é\ re megkötötte a törökkel leslá/.ó és gj alázatos feltételek mellett, a vasvári bókét. A nemzet nagy kárára megkötött béke közelégületlenséget. okozott a hazában. Midőn e hir átfutotta nemzetünket, őseink bámulva eresztették le kardjaikat, dicsőségüknek eszközét, mely annyi hervad katlan babért nyújtott szeretett, hazájuknak. Az elkeseredés természetes következménye volt a Vesselóuyi-fóle összeesküvés, melynek Zrínyi, a költő is tagja lett. Zrinyi, mihelyt kirét vette a béke megkötésének, azonnal Bécsbe sietett, liogy ellene felszólaljon, de hiába. A pápai követ akkor a pápa nevében eg\ nagy értékű ereklyetartót ajándékozott a hősnek a kereszténység ércekében vívott harci jutalmául. A bécsi udvar ezt is irigy szemmel n zte. Zrinyi, miután semmit sem tehetett a békekötés ellen, elégedetlenül távozott Bécsből, hol a velencei követnek Sagredinónak kijelentette, hogy minden percben kész 6000 emberrel Velencze hadi szolgálatába lépni a török elleni harcra. Ezen időtől fogva mélyen elkeseredve, visszavonultan élt csáktornyai várában s az őt látogató főurak előtt keserűen kifakadt többször a bécsi udvari politika és a vasvári békekötés ellen. 1664. évi okt. 31-re az udvar gyűlést hirdetett Bécsbe, s erre a tanácskozásra Zrinyi is királyi meghívót kapott. A gyűlés azonban — ismeretlen titkos okokból — november 25-re lett halasztva (Pauler >Vesselényi ós összeesküvíset 1. 36 1.), Zrinyi azonban a Bécsbe való Csakhogy : *A kutya ugat, a karaván halad.« Nem először tesszük szóvá a piac-tér ügyét, de nem is utoljára. Mert ha igáz az, amit Eötvös mond, hogy nincs a világon olyan hazugság, amit. ha százszor ismételnek- az emberek nagy része el nem hisz, méltán hihetjük, hogy nincs olyan igazság sem, amit százszori elmondás után végre is meg ne értenék azok. akiknek mondják. Mi még mindig tudunk bizni abban, hog) eljön az idő, amikor a Fő-ucca nem lesz sem piac. sem a vidék tanácskozási terme, hanem egyedül c«ak a város legfőbb közlekedési vonala, amint azt a neve is mutatja. Szüntelenül fogjuk hangoztatni. hogy a piacnak nem a Fő-uccán van a helye s hogy h demokratizmus nem zárja ki azt, hogy a >fenséges nép« megtanulja az illendőséget s szikla-erős csoportosulásaival ne zárja el az utat, másoknak kellemetlenséget s életveszedelmet okozva. A nyájas olvasó pedig ne ijedjen meg attól, hogy mi talárt még évekig fogunk cikkezni a piacról. 0 nem Mert igaz ugyan, hogy a kutya ugar. a karaván halad, de azért a karaván is gondol magában valamit, ha véletlenül az oroszlán, melynek közellétét az a szegény kutya hiába jelezte az 6 hűséges ugatásával, egy karavánbelit talál nyakon csipni s lehúzni a tevéről. Hidd el, ó nyájas olvasó, hogy mihelyt »egy az illetékesek közöl* töri ki a lábát, vagv horpasztja be a koponyáját, a mi piacunkon, akkor mindjárt meg fognak változni a mostani comicotragikus állapotok. Addig azonban senki se mulaszsza el magát biztositani, hogy ha valami baleset éri a mi' Fő-uccánkon ( piac, corzó, fórum) legalább anyagi kárpótlásban részesüljenek ő vagy jogutódai. Iparosok nyugdíj egyesülete. (N. J.) A hazai ipar nagyhanga pártolásának zajában, egy csendesen megindult, eredményeiben meszszekiható s áldásos mozgalomról akarunk mi e helyen is ismételten is megemlékezni. E dicséretes mozgalom célja nem egyébb, mint egy iparos nyugdi jegyesület létesítése városunkban ! Hogy e törekvés komoly ós határozott, bizonyíték erre az a kész alapszabálytervezet; metyet a keszthelyi ipartestület kebelében szervezendő „Iparosok nyugdíj egyesületének alapszabály tervezete" cim alatt a keszthely i ipartestület érdemes elöljáróságának nevében Oppel Károly ipartestületi elnök bocsátott közre ! /emberbaráti, társadalmi s hazafiúi szempontból egyaránt, nemes és áldásos törekvés ez ! Méltó mindenek elismerésére s az érdekelt iparosság örök ttálájára ! Le a kalappal ! Elismerést az érdemnek ! Elismerést a keszthel) i ipartestület elöljáróságának ; de első sorban s legki váltkép elismerés s méltó dicséret illeti Oppel Károly ipartestületi elnököt, ki e nemes s áldásos eszmét felvetette, érdekében fáradott, munkálkodott. Az ország több városában már régebb idő őta virágzik az iparosok nyugdíjintézménye s az iparosság számára a legédesebb gyümölcsöket termi az élet legmostohább s zordonabb napjai : az öregség, a szerencsétlenség s munkaképtelenség napjaira. E nemes intézményt, akarja Oppel Károly elnök városunk iparosainak boldogulása, s fel segélyezésére ide átplántálni, hogy őket a munkaképtelenség idején a nélkülözés, a nyomor gyötrelmeitől megmentse! Ne féljenek ettől iparosaink, nem valami exotikus növény ez a te rvezett iparos uyugdijegyesűlet ! Meg él, sőt virágzik s édes gyümölcsöket terem az édes hazai földön is! Példa rá a le«maiiyarabb váO CT-' ros: Szeged ! Kérdezzék meg szegedi iparos társaiktól, meg vallja-e magát magyar földön is ez ' az intézmény ! Mint érzik magukat enyhet adó árnyában ? Kóstolták-e gyümölcsét ? Bevált-e, érzik-e hasznát! De minek fáradnának egyenkint ? Tanú erre érdemes elnökük, Oppel Károly, ki magyarosan mondva, Szegedről vette áldásos tervéhez a mustrát ! Több város, de nevezetesen Szeged város iparos nvngilijegyesületének mintájára, a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett, sok utánjárás é nagy körültekintéssel Oppel dolgozta ki munkatársaival a célba vett iparos nyugdíjegyesület alapszabálytervezetét, hogy eszméjét iparos társaival minél szélesebb körben megismertesse, őket annak hasznossága felől megmeuetált egyre halogatta. Végre elhatározta, hogy uoyember 19-én útnak indul. Elutazása előtti napon, november 18-án több magyar és horvát főúrral (Bethlen Mik'ós, Vitnvedy István, Gróf Zicliv, Gasics kapitány) az időt vadászattal töltötte Csáktornya és Dráva Vásárhely (Nedelistye) környékén. A bán vadászai e napon korán reggel kimenvén, ebéd előtt, tőbb elfogott vad között egy hatalmas vadkant is hoztak, melyet a vár ura, Zrínyi elé vitték. Zrinyi Bethl en Miklóstól kérdi : >Öcsém uram ! Erdélyben szoktanak-e t.erineni ilyen vadkanok?" Bethlen Erre igy válaszolt: »Kegyelmes Ura.n, Nagyságodat alázatosan követem, ennél sokkal nagyobbak is teremnek..« Zrínyi e szavaknál mintegy megszégyenü've érezte magát, s mondja Bettlen nek : >Ha tetszik kegyelmednek, ebéd után menjünk ki vadászni, meglátja kegyelmed, itt is a horvátországi erdőkön találunk ennél nagyobbakat is.« Az alatt elkészülvén az ebéd, a főurak a várkastélynak ebédlötermében összegyűlvén, megebédeltek. A vendégek igen jól érezték magukat, elhunyt vitézek hő? tetteiről folyt a beszéd, sorban járt a habzó pohár s ha fenékig Ürítek azt a hazáért : szemökből egy-egy könycsepp futott alá. Szegény magyar ! ha honára gondol is sírnia kell, s ha vigad is sir ... . vájjon történeti gyászos múltja facsar-e könyet, szeméből, vagy Isten átka az, hogy sirva vigadjon a magyar !?.... Zrinyi ebéd alat.r — szokása ellenére — rendkívül kedvetlen állapotban volt, de ennek okát senki sem tudta. Ebéd után bét óra lehetett, midőn Zrinyi vendégeivel kocsiba ült, s a közeli Zrinyi falvai (kursáneci erdőbe indult vadászni. A kíséretet Pa ka István fő vadász, Ma jjá'.ii és számos puskás képezte. Zrinyi útközben vidáman adomázott. A társaság az erdőbe érve szétoszlott, Zrinyi egyedül indult, s lőtt is egy nagy vadkant. Alkonyat, falé a vadászok ismét találkoztak, hogy együtt induljanak haza. Zrinyi épen kocsiba akart szállni, mikor Paka István jelentette neki, bog}' az erdőben egy megsebzett vadkant, látott. A gróf, noha vendégei figyelmeztették, hogy későre jár az idő, azonnal lóra kapott s megkérte a/, öt, elkísérni akaró urakat, Zichyt, Bethlent, Vitnyédyt ós Gusicsot, hogy c-alc maradjanak si vár á.k meg, s Pákával elindult az erdőbe a vadi iin felhajtásara. Ott hamar megtalálták a sebzett vadat. De alig hogy a gróf a lóról leszállt, a vadkan rárohant Zrínyire, leteperte s mailét felhasította. Paka e közben egy közeli fára menekült, honnan lövéssel elriasztotta a vadat. Segélykiáltásra a társaság többi tagjai is elősiettek mire azonban ők oda értek, Zrinyi már haldoklott. Gunics gyorsan kocsiért sietett, de mielőtt visszatért volna, a bán, — kinek fején három seb tátongott, — már kilehelte lelkét. Egykoruakuál s nagyjainkban is fölmerült a gyanú, hogy Zrinyi nem a vadkan, hanem az udvar által felbérelt orgyilkos áldozata lett. Ez azonban kétségkívül alaptalan mese. Ma már nemcsak a jelenvoltak közléseit, hanem magát, Zrínyi Péter levelét is ismerjük, melyben értesiti a pápát, hogy bátyja vidkauvadászat, áldozata leH. (December 8-íki levele. Fraknói : Tőrt. Tár, 1890. 1894 594.) Ismeretlenek ezeken kívül más egykori tudósítások is, és ezek egyikében sincs legcsekélyebb célzás az öngyilkosságra.