Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. szept. 23. 38. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«|£]elenik lietenkint egyszer: vusiirmip. SZERKBSZTOSEQ ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. KózirlitokHt a szerköszt'"»séfy címére, pón utalványokat;, lii rcíctósi megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kélünk. Kéziratokat nem adunk viuuza. I,A l'TULAJDONOS SZERKESZTŐSÉG. Flií.lCLÖS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak í EgíMZ 6Vlb . . Fél étre . . . Negyetl évre . . ) Egyes siám ára 10 korona 5 „ 2 „60 IIliéf ... 20 „ Nyilttér fielitsora 00 fillér. Vendéglátás után Ki tudná megállni, liogy a vendégség után ne tépelődnék azon, jól sikerült-e minden ? Milyen volt általában a hangulat, jól érezte-e magát mindenki. nem liiánj-zott-e semmi olyan, aminek lennie kellett volna s nem akadt-e olyan valami, aminek hiányoznia kellett volna ? Mert jól esik meggyőződni arról, hogy rendben volt minden s jó tudni a jövőre, hogy mi volt esetleg a baj. Fürdővendégeink eltávoztak, vége a szezonnak, vége a keszthelyi lakodalmas napoknak. Beszéljünk hát őszintén, a szó köztünk marad. Egy kis beszámoló csak megengedett dolog, ha már nem megy is kötelesség számba. Hogy ez a legutóbbi fürdőévad nem volt olyan, mint aminőről mi keszthelyiek ábrándozunk, azt nem kell erősítgetni. A három év előttihez pl. hasonlitani sern igen lehet. Kevesebben voltak a fürdő rendégek is és az egész szezon alatt meglehetősen hűvös és nyomott volt a hangulat. Az emberi elme természetesen kifogyhatatlan az okok feltalálásában. Mondják, hogy a rossz időjárás, a kedvezőtlen közgazdasági viszonyok s a párisi kiállítás miatt voltak összes fürdőink üresek. Hát jó. hiszen ezek is mindenesetre nyomós okok. De — engedelemmel leg}"en mondva— ho'gy csak a legutolsó helyen félhozott okot említsük, azok közöl urak közöl, akiknek módjukban volt az idén Parisba menni, mi keszthelyiek bizony keveset láttunk volna akkor is, ha nem is lett volna az a grandexposition. A középosztályból vajmi kevesen mentek oda, a mi fürdőink pedig par excellence a középosztályé. No, ami pedig az időjárást illeti, hát hiszen azt sohasem a fürdőigazgatóságok csinálják, — csak védekeznek ellene fedett sétány sat-féle furcsaságokkal a közgazdasági viszonyok pedig sohasem voltak olyanok, hogy a Kárpátoktól az Adriáig csak ez az egy szó visszhangzott volna: »kitünő.« Egyebekben pedi g kevés vigasztalás az, ha azt mondják nekünk : »Soh'se busulj ó derék Keszthelyem, nemcsak neked volt rossz, a többi fürdőhely i t csak tengődött.« Mert teszem azt egy bankárra nézve nem olyan nagy baj, ha a jobb felét megüti a guta, mintha egy napszámos ember jár igy. Mert kuponokat vagdalni lehet az egy balkézzel is, de kapálni nem. Hogy pedig nálunk a lakosság jó részére úgyszólván életkérdés az, hogyan sikerült a fürdőszezon, azt a kételkedőnek bebizonyítja akármelyik kereskedő, szállodás, laKásadó, vagy piaci kofa. A télen pedig majd látható is lesz. Mert nálunk a két fürdő a buza- és a krumpliföld. Épen ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy ha máshol sohol nem üt ki vagy be jól a szezon, itt mindig sikerüljön. Ez olyan általános ós annyira elsőrendű érdeke a városnak, hogy —• ha épen kenyértörésre kerül a dolog — hát más érdekeket fel kell áldozni ennek a javáért. Elvégre jöjjünk már tisztába azzal, hogy nekünk szükségünk van A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Tisza partján... Tisza pariján járok-kelek, Oly' ismerős a part s berek; Ismerős a szőke habja, Gyér sekélye, forgatagja. Olyan, mint egy régi emlék: Almaimbul ismerem rég' ! Mennyit vágytam én utána, Ide, a szép Tisza-tájra, S addig álmodoztam róla, lm', előttem van a róna, Melynek kellős közepében Kanyarog a Tisza szépen. Magyar ember lakja partját, Magyar nóta veri habját ; Magyar itt a levegő is . . . Áldja meg a Teremtő is ! Kora Jenő. Jolán. Haza gondolok olykor a kis városra, a melyben születtem. Látom apró házait,, a zegzugos sáros utcákat — ugy fekszenek ők a sárga habbal csendesen folydogáló Kőrös partjára, mint egy kis felénk gyermek, aki anyja karjába hajlik. Látom a pompázó főteret, a nagy ódon templomot, az erdőt, melyben gyermek álmaimat elsóhajtottam s a temetőt kis kápolnájával : oly sokan alszanak benn azok közül, a kiket szerettem ... A Kőrös nyárfái susognak, de csend van különben béke, semmi zaj, hire se a láznak, mely korbácsolja népét, a nagy városoknak. Itt csendben élnek az emberek ... és gondolkozván eszembe ötlenek ama szomorú és kicsi drámák, a melyek e kis helyen lejátszódtak. Szenvedésekre, küzdelmekre, győzelmekre és bukásokra gondolok; e jelentéktelen városka volt, színhelyük és akik alattuk véreztek, örültek és szenvedtek, kisvárosi apró népek voltak mind. Elszáll a lelkem oda, a Sárga Körös partjára . . . E kicsi szürke városkába száll, mólázva emlékezvén a múltra. Ott más az élet külső képe, ott zajtalan siklanak a napok. De benn a békés fehér házakban emberek élnek ott, is. Vágyak hevítik őket, a boldogság álmát aluszszák ők is ; a kétségbeesés marja sziveiket a sors csapásai alatt, és ujonganak ha reájuk mosolyog az öröm múló sugara. Csak ugy mint azok, a kik tomboló zajában hánykódnak a nagy városoknak. Csak a sziliek tompábbak a csendben. Az élet egyforma mindenütt, a hol lakik, a kinek rendeltetett küzködni, szenvedni ós bizni : Az ember. Egy egyszerű történetet, a melyre emlékezvén, eszembe jutott, a kisvárosi emberek életéből, akarok most elbeszólni. A kőrösparti kisvárosban, a vasút utcában állott háza az öreg Szempci Hermanuak. Barátságos mosolygó ház ós megelégedett emberek laktak benne. Életük java örömben és békében folyt le. Tartalmat a nyugalmas munka adott neki ós édessé tette az idős törzsön fakadó friss hajtás: Jolánka az öreg pár hajadon leánya. E kis család életét nem zavarta semmi. A gazdaságon áldás volt, a kis öröklött vagyon nöttőn nőtt a szerencsés évek során. A becsületes iparkodást, itt, siker koronázta. Szempci, az egyszeri kisvárosi ur bölcsen sáfárkodott apai övökével. Ifjúkorától a munkára szánta magát. Korheiysógre, dzsentriskedésre nem volt hajlandósága, a politika nem ingerelte. Korán belépett apja gazdaságába s mikor eljött az ideje