Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

6 BALATONVIDEK líKX) december 28. az sohasem lesz élénk eszű, maga lábán járó, temperamentumos, ügyes kezű ember, mert nincs meg lelkében a tettvágy, a fantázia. S az ilyen gyermek kezébe kész játékszert adni valóságos bün. Hanem igenis gyermek kezébe való a játék az összerakható kő- és fakocka, a szétszedhető papirvár és egyéb figura, a kü] lönböző zenélő szerszámok, amelyek azon] ban csak akkor adnak hangot, ha a 1 gyermek játszik rajt. Ezek nemcsak gyö' nyörködtetik, hanem egyúttal foglalkoz- tatják, utánzásra, munkára kényszeritik. j Ezek utján a gyermek hozzá szokik ah< hoz a gondolathoz, hogy a sült galamb 1 nem repül az ember szájába, hogy az . életben munka, fáradság nélkül nincs . élvezet, nincs boldogság. És hogy ez igen fontos dolog, azt talán nem kell bizonyitani. A második körülmény, amit nem szabad figyelmen kivül hagyni, az, hogy 1 a gyermek lelke rendkivül fogékony a külső hatások befogadására és megőrzésére. A szellemi életnek is van fizikai törvénye. Tudjuk, hogy a kissé szorosabban alkalmazott harisnyakötő zavart okozhat az egész vérkeringésben s őrökre megnyomoríthatja a lábat. Nos, a gyermeklélek képzeletvilága még a vérkeringésnél is érzékenyebb valami. Ha a kis gyerek elesik, vagy megüti magát valamiben s a mama igy csitítja a siró jószágot : >Ne sirj aranyos, megverjük a csúnya földet vagy széket, dádá csúnya föld, miért bántottad a kis Lacit vagy Tinit:* ebből a gyermek azt következteti, hogy őt senki se bánthatja büntelenül, mert ő mindennél és mindenkinél nagyobb. Ezt csak annak a feltüntetésére emiitjük, hogy a gyermek milyen merész következtetéseket szokott levonni sokszor egész életére a legegyszerűbb, legártatlanabb játékból is. Mert hiszen a mamának az az ütögetése is csak utánzás, csak játék. Ebből aztán könnyű belátni azt, hogy micsoda szerencsétlen gondolat ördög-mikulásokat, csúf állatokat adni a gyermek kezébe. Akárhányszor egész életére félőssé, babonássá, rémlátóvá teszik az ilyen ostoba játékszerrel, vagy legalább is csirájában megfojtják jó Ízlését, tönkreteszik esztetikai szépérzékét. Vegyük még hozzá azt az érthetetlen, könnyelmű hóbortot, hogy sokan felfegyverkezett katonákat, puskát, ágyút s más ilyen gyilkoló szerszám utánzatokkal kedveskednek fiaiknak, sőt akárhányszor kis csatatér van a karácsonyfa alatt, melyen az ellenséges ólomcsapatok között az elesett, a meggyilkolt bábuk feküsznek, sőt nem hiányoznak az égő házak sem. Vájjon meggondolják-e az ilyen szülők, hegy ezzel a gyilkosság, az embertelenség gondolatához szoktatják gyermekeiket ? Hát vájjon a karácsonyhoz az ördög, az otromba szörnyek, a vér, a fegyveres erőszak, a gyilkolás eszméjét kell fűzni ? Nem lehet, nem kell-e arról gondoskodnunk, hogy a gyermek az ő játékaiban is mindig, de főleg a >Békesoég« ünnepén, csak szépet, csak jót és nemeset lásson, képzeljen, tanuljon ? ! Bizony-bizony igaza van Suaréznek : >Ezer fórum ezerféleképen gondoskodik arról, hogy eleget mulathassunk, de senki sem gondoskodik arról, hogy ártatlanul, hasznosan mulathassunk.* És van itt még egy fontos kérdés, melyre senki sem tud feleletet adni. Hogy t. i. mi köze a magyar gyermeknek az angol, a bur, meg a boxer katonához, vagy miért adnak pl. húsvétkor nyulat a kezébe, a mely állatnak semmitéle szerepe nincs a magyar mesevilágban, (mert az katexokén a német mondák alakja) miért nincs a kirakatokban magyar csikós és kuruc vagy negyvennyolcas honvéd-katona, a képeskönyvekben miért nincsenok nemzeti vonatkozású magyar rajzok és alakok ? Hát egyszerűen azért, mert a közönségnek ez nem kell. Mert a szülők nem az eszmei tartalom szerint válogatják össze a játékszereket, nem gyermekeik lelki szükségleteit nézik, hanem csak ugy találomra, ötletszerüleg minden irány és elv nélkül szedik össze őket. Természetes valami, hogy ilyen formán a magyar játék-ipar nem tud fejlődni, mert hiszen a hazai gyárosnak csak-csak mi magyarok volnánk a fogyasztói. A német, cseh. francia sokkal okosabb, hogysem más népnek nemzeti vonatkozású játékszereit vásárolja meg. Amiből az következik, hogy a magyar iparnak kisebb lévén a piaca, termelését valamivel jobban meg kell fizetni. Csakhogy ez a hátrány elenyésző csekély volna ahhoz a nagy haszonhoz képest, mely abból származnék, ha a gyermekeink nemzeti szellemben való nevelését a magyar játékszerek istápolnák. És az a sok-sok millió, melyet a külföldnek adunk, itthon maradna. Ne csak beszéljünk tehát, hanem cselekedjünk is. Keressünk, követeljünk olyan játékszereket, amelvek nem hátráltatják a gyermek lelkivilágának helyes fejlődését, amelyek szivére, lelkére nemesitöleg hatnak s nemzeti érzését, faji büszkeségét és öntudatát emelik, gyarapitják. A gyermeknek játék az élet és az élet játék, kötelességünk arról gondoskodni, hogy ez az élete munkás, nemes és hazafias legyen. Hiszen úgyis mi vagyunk talán az egyetlen nép, amelyet erre nógatni kell. Epigrammák. I. Martialisból: Igaz gyász. Rá sem gondol holt szülejére, mig egyedül van, Ám bőven folynak mások előtt könyei. Gellia ! szivből az gyászolja szerettei hunytát, A ki tanú nélkül sir, zokog és kesereg ! A jó orvos. A minap orvos volt, sirásó márma Diaulus ; Mit mint orvos tett, azt teszi mostan is ő. Vendég szöktetés. Kérded, mért szöknek vendégeid, öcsém. az ebédtől ? Hat mert a lakomán verseidet szavalod ! A könyvkedvelő. Gyakran kérsz kölcsön könyvet, de neked nem adok már : Hisz' te nem olvasod azt, jól tudom ám ! eladod. Ritka korcsmár >'0S. Megcsalt múltkoriban rutul a ravennai csaplár : Vizzel egyitett bort kérek : s szinbort ad elémbe! II. Eredetiek. A babér. Hajh, azelőtt a babérkoszorút, a jutalmat a szépért, Hűn őrizték . . . s most — krumplilevesbe teszik ! Ki boldog ? Ész — hatalom, tudomány —- fe; . s áldás a nemes sziv . Boldog az ember, aki bírja e hármat együtt ! A gyomor. Bárgyúk trónja előtt hajlong hi'/< ;egvt a lángész — — Zsarnoka, mely derekát kétrét görbiti : a gyomra . . . Bodrogközi. A szegényes házikó ajtajában, karján kis gyermekével, álldogál az édes anya ; tekintetét a fojtó, ködös levegőben a tenger felé irányozta. Sürü cseppekben kezdett hullani az eső és férje a legidősebb fiával még mindig nem tért vissza a halászatról ; ez tölté el szivét aggodalommal. Szomorúan dudolgotta kicsinyének az altató danát, a melyben egy idegen megjelenése zavarta meg. Hátára vetett botjáról batyuja csüggött alá ; éjjeli szállásért könyörgött. — Menjen a pajtába, volta válasz; később, ha férjem megérkezett, szegényes vacsoránkból is szivesen szolgálok. A zivatar növekedtével az' asszony aggodalma már már tetőpontjára hágott, midőn a férj a halászat sikertelensége miatt dult arccal hazatért. Letelepedtek az asztal mellé a szegényes vacsorához. — Szabad e bemennem ? Hangzott kívülről. Kaphatnék-e éjjeli szállást ? — folytatta egy másik hang. — Künn, az árokban, kiáltott ki a halász mérgesen, vagy korcsma talán az én házam, hogy napról-napra csavargókkal telik meg ? , Az ajtóban megjelent két alak félve húzódott vissza a gazda mérges szavaira.