Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

BALATONVIDEK 1900. december 23. i mit szépnek, jónak lát, azt ő összecsengő < sorokban leirja ; aztán amit irt, azt egy ' vasszörnyeteg ezerszer lenyomja ; aztán : az emberek fizetnek pénzt, sok pénzt j azért, bogy elolvashassák annak az 3 embernek rimes irasát Es olvas1 sák, és gyönyörködnek, és lelkesülnek, ' ós ittasulnak, és tanulnak szeretni, ta] nulnak gyűlölni, keseregni, örülni . . . ] Vagy egy másik ember : nagyon elkeseredik és szomorú tollal szomorú verseket ir s az emberek fizetnek azért, hogy ők is elszomorodhassanak ugyan- azoktól a bus gondolatoktól . . . Vagy egy harmadik ember előveszi a kéjsóvár, lelki és testi szerelemre áhítozó lelkét, megpendíti azokat a mámo.ros húrokat — s az emberek fizetnek azért, hogy a rimes kéjt izzó sorokban saját lelkük visszhangját élvezzék, vagy — jaj ! — még tiszta szivüket ismeretlen édes méreggel megronthassák . . . Vagy egy negyedik ember kigondol j mindenféle nem igaz dolgokat, leír hozzá ] nem létező helyeket és embereket, akik ^ azokon a helyeken tesznek-vesznek olyat, j a mi sohasem történt — s az emberek , fizetnek azért, hogy ők is megtudhassák ] ezt a sok hazugságot, megismerjenek 3 sohasem létezett embereket és helyeket. . 3 Pedig ez már nem is költeménj-es " könyv, csak amotyan próza ! . . 3 S ha aztán még egy ember kigondol olyasféléket, amiből sem verset, sem regényt nem lehet csinálni, hanem a mik csak mások okossá vagy még okosabbá tevésérejók : hát az emberek fizetnek a/ért, hogy amit az az egy ember elgondolt furcsa agyában, azt ők ís megtudják s elgondolhassák ... és lesznek tőle okosak vagy okosabbak — vagy néha buták. Erre, ennyire képes a könyv. Képes embereket megnemesiteni és megrontani ; képes néposztályokat megnyugtatni és föl lázítani ; képes nemzeteket gyönyörködtetni és összeveszíteni ; képes a müveit világot figyelmessé tenni és harcra izgatni. Erre, ennyire képes a könyv. Ilyen hatalom, ilyen varázs van a könyvben. Az emberek ismerték is a könyv értékét még akkor, midőn a nyomtatásnak fogalma sem élt. Megbecsülték a könyveket, az írást. Az indus bramisa nemcsak beteg férgeket ápol. hanem a legkisebb papirdarabkát is fölveszi és elteszi, a min irás vagy nyomtatás van. — hátha a nagy Buddha valamely szava van rajta ! S ezt nagyban csinálta minden művelt ókori, középkori és újkori nép ; gyűjtötte a könyveket. S megszületett a lövi/vMr. A jeruzsálemi templom féltett kincsei közt őrizte azt a könyvtárt, melyet Mózes könyvei alkottak-. A fáraók agyag- és téglatáblákra vésett » könyvek c-ből oly könyvtárakat emeltek, melyeknek fölfedezését a későkéső utókor üdvriadallal fogadta. Attalus király pergamusi. a Ptolemaeusok alexandriai könyvtára máig is bámulat tárgya. Sylla és Lucullus ugy rabolták a görögöktől a könyvtárakat, mint egyéb kincset. Mátyás királyunk Corvinájának vesztét mindig siratni fogja a magyar nép. . De hát miért e nagyrabecsülés ? Miért e buzgóság, e magasztalás, e féltékenység ? A felelet világos. A nagy, jó könyvtárban oly kincs van letéve, mely fölötte áll [bármi drágakő-gyűjteménynek, mert a benne rejlő érték szellemi. »Itt felnyitják a holtak az élők szemeit« — szól a murciai könyvtár felirata. Ezért a nagy becs, a nagy hatalom. Egy könyvtárban kutatni sokaknak nagyobb gyönyörűsége és bizonynyal nagyobb haszna, mint egy műremek vagy ékszer gyűjteményben turkálni. Egy könyvtárt több léleknek lehet szellemi kincstárává tenni, mint akár egy drágaságtárt. Eg}~ könyvtár fölfedezése az emberiség magasabb szellemi részének nagyobb gyönyörűség és öröm, és dicsőség és előhaladás, mint a klondgkei aranybányáké. Akadnak sokan, kik hatalmas könyvtárakat állítanak, gyűjtenek, pedig sem a tudás szomja nem űzi őket, sem. mert pénzüket nem tudják hová tenni, hanem csupán abból a vágyból, hogy — könyvtáruk legyen. Sok embernek a könyvgyűjtés a szenvedélye, pedig nem olvassa el könyvei ötödrészét sem. Csaknem megfoghatatlan lelki tünemény volna ez. ha nem fogadjuk el azt a megoldást, hogy az ily embereket az a titkos varázs, az a rejtelmes vonzó erő hajtja, a mely a könyvben, magában a köm v mivoltában rejlik. Hanem ezeknek magasan fölötte állanak ugy szám, mint szellem tekintetében azok. kik a köm-veket azért g} íijtik. könyvtárt azért állítanak, hogy az azokban rejlő óriási szellemi tökét, legalább jó részben magukévá tegyék. S ebből az álláspontból szemlélve a dolgot, a könyvgyűjtők lelkébe is belepillanthatunk. sőt társadalmi állását, rangját, felfogását is fölismerhetjük. Hogyan ? Van egy ősi közmondás : >Mondd ö meg nekem, ki a barátod s én megmondom, ki vagy.« Ezt bátran igy is lehet alkalmazni : »Mondd meg nekem, mi van a könyvtáradban s én megmondom, ki vagy.c A könyv is barát. Sokszor egy-egy könyv jobb, hűbb, okosabb barátunk, mint akármelyik azok közül. >akikc barátaink. Azt a föntebbi közmondást ezen az alapon igy is el merem mondani : »Mutasd meg könyvtárad legelkoptatottabb darabját s én megmondom, ki vagy.c Eveken át tapasztalt magaviseletből nem lehet oly biztosan megítélni valakinek lelkivilágát a maga valóságában, mint abból az egy könyvből, mel}-et az illető, kivált elvonultságában. olvas. Elvemet erre vonatkozólag kedves próbatétellel bizonyíthatom be. Édesanyámnak évek alatt egy kis könyvtárt gyűjtöttem össze s egyik nevenapja alkalmával megleptem vele. Sok mindenféle volt közötte ; többek közt az Egyetemes regény tár jó részben és egy szakácskönyv. Az Egyetemes regénytár mindegyik kötetébe egy-egy ibolyát, a szakácskönyvbe egy gyöngyvirágot préseltem bele. Kíváncsian zártam, melyikre akad először. Jól sejtettem ; a gyöngyvirággal állt elő legelőször, pedig ugyancsak el volt rejtve a finom ételek közé. Hát biz' Őt a szakácskönyv jobban érdekelte, mint akármi Regénytár ; ő első sorban háziasszon}^ volt, aztán más. Öcsémmel hasonlókép cselekedtem. Megajándékoztam őt egy May Károlylyal és egy »Magyar Mithologiác-val. Amannak végső lapjai egy Kossuth bankót, emennek első fejezetei egy havasi gyopárt szorongattak. Biz' öcsémuram már harmadnap előállott a szemrehányással, hogy hát nem élünk ám 48-ban; vagy adjak neki modern bankót, vagy ne vicceljek. Természetes mit neki »Magyar Mythologia«, mikor May Károlyt olvashat ! Ami az ily csipp-csöpp könyvtárakat illeti, ugyanazt mondhatjuk a rendes, valóságos könyvtárakról is. Nézzük meg egy jómódú világfi, mondjuk Don Jüan könyvtárát. Kedves, elegáns, finom művészi kötés, pazar illusztrációk. . . De ah ! a betűk az élvhajhászat. a pikantéria bóditó parfumejót áraszt ják. Zola, Prévost Marcell, Juy de Maupassant, Balzac. Sue Jenő, Satanello, Faublas, Casanova. Boccacio, Mantegazza . . . szóval a szelídebb és vadabb pornografia gyönyöiüséges virágai. . . A könyvtáron tulajdonosának lelke a maga mivoltában tükröződik vissza. Nézzünk be egy másik könyvtárba. Legelsőnek egy hatalmas diszkötésü könyv tűnik szemünkbe. Már már aggóoo dunk a diszkötés és a parfümé miatt ; de iuie, a könyv táblájáról egv szent ji-l -ugár/ik felénk : a szent kereszt. Megkönnyebbülve -óhajtunk föl : jo helyen, lárunk. Ez a Könyvek Könyve. Gyönyörűséggel nézegetjük tovább az Ízléssel és művészettel kiállított könyveket. A Biblia mellett Kempis Tamás örökszép könyve: — aztán Bougand, Dupanloup, Didón ragyognak elénk remek kivitelben. — de a használat látható nyomaival ; ott van aztán Madáchiink is, ott vannak Spillmann atya és May Károly kedves regényei. Ez eddig nem árul el mást, mint egy derék, gazdag, vallásos egyént. Hanem elénk akad aztán egy bámulatos gazdagsággal és pazar művészettel kiállított kis könyvecske : Orczy Thekla bárónő imakönyve. Most már mérget vehetünk rá : ájtatos főúri hölgy könyvtára ez. Menjünk tovább. Ismét más világ szelleme áradoz. Humboldt, Adelung, Mezzofanti, Müller Miksa, Grimm, Ollendorf. Hunfalvy, Révai, Faulmann művei sorakoznak egymás mellé. Ez nyelvész könyvtára. Emitt Lassalle, Proudlion. Rousszeau, Voltaire, Marx munkái izgatnak. Komor birodalom : szocialista könyvtár. Ott meg : egy biblia, egy szentek élete, egy kalendárium meg egy Genovéva története — semmi több : ez egy becsületes magj-ar gazda könyvtára. Azonban az ily teljesen magánkönyvtáraknak az emberiség érdekeit tekintve, a, művelődéstörténetben csak csekélv, vagy éppen semmi jelentőségük sincs. Szerephez csak ugy juthatnak, ha előbbutóbb a nyilvánosság elé kerülnek ; akár csupán mint ereklyék vagy muzeumi kincsek ; akár ha közhasználatra adják át s ekkor természetesen annál értékesebbek. A könyvtár igazi célja és áldása a közhasználat. Elképzelni is nehéz, mily