Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

KARÁCSONYI MELLÉKLET A BALATONVIDÉK Sl. SZÁMÁHOZ. 0 0 0 0 1900-IK EV DECEMB. 23. mWWw Q.z áhifatnal*, szereíeínel* S tiszta, fénpes ünnepén, 3Itig szememen l*ön]?űl* rezegnel*, Mtosolva támad bús szivemnel* : Reá mosol?g a l^it s remén? . • . Suzgó imám magasba szárnyal, Tehozzád, ang^alol* h

ona : Ragvogj reám szelíd sugárral, Karácson? édes all*onpa ! Oh ! Hón? l^ebelnel^ bánatára Ragpog ma égből íiszta láng ? pásztorénei* szózatára Kán? bús, magánvos özvegp, árpa Panaszt, sóhajt vigaszra vált ? Gyűlölködés h

o

málva pusztul : Íltegszülefeíf a szeretet ; Szivünl* a szépre, jóra buzdul : Ssmét l*arácsonpeste lett 1 Q.Z én szivemre is leszállott S fényes éjnél* mámora ; S nyájas est nel*em is áldott, 3Rit megszentelt, mint édes álmot, g Verme léével* fympora. Gyűlölség, bú Hidalt szivembül, Nem íud, csal* megbocsátani ; S dalom, mely égbe törve zendül, Nem óhajt csal* megaldani! (síz élet útja hiába' vérzeíí : (jtvágol* bánaton, l*ödön ; Oszlása is van búnál*, vésznél* — S elfog, vigasztal édes érzet, Karácsonyeste, jöttödön ÍSuzgó imám magasba szárnyal, Tehozzád, angyalol* hona : Ragyogj reám szelíd sugárral. Karácson? édes all*onya ! Orbán Cajos. A betűk országában Fiatalabb, mint a legidősb országok — és hatalmasabb minden emberi hatalomnál. A középkorban született — s az uj-korban első tirannus. Akkor csoda volt, — ma életszükséglet. Akkor fényűzés és vagyon — ma megszokott és nélkülözhetetlen. Akkor föltalálóját világhírűvé tette; — ma ezreknek ad kenyeret. Akkor nagyobb lökést adott az emberiség haladásának, mint bármi más, — ma képes országok sorsát megakasztani. Az volt akkor * ... a villám sodronya, Mely iij szellemvilágot alkota< — s ma már >Repül az eszme Isten szavaként.« Mindszenty. Ez a könyvnyomtatás. Az eszmék, melyeket addig egyesek kiváltságos módon tartottak magukban, — megszületésével milliók közös kincsévé lettek. Az üdvös, népboldogító, lélekgyönyörködtető, szent, hatalmas, fenséges gondolat szárnyrakelhetett segítségével és országok, népek, világok gyönyörködhettek benne, lelkesülhettek tőle. De szárnyrakelhetett a kevély, lázadó, öldöklő szó is s a papírra nyomott betű milliárdjai emberek millióit, nemzeteket vittek gyilkos forradalomba. Ez a könyvnyomtatás, Az emberiség fölkiáltott annak bölcsőjénél : >Rakjuk le hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órában teremt.< Vörösmarty. S a könyv, melynek létrehozása öthat századdal előbb egy ember életét követelte, mely drága kincs, féltett ereklye volt, — most oly semmi, hogy az utca porában is hever, — oly közönséges, mint a bűn s — oly szükséges, mint a kenyér. Csodálatos szülöttje az emberi agynak ! Csodálatos szülöttje a multak korának ! Alkotó része volt annak a szellemi — vagy történelmi valaminek, mely a középkor pikkelypáncélos kapuját lezárta, s amely az újkor fénynyel-vérrel irt uj naplóját megnyitotta. CJj szellemet, uj világnézetet, uj szokásokat, uj világot teremt, rombadöntvén elavult gondolatokat, ó divatot, korhadt trónust, megunt boldogságot. Egy könyv : egy eszme, egy tudomány, egy világ. Azelőtt csak egy emberéletet jelentett, mint a gyermek, melynek bölcsője mellé anyja koporsóját fektetik. Most embereket temet, — vagy teremt. Temet, ha kihalt lélek adott neki életet, teremt, ha élő sziv hozza létre. Temet, ha mérget szivat be ; teremt, ha életnedvet áraszt. Voltak, kiknek egy könyv testi életüket elvette. Goethe >Werther*-e nem egy gyönge ifjú kezébe adta a fegyvert. — Mennyien vannak pedig, kiknek lelkét gyilkolta meg egy-egy könyv ! Igen okosan mondja azért Lichtenberg : <Ne tűrd, hogy olvasmányaid uralkodjanak feletted, te uralkodjál azok felett.< S mekkora kincs a könyv egy olyannál, aki uralkodik az olvasott betűkön ! »A könyvek néma mesterek.* >A könyvek a legjobb tanácsadók, mert sem remény, sem félelem nem tartja őket vissza az igazság kimondásától,* mondá Aragoniai Alfonz. Hány és hány példát mutat föl a történelem de főképen az élet, arra, hogy valakit egy könyv tett okossá, híressé, szentté ! S ebben a tekintetben is az a könyv áll első helyen, a melyhez hasonlót még nem írtak sem azelőtt, sem azután . a Szentírás. Az első századokban száz és száz hívőt adott az ifjú Egyháznak a könyvek könyve. Később is sok pogány, sok eretnek, sok bűnös lelkébe szállt az Ur kegyelme a betűkből. Csak egy egy szükséges elkerülhetetlenül áldásos olvasásához, rendithetetlen hit ; e nélkül veszélyes vakmerőség olvasni, mert ki tudja, mit olvas ki belőle ? Mellette áll aztán a másik térítő könyv : a Szentek Élete. Ismeretes, hogy Loyola Ignácot, a zord katonát, ennek az olvasása tette Krisztus katonájává s Szent Ignáccá ; — s nem egy társa van ebben neki. De a mindennapi életben is ki tudná azok számát, kiknek e két könyv egyike adta vissza lelkét, életét ? Hányan és hányan találnak nyugalmat leiküknek ez annyiszor megtámadt, üldözött sorok olvasásában ? Hány és hány ingadozó, kétkedő hitet szilárdított meg az a két mű ? Hány és hány eltévelyedett elmét vezetett vissza a rettentő homályból az igaz fényre ? E két könj^vnek pedig egyetlen versenytársa, melyhez hasonló elterjedést a másik kettőn kívül egyetlen könyv nem ért : Kempis Tamás könyve Krisztus követéséről. Az emberiség jobbik felének ezek és ily könyvek a legjobb barátaik, tanácsadóik, lelki, szellemi orvosaik, szórakozásuk, tanulmányuk s ki tudná még mijük ? . . . A hatás, kedveltség dolgában legjobban megközelítik amazokat az ókori klasszikusok ; azután következnek a nemzeti költők. Csodálatos valóban egy költeményes könyv. Valaki egyszer azt gondolja ki magában, hogy a mit ő érez, a mit tud, a