Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. szept. 30. 39. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heten U int emyHzer : vaiMnrunp. SZERKESZTŐSÉG I.APTULA.JDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG. Előfizetési árak t KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. FELELŐS SZERKESZTŐ Egész évre . . ,10 korona Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat*, hirdetési megbízásokat és BONTZ JÓZSEF. KIADÓ Egyes szám ára 20 „ reklamációkat a kiadóhivatalhoz leérünk. SUJÁNSZKY JÓZSEF. Nyilttér tietitsora alku szerint. Kéziratokat nem adunk vlsaza. — Egy törvényhatósági átiratról. „Győr sz. kir. város törvényhatósági bizottsága — a tisztviselők, a kezelő és segéd-személyzetnek vasár- és ünnepnapokon munkaszünet engedélyeeése iránt hozott határozatát hason határozathozatala céljából megküldi." Zalavármegye legutóbbi gyűlésének tárgysorozatából idézzük e sorokat szórói-szóra s a vhasonhatározuU-ot is csak itt igazítjuk ki hasonló határozat-ra. Ez a hasonló határozat egyébként nem jött létre ; megyénk az átiratot eg}*szerüen tudomásul vette. Hogy mit jelent ilyen helyeken ez a ^tudomásul vevés«, azt mindenki tudja. Ennyit ni : semmibe sem venni. Mert amit a megye jónak tart, azt megszavazza, amit rossznak gondol, azt leszavazza s amivel nem törődik, azt »tudomásul veszi. < Logice ezt nem lehet máskép érteni s a százados gyakorlat is igy érteti. Vagyis mi zalamegyeiek — mert a szavazati joggal megáldott megyei képviselők minket képviselnek — nem törődünk azzal, mennek-e a hivatalnokok vasár- és ünnepnapokon hivatalba, avagy nem ? Pedig hát kár ezzel nem törődni. Hiszen igaz, hogy ez sem nem politikai, sem nem felekezeti, sőt még csak nem is pénzügyi kérdés, de hiába, mégis csak kérdés. Még pedig társadalmi s etikai no meg egy kicsit a. h.umanizmus szempontjából is meglehetős fontos kérdés. Ha már elmondták százezerszer és nem ártott meg senkinek, hát csak mondjuk el mi is még egyszer azt a régi igazságot, hogy szép hazánkban rengeteg sok a hivatalnok ember és hogy szép hazánknak e rengeteg sok hivatalnokembere közöl igen kevésnek a párnája van rózsalevelekkel tömve. Ezt a második részt csak az imént ismerte el hivatalosan Zalamegye is, midőn a megyei tisztviselők helyzetének javításáról gondoskodott: Mar most az következnék ezekből, hogy nekünk minden olyan kérdés iránt érdeklődnünk kellene, amely a hivatalnokokra vonatkozik, főleg pedig azon javaslatok iránt, melyek az ő helyzetük javitását célozzak. Érdeklődnünk kellene azért, mert sokan vannak és intelligens emberek s mert helyzetük meglehetős rossz. Ezeket a javaslatokat vagy meg kell szavazni, vagy le kell szavazni, de tudomásul venni, mái szóval semmibe venni nem volna szabad. Elvégre jöjjünk azzal tisztába, hogy a magyar emberben erős igazságérzék lakik. Maga Széchényi István is azt irta Stádiumá-ban a harmincas évek jobbágyairól beszélvén, hogy ő szinte erénynek tartja a magyar paraszt közmondásos lustaságát és gondatlanságát (most persze másként van) mert azzal elárulja önérzetét, mely nem engedi, hogy a megszakadásig dolgozzék azok érdekében, akik őt csak baromszámba veszik. Kemény beszéd, de mély és nagylelkű okoskodás. Ha most élne Széchenyi, valószínűleg elmondaná ugyanazt a köztisztviselőkről, ha tán enyhébb formában is. Mert ne feledjük, hogy Angliában, A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Vágy. Szeretnék messze, messze menni, A liol nem laknak emberek : A hol nem látná senki, senmmi, Hogy én itt mennyit szenvedek. Szárnyain, ha volna, napkeletre Szállnék veled, vándor madár, Meri búm. feledni ott lehetne, Hol örök a tavasz s a nyár. Nem fájna ugy a nyár múlása, Ha követné a kikelet ; Oh ! ott találnék megnyugvásra: Ott élni — halni szép lehet ! Szeretnék messze szállni véled, Te költöző madár csapat! Nem volna hervadás az élet, Mint itt e puszta ég alatt. Viruló ciprus-erdő árnya Borulna rám majd csendesen ; Szivembe égi bélce szállna ; Éltem nem volna gyötrelem. Ti messze szálltok, szebb hazába, Itt hagytok engem egyedül: S hervadni fog majd éltem fája, A mint csapattok elröpül. Ne menjetek ! Oh, várjatok még ! Előbb egy bús dalt zengjetek! Hátha abban vigaszt találnék, Mi megnyugtatná lelkemet. Egy búcsú dalt még búcsúzóra! Csak bús legyen és szomorú ! Talán, ha zöldül a fa lombja, Felettem már sir domborul. Mi van fel Írva csillagomba?! — Ki tudja, hogy meddig ? ... Pihenni vágyom sírlakomba; Mert én nagyon beteg vagyok. Aziga. Bandi bojtár. Irta : Pataky István. A Barkóczy ezer lioldas száutójának ugarba maradt fele részén legeltet az öreg bojtár Bujtor András. A homok föld kellő közepén egy domb van, a melyet a jó nyiri atyafiak előszeretettel hegynek neveznek és régi időktől fogva, >méneslátóbegy« néven ismerik. Valamikor régen, a mikor a magyaroknak sok volt az őrözni való marhájuk, a pásztorok ezen a dombon tanyáztak, a mely egyidejűleg őrálló hely is volt, mert innen Szabolcsnak tényleg egy jó részét be lehet látni. A hosszú jelző kürtökkel aztáu még kellő időben tudtak jelt adni jó Gyula vezér maradókainak, a kik vezérük után azt a helyet Gyulaházának is nevezték el. A. honfoglaló ősök maradékai készségesen