Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

4 15*00. december 16. hivatása is. — Ha ugyanis vezető férfiai nem valami nagy élénkséggel kisérik is a városi középitkezéseket, rögtön tisztába jönnek, hogy a város szabályozási és rendezkedési, valamint építkezési üaveibe, nekik mint testületnek nagyobb befolyást kell biztositaniok, mint némely, alapszabályok nélkül is szabadalmat nyert mindenre válalkozóknak ; ha t. i. ugv a tervezésben, mint a rajzolásban és a költségvetés készítésben, a teknikai kivitelben szerencsésebb kezű, megbízhatón számolni tudó egyedeket fog formálni. Mert, kérjük szeretettel, eleget láttunk már oly teknikai szakemberekből, akik sokat de jót ritkán csinálnak utólagos follozgatások és utólagos költségvetések nélkül. Ugy szeretnők, hogy az az alakuló szövetkezet erős tekuikus és vállalkozó iparosokat neveljen a fiatalokból, ». kik az egyesülés terén is maguk közt meg fogják tartani tudni az igazságot és a méltányosságot és arra is fognak törekedni, hogy a városi középitkezé-ek ne megbízatások szerint, hanem pályázatok utján adassanak és ne alvállalkozásba. Hiába! Több szem többet lát! Azt reméljük, hogy majd egy ily erős nevezetű tár-ulás mellett eljön az ideje annak is, a mikor a képviselő testületben nem csak a jogi, orvosi papi. kereskedelmi, hanem a teknikai szakismeret is képviselve lesz és pedig olyformában, hogy az illető férfiú a képviselő testületnek véleményezője, tanácsadója lesz a középités ügyeíbeu, — de nem vállalkozója és a 'öbbi. Vagy bennünket nem érdekel az inkompatibilitás, — csak az országgyűlési képviselőket. Nemo. Adatok a középiskolai tanárok sérelmeihez. Száznál több középisk, tanár van, kik hosszasabb szolgálatuk mellett, a/ utolsók között v» nnk, s ezzel háromszoros a veszteségűk: HZ eintlkedé ÍM n, az ötödéves pótlékban és a uyugdijban. Ennek H szál anárnak az érdekében dolgozta ki Utitardy \ inoe tariár a a ábbi kimutatást, készített egy eni, K megtelelő szemléltető táblázatot is, s ezeket elküldve felhívja a ómiügyi lapoknak és országos képviselőknek a fi;. - elm» hogy szólaljanak ts] ennek a t áz tanárnak érdekében. KíTánatos bizony, begy álljon v:»laki « védt • ükre is, ba már mostanság nemcsak a sors pofi i a • ruiótéle emberi országosan, hanem a fő'áros pt i • rintmég a szülök is tódítják a KUXSOI tpy-egy km isukuval . . . Az ujságoka

r tiszteletiéi kérjük n.indák u: , \ > gyék át ezt a cikket; mert hiíil.a, HZ igazság keresésénél is saüksé< vau a támogatasra. A középiskolai tanárok országos mozgalmat indítottak, hogy az igazságtalan és méltánytalan alapon épült „rangsort' nie változtassák, vagyis, hogy annak megváltoztatására a közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur 0 nagyméltóságát reávegyék. Augusz us 21. A tegnapi eset befejezését, ipasoktól hallottam. Bi/.enyi uyugodtau vi-nza.boritotta az asztalten'őr, a morzsákat len zt.ogmta magáról és egy negyedóráig csendesen szivarozott. Aztán elment. Csak ebédnél találkoztam vele. Természetesen megbaniam már illetlen jogtalan viselkedésemet. Igaz bauattal szóltam Bizénvihez: Bocsásson meg tegnapi jogtalan (hangsúlyoztam) s illetlen tettemért. Bizényi rámnézett erősen i csendesen megszorítva a kezemet, felelt : — Semmi baj. Aztán folytattuk a régit. Ebéd végén azonban meg kellet ismét szomoritanom .öt. Holnap reggel haza megyünk. Bizényi meghökkent és elvörösödött ; de aztán vállat vont. — Sajnálom. — Vacsorakor bucsuzunk. — Igen. Vacsora után, melyen formálisan elbucsuztunk ismerőseinktől, Bizényi felkísért szobánkhoz. A lépcsőkön pedig igen meglepő kérdéssel állt elő. — Tehát holnap regggel elutaznak ? — Igen. — Nem tenné meg azt nekem, hogy hajnalban négy óra után egypár pillanatra kijönne ide a foljosóra ? Hogy a tauá.'ol: 1 ' . : Inl-Wa igazságon és méltányosságon idi-'.nl. '•»')• r \ .• ,-..1: /. alatt csatolni az 1900. n /-tus h ii.i.u megjelent rangsorban fölveti utnárukat, fő Itiin tetve azt, hogy ki-ki liáuy év t-s ár és jelenleg a. rang: sor hányadik foK'/. u, ii >';idik soressáiiimnl várja az előh-pést. M< gj< . \. ni, 1. hogy az aláhúzott sorszámok tulajdonos: i '. agy Budapesten, vagy Fiumében vannak. 2. A fölvett szolgálati évekbon benne foglaltai! ak ázol; is. n.elveket az illető »kát községi, vagy feiekezétí középiskolák, ! akár áll. sogélvezett polgári isi ólaknál töltött, i mert hisz akkor 's a magyar haza kulturális 1 olörehidadásában t';. .d<> ort.. J«•:>' tekintet elég arra, hogy láthassuk mindnyájai, azt. ho . a mig a VIII—l-ben 9, 12. 13, 11, 15. le i seb. éves fiatal tanárok vaunak beosztva. :.ddig a VIII - 2. VIII—3. IC—1. sőt IX—2-ben vau .számtalan 11, 38,37, 36, 35, ;í4, 33, 32. ;;i. 30 stb. . • •• tanár. \zaz van a \lll 1 -i.<:•..• több olvan. a ki a világon sem volt, mikor . V..1 — 2, MII—3, IX— 1 és IX —2 ben a mel -zi .Lek. mái harcoltak a magyar tanügy terén. — Mondhatom — szép jutalom ! Lássuk a jövő 1 [iét. A miniszter ur ki! jelenté, hogy 1902-i-. bezárnia' , vagyis az utolsó órában vé.. ívhajtja a fizei ésrondezó törvényt, mely esetben a tanárok fele a VIII., másik fele a IX. rangsorban oszlik föl egyenlő arányban, vagyis a .-al.olt jegyzék szerint jut I 362 u VIII., 361 a IX. rangsorban. Ha a jelente VIII — l-ben lévő 77 kiegészült a 362- .rk 1 3-adára, akkor a VIII—2ből átjön 44. Ez esetben, bele jut a VIII—1-be a lü, 19, 20, 24. 26. éves i. nár, de újból kimarad a 41, 38. 37. 33. 32 es 30 éves. annál kevésbbé fog bele ütni a VII í—3, IX—1 és IX—2-ből a szeren ••-'•-éknél idősebb tanár. A VIII—3-ból bele fog menni mind a VIII 2-be és még a IX—1 bői 13. Megtörténik tehát ismétel vo az, ho< \ mig a VIII—3-ból a 7, 11. 12, 13 stb. éves tanár, valamint a IX—1ból a 17, 18, 19, 20, 21 stb. éves tanár bele jut Mll -2-b... addig a IX- 1 és IX—2-ből ; a 30. 29, 27, 26. 25. 24 stb. éves tanár nem. ! A IX—1-ből 120 tne ry a VIII—3-ba és mig a , 9, 10, 11, 12 stb. év, ; tanár előre megy, addig , a 30, 24 23, 22. 21 stb. éves marad a' IX—1, ben ; annál k.-vésbbé jut bele a IX—2-ből a 29, 26. 25, 24 stb. éves tanár. A fizetési törvény megalkotásánál nem volt oknélküli a középiskolai tanárok amaz óhaja, hogy ne soroltassanak rangsorba. Nem ok n lkii i azok fel íjdulása ma, midőn 8 év után láiják, hogy mennyire bevált aggodalmuk. Es mit szóljanak a felekezeti középiskoláktól, s a községi, áll. és áll. segélyezett községi, uolgári iskoláktól átlépett tanárok. Az ő helyzetük még szomorúbb. M rt, mig az állami tanárok csak azon sérelmet látják, hogy a budapesti és fiumei kartársak őket átugorva, soron kivttl jutnak a VIII. rang or magasabb fokaiba, addig ezek azt a. méltánytalan, kicsinylő elbánást \ kénytelenek tűrni, mint a mit a betolakodóval szemben szoktak gyakorolni. Pedig a tanügy rohamos fejlődésével és a philosophiai fakultás pangásával nem tudom hogyan segített volna I a kormány, ba ezen tanintézetekből, s főleg a polgári iskolákból nem. jöttek volna át azon tanárok, a kik. a lantigyterén kipróbált harcosok és rég írzerzott középiskolai qualifikációjtiknál fogva iz ál .a-iikra jogosítottak voltak és csakis az ő végzettségük idejében a tanári tulprodukció s a kevés iskolák miatt kénytelenittettek ideiglenesen más intézetben szerezni egzisztenciát. Nem hiszem, hogy vau ember Magyarországon, ki ezen kimutatás szerint történt rangsorozást iónak. méltányosnak és igazságosnak tartaná ! Nem hiszem, hogy azok a kartársak, a kik nem a maguk hibája, de mai élet philozóphia révén a rangsorban az őket joggal meg nem illető helyre jutottak, a jogtalanságot, magukba szállva no érezzék ! Aztán, ba az eddig mellőzött tanárok 1902-ig a szolgálati éveik méltányos figyelembe vételével beilleszti?tnek a rangsorba, az államháztartás 131)00 koronával terheltetik meg. Es összeg elenyésző csekély akkor, midőn 100-ak jogairól, anyagi helyzetéről vau szó. Nem hiszem, hogy ha az az igazságos, mély belátása s a tanárok jogos és igazságos ügyeiért lelkesülő, érdekükben a végletekig harcoló közoktatásügyi miniszterünk egy tekintetet vet e táblás kimutatásra, át ne lássa, nem csak mint na_\ jogász, de mint ember is, a hibát, s no tóiekedjék annak mielőbbi orvoslására. Udvardy Vincze. A szerencsétlen siketnémák érdekeben. (B.) Ibi/áid: társadalma az utolsó évtizedben számos • ' D adta emberbaráti gondolkodásának ; palotákat építtetett az árváknak, hajlékot ídott ti hajléktalanoknak, kenyeret az éhezőknek. de n át rák árváiról, a természet mostoháim., a s ketie•mái.'iól megfeledkezett; megfelodki '.'ti nie ajkuk innia, nem nyílik hangos panaszra. Pedig okán vannak, megdöbbentően sokan, csupán h /.ánkban 19,000-en. Járnak, kelnek közöttünk m g csak szánakozásra sem keltenek, nn-rt hisz külső megjelenésükben éppen olyanok, mint < i»'rzéi-;ü embertársaik, de lelkiviláguk hon,., i . os éjszaka és csupán azért, mert hallásuk hiányánál fogva a beszédet meg Minek ? — Akkor aknri ék elbúcsúzni. — Most is luegleheti. — Most nem telietem meg ugy, a mint akarná m. Kíváncsi voltam nagyon. Jól vau, megteszem. Egy negyed ötkor itt leszek. — Köszöuöm. Pest, augusztus 28. Megtettem. Negyedötkor kijöttem a folyosóra. Bizényi már ott volt. Hozzám sietett, megragadta a kezemet. — Csak annyit akartam tudtára adni, — hogy a mint sejthette is — én szeretem magát . . . :— Sejtettem édes Bizényi ; de viselkedésemből ön is sejthette az éu feleletemet — Hogy reaiénytelenül szeretem. Igen, gondoltam. — Tisztelem, becsülöm önt, édes jó barátom ; igen nagy halára is kötelezett őszinteségével, mely annyi félszegségével kiűzött, belőlem. De — — — Tovább nem mehet az érzésekben. — — Ugy vau. Sajnálom, hogy szomorúságot kell öuuek okoznom, de meg kell tennem. Szivem már nem szabad. N MII szabad — nem szabad — uiormogá |ó emb r. TelinI is rí önti Bi/ényi ur ! B 'iivi pedig - azt, az éu tallér babakezemet szoro i u — s megcsókolta — uein egys/e; , sökszor . . . Fieebi -ói, b 'tinem valami diadalmas érzés. Hogy a iiH{" 'uységuek is elejet vegyem, elneve eni niavam. Usí.ye, i,!" rmiPaM.am, hogy ezt az én fehér kezemé" maga igen is meg lógja csókolni — elv ellen ! . . B'zényi fölkapta a fejét, egyszerre elbocsát otí a kezemet s a/.lau ismét szeliden igy szólt : — Első és nló!só kéz volt ez anyáVnén kívül, melyet, megcsókolt aiu. Isten vele, Juliska! Köszönöm ezt, a hajnali szívességét. Isten vele ! Ghorsau és határozott lépésekkel, hátra nem uezve —- elsiet,e-'. — Szegény, derék, páratlanul goromba ember ! . . . Nem találkoztunk soha többé. K. K.