Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

BALATONVIDEK 190Qi. azeptemb^íJO. Franciaországban, Németországban aránytalanul jobban vannak díjazva a közhivatalnokok, egyéniségük koránt sincs ugy kibérelve, mint nálunk. S ezt a magyar ember öntudatos igazságérzete ugy paralizálja, hogy hivatalos mumkásságának mértékéül fizetését s a vele szemben alkalmazott bánásmódot veszi-Ez az oka. annak, hogy bár a többi országokhoz viszonyitva nálunk igen nagy a köztisztviselők száma, mégis annyi a restancia,, hogy azok megszüntetését már csak az; ügykezelés egyszerűsítésével vélik elérhetni. Hát hiszen ami ezt az egyszerűsítést illeti, tagadhatatlan, hogy szükség van rá. De sohasem fo^ sikerülni a munkakörnek olyatén megkisebbitése, hogy ne lehessen restanciát csinálni, ha valaki akar. Hanem arra kell törekedni, hogy a köztisztviselő lelkiismeretbeli, becsületbeli dologgá tegye önmagára nézve a hivatalos szorgalmat és pontosságot. Ez pedig csakis akkor fog bekövetkezni, ha helyzetük javitására a társadalom mindent megtesz, ami tőle telik. De vájjon megtesz-e mindent ? Vájjon elég-e az, ha fizetésüket emeli, de az olyan tervet, mely erkölcsi helyzetük javitását akarja, egyszeiüen »tudomásul veszi. < A felelet erre csak az lehet: nem. Mert a hivatalnok is ember, akinek hetenkint egy szabad napra szüksége van. Ez természeti törvény, mely ellen a francia forradalom is hiába ágaskodott. S a hivatalnoknak is van családja. És tessék megnézni akármelyik rendes polgári családban: nem az ünnep és vasárnap délelőttje-e az az idő, amikor a férj igazán csak férj és apa ? A délután már a kávéházé, kaszinóé vagy tarokké. S a hivatalnoknak is van Istene és temploma s teszem a katholikus vallás szigorúan megköveteli, hogy a katholikus ember ünnep és vasárnapokon szent misét hallgasson.. Az pedig csak délelőtt van.. Vagy az nemtszámit? Hát a lelkiismereti szabadság az semmi ? Tizenöt hivatalnok közül mondjuk tíz (ez csak elég percent ? !) ugy sem menne el templomba, de hát az az-.öt, aki akar, miért ne mehessen el ? Mert a dolga miatt ugyan elmehetne. Hiszen melyik hivatalnok veszi komoiyan az ünnep- és vasárnapi hivatalos órákat, amikor a legtöbb hivatala felek előtt amugyis zárva van. Ilyenkor a tisztviselő csak »benéz« a hivatalba. Es elolvassa az újságot, megbeszéli az elmtalt hét eseményeit s a délutánra vonatkozó terveket, aztán »átszalad« borotválkozni, majd rendbe hozza az Íróasztalt s megpucolja a tintaette tollakat, aztán az ablakon nézegetve várja a& hivatalos óra végét. Hát ezért érdemestápot adni egy hétre a. kedvetlensége nek ? ! Milyen szép volt a csúnya absolíttizmus idejében, mikor a tisztviselők a hivatalfőnökkel élükön (ugy mint most jun. 18-án, aug. 18-án és- okt. 4-én) szép komolyan mentek a templomba, maguk, gyermekeik s a köznép, épülésére. & a történeti igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy akkor a sikkasztok száma is kevesebb volt. Pedig — a dicső, a nagy, a félreértett gyönyörűséges liberalizmus engedelmével legyen mondva — ki tudja, nem a templom okozta, vagyis eredményezte-e azt ? G}őr sz. kir. város törvényhatósági bizottsága okos, becsületes és hazafias munkát végeztél! Nem a te hibád, hogy határozatodat mi csak »tudomásul vettük.* De mi majd csak akkor fogunk érte lelkesedni, ha eszmédet a magas parlament is magáévá teszi. Mert lásd, mi azt még nem tudjuk, hogy a parlament határozata, a törvény igazán csak akkor »szent<, ha azt a társadalom s ennek szócsövei : a megyék is kivánják. Ah borí&rmgJökhöz. Boldog jdők, .szép.idbk, midőn mégj-a magyar bor a világ piacán az: elsők elseje- közt foglalt helyet.' A mii zamatos bt+nainkat kapva kapták világszerte s-az arany folyadékért sárga szini'v. csengő aranynyal fizettek. Beli sok szép pénz vándorolt;a magyar borteri miSk. zsebébe, jólétbó- helyezve- gazdákat ésí--emelve hazánk nemzetgazdasági tők-éjét. Azutáií jött a. szomorúság korszakák A filokszera végig pussbított. bortermő bogainkén s a halál fagyos. szelekétifoléfxMaiyasztot ;a.ta« élet eleven szimében pompáié hegyeinket*-ahol előbb dus kamatokat szedtünk,, ott siv.'wjikietlen pusztaság ütött tanyát. Es a; .baj csőétől zadullr reánk. A-.öltekszerát nyomon követte-a pwonosstpora s a (betegségek szánj;alan más-faja*. apaaalva tC-séínk termését s a minimumra, asökkentve özek jövedelmét. E osekély termésre aziiitán átokiésht. nehezedett a.4elketleiL.borpancsoiáis. A gaada&igi bajok lefokozták a» termést, a borhamisítás- pedig borainknak jó Íjamevéti ölte- meg. Laáketlen, pénzsóvár eaü>berekhmé\tetienmerészséggel s óriási mértékben vetették; magukat; a borbyártásra. Ezek:, lelketlen m:inip>ulációja már-már odajutott, hogy a magyar?, bortermelést, amit a pusztító elem®lk még meghagytak, örökre' elföldeljék. Végső ideje volt hát, hogy ennek, a pusztító garázdálkodásnak véget vessenek. Az 1393-iki bortörvény végrehajtására , uj readelet jelent, szigairaságára nézve tulha- . ladva* az olasz, néntet és. francia intézkedéseket^, is. Af. borpanosolók egyiaás után kerültek a bi-. rák ítélete elé s valljuk meg, az erc-dfimóuy nagy---, ban. igazolta, a drákói rendeleteket. .Kisült, hogyy a megvádolt .boroknak egyrésze csaiugyan ha>mis- volt, sú£: fölös- száiamal akadí^ik olyanokra^ is, amelyeknek egy csöppje sem látott sohasem^ tökét. Sajna* nem egy bortermelő., is odakerült „a^ vádlottak padjára, akik vizzel 1 lamisitották termésüket, Iiogj' megsokasítsák e afc.Ezekre azután.lesújtott az igazságszolgáltatás karja s a kiszabott pénzbüntetés nem csupán a. gazdát bélyegezte meg, hanem több évi bortermelésének árát is alvitte. Idején való tehát, hogy Bortermelőinket a veszedelemre figyelmeztessük s. óva intsük őket attól, hogy botjaikat vizzel keverjék. Mert mustba, borba_ valamint a kierjedt törköly borba (csigerébe) vizet keverni, tilos. "Vizet csupán a* törkölybor készítésénél szabadi alkalmazni a, fentebb irt megszorítással. A természetes bornak fogadták xésöbb maguk közé Szvatopluk ivadékait is, de a kik aztán idöjártával minden állami iskola beavatkozása nélkül is oly szépen megmagyarosodtak, hogy most már ember legyen, a ki ki tudná válogatni őket. Nem is maradt meg a régi szokásokból semmi más, minthogy a hegy vidéke legalkalmasabb legelőnek. De persze a midőn a tagosításkor a hegy b annak környéke a Barkóczy uradalom egy részévé vált, a többi embereknek mánfeló kellett legelőt keresni, a mi azonban a Nyiren nagy fejtörést nem okozott, lóvén még abban az időben veszettül sok hely csak legeltetésre alkalmas. Igy hát az öreg Bujtor egy maga legeltette a sok százra menő szép magyar juhokat. A forró napon ott áll most is az öreg bojtár kampós botjára támaszkodva mozdulatlanul, mint egy szobor. Széles karimájú kalapja beárnyékolja szürke fejét, hatalmas két bajusza erősen kikenve mered két oldalra. Szájában ott az elválhatatlan pipa, a melyben pedig talán tegnap óta nem volt dohány, de hát legbiztosabb igy. Szájából el nem veszti. Arccal a juhok felé van fordulva, a melyek erősen közelednek a tilos részhez. A kis kutya ott fekszik lábánál kilógó nyelvvel, és látszik, hogy a juhok készülendő kihágását ő is észrevette, és szinte csodálkozik, hogy az öreg mégsem int neki, hogy a gyapjasokat a korlátok közé szorítsa. Majdnem mintha rá akarna kiáltani az öregre, hogy ne álmodozz gazdám, hisz a tekintélyed ellen akarnak véteni! Nagy köröket irva le a levegőben egy sas ereszkedik le a közeli kutgémre ; előbb pislantás nélkül néz & forrón sütő napra, azután rátekint, a mozdulatlanul álló emberre s miubha gondolkozuék, hogy váljon a legnagyobb ragadozók e mozdulatlanul állók egyike él-e, vagy pedig egy ijesztésül kitömött bábu ? Aztán,, midőn hiába várta, hegy az megmozduljon,, letekint a kútba, a hol a hómok a nagy szárazságban egy korty vizet sem bocsájtoth már fel. A napsugár ólom sulylyal nehezedik mindenre a mi ól, egy szellő mig végig suhan a síkságon, órák telnek el, csend vau minden felé, még a tücsök is hallgat, alig — alig eresatve meg egy hangot, s mintha «z is panasz volna a perzselő forróság ellen. Egyszerre a kutgótreu álló s még tollászkodni is restelkedő sas a falu felé tekint, meglebbenti szárnyát s a levegőbe emelkedik. A mint nagyokat kering a levegőben, árnyéka éppen a juhok körül forog, a mik megijedve iramodnak össze a bojtár, meg a kis kutya felé. A kis fekete kutya e rémült iramodásra mintha nevetne s majdnem mintha mondaná : jól van juhocskáim, jól tettétek, hogy viszszajöttetek, mert nekem is kellemetlen volna most a szaladgálás. Ez alatt pedig a falu felöl egy kis, 12 évesnek látszó csinos leányka közeledik. Toronyiránt egyenesen neki tart a vén bojtárnak. A nagy homokban alig tud szegényke bandukolni, minden lépésnél ki kell húzni lábát a meleg homokból. Izzad a kis lány, de azért szívesen megy a Bandi bácsihoz. Nem fél sem szúrás nézésétől, sem nagy bajuszától, sem dörgő hangjától. Tudja, látja az

1' a kis lány, hogy mikor vele beszél a Bandi bácsi, mosolyog a szeme, azt a bajuszt pedig már sokszor megcibálta ő, a mikor nem is volt ilyen szürke, az a dörgő hang a kislány szerint tele van olyankos édes, hi/.elgö színezettel. Más talán> nem lábná, neai érezné ezt, 'áie a kis Magd-a akár megesküszik rá. A bojtár figyelni k»zdi a lépések által okozott neszre s ránéz a kiskutyára. Az már észre vette s> jövőt, viszszauéz. a gazdára s farkát mozgatja. Majd nyüzögni kezd, szeretne elfutni a jövő elé, de nem mer, A gazda nem ad engedőimet. Már ott botorkál a kis lányka a bojtár háse* me-gett, de nem mer kiáltani Bandi bácsinnuk^ nyárt nem néz hátra. Egyszerre megszólal az öreg t — Mi jót hoztál Magda? A kis lányka elbámul. — Mi, hát Bandi bácsi hátíja is lát ? Mosolygott a vén bojtár„ megfordult, felemelte a leányt, s jól megdösasölgette arcát a szakála helyével, aztán egy nagyot csókolt, arcára. — Nem a kis Magdám, de ismerem ón már neked a lihegésedet is. Ha a kis kutyám megismer, ha lát, én megismerlek ha nem is látlak. De mondd csak, miért jöfcél ? Az öcsém, Jóska küldött, vagy mi az ? Megjöttek ? Ekkor jutott eszébe, hogy különös is ennek a kis lánynak a kijövetele, s talán nem is jót jelent. De hogy nem sirt az okos kis lány, hát mégis megnyugodott. Még se rossz hirt hozhat. Mert el is feledtem mondaui, hogy András bojtár 5—6 ówel ezelőtt Debrecenben a Simonffyak számadó juhásza volt. Egy izben Szegeden 2500 frtért juhokat adott el a gazdája részére. Máskoí is megbízták őt ilyennel, de a mondott esetnél különösen járt. A bojtárja, egy derék szép lagény volt, és mig Debrecenbe ér