Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-17 / 11. szám

1901. március 17. UALATUN VIDÉK lett adatok szerint a községek a mutatkozó költségekhez való hozzájárulást majd kivétel nélkül megtagadták — a bizottság az iránt keresi meg a vármegye törvényhatósági bizott­ságát, miszerint a felmerülendő költségek mi­kénti viselése illetőleg biztosításának mily mó­don való eszközölhetésére egy bizottságot küld­jön ki. A közigazgatási bizottság Persáits Sándor és társai csabrendeki lakosoknak mezei közös dülő ut létesitéséhez szükséges teriilet kisajátí­tása iránti kérelme tárgyában Csabrendek köz­ség képviselőtestülete által hozott azon határo­zatát, melyben őket kérelmükkel elutasította, megváltoztaja s a képviselőtestületet a kisajá­títási eljárás megindítására utasítja. Gutoríöld község kérelmére felterjesztést intéz a bizottság a belügyministerhez, hogy Gutorföld és Náprátfa községeket a tárnoki anyakönyvi kerülettől a pákai anyakönyvi kerü­lethez csatolja. Novacsek Imre pusztamagyaródi anya­könyvvezető részére azon időtartamra, míg az anyakönyvvezetői teendőket egyedül végezte, 15ü korona tiszteletdíj kiutalását hozza javas­latba; Némethy Ferenc turnischai anyakönyv­vezető kérelmére a bizottság az ezen kerületbe anyakönyvvezetői helyettesi állás szervezheté­sére az államtól 600 koronát kér, úgyszintén Csáktornya községnek az anyakönyvvezetés kö­rül felmerülendő kiadásaihoz 800 korona segélj' utalványozását kérelmezi; — a galamboki anya­könyvi kerületbe Szondy Béla és a gulá.csi ke­rületbe Szász István jegyzősegédek anyakönyv­vezető helyettesekké ajánltatnak. Lenti községnek az ottani vasúti meg" állóhelynek darab áru fel és leadása ni való be­rendezése iránti kérvényét pártolólag a. keres­kedelmügyi ministerhez terjeszti tel s annak figyelembe vételét kéri. Szentjakab községnek egy postahivatal felállítása iránti kérvényét azonban a bizottság azzal kübli meg a pécsi posta és táviróigazgatóságna k. lio u y annak teljesítését általános közigazgatási érdekek nem indokolják. Kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a lefolyt hóban meglátogatta a tapolcai r. k. fin, az izr. elemi iskolát, átadta Szigvtliy Ödön í. k. taní­tónak a -100 korona faiskolai jutalmát és dísz­oklevelet; Egerara csau a főszolgabíró közben­jöttével tárgyalt az elöljáróság és iskolaszékkel a tanítói javadalom pénzbeli értékének elbírá­lása és a tanítói fizetés hátralékai ügyében ; meglátogatta Zalaapátiban a zárda isk ólába záróabeli kisdedovodát és a rk. fiúiskolát és az esztergályi rk. iskolát; Kerecsenyben az elöl­járóság és iskolaszékkel tárgyalt az ottani rk. iskola összes dologi viszonyairól ; meglátogat­ván az orosztonyi rk. és a pölöskefői községi iskolát s az alsó domborui iskolát gyermek me­nedékházat. Özvegy Emecz Józsefné nyugdíjaztatása ügyében megejtendő vizsgálathoz tanukul Csa­nády Gusztáv dr. és Lénárd Ernő keszthelyi lakosok kéretnek fel, — a csicsói rk. tanitó istállójának helyreállítására a bizottság az elöl­járóságot, kötelezi; — Proszt Ignác sármelléki tanitó évötödös pótlékának kiszolgáltatására az iskolafentartó község utasíttatott; Szmodis György nyűg; tanitó fa illetményének kiszolgál­tatására az alsó lendvai főszolgabíró valamint ! Szemenyei Kálmán volt mileji tanitó járandó­ságának kiszolgáltatására a novai főszolgabíró felhívatott, — a sárosdi iskolaház megépítésére vonatkozó iratokat az egyházi hatósaggal leendő tárgyalás végett a kir. tanfelügyelőnek kiadat­I nak, mig a tekenyei iskola épités megindítá­sára az iskolafenntartók felhivatnak ; a gelsei községi-, a gyepü-kajáui rk. iskolák államsegély, valamint a bollahidai ág. ev., a zalacsányi községi, — a kerkaszentmiklósi és gyepükajáni rk. iskolák V-öd éves pótlék engedélyezése iránti kérvényeit a bizottság a ministerhez ter­jeszti fel. A vármegyei tiszti főorvos jelentése sze­rint a lefolyt hóban a felnőttek közegészségi állapota nem volt kielégítő. Az influenza az egész megye területén járványszerüleg lépett fel. — Complicitis, mely a kór szabályos lefo­lyását korlátozta volna, ritkán fordult elő. — A hagj'mázos megbetegedések száma, február hóban harmincra Csökkent. A gj'ermekek köze­gészsége szintén kedvezőtlen volt. A gyerme­keknél szintén fordultak elő influenzás s huru­tos csúszók, vagy a légző és emésztő megbete­gedések. A kanyaró 5 járás és mindkét rend. tan. városban részben szórványosan, részben pedig jáiványosan lépett fel. Fertőző bántalmak közül előfordult roncsolótoroklob 21, vörheny 6, — kanyaró 239, — hasihagymáz 3, — hökhurut 2, — vörös 2, meggyógj'ult összesen 213 és meghalt 21 beteg. Rendőri boncolás teljesíttetett két esetben, külső liulluszeinle előfordult 11, súlyos sertés bejelentetett 10, öngyilkosságot elkövetett egy egyén, egy pedig öngyilkossági kísérletet, — véletlen szerencsétlenség következtében 7 egyén halt el. Szerencsétlen szülés 4 esetben fordult elő. — Veszettség gyanújában levő eb pedig hat egyént mart meg. A pénzügyigazgató jelentése szerint február hóban befolyt egyenes adóban 362966 kor. 25 fillér, hadmentességi dijban 3911 kor. 41 fillér, szőlődézsmaváltságban 67 kor. 68 fii., bélyeg és jogilletékben 41554 kor. 52 fillér, illeték egyen­értékben 6414 kor. 78 fillér, fogyasztás ós ital­adóban 32925 kor. 14 fii. és italmérési illeték­ben 3594 kor. 48 fillér. Leírásba hozatott egye­nes adóban 13689 kor. 86 fii. és hadmentességi dijban 54 korona. Fizetési halasztás pedig 26 esetben engedélyeztetett. Az ülés délutáni órákban véget ért s a jelen voltak a ..Korona" szállóban ebédhez ültek. A zalamegyei gazdasági egyesület közgyűlése. A zala,vármegyei gazdasági egyesület évi rendes közgyűlését f. hó 11-én tartotta Zala­Egerszegen. Elnök Herteleudy Ferenc a tagok üdvöz­lésével nyitotta meg a közgyűlést és egyúttal beszámolt az egylet mult évi működéséről. Ezen jelentés után Koller Istváu alelnök a lótenyész bizottmány nevében kérte a közgyűlést, hogy az irjon fel a mini^ '-rhez és kérje, hogy jövőben minden oly dologban, mely a vármegye lóte­nyésztését. érdekli, kérdezze a bizottmányt. Erre ama praecedeus szolga'tat ott okot, hogy Csák­tornya és Bánok Szent György más fedeztetési állomások rovására egy-eyy nemes faj ménnel többet kaptak. A közgyűlés egyhangúlag ma­gáévá tette ezen indítványt. A pénztárvizsgáló bizottság jelentését brun­ner Laios titkár olvasta fel, melynek 2 pontja körül nagyobb eszmecsere fejlődött, ki. Az egyik a vármegyének adott kölcsön, melylyel a mult közgyűlés is hosszasabban foglalkozott, a másik pedig a gazdakörök segélyezése volt. Előbbire Boschán dr., az egyesület ügyésze jelentette, hogy 11 ezer korona erejéig bepörölte a vár­megyét, mivel többszöri felszólításra sem ren­dezte a kölcsönt. Megemlítjük, hogy az alispán még 1892-ben a Lendva palak szabályozási költ­ségeire kölcsönzött volt 8 ezer koronát az egye­sülettől, melyre nem fizetett semmi kamatot s igy lett azután ezen 8 ezer koronából mostanig 11 ez^r. A gazdakörök személyes kiadásait egyelőre — Megállj kovács — rivalt a török a ko­vácsra — nadd beszéljek. — Mit keresel itt ? — Elrepültek a ludaim, tudod nagyon so­ványak, tudnak repülni, néztem nincs-e udva­rodon. — Te Ali, nem szoktál te ilyen csekélység­gel törődni. Hát, nem tudod, hogy az én udva­romra nem szabad belépni '( •— Hát voltam én a te udvarodon, vagy vagyok én a te udv«roclon ? — Nem vagy Ali. De majd ezután a ke­rítésre sem szabad jönni. Es Musztafa megtette azt is, hogy kihir­dette, miként kovácsának még a kerítésére sem szabad lépni. Pedig bizony kitalálta a kovács, hogy Ali nem a ludjait kereste, hanem Katicával akart beszélni. E közben már hanyatlóra vált a félhold dicsősege. Kanizsa várának visszavételét ismét meg­kísérelték. Visszavenni azt a várat, »melyhez hasonló nincsen sem a német, sem a török bi­rodalomban. « Az üd? 1690. év elején Battyáni Ádám vezérlete alatt 60000 keresztény vitézzel fogták ostrom alá a várost. A törökök lehettek pedig vagy 600 an. Segítség pedig nem jött sehonnan, sok baja volt már akkor a töröknek. Musztafa kiszöktette a várból a szegény Hasszán basát, hogy kérjen segítséget. Zichy István vice gene­rális emberei azonban elfogták a basát, a ki megölette s a vár elé dobatta, kikiáltatván, hogy ti kanizsai agák látjátok, hogy követetek a fé­nyes portánál nem kapott segítséget, elment te­hát a másvilágra segedelmet hozni az örökké­valóság portájáról.* A jóléthez szokott és elbizakodott törökök elzárva lévén a külvilágtól, ekkor már nagy Ín­ségben voltak. Füvekkel és gyökerekkel táplál­koztak s alig lézéngtek. Mig végre Musztafa belátta, hogy éhhalál­lal fog elpusztulni egész csapata s 1690 ápril. elején hirühdt.p, hogy feladja a várat s közölte a felteteleket. Azokat a daliás Andrássy Péter Kraszua­horka örökös ura vitte el a császár elé, a ki azokat helyben hagyván, ápril hó 13. napjára tüzetett ki a vár átadása. Ápril 12-én éjjel a gazdag törökök kincseik nagy részét rejtegették el ós Musztafa hangoz­tatta, hogy visszajönnek ők még a szép Kani­zsára. A váron kívül terült el délfelé egy rend­kívül mocsaras hely, a mely ma gyönyörű rét séget képez, a neve »Leányvár, c E hely a végtelen mocsárból emelkedett ki és tele volt bozóttal, vízmosás okozta göd­rökkel, feneketlen helyekkel, a hol még nappal is csak az tudott biztosan eljárni, a ki ez óriási helynek miuden titkát ismerte. A nád ós sár végtelen birodalmában csak csenevész fűz ós égerfák voltak helylyel közel láthatók s az egész terület a szárnyasok ós négy­lábúak félelmetes tanyája volt. És mégis 1690. ápril 12. éjjelén a sürüfel­hők közül kibukkanó hold gyér világa mellett egy törököt láttak mindig tovább és továbk ha­ladni a rengetegbe. Megáll-megáll néha, a nála volt ásóval pár vágást tesz s majd mintha nein találná biztosnak a helyet, ismét tovább megy. Észre sem veszi, hogy a permetező eső most már majdnem záporrá változott. Végre talál egy helyet, a mely kiemelkedett s eléggé kemény volt. Ott mély gödröt ásott s abba belehelyezte a magával hozottjkét nehéz vas­szekrényt s jól elföldelte. Moszatokat hintett még a helyre, igyeke­zett észrevétlenné tenni s aztán körülnézett, hogy megjegyezhesse a helyet. Három lépésnyire tőle egy vén odvas füz kényszeredett, a melynek ágai épen a kijelölt hely felé hajoltak. Jól van — mormogá a török s azzal visz­szaindult. De nem jegyezte meg az utat, melyen jött. Előtte nem is nagy messzeségben sötétlett ugyan a büszke vár, de abba az irányba a nyílt tócsa miatt nem mehetett. A zápor zuhogott s az a nélkül is nedves talajban minden pillanatban uj és uj tócsák támadtak. Izzadva kerülgette a tócsákat a tőrök, járt egész éjszaka s nem hogy közeledett volna a várhoz, de mindig távolabb jutott. E közben meg is virradt. A vár felől ágyú­dörgés hallatszott. Á hangzavart a küzködő felé hozta el a szellő és szinte látni vélte, hogy a vár három sor arany láncra fűzött kulcsait most adták át a diadalmas magyar vezérnek. Hallani vélte, amint társai lesütött, fővel ballagnak el a győzők előtt, visszatérni a régi hazába. O pedig itt, maradt. Volt pedig e kincsrejtő Ali, a volt halárus, a Katica imádója. Nem is merészelt előjönni a rengetegből. Heteken keresztül gyökérrel, csíkkal s a mit a rét adhatott, táplálkozott, A régi daliás Alira már alig lehetett rá is­merni. Torzonborz volt, ruhája foszlányokban csüngött testén, napok óta nem is evett, tiszta i

Next

/
Thumbnails
Contents