Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

1900. december 16 BALATONVIDEK 3 lásI II T?>, • 1 !•" . • TI< • és Székelj :ii t :<ízai "I -A Mnyer neve említésénél meri! 1 ljeneztek a Mi'.v c ' p • ri.,' s már 'kk r ie(• látni, hogy jelen ékenv bbsé< A i ;>• i Székely pártiak s-»m hagyt.' s asznál több alairá-sul t elinti .1 • I 1 < rtek, miközben i\tom ljenzé oifc, í a •• yik, hol a másik ]nl" Fői']'. 1 <

; tl\: ilSZtídÓ küldött, i i f-x'etl L s fii ; lU- a szavazást, minek tartamára a gyűlést felfii ijesztette. A szavazók csakúgy hullámoztak i. qjdnem 2 órán át, hol i ik, h> . i TTJ k küldöttségnél. Végre 3

/

4.l"2 órakor kihirdették az eredményt, meb "itt. szavaz ik 275 en, melyből 130 szót,óbb „ Ma yIstv ia keriilt ki győztese i Megjeg ÍZÜK. • i • t \ ci 10. Székely 18 év SZOIL • tt.nl bi ak ' in énéi, mely körűim ' v i tő ha • >1 voi t. a • . Jasztásra. Ez. a tán Czebe Károly nő íilnö \ jegyzőnek választi"i -g k: '••> főii a nyoml -n tiszteletbeli nöknt r. <v zett i . Ugyancsak kinevezte hám Ernő a. 1 idvai szolgabírónak; me iiaszto •k De Jei drt„, tapolcai iárásorvbsuak Tápólczára, Mojzer György dr, keszthelvi orvos ti.-ziele >eli iásorvosnak neveztetett i. Elő' rjecxtei tt, 1; y a minket oly fontosán és közelről érdeklődő balatonmelléki vasút ja- ';,ra R< • s ség - '0, Szepozd 1000, Kővág 5rs 1( iü ••..»: ajánlofci fel, ha a vasnt z ői> ig^ -iki. mt >1 előbb helyén ms^r 1. A zalaegerázegi •• dg;. ói ' > lyiség ; zon hivatalnak nem me dó, miért azt, i vármegye eladja, helj'ett unt -pit - addig bérhely : grői _ondosko A vármegye évén kint 600 koronával segélyezte a b.-füredi szereteti • <•. n.olyet jövőre a közművelődési alapból utaltak ki. Ugyancsak a közgyűlés az egerszegi u kh' • h-sitő hivatal szélesebb alapokra helv s-'-i i ndelfce el a jövőben beálló nagyobb m akár. aló tekintettel. A 6. kerületi cs adpr parancs; okság kérte a vár negyét, hogy Perlaki

1;- épitt u egy laktanyát, melyért évi 700 korona bért előre is felajánlott s >. mit az állandó vála. nány elfogadásra ajánlott is. Ezt azonban a közgyűlés oda módosította, hogy helyet ad, ; laktanyát pedig épit.se fe

: a kincstár. Az 1808. évi 21 t,-cz. szakasza, a. b. pontja, értelmiben g akorlandó község 'h e. módjáród és v érvéről a megye legtöbb községében alkot' , szabály rendeletet jóváhagyta a közgyűlés. — A mikosdi uradalom Endréd pusztától Zalabérig egy in. • vágányra engedélyt kért, mely engedélyeztetett ugyan, de a kivitelre vonatkozólag részletes terveket kér s a továbiakra egy bizottságot küld ki. Az eddigi 3'5°/

0-os vármegyei pótadót a közgyűlés leszállította 2 8°/

0 ra, mire! az egyenes adók ugyanennyivel emelkedtek. Átaí mn beszállásolási pótadót a házbér és házosztálv adóra 3'7°/

0-ban a. többi egyenes adókra B-8®/o-b.'jn állapította meg. A tárgysor többi pont a — (pedig elég sok volt, 'mert 06-ból állott) — nem annyira közérdekű, hogy azok ismertetésre szoruljanak annál inkább, mert amúgy is tudomásul szolgáltak csekély vagy éppen semmi ellenvetés nélkül. Sz. Tövis. Az épitö iparosok A. Balatonvidék mult számában olvastuk, hogy szakegylet alakítása érdekeben a helybeli épitő iparosok egy része az alapszabályokat megállapította és a választmányt megválasztották. Üdvözöljük őket teljes szívből annál is inkább, mert azt látjuk, hogy ezt a csoportot ifjn eröfe alkotják és tisztes iparosai városunknak. Mi a céljuk? Azt mondják, hogy -— mert érzik a megélhetés gondjait a nagy törekvés dacára is, ás azt is, hogy a nagyobb tőkések által, sokszor talán nem is önhibájuk miatt, elüttetnek törekvéseik céljától: jogos igényeik megvédését társulás utján akarják elérni. Elismerés illeti mindnyájukat már azért is, mert elhatározták, hogy a testületi összetartást, a szakkörben az alaposabb elméleti tudás megszerzésével, a társas ös.-zejovetelekkel, könj'vtárral, folyóiratokkal óhajtják fokozni. — Ezek az iparosok tehát tudják, hogy gyakorlati és elméleti tudásukat fokozni kell, de tudják azt is, hogy közös céljaik elérésére közös munkát kell végezniök. Tömörülmök kell. Azt mondják továbbá, hogy az egyesület tagja lehet minden épitő kőműves, ács. kőfaragó, cserepes, bádogo- . -ztah-s, mázoló, festő, üveges stb. tehát, valóban azok. akik nélkül építeni bajos. Midőn mindezt látjuk, halljuk, olvassuk, örülüuk de csudálkozunk azon, hogy a társulásban nem mennek át a fotyón és nem igyekeznek azon, bogjr a létérdekeiket szolgáló intézményeiket oly alapra fektessék, a m-ly számol a versenynyel és annak felvételére vértezi magát. Higyjék el — de hisz ugy is tudják a tapasztalásból — hogy a kisebb iparosokat az erősebb tőkéjű vállalatok agyonnyomják vagy a szolgálatukba hajtják. Vagy nem látják-e, hogy a vállalkozók akármilyen nevezet alatt csak éppen akkora munkabért juttatnak, a mely elég a napi szükségletek kielégítésére ? Minek a természetességét a szabadverseny e korában nem tagadhatjuk, csak panaszkodhatunk s önvédelmet kereshetünk ellene. — Nemcsak ez igaz, hanem az is, hogy az ipari és a kereskedelmi gócpontok helyén érdekszövetkezetek alakulnak sokszor alapszabály nélkül is és a tehetősebb iparosok;) vállalkozó tőkepénzesekkel összefogva, akár valódi, akár képzelt befolyásuk latbavetésével a nagyobb hozamot igérő vállalkozásokat egyszerűen elhalásszák a „kevésbbé tekintélyesek" elől és kiszorítják a tőke szegény iparosokat. — Tessék elhinni, hogy azokat az u. n. „érdekeld", a mit magyarul haszonnak mondhatunk, a szabadversenynek ebben az idejében a nagyobb töke nagyobb dárdával őrzi, mint a kisebb, s tessék elhinni, hogy az érdek-szövetkezetekben ma már éppen annyi a veszedelem ha egyedül vannak, mint a régi céhekben. Ezeket nemcsak mi látjuk és tudjuk, hanem a kis iparosok is érzik és tudják is ; ezért — például Vasváimegve Pinkafő nevezetű városkájában — a posztócsinálók, a kik szinte megdöbbentő módon és hirtelen szegényedtek el, összefogtuk és zövetkeztek. De nem ám a szórakozás céljából, hanem azérf, hogy a tövükben létesült Putsch-féle posztó gyár nagy tőkéje ellen védekezzenek. Hogyan ? Huszonöt taggal megalapították a hiLel és fogyasztási szövetkezetet. Je1 gyeztek 162 üzletrésszel 24.300 koronát és beléptek az orsz. központi Hitelszövetkezetbe, a melj'től 8 részletben 160—180 ezer korona előleget kapnak és felvették a versenyt közös erővel, közös akarattal, közös törekvéssel, válvetett munkával. Ezt, azért hozzuk fel, mert azt gondoljuk, hogy a megalakított egyesület programmjában ez volna a leglényegesebb pont és ezt sajnálatunkra, — nem találtuk benne. — Vagy oly nehezen férkőzik a magyal iparosokhoz a társulás nagy ereje ? Az egyetemleges felelősség nagy értéke ? Nem gondoljuk ! Azouban nemcsak ez tűnt fel nekünk, hanem az is, hogy ebben a társulásban sokan nincsenek még benne. Azt csak nem kell gondolnuk, hogy arisztokratikus külömbségek bénítják ? De van magasabb hivatása is egy ily egyesületnek. A közügyeket közelebbről érintő • 1 1

" •Bö*ssmm hetetlen lenyel; t é.s zsebre gni 8 gorombt.ságai:, jielve ki; 1 o. . E csudálatos, mindig neki I >.t, adnu Két, hete bog* ismerősök vaji uuk a már is *-<! 11 kii «ÍI" i • 'ülhö A szt C >'SZsziő .11 1 utálom Su>,' •> dobta n férfias ruba.TI 1 J&o HIH 1. k » s ferfi-Bítpkamra. L«vag.au> a ajjHUj :% .g c íjtiuiéteres körmömet. Jj Jezei. i.ii", ujondta paratlanai • gorom

1 ;i en: ho,- 1 i'iL it.lan t- ízlésteleu. És jo- sa van S lio/z nemcsak esgei dresziroz igy, hanem a egész teán és asszony publikumot. A férfiak (a nőth-íin k r. i.) oiihösek rá, tekimeíye m itt, — a h' as 1 .U meg i t.enyeíüköu hordoz ik, mert, egy-e_ , gorombasággal többre képes, mint ők modr, n divatú férfias udvarias.- igu . Hallott,»m, hog_> minden eövel goromba ; de a mir, ve 1 visz véghez, az már ettenetes. És én ennek az embernek meg nem kapartam ki a szemé . É még mindi-: beszélek vele. Es érzem hianyá ha nincs me•• ettem Pedig xiem vagyok szerelmes beléje, azt tudom bizor, osan. Annál kevésbé, mert Isten előtt már vr. választottam es jegyesem, a kihez nem leszek hü elen ! Szegén; , ága Istv nőin ! Hogy meg lesz lepve, ha majd újra meglát Pesten ! Talán féltékeny is vo na, ha látni Bizónyi működését. De nem, nem volna féltékeny, hisz neki oly éles esze ós oly okos szive vau . . Es látná, hogy a páratlanul goromba ember csak jót tesz velem, a mikor minden ízléstelenséget, nyegleséget, affjktálást kiűz belőlem. * * * Julius 30, Minden alkalmat felhasználok arra, hogy Bizényin boszut álljak a gorombaságaiért. Ma a táncban azt, mondtam n^ki ; -— Látja azt a szép 'fiatalembert ott az oszlop mellett. — Latom. — Az nekem nagyon tetszik. Bánom is én. (De észrevettem, hogy haragossá vált, a nézése). — Mutassa be nekem őt. — Nem mutatom be. — Miért ? — Azért. S ott hagyott. Ez szemtelenség volt tőle ; de boszum teljesült. Láttam, hogy nem tetszik n ki a dolog. Elmondtam az egészet Antinak. (O a titkárom minden ügyben, még a szívügyekben is. Anti igy szólt : -- Azt okosan tette, hogy nem mutatta be azt, a fiatal urat neked, mert az egy jellemtelen frátür. Hanem Bizényinek egyéb viselkedéséből azt látom, hogy szerelmes beléd, Fölkacagtam. De egjszerre elakadt a nevetésem. Jó lesz ezt az embert kiábrándítani. Mert a milyen durva, ez szörnyű dologra képes, ha osalódás éri. De hogyan ? • Augusztus 20. Az első kísérlet a kiábránditásra ma történt. Elhatároztuk Antival, mamával ós egy másik ismerősünkkel, hogy átrándulunk Badacsonyba. Én a tetejébe kikötöttem, hogy Bizéuyit nem hívjuk meg. Elfogadták, bár (Antin kivül) mindnyájan csodálkoztak. Ei is szöktünk, és elég jól mulattunk ; nekem kiváló kedvet szerzett az a tudat, hogy Bizén) i hoppon maradt. Este a vacsoránál Bizényi szótlan volt, (Magjegyzendö, hogy éppen velem szemben ült, egy hosszú asztalnál.) Mindketten a szélén voltunk a^ asztalnak ; mama az asztalfőn szokott ülni, mi két oldalt ; de ö ma a szobájában vacsorázott, mert a hajókazás kissé megviselte. Bizényit azzal boszantottam, hogy folyton azt emlegettem, milyen jól mulattunk Badacsonyban, miért nem jött velünk kedves Bizényi? — Csak boszantson, csak ! — morgott. Tovább piszkáltam. A vacsora végére hagytam a legnagyobb golyót. Egy kis füllent, ést.. — Bóka ur megkérte a kezemet. Nem szólt rá semmit, csak rám nézettt. Ezt a nézést sohse felejtem el. — És ón odaadtam neki. — Nem igaz. Persze hogy nem volt igaz ; de engem ez a nyugodt >leintés« ugy kihozott a sodromból (ilyet még sohse mondott nekem senki !), hogy íölkaptam az asztalteritőt (a tányérokat ós egyébb evőeszközöket már leszedték) s a sok morzsával odaboritottam a képére ós kiszaladtam.