Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

iV. íolvam Keszthely, 1900. dec. 16. 50. szám. A nyilvánosság. A z-t beszélik, hogy nagy átalakulás idejében vagyunk. Azt is mondják, hogy minden mozog. Lappang mindenütt az élesztő tüz : a. társulati ügyekben ugy, mint a politikában, vagy a társadalmi kérdésekben egyaránt. Hangoztatják, magjarázzák. hogy a .nyilvánosság a tisztitó tüze mindennek. Igaz is ! Megbizonyosodsz róla. ha végig sétálsz a mi kis városunk széles és keskeny utcáin. Ott találod minden utcasarkon a plakátok rendében, melyek által tudtál a adatik mindeneknek, a kiket illet, hogy: 1. ma nagy birkózás lészen a vásártéren ; 2. szövetkezeti alapon társulás van készülőben ; 'ó. az épitő iparosok szakegylete akar létesülni ; 4. Vörösmarty-t jöjjetek megünnepelni . . . stb. ... és — ki tudná felsorolni mindezeket a hirdető plakátokat, melyek mindmegannyi bizonyságai annak, liogy a nyilvánosság szükséges. ha azt akarják, hogy a lüktető élet érverése duzzadjon a: egészségtől. A társadalmi életnek iu vannak nyilvánosságai és kérdései, melyek a nyilt szinen kelnek ki és fejlődnek ; élnek vagy meghalnak. Ezek inkább érdekelnek, mint azok. mert közérdekűek és nem magánosok érdekeit szolgálják. Es sajnos, éppen a közös érdekekben nincs meg sokszor az a nagy nyilvánosság; nincsenek plakátok, a melyek pedig az általános érdek szempontjából inkább volnának szükségesek. Söt. sajnos, vannak kérdések a közügyekben, a melyekre ugy suba alatt adatik meg a felelet. Nyilvánvaló, hogy a közügyek intézése soha sem nélkülözheti a legszélesebb etikai alapot éppen ugy nem. mint az esztetikai tartalmat. Éppen azért a suba alatt való és parciális érdekeket legyezgető elintézése a közügyeknek nem egyszer érinti a társadalom etikai érzékét, sokszor a köz anyagi érdekeit is. S mert ennek a meenvilatkozását a közelmúltban ismét kezdjük tapasztalni, kifejezzük azt az óhajtásunkat : jöjjön el már egyszer minden ügyeink intézésében _a_ a teljes nyilvánosság teljes függetlenség ideje. Kérded tisztelt olvasó : mire a célzás ? és mi az óhajtás? Halljad ! Van a Balaton kies partján egy csendes kis városka. Vidéke szép. gyönyörű, nemcsak a bájos hold világánál, hanem a nap fényénél is. Lakói boldogok. mert egyetértésben élnek. Vannak intézményei tiszteletre méltó számban A mi pedig a fő, van nemes törekvése munkálkodni a tudományban, a kellemesben. az anyagiakban, a liumanismusban. Állított erején felül iskolákat véreinek ; létesített partot az üdülőknek, szerzett vasutat és fejlesztése érdekében erőtől duzzadt a mozgalom ; épít kórházat betegjeinek stb. Higyjétek ! a görög-római művelődés nagy korszakairól nyelv nem zenghet ékesebben, mint erről a nemes törekvésről, erről a nagy idealismusról, a mely eltölti a kis város apraját-nagyját egyaránt. Mink et is lelkesít ! Mi is elismerjük A BALATON VIDÉK ÍARCAJA. dörösniarhj. *) Mint az üstökös láng ragyog az égbolton, Úgy ragyogsz fényesen, hazám dalnoka ; £>' míg az emlékezés víg könyüit ontom, Érzem: dicsőséged nem múlik soha<• ! Benn ragyog a fénye a magyar szivekben, Miket fogva tartott örökös varázs, Hőbben, bajosabban, nemesebben, szebben A ki dalolt volna : nincs is párja más. Homlokod körül még üde a borostyán, Melyet rája font egy hosszú századév ; S ím' a hosszú század végső alkonyodtán Most is fényes, nagy a Vörösmarty-név. S a királyi példa uj fényt szerez néked : Nem sokára áll majd a dicső szobor, Hova — megtanulni minden nemest, szépet A késő unoka el-elvándorol ! *) Szavalták a zentai községi főginmáziam Vörösmarty-ünnepélyen. Bűbájos dalnoka tiszta szerelemnek, Melyben több az égi, mint az emberi, A szerelmes szívnek édes álmot, enyhet Te tudtál igazán, tisztán zengeni ! Nem tiprod a sárba az érzés virágát, Söt a földi embert vonzod égbe föl, Megmutatva néki ragyogó világát, Hol a szerelemnek napja tündököl. Ihlett prófétája a honszerelemnek, Nézd : ez epigon nép, a kései kor, Bávában, bajéiban a sivár jelennek Dicső emlékeden híven összeforr. A hazát szeretni te tanítád néped. Te adál szivünknek benne ideált ; S bár a sors viharja összevisszatépett: Tudunk még szeretni hazát és királyt ! Páratlan művésze a mayyar beszédnek, Emlékednek áldoz öreg, fiatal; fut a szálló idő, perdülnek az évek, Nincs, nem lesz feledve sohasem a dal ! Im' ! az ifjúságnak neved ma is oltár,Hiszen te irád a cnodás Szózat-ot; Megmaradsz szivünknek, a ki mindig voltál S kit csak egyszer szülnek hosszú századok. S a míg az országban magyar szív hevül, Örökre él a dal : Rendületlenül! Orbán Lajot. A páratlanul goromba ember. (Naplótöredékek.) Siófok, 1900. julius 9. Ant

;, az unokabátyám, ma bemutatta nekem egy barátját, Bizinyi Mihályt. Igy szólt: — Van szerencsém bemutatni Siófok leggorombább fürdővendógót Bizinyi Miskát. No, ez hát elég különös ember "lehet. Csúnya is, meg hozzá goromba is ? Mert csúnya volt ; ritkás veres bajszával, ott is kétszer jelentkezett, a hol az orrokat osztogatták. Kíváncsi vagyok a gorombaságára. Azzal kezdte, hogy megbiccentette a fejéfc s megrázta a kezemet s azt mondta, hogy örülne a szerencsének, ha ilyen jó oldaláról nem mutatták volna be, de igy nem valami nagyon örül, mert nem a legjobb gondolatokat keltheti a kisasszonyban. — Érdekes.