Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

HA iaA'i'OM VlüEK 1900. december 30. is elárulja azokkal szemben, akik közelebb állanak szivéhez. Az egymást felváltó vagy együtt dolgozó bányászok >Szerencse fel« kiáltása nem képmutatás, az igaz érzés, őszinte szó. Az induló hajón s a tengerparton lobogó kendők és bucsut intő kezek a rokoniélek együttérzésének jelei s őszinte érzelmeket tolmácsolnak. Az újévi üdvözlések szokása is szép és természetes. Az idő utján nincsenek ugyan mélföld jelzők, de az emberi lélek elfogódik a végtelenség gondolatára s a maga könnyebbségére felosztotta az időt évekre. Minden egyes újév el van különítve elődjétől és utódjától épen ugy. mint a tengerek egymástól.. Az újév egy tenger, ismeretlen, titokzatos veszedelmekkel megrakott tenger és nem tudjuk mit rejteget mireánk, mit szeretteink, jóbarátaink számára. Ez ismeretlen hatalommal szemben mindnyájan érezzük parányiságunkat, nem termószetes-e hát. hogy egymásnak szerencsét, kitartást, boldogságot kívánunk ? Valóban elképzelhetetlen, hogy a gyermek szőlőjének, a hitves az ő élettársának. a jóbarát, jóbarátjának boldogujévet ne kívánjon, hogy az-újév legelső napján ne érezzen valami elfogultságot, aggodalmat, hogy ugy menjen el szerettei mellett, mint egyéb napokon. De ezeket az érzelmeket nem lehet azzal a csúf Buék-kel kifejezni, azt csak szóval vagy hosszabb levéllel lehet megtenni. Az ilyen újévi üdvözlésben van igazság, van őszinteség ós poézis. Es ezt a szokást nem is fogja eltörölni soha semmiféle divat, mert ez az emberi lélekben gyökeredzik. Akit igazan szeretünk, annak nem restellünk egy-egy levelet írni, annál kevésbé, mivel ki merne azzal dicsekedni, hogy neki igen sok jóbarátja van. Fájdalom, a mi emberi szivünkben nem is fér el annyi szeretet, hogy abból sokaknak ajándékozhatnánk, a legtöbben ugy vagyunk, hogy két-liárom ember nagyon is betölti egész szivünket. De hát akkor ne küldözgessünk szét félezer buék-ot, mert végső elemzésben ez a mód csalás, mely mások félrevezetésére irányul. És egyébként is az a négy betű igazán Ízléstelen, pongyola formája az üdvözlésnek, mert lényegében tintaspórolás, az irás fáradságának tüntető kerülése, a hivatalos akták rövidítéseinek utánzata, rideg és cseppet sem ünnepélyes, annál kevésbé megható. Ellenben éppen tömegénél, sokaságánál fogva vesződséges és költséges. Száz B. U. É. K. legkevesebb két koronába kerül s komoly ember olvasatlanul dobja a kályhába vagy a papírkosárba. Tehát nincs célja. Nagyon sok helyen rájöttek már erre s igen okos és szép szokással cserélték ki ezt a hóbortot. Szebbet, jobbat mi sem tudunk helyébe ajánlani. Mindenki tudja, hogy a Buék-os levelekre évenkint körülbelül mennyi pénzt kellett pazarolnia. Nos, ezt a pénzt adjuk a városi szégén}*eknek. Ha az uj1 ságban ott áll, hogy X. Y. úrhölgy vagy ur a »Buék« megváltása címén pl. két koronát adott a szegényalapra, az illető X. Y. száz ismerőse tudni fogja, hogy ez az X. Y. reá is gondolt s a szegényeknek úgyszólván az ö nevében is adott valamit, hogy tehát a szegények az ő révén is gazdagodtak. S ezt tudni többet ér, mint Buék-ot olvasni. Századvégi gondolatok. A haladásnak- a .+Á-1 \ ilágosodásnak, a tudománynak, a gőznek, a villamosságnak százada, a büszke XIX. század a végperceit éli. A hitetlenségnek, a tagadásnak, az öngyilkosságoknak, az idegességnek százada haldoklik. Még pár nap, néhány óm s a század, melyben születtünk. amelyben élünk, a múlté lesz. Ha már a közönséges Szilveszter estének megvan a maga fájdalma, mert egy esztendő búcsúzik tőlünk; ha az újév hajnala az öröm derűjét ömleszti az arcokra, mert jobbat remélünk, szóval — ha egy közönséges esztendő múlása és kezdete nem lehet hatás nélkül aa emberi lélekre : mennyivel komolyabb gondolatokat, érzelmeket kelthet bennülik egy századnak múlása. Es minő századnak múlása! Századé, "melynek neve lángoló betűkkel lesz beirva az emberiség történelmébe ; századé, mely vakmerőségében, féktelen haladásában kockára tett mindent ; századé, melynek diadalmas vívmányai századoknak adnak irányt s a melynek hibáit talán századok tehetik csak jóvá. Mert nagy volt a század vívmányaiban, nagy volt bűneiben ; vakítóan csillogott fénye, de sötét, nagyon sötét volt árnyéka. Szinte csodálatos fény gyuladt ki ez emberi elmében. Amiről a mult század embere álmodni se mert, azt a jelenben megvalósította az emberi ész és tudomány. Nemcsak a tenger mélyének, a föld gyomrának, hanem a távoli csillagoknak titkait is odaállította a technika és cheinia csodálatos müszei'ei elé s a természet erőit jó részbeu szolgálatába fogta. Leküzdötte a távolságot, megkötötte a fényt és hangot, lehetetlennek látszó találmányaival bámulatba ejtette a világot és — elkábította önmagát. A tudomány itt-ott alapot cserélt, irányt változtatott, újjá született, részekre szakadt, de majdnem mindenütt szédületesen haladt. A társadalmi élet megváltozása szűkségképeni következménye lett a szellemi élet rohamos haladásának, a találmányok mindennapossá.gának. A régi idők, szokások megváltoztak, elmultak. A posta, a táviró, a gőz majd a villamosság egymásután dönték le a nehézkesség falait s mint élő idegek kötik össze az országokat és világrészeket. És ez összeköttetés csodálatosan érzékeny. Egy-egy börz>5válság, anarchista merénylet, szinházégés nevezetes halálozás. kormánybukás, mintha egy testnek érzése volna, ideges ráugásba hozta az emb- i társadalmat, egyszerre érzi, tudja mindenki, mert a kábelek végén, a telefonok állomásain megakadt híreket a sajtó emberei várják s lázas sietséggel tárják fel a közönségnek a legtávolabbi eseményeketDehát mit használ mindez ? . Mit használ a nagy műveltség, a felvilágosodottság, a sok találmány, a kényelem, melylyel századunk dicsekedhetik ? Ha a század minden vívmányát, minden találmányát mérlegre tesszük, ha az emberi elme óriási haladását s ennek minden eredményét felszámítjuk, mindez eltörpül azon egyszerű kérdéssel szemben; mennyivel lett Terjedjen a műveltséggel Finom úri éle!: Kalapos hölgy ne álljon he Amateur-cselédnek; Süldő lány helyit vén gorilla Tanuljon söpörni; Nagy udvarbői meg ne járjon Hat, sovány' ökör ki! Mindenkinek egészséget Adj, szép uj esztendő! Legyen mégis gyógyszer s orvos Keresett, kelendő! Ne es^ék a nyájba métely, Legyen a rét bársony; Cigány éljen pecsenyével, Süsse ezüstnyárson ! Adj, szép újév! sánta nyulat A lusta agárnak, Mézes hordót a haldokló Bús őszi bogárnak; Szőlősgazda s fillokszéra Lásson szép uj tőket; Minden újság számon fölül Előfizetőket! Soványaknak telt orcákat Adj, szép újesztendő ! Kövéreknek karcsúságot Hozzon a jövendő; Adj jó gyomrot nagy uraknak, Hogy tönkre tehessék; Küldd az éhes naplopókra Sült galambok sergét! Földönfutó anarkista Hadd legyen már várúr, S hadd adja át más szegénynek, Majd mikor ö ráun. Forduljon föl ez a világ Valahogy oly képen, Hogy a hogy mind kívánjuk, úgy Essék talpra éppen! Egy szó, mint száz: ne legyen már Semmiben hiányunk ; Búfelejtő borözönbe Veszni ne kívánjunk! Éljünk jókedv tengerében, Mint a hal a vizben . . . S bocsássa meg ezer botor Kívánságunk Isten ! Patyi István. Nagy mise. Szerzé Eckhardt Jlntal. Előadta a keszthelyi „Műkedvelő Ének- és Zene-társaséig." 1900. dec. 25. és 26-án. Helyiérdekű lapba majdnem lehetetlen kritikát írni oly ember müvéről, akit a lap legtöbb olvasója személyesen ismer. Ha a kritika nem gáncsoskodik s nem ugy mutat az esetleges hibára, mint Toldy Miklós a budai útra, akkor baráti szívességnek, vagy hizelgé«uek tartják ; ha pedig jó mélyre ereszti a boncoló kést, hamarosan ráfogják, hogy ügyetlen vagy elfogult. Főleg pedig a Z«MIPÍ művekkel szemben van ily nehéz helyzetben a szegény kritikus, mert a dolog ugy van, hogy épen ezen a téren a legtöbb ember egyedül azt az ítéletet tartja helyesnek, mely az ö privát ellenszenvének vagy, jóindulatának, melylyel a szerző iránt viseltetik, mindenben megfelel. A zeneköltés alaptörvényei ugyanis ezidőszerint nálunk csak kevés választott előtt vannak kihirdetve s éppen ezért, a többség inkább csak a saját ízlése után megy. Már pedig hogy ez zenei költeményre, hozzá még egyházi compositióra nézve nem lehet mérvadó, az sokkal bizonyosabb, mint amennyire elismert igazság. De viszont az is tény, hog}- amint egy szép festmény senkinek sem bánthatja szemét, úgy a jó zeneszerzemény sem kelthet senkiben kellemetlen érzést, ha ... az előadás megfelelő. És ezen az alapon merünk csak mi is beszámolni Eckhardt Antal »Nagy miséjéről.« Szándékosan irtunk beszámolót a kritika helyett, mert egyebet nyújtani valóban nincs módunkban. Nemcsak azért, mivel, mint fentebb emiitettük,