Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-17 / 11. szám

1901. március 17. sziut.én megszüntette a inni közgyűlés a számvizsgáló bizottság megokolt jelentése alapján. Különben is alig 548 kor. felesleg van készpénzben s igy a közgyűlés annál könnyebben fogadhatta el amaz ajánlatot, bogy menüéi kisebb arány bau segélyezessenek a gazdakörök. Ezután Grunner Lajos titkár olvasta fel az általa nagy gonddal és szakértelemmel összeállítóit folyó évi 1901. évi működési tervezetet, melyből megemlítjük a következőket, : folyó évi szept. 12-én Szent-Gróthou, szept. 15 -én Egerszegen tenjész állat, díjazást tart, Tapolcán pedig tejelő verseng t rendez. A feledésbe ment, ten) észlovak díjazását, ismét feleleveníti, egy központi szövetkezeti tejcsarnokot, létesít, téli előad-saiban a főldmivelés- és kultiválására törekszik, szőlő tanulmányi kirándulást tart, a tarokkal Hertelendy Józsefhez, megyei jobbfajta I 'írókkal részt vesz a pozsonyi kiállításon, a . syazdakkal — melyre már is sok jelentkező \ an — tanulmányi kirándulást rendez a szent,imiei főldniives iskolához stb. stb. Koller István az alapszabályo k 32. 33. §§-ait oda óhajtja módosítani, hogy jövőben csak szakképzett titkárokat alkalmazzon az egyesület,, mivel az alapszabályok módosításához a tagok kétharmada szükséges, — ennyi pedig nem volt jelen — április 2 ra elnök uj közgyűlést hiv öszsze, mel3' végleg fog határozni ezen ügyben. Majd elnök a gazdák biztosító szövetkezetével megköt.ötr szerződést olvassa fel elfogadás végett. Ezen .szerződés értelmében az egyesület, a megye t.erüle'ére elvállalja a főűgynökséget, minek fejébe a központ az eg3 esületuek a .személyesen megkötöttek után ad a tűznél 8% ot, a jégnél 6%-ot. Mennyiben ez az évi 800 korouát nem érné el, kötelezi magár, a központ, hogy azt az egyesület javára ily összeg erejéig kiegészíti. Ezek után több kisebb ügy várt elintézésre, melyeket megelőzött, mondhatni a legérdekesebb pont, mely ha megvalósul, messze kihaló erővel bir s a melyet misefai Fabianics Gyula terjesztett be. Az indítványt egész terjedelmében itt, közöljük : Tisztelt közgyűlés ! Hogy Írásban és nem élő szóval adom elő és indokolom a mai közgy ülésen indítványomat, annak oka indítványom megszivelendö komolyságából rejlik, mert a szó bármily msggyózöleg hat is a*, érzékre, — emberi természetünknél fogva azzal nem sokat törődünk, csakhamar napirendre térünk ; ezt óhajtanám elkerülni s ezért nyújtom be írásba indokolt indít,váuvomat, mert ezzel maradandót akarok alkotni, hogy az állandóan gondolkozásba tartsa ugy «zen egyesületet, mint. annak minden egyes tagját és ez által még, ha indítványom ma nem is fogadtatnék el, azon erkölcsi elégtételem megmarad, hogy gaz.datársaim gondolatmenetét, azon örök igazságra irányítottam : »Segíts magadon s Isten is megsegít,. Ugy hiszem, mindnyájan nagyon is érezzük nyomasztó súlyát, gazdasági válságos viszonyainknak és már ott állunk, hogy tömörülve, vállvetve leszünk képesek elhárítani magunktól azon örvényt, melyet, egyfelől magunk alkottunk magunk közé, másfelől pedig osztrák szomszédjaink irigysége ásott, és ás lábaink alá azon problematikus jó akarattal, uogy gazdasági eleiünket ne kínos és hos-szas vergödessel — hanem lehető gjorsan nyolje el az örvény. Zala vármegye földrajzi fV-k vésével azon szerencsés helyzrtbeu van, hogy az őt körülövedző tartományok és országok, melyek Magyarország terményeire vannak első sorban utalva, oly kö zel vannak, hogy úgyszólván kézzel nyújthatjuk át nékik nyers terményeinket, s mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy mindezen előny dacára gazdasági viszonyaink panganak és úgyszólván kegyelemre szoruluuk, hogy terményeinket, minimális árban elhelyezhessük. Hol van itt 8 hiba s mely okok idézik elő ezen abnormális állapotot ? Erre nagyon köuynyü a felelet. A hiba első sorban tőlünk ereá, mert nemcsak hogy egymást, nem táinog UJUK, hanem még azon mint gazdák együvé lartozó kapcsot, is szétszabni iparkodunk, mely, ha ugy társadalmilag mint az agrár terén minél szorosabban összefűz berniünk, annál erősebb ellentálló képesseget lejthetünk ki mindeu eventualitással -zeniben s domináló állást foglalhatunk tl, ellenben egyesleg egymás támogatása nélkül az anyagi viszonyok és egyéb körülmények következtében ki vagyunk szolgáltatva a merkantilismuszuak, mely, sajnos, ma már nnn a célt, tekinti, hanem az eszközt, melyet felhasznál saját jnolochjának megtömésére ! — Hogy m.ly visszaélések történnek, mily nyomások alkalmaztatnak a kereskedelem részéről az egyes gazdákra, azt naponta észlelhetjük és iapasztalhatjuk ; a jó Isten a megmondhatója, mennyi család könye tapad a kereskedők »Soll uud Habeu* lapjain. S mi mind ezt közönnyel nézzük és »f'ar nient,e< kényelemmel várjuk az időt, mikor kérlelhetetlenül merülünk a pauperisiuus órvényebe, magunkkal rántva ezeréves muliuukat. Ma már a tisztességes verseny a kereskedelemben olyan, miut a fehér holló. Eklatáns tényeket tudnék felhozni több oly esetre, mely banda szervezetre enged bekövetkeztetni s az ily szövetkezetek lelketlen merényletei ellenében védekezni egyes gazdáknak lehetetlen, csakis tömörülésben lel a gazda azon erőre, nielylyel nehéz alapkövét rakhatja le jövő boldogulásának. Gazdasági egyesületünk, sajuos, inár alakulásától fogVH nem tudott hivatásának magaslatára emelkedni, mert nem állított fel egy átgondolt és a gazdasági életet gyakorlatilag szervező programmot, hanem meddő tárgyak lerajzolásával hosszu-hosszu jegyzőkönyvek vétettek fel, melyekben hiányoztak a gyakorlati elméletek, hiányoztak azok a rugók, melyek a praktikus élet, és gazdasági szervezet, fundamentumát, lerakni és magasra tolni segítették volna ; s igy gazdasági egyesületünk lethargikus álomba merült, melyből a hosszura nyújtott jegyzökönyvek rideg tartalma életre, munkásságra kelteni nem volt képes. Ma egyesületünket kezdik ébresztgetni agilis elnökei s ambicionált titkárja, de ugy látszik, hogy a hosszú évtizedek álma még ólomsúlylyal nehezedik a. szempillákra, mert még az általuk csatába hozott viharágyuk mennydörgés robaja sem volt képes a sok rideg jegyzőkö^-vtől betapadt, dobhártyánkat keresztültörni, olaj kell annak, mely tápot, adjon az örök láugnak, mely megvilágítja utunkat gazdasági kifejlődésünkre. — Az elforgácsolt, erők id

aig óráig mozgó képek, de tartósat, állandót, és nagyot alkotni, mely jótékonyan kihat a tömegre is, nem képesek. Ig3

r vagyunk gazd. eg3'e.>ület,üukkel is, mely mindaddig, míg a Kasztrendszerből ki nem vetkőzik s e'öitéletekt.ől ment szeretetével «.z öszszes tényezőket irányító karjaiba nem öleli, nagyot, állandót alkotni nem fog. A mai gazdasági viszonyok a gazdák tömörülését követeli, hogy közös érvvel alkothassák meg azon irányt, melj- egy egységes és eg}-mést támogató rendszerhez vezet. Nékünk gazdáknak összes terményeinkre nézve szakítanunk kell a kis kereskedelemmel. Egy központot kell létesítenünk, hol n3'ers terményeinket, alkalmassá tudjuk tenni a nagy tömeges kivitelre. Gabonáinkat a világ forgalomnak megfelelő lisztté kell feldolgozni s azok hulladéka, korpája hizlalási célokra lenne felhasználandó ; boraink s eg3'éb őrlésre nem alkalmas magvaink a központban mintázva, osztálj'ozva egyenesen menve a nag3' világi fogyasztási forgalmába. A gazdának ig3' megtérülne a fáradság gyümölcse s nem kellene osztozkodnia egész légió kiskereskedővel. kik neki a faradsággal termelt gyümölcsnek csak a héját juttatják. E közvetítő szerepre első sorban gazdasági eg3'esüleiüuk volna hivatva, mely mint erkölcsi testület kellő garanciát képes nyújtani ugy a vizet nem ivott s végre már inkább a halált kívánta, mint, e gyötrelmes bujdosást. A zigetnek azon részére került, a melynél a Szentmiklósiak utja vezetett Kanizsára. Egy este a rét szélénél kóborgott, a midőn Kanizsa felöl egy leányt látott közeledni. Amidőn a lány közel é: t, a sástól fedett török a leáuy elé lépett. — Aranyat kenyérért. A láuy megijedt, futni akart s ránézett a törökre. — Katica — kiáltott ekker a török. Sokára ráismert aztán Katica is. — Ali ! hát azéit nem láttalak én elmenni, azért kellett nekem erre járkálni hogy feltaláljalak. Látod az én Istenem megsegített engem. — Engem is megsegített — sóhajtá Ali — ugy-e elment mindenki ? — El. — De én nem megyek. A mig e helyeken kóboroltam, visszaemlékeztem' a miket te beszéltél a te vallásodról, a szeretet vallásáról, Mária és Jézusról. Fogadást is tettem, hogy ha megmenekülök, én is azt a vallást fogadom el vallásomnak, a melyik a tied. — Ugy lesz Ali. De nézd, van nálam enni való. Itt egy darab kenyér, itt meg a szalonna. Ali átvette mindet s rögtön harapdálni kezdett. Aztán a leányhoz fordult. Most mi lesz én velem ? A lánynak tetszett, hogy most ö viselje gondját az erős férfinak. — Maradj itt; én elmegyek Keszthelyre Battyáni Ádámhoz ós kerítek számodra menlevelet. De csak ugy, ha akarod. Mert ha nem akarod, én elvezetlek olyan helyre, a honnan kimenekülhetsz hazádba. Tudta Ali, hegy mit kell neki akarni. — Csak hozd a menlevelet s keríts nekem kereszt apát, a ki aztán meg is fog kérni nekem téged az apádtól. Arról majd azután beszélhetünk. Csak elő ne jöjj iuuen, mert, ha elfognak, kihallgatás nélkül megölnek, mert még mindig nag3' a harag. Meit okot is adtatok rá ! — Eu nem. Hisz éu itt. születtem. Egy nap csak eltelt valahogy, mert a lány által adott szalonna és kenyér kibékítette a parancsoló testrészt. De a másik nap már keserves volt Alinak. A nyers esik s a kemény gyökerek nem Ízlettek sehogy sem. Az első nap meghúzódott s ki sem mozdult a mocsárból, de a másik nap, már minden madár kiáltásra azt vélte, hog3

r Katica kiált. S aztán ki-ki mozdult a rét szélre széjjel nézni. A harmadik napon pedig alig akart bevonulni a rétségbe. S eg3'szer azon vette észre magát, hogy három markos magyar nyakon csipte s vitte a Batt3'áui által ideiglenesen kinevezett várparancsnok Illési József elé. Nem is sokat parádéztak vele, hanem mint kémet halálra Ítélték. A halálítélet végrehajtását másnap reggel 6 órára halasztották. Mert igy kérte azt sok kanizsai polgár, a kik Aliról sok jót mondtak s köztük volt Fehér Viasz János kovács mester uram is. Siralomházba tették tehát a jó Alit, ellátva magyarosan minden jóval, a mikhez azonban Ali hozzá nem nyúlt, csak sóhajtozott. Felköltik azonban késő éjjel Illési uramat, a kapitányt, hogy egy némber akar vele beszélni. A némber Illési előtt nem volt megvetendő még az időben, hát, még midőn meglátta, hogy az öt felzavaró némber, szép eg3' lányka ám. A Fehér uram Katicája. — Mi a baj édes tubicám ? — Hát az kapitány urain, hog3

7 ha én nem sietek, kivégzik az éu szerelmesemet, a ki pedig nem török, hanem igaz keresztény katholikns, a kinek én a mi édes vallásunkat magyaráztam addig, mig más lányok szerelmes vallomásokat hallgattak — Ne mondd ? Talán bizony Ali volna a te megtérítetted ? — Az bizony ? — Hja, de ez nem ugy megy. Ali halálra van ítélve. Hanem tudod mit, hogy :ie károsodjál, nézz meg engem. Elég erőteljes ember vagyok, te nekem megtetszettel, légy az éu feleségem. — Köszönöm nagy jó indulatját, kapitány uram, de én már csak Ali mellett maradok. Nem azért, téritettem meg oly sok veszély s annyi viszály közül, hogy most cserben hag3

7jam. Itt hozom Battyáni uram levelét, hogy az ón Alim szabadlábra helyezendő s ha 3 nap múlva katholikus vallásra tér, Kanizsa polgárai közé felveendő, ha pedig nem akarná — de akarja ám ! — akkor szabadjára hagyandó és egy hétig senki által elfogatni nem szabad. — Hisz te szórói-szóra tudod, mi van a Battyáni uram levelében. — No, mert volt egy kis közöm hozzá, hogy az Íródott bele — mosolygott a lány. Ugy is történt. Amidőn József atya a vallási oktatást adta Alinak, bámulva tapasztalta, hogy ei mind tudja már azt, a mit keresztség