Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

HALAK »N v IDHJK 1900. december 16. mindezt. A részletekben és a megoldásban van csak köztünk az elvi különbség. Emlékezzetek ! Tiz évvel vityiló állott a füzíák alatt a Balatonpartján. Eltűnt! Helyén — mondják — olyan külsejű és beosztású épület emelkedett, a mely boszantott öreget, ifjút, idegent és kebelbelit egyaránt. Később pár évvel tizenhét szóval 15 ellen sok ezret meghaladó épitési költség árán ez is eltűnt és — meghozta gyümölcsét : a szállót. Szebb nem lett, csak drágább. Előtte viz, alatta viz. A tervezés csinossága nem bántja ; a praktikusság nem erénye. Emitt, kert helyén a gimnázium kilenc éve áll. Nézzétek a tetőr. mint folyat és áztatja át a szoba födémét ; nézzétek a párkányokat, mint folynak le évről-évre átnedvesedve és azután kérdezzétek, hogy ajtói, ablakai jobbak-e ? És mondjátok meg, hogy előfordulhat-e ez egy privát építkezésnél ? Mit bizonyít ez ? Azt, hogy az a rendszer, a mely szerint a város nagy anyagi áldozatokat követelő épületeit felállították. nem felel meg a közérdeknek. Ellene van a társadalom etikai és esztétikai felfogásának. Parciális érdekek kielégítésére törekszik s ugy tetszik, hogy csak arra való, hogy egyesek tervezgetési hajlamait növelje és egy személyben tervezőt, építőt, ellenőrt, számvevőt, jelentőt, informálót stb, kreáljon. Ellene van az intézkedés függetlenségének és a teljes nyilvánosságnak. Ez alapon engedjék meg, lia kérdezzük, hogy az uj kórház építése körül mi készül ? Azt tudjuk, hogy a tervekre pályázatot nem Írtak ki és azt halljuk, hogy ezek elkészítésével megbíztak valakiket. Nincs kifogásunk személyek ellen, mint a hogy nem is a személyek ellen szólalunk fel, na nem a közérdek megvédése szempontjából. Tapasztalataink alapjáü pedig az echligi intézkedések visszavonását és iiyilniims pdh/ázat hirdetését kívánjak egyrészt azért, mert a mult gyengeségei kirívóan mutálják a meglevő rendszer fogyat ékosségait ; másrészt : mert nem gondoljuk, hogy ezzel gátat vetünk a he.ybéli iparosság érvényesülésének. De kérjük azért is, mert mi is szeretjük intézményeinket és azok fejlesztését épp ugy szivünkön hordjuk, mint bárki más e \urosban s éppen emiatt szeretnénk i">bb jűgyltleiiséget és nagyobb nyihuuins^< ••<! az intézők részéről, ha ismét, nehaiy 10 ezer befektetéséről* van szó. A nyilvánosság tisztító tüze jobbat produkál ! Bizony rászorulnánk olyan plakátokra. a melyek a közérdek nágj'obb megóvása szempontjából nyüjtenék a népet a fórumra, mert ugy tetszik, hogy anynyira elgyöngülnek érzékei a gladiatoroknak. hogy a dicsőség fénye alatt ; nem veszik észre, mini bit-sakknak el a jól felfogott városi érdet-ek. Pedig inkább szeretnénk a babérhoz fűzni, mint azt megtépni. Alcibiades. Törvényhatósági közgyűlés. Ez év utolsó rendes törvényhatósági közgyűlése t. hó 10. és 11-én folyt le nagy 'érdeklődés mellett, a vármegye székháza diszes nagytermében. Már a vasárnap beérkező vonatok nagyszámban hozták a vármegye atyáit, a mi máskor is megszokott ugyan történni, de ritkán akkora lelkesedés mellett, mint most. Azok, a kik a törvényhatósági közgyűlésre megelőző nap érkeznek, többnyire régi alakjai a vármegyének, s régebben olyanformán gyakorolták alkotmányos jogaikat, bogy a mint Egerszegre érkeztek, a jól ismert s régi hírnévnek örvendő Rozenkrantz v< ndéglőbi-u töltötték badacsonyi és ferbli mellett az időt s azon vették észté magukat bogy egy puskalövésnyire tőlük a Deákpárt megszavazott mindent s vége a közgyűlésnek is. I'e ők azért még egy nappal megtoldták e ninlatá>t s azután a Rozenkrantzból ugy tértek haza, mint a kik a legjobban vegezték dolgukat a vármegyén. Ezek a jó tipikus alakok az ujabb nemzedéket is be akarván oktatni az alkotmányos dolgokba, azok közül a jobb hajlamuakat maguk közé vették, s nagy ügyesen ezek fordítottak az öregebbek tradiciós szekere rúdján. Ma már vegyesen az Arany Bárány márvány asztalai és csillámló tükrei mellett gusztálják a négy disznót. Mult vasárnap este is néhányan ugy bole melegedtek, bogy a közgyűlés napja vagyis hétfő, ott virradt rájuk. Reggel csoportokba verődtek s várták az ujon érkezőket s tudakolták, hogy Májer vagy Székely párti-e ? A tapolcaiak szentül biztak, hogy Székely győz, mig a központ és Göcsej ellenkező hangulatot tanúsított. A Székely' pártiak vigan dörzsölték kezeik, hogy majd eljön a Balatonvidék s akkor . . , Azonban megjött a 9 órai vonat, de a reményeket nem hozta. Ekkor az a gondolatuk támadt, hogy contra az üresedésben lévő s ma betöltendő szt.-grőthi főbírói állásra azért sem engedik Malatiuszkyt egyhangúlag megválasztatni. Azonban maradjunk a sorrendnél. Már 10 óra előtt többen tolongtak a nagy teremben, mely ugyan elég szűknek bizonyult ; 300-ra és a karzat elegáns hölgy és más közönségével közel 400-ra tehető jelentkezők száma. És ez a sok ember zúgott, zajgott, zsibongott sőt sokan tippeltek a bekövetkező esélyekre. A zaj kissé csillapodott, mikor grf. Jankovich László dr. főispán az elnöki csengőt megrázta s a közgyűlési megnyitotta. Egyúttal bejelentette, hogy a vármegyét egy kisebb küldöttséggel Steiner szombathelyi püspök temetésén képviselte. Ugyancsak részt vett egy 7 tagu küldöttséggel a Székesfehérváron rendezett Vörösmarty ünnepélyeken a vármegye képviseletében. Ezután a tárgysorozat értelmében a szentgróthi főbírói állás betöltését rendelte el, a mit azonban az alispán indítványára későbbre halasztottak, hogy megelőzőleg a közigazgatási tagok választassanak meg. Ez év végével, kiléptek : Barcza László, grf, Batthyány József, Bogyay Máté, Hátzky Kálmán és Skublics Jenő. Ezek újra megválasztattak, kivéve Hátzky Kálmánt, kihelyett Deák Mihály t választották meg. Az igazoló választmányba az elhalt B< tfy Lajos helyére főispán kinevezte Szigethy Elemér drt., az elhalt Mangin Károly dr. helyébe pedig Udvardy Ignáczot választotta meg a közgyűlés. A tulajdonképeni érdeklődés most vette i kezdetét Főispán a szentgróthi főbírói állásra Malatinszky Lajost ajánlotta, a mi már pályázó nélkül csakugyan egyhangúlag ment keresztül. Az így üresedésbe jött novai főszolgabirói álAzzal folytatta, hogy nem csők<>• i kezet., pedig ugyancsak jól esett volna az -rös rá/ás ilyen kiengesztelése. Meg voltam lepv*. Ugy látszik, észrevette. — Bizonyosan azon gondolkozik .nőst. a kisasszony (Iáin, még nagysádnak se szólít!), hogy ez csakugyan goromba ur, hogy iiietj kezet se csókol a durva rázásra. Hat, -i kisasz• szony, csak az anyámnak csókolok ke/.nt, senki másnak — elvből. Pláne, ilyen fehér babi kézre, mint a magáé, nem reszkírozok egy csókot sem. Boszankodni szorettem volna, de , /re a páratlan goromba őszinteségre elpárolgott a boszuságom s nevettem. Gorombasággal próbáltam ón is lepipálni. — No, ti?ztelt ur, hát, megmutatom, hogy nemcsak egy, de sok csókot fog reszkírozni, erre az ón fehér, baba-kezemre — Azt, ugyan meg nem éri sohasem. Nohát, ez már igazán páratlanul goromba ember És mégis, az ember nem tud ra haragudni. Talán azért, mert a többi fiatalemberek mind igen finom bókokat pazarolnak, H miknek hazugsága visszatetsző ? . . . Anti is erősítette, hogy ez a páratlanul goromba ur a hölgyek közt nagy kedveltségnak örvend. És Bizényi Miska erre nem büszke. — Ugyan mire legyek büszke ? — morgott a goromba ember. — Hogy nekik jól esik a sok hazugság között egy kis igazság is, meg őszinteség ? Hát ez nem az ón érdemem. Kezdtem jobban érdeklődni a goromba ember iránt. Hisz ez igen okos emb-r. Sokat törtem én a fejem azon, bogy mint viselkedném én egy olyan ember irányában, a ki ö>ziut,e ós igazmondó, akárkivel beszól. Elhatároztam, hogy azt az embert tg^n togotn brcsülni. — Hát, itne, it,t van egy ilyen; de ez meg olyan gorombán mondja az igazságot., hogy alighanem egy kis időbe fog kerülni, mig megszokom a tónusát ; mert iiiába, meg sérti a fülemet, izlésamet, ez a szokatlan hang. De nem baj, ezt a páratlanul goromba embert megbecsülöm, ha nehezemre esik is — A kisasszony bizonyosan rólam gondolkozik. No, nem kell mindjárt azt gondolni, hogy bius«g beszél belőlem s azt képzelem, hogy igen kedves gondolatokkal vau elfoglalva felőlem. Tudom én azt ; minden lány ós asszony ismerősöm megvallo"a már, hogy a bemutatkozásnál azon járt az eszük, hogy ez a páratlanul goromba ember nem olyan rossz, mint a milyennek látszik s a durva őszintesége, ha szokatlan is, de valami jóleső érzést is kelt a szokott Lamis hízelgés között. Ugye, kisasszony, ez motoszkál a mögötó a csúf szecessziós frizura mögött ? Ah, már inegtut sérteget, miközben igazat beszél. Hát n>it csináljak én ezzel az emberrel? — Igen is, az motoszkált az én csúf szecessziós frizurám mögött. De akármilyen csúf szecessziós a frizurám, a maga kedvéért bizony nem vágom le a hajamat, sőt nem is változtatom meg a frizurámat, . (Goromba vagyok, érzem, de ugy hiszem, ezzel jobban győzöm, mint boszankodással.) — Gondolom én is. De azt is tudom, hogy ezzel a frizurával nem kerül párta alá. — Maga ugyan be nem köti a fejemet. Van még fiatal ember a világon. De meg nem is a maga Ízlése az iráuyadó, hanem a többségé. A többség p^dig ezt. szépnek találja. Tudom, m«rt minden udvarlóm ezt mondta. És maga elhiszi nekik ? — Miért ne hinném ? — Azok maguk sem hiszik. — Honnan tudja ? - Tudom. — De honnan ? Nem meri megmondani ? — Merni merném, de nem akarom. — De ha szépen megkérem, hogy mondja meg. - Hadd hallom, milyen szépen tud kérni. (Ez bolondoz velem. Visszaboloudozom.) — Kedves, aranyos, jó, drága, szép Bizényi Mihály bácsi alázattal esedezem . . , — Ez meg nem szép. — De drágalátos, édes, bájos, fönséges, dicső, gyönyörű Bizényi Mibály ur, tórdrehullva könyörgöm . . — Ez még ngy se szép. — Nohát, maga páratlanul goromba fráter, megmondja vagy nem ! ? Kitépem a fülét, ha nem mondja ! — Ez már aztán szép. Erre már beszélek. Hát onnan tudom azt, hogy eddig minden férfi ismerősöm megsúgta nekem, hogy »szép volna az a Miskey Juliska, csak az az utálatos frizurája ne riasztana el minden jobb ízlésű embert!< Elképedtem. S önkéntetenül a tükörbe pillantottam. Jaj, de gyalázatos igazán ez a frizura ! S azon naptól kezdve egyszerűen hátrafésült hajat hordok. * * * Julius 23. Ez a Bizényi hallatlanul goromba velem szemben. Mindennap összeveszünk ; mert akárhogyan érdekes és jóleső az őszintesége, de le-