Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

1900. december 23 BALATON VIDÉK. Mózsí nevű liázi zsidója, ki a gazdaság körül elvetendő ócska portékát megvásárolta Egyszer épen tréfálkozó kedvében találta Deákot, ki unszolta, hogy miért nem házasodik meg. — Megházasodnék tekintetes uram. de nincs egyebem a rajtam valómnál. No ha csak ez a hiba. majd segitek. Ezzel kihivta az istálóba. Nézd, ott van egy vén szürke ló, azt fogd be abba a rossz kocsiba, avult szerszámot találsz a kamarában, a juhásztól pedig kérd el •i tegnap megdöglött birkák bőrét, indít sc mr az üzletet, de rövidesen látni akarom feleségedet. Rövid idő múlva ki t lovon llitott be Mózsi a Deákhoz. — No, íiol a feleség, Schlesinger ? Tekintetes uram, meggondoltam a dolgot. 30 pengőt összekuporgattam, épen annyiba került volna a lakodalom, inkább a. szürkének vettem rajta egy párját. IVIf^y^VV Cl AlJK^mmfnJVi V ífSívóJVii»li g '©állomás. gj * JK J\Iuíló rirágról, napsugárról, Aidáin, mosolygó ifjúságról Sokat daloltam, — Q bánatot csak elzokogtam. De száll az élet. Sfjuságom Reménreit fyerradni látom ; Derűje, kedre 3TCeg ran fajulva, elfeledre. "©agyok dalossa méla ősznek, Ta^ó sugárnak, bús mezőnek, tfltelrnek rirága Cefyajlik, elh

al 0{

t magába' . . . Kara 5

e

rtö. Midőn Üdvözítőnk még a földön járt, a madaraknak is bőven kijutott az ő áldásából ; a mint felismerték fehér ruhájáról, csapatokban szálltak feléje. Némelyek a közeli bokrok ágain telepedtek le, a melyek azonnal bimbózni, virágozni kezdettek ; mások a porban játszadoztak, melyet lábával érintett ; mások feje fölött röpködtek, hogy árnyékot nyújtsanak neki. Az éneklők énekeltek, a többiek diszes tollaikkal ékeskedtek ; mindnyájan pedig igy szólottak : >Köszönetet mondunk neked Urunk ! tollazatúnkért, hangunkért, életünkért, a fák lombjaiért, a melyek között elrejtőzhetünk. Az Üdvözítő ilyenkor feléjük mosolyogva megáldotta őket; ők pedig tovaszállottak. Még a költő anyák is elhagyták fészkeiket, hogy őt legalább egy pillanatra láthassák. Egy napon az Üdvözitő nyomában két bus tengelice haladt. Jézus megpillantván a szomorkodókat, megértette bánatuk okát : »Uram ! fészket raktunk egy fa tövében ; az ár azonban feldúlta és elvitte két tojásunkkal együtt.« Az Üdvözitő áldólag emelte reájuk kezeit és igy szólott : »Kezdjétek újra kicsinyeim. < A tengelicék uj fészket készitettek nagy fáradsággal egy magas fa tetején és midőn már teljesen készen volt, a vihar szétrombolta. A két kis tengelice újra az Üdvözitő keresésére indult. Nem siránkoztak, nem jajgattak, mint mi emberek, csak azt akarták tudni, hogy van-e még számukra remény, hogy családot alapithassanak, kicsinyeiket felnevelhessék és mi volt az ok, a miért kétszeri munkájuk kárba veszett ? Hosszas bolyongásuk alatt egy faluba értek, ahol szegény anya siratta beteg gyermekét és midőn meghallották, hogy az Üdvözitő nincsen ott, folytatták utjokat. Már a nyár vége félé egy városba érkeztek, a hol feltűnt nekik a szokatlan lelkesedés. A gyermekek zöld galyakat hordtak, az emberek pedig megliatottau suttogták : »Valóban feltámasztotta Jaíius leányát.« Az ifjú leányok sirtak örömükben és levetették gyász ruhájukat. A két kis tengelice az útra kinyúló ágon várta az Üdvözítőt, a ki rögtön felismervén őket, igy szólott hozzájuk : »Kicsinyeim ne csüggedjetek ; kezdjétek újra a munkát. A fa közepére rakjátok fészketeket, se alacsonyan a víz miatt, se magasan, mert ti a viharral nem vagytok képesek dacolni. Menjetek békében. A körülötte levő emberek tűnődni kezdettek : »Te azt parancsolod a madaraknak, hogy fészket rakjanak ? Hisz közeleg már a tél ! Még fészkőket sem rakják meg, már is elhullatják a fák leveleiket ; a fagy megöli a költő anyát, ha pedig felnevelik fiókáikat, azok a fagyos földben nem találnak élelmet.* Szomorúan tekintett az Üdvözitő a kételkedő emberekre, a két madárkához mosolyogva igy szólott : »Az idő hatalmamban van, legyetek nyugodtak.« A két kis tengelice boldogan repült tova és pihenés nélkül tért vissza hazájába, a hol rögtön hozzáfogtak mindketten a fészek elkészítéséhez. A legelőn bőségesen találtak anj^agot ; g}

Torsan rendben volt és az anya szorgalmafan ült 6 tojáskája felett. A fák lassankint elhullatták lombjaikat, csak az nem, a melyen a madárkák fészküket rakták : fölöttük az égmindenkor nyájas, derült maradt és a hüvős őszi szél is enyhévé változott. Hat apró tengelice bujt ki a tojásokból és csak akkor kezdett a fa lombja sárgulni, midőn tollazatúk már teljesen kinőtt. Lássátok kedves gyermekeim ! ebből ti is könnyen levonhatjátok a tanulságot. Az Üdvözitő tavaszt teremtett a kis tengelicék kedvéért ; a ti kedvetekért pedig bizonyára többet teend, ha szeretettel, bizalmasan kéritek. De azt is jegyezzétek meg, hogy a jó szülők könyörgése. fáradságot nem ismerő munkája hozta őket az eletre. Franciából : Pápai A. mm^mmmm'-mmm^mmmmm | Utolsó dal. | ]\Ie^ed ran szánra bucsuzóul Szíremből fakadt kis dalomKötelességből küldöm hozzád, JRerí érzem —• ezzel tartozom. Sddig panaszra npilt csak ajkam, Könnrel írtam le neredet ; ]\Iem tudtam eltépni a szálat, 3T£el"p összekötött tereled. 3Itosí már megnyugszom. íTCenjcsak arra, literre rágraid rouzanak ; Szírem nem rérzik emlékednél, Kent átkozlak, sőt — áldalak(3 fájdalom élét reszité, ^elrálíá szép emlékezet ; S mert ápolom, e szép emléknek Slmosódnia nem lelhet. Kisérni fog és életemnek Sz lesz legfénrlobb csillaga : S mig fénrében grönrörködöm, majd Slnémul szírem panasza ! áraszt Cuíza. * Sokszor van az ugy, hogy egészen kisszerű dolognak látszik az, amihez rendkívül fontos érdekeli fűződnek. Ilj'en a gyermekek játékszere is. A statisztika szerint igy karácsony táján egy csomó millió vándorol külföldre játékszerekért. S mégis nagyon sokan egyáltalában nem is gondolnak arra, hogy a játékszer milyen fontos dolog- a nemzet és az egyén életében is. Csak nagyon kevesen tudják, hogy igen sok erénynek és még több bűnnek volt szülőanyja a gyermekkori játék. Mert kevés ember van tisztában azzal, hogy voltaképen mi is az a játék. Nos. a játék nem egyéb, mint utánzás. A sakk lényegében háború, a kártya az álarcos rablók munkája, a billiárd a mérnöki tudomány pajzánkodása. a foot-ball a várostrom, a dominó a rajzolás és építészet utánzása sat. sat. Ezért a játék első sorban a gyermek foglalkozása, mert ő igazi alkotásra, valódi munkára képtelen. De lelkének veleszületett hajlamai és tehetségei szükségképen rnegnvilatkozi-iak az utánzásban, a játékban. Innét van, hogy a gyermeknek az a játékszer tetszik legjobban, amit ö maga csinál. A kifestett fából készült házacskát pár nap alatt eldobja, de amit ő maga csinál papírból, vagy homokból, abban igazán gyönyörködik, mert az az ő alkotó teremtő erejének a gyümölcse. Az a gyermek, aki a kész játékszert meg nem unja, aki napokon át képes a, mások keze munkájában gyönyörködni, A tengelicék Wti