Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

BALATON VIDÉK lelkipásztor jubileuma a kis községnek és az egész vidéknek örömünnepe lön s meghatóan fejezte ki azt a meleg ragaszkodást, melylyel Gyömörő volt plébánosának mai nap is adózik. A nevezetes napra a falu zászlódiszt öl­tött. A plébánia lakástól a templomig az utat zöldágak fedték, melyeknek zöld lombozatából egész virágdísz mosolygott a szemlélőre. Az érkezőket két diadalkapu fogadta. Az ünnepet megelőzőleg a jubiláns Gógán­fán régi jó barátjánál, Gyömörev Gáspár föld­birtokos házánál tartózkodott. Ide vonult át a falu népe, élén l(i legényből álló bandérium­mal. A legények piros mellénynyel, bőszáju, nemzeti szalaggal fogott ingujjal, árvalányhajas pörge kalapjukkal s széles nemzeti vállszalag­gal festői képet nyújtottak. Ezek kíséretében, követve Gógánfa lakosságától, vonult át a lel­kipásztor volt plébániájára, a hol a falu kép­viselőtestülete s 40 fehérbe öltözött virágko­szorus leányka fogadta, A harangok zúgása és óriási nép kísére­tében vonult a papság, közben a jubiláns a templomba s kezdődött a ritka szép aktus : az aranymise. Ezen a manuduktori tisztet Ley József tapolcai plébános, szentszéki ülnök vi­selte, a segédletet Molnár János szegvári, Fe­hér Lajos gógánfai, Szabó Lajos gyö'mörei plé­bánosok, Székely István kisgörbői, Zsiger János gógánfai ós Vida János sümegi káplánok szol­gáltatták. A szent "misét a Te Deum nyitotta meg. A nép Kocsis Károly sümegi kántortanító vezetése alatt lelkesült szívvel zengte a hála­adó ének magasztos szép dallamát. Midőn az aranymise az evangéliumhoz jutott, a templomi sokaság kivonult a szabad térre. Itt állott a virágokkal szépen diszitett szószék. Erre Vida János sümegi káplán föllépve, magas szónoki lendülettel, szive legmélyéből fakadó érzelem­mel tartotta meg szentbeszédét, melyben a papi hivatás méltóságáról szólva, a kegyelet gyönyörű szavaival emlékezett meg Varga Ta­másnak 50 éves papi pályájáról. A szentbeszéd, a melynek az igaz és lángoló hivatásszeretet adott magas szárnyakat, mély hatást gyakorolt ugy a jubiláns papra, valamint az ünneplő kö­zönségre. Mise uton az aranymisós lelkipásztor ál­dást osztogatott. A vidék egész intelligentiája s a népnek nagy sokasága járult az oltárhoz, hogy elnyerje áldását az ősz papnak. Az áldásosztás fél kettőig tartott. Ezután Gyömörő képviselőtestülete tisztelgett a jubi­lánsnál. Söjtöri János szép szavakkal tolmá­csolta a község soha meg nem szűnő háláját és szeretetét volt plébánosa iránt, a ki 36 éven át volt a község lakosságának lelkipász­tora és hitéletének gondozója. Az ünnepelt könyes szemmel, meghatva köszönte meg a szeretet és ragaszkodás szavait. Most a vendégek 14 kocsival, a bandéri­um kíséretében vonultak át Gógánfárn, Gyö­mörey Gáspárhoz. A kertben hatalmas sátor fo­gadta ŐKet. A sátor gazdag virágdiszitésben pompázott, és világhetükkel kirakva e föliratot viselte : Éljen Varga Tamás aranvmisés papunk. A sátorban valóságos fejedelmi lakomát szol­gáltak föl. Első ízben a házigazda emelt po­harat, s rövid de szivreható SZÍ,vakkal éltette a jubilánst, 36 éven át az ő hivséges barátját. Gyömörey Vince nyugalmazott törvényszéki elnök ékes szavakkal méltatta Varga Tamás­nak 50 éves papi munkásságát s a Gyömörey család háláját rótta le irányában. Ley József szintén az ünnepeltet éltette, a ki nem csupán volt híveinek becsülését nyerte meg, hanem uj otthonában, Tapolcán is általános szeretetnek örvend. A jubiláns könyek fátyolán át, az ér­zelmektől meghatott hangon mondott köszöne­tet a szeretet nyilvánulásaiért s meleg háláját fejezte ki Gyömörey csalá.dnak, a kik nem csupán 36 évi plebánosi működését tettéit kel­lemessé, hanem a mai ünnepet is oly felejthe­tetlenné tették számára. Majd a megjelent pap­ságnak, különösen Ley József és Szabó Lajos plébánosoknak és Vida János szónoknak kö­szönte meg a szives közreműködést. Tósztokat mondott még Holub János a Gyömörey családra a melynek a napnak oly fényes sikere köszön­hető, Ley József a hölgyekre stb. Cigányszó és vidám társalgás között gyorsan repült az idő s bizony éjfélre járt az óra, midőn a társaság oszladozni kezdett. Az ünnep egy derék, jó lelkipásztornak xendezett ováció volt. Azzal a szives jókíván­sággal járulunk hozzá, hogy a kedves, arany­misós Tamás bácsit a kegyelmek Ura, Istene még igen sokáig éltesse. —t.— A csáktornyai önkéntes tűzoltó­egylet negyedszázados fennállá­sának örömünnepe. Nagy és örömteljes napja volt í. hó 8-án a csáktornyai önkéntes tűzoltó-egyletnek, mert ezen a napon ünnepelte a mindenható Isten különös kegyelme s a tagok meleg pártfogása folytán fennállásának huszonötödik évfordulóját. Huszonöt év egy ily humánus egylet éle­tében nagyfontosságú. Az ujabbi korszak az emberi szenvedések oka után kutatva rájött, hogy ez emberi szenvedé­sek és nyomor, csak az egymás iránti szeretettel háríthatók el. így keletkeztek a különféle em­berbaráti egyletek. A jó akarat felebarátunkon segíteni, neki szolgálni akarni, teremtette meg a tüzoltó-egyesületeket is, melyek az elsőhelyet foglalják el a jótékonycélu egyletek között. Ezeknek a tűzoltó-egyesületeknek sarkala­tos elve a „minden parancsolatok között első pa­rancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat" s a mint tudjuk, igyekeznek is a tüzoltó-egye­sületek embertársaik segítségére, hogy a legelső parancsolatnak eleget tegyenek. Mily magasztos látvány az, lia a tűzoltó, ki kötelességének teljes tudatában van, a ki a zászlóra .tett fogadalmához híven siet a veszély pillanatában a gyorsan terjedő és fenyegető tűzvész által embertársának segíteni. Nem kérdi ilyenkor a tűzoltó, hogy a fenyegetett fele­barát szegény-e vagy gazdag, egy politikai véleményen van-e vele, milyen a vallása, mi­lyen nyelven beszél, igaz, jóbarát-e vagy el­lenség ? Mert a mint a vészkürt megharsan, csak szive vágyát követi, segíteni s bebizo­n3 7itani, hogy felebarátját ugy szereti, ugy be­csüli, mint önmagát, s hogy bátran akar, szi­lárd erővel tud „Istennek dicsőségére, ember­társának segítségére" szolgálni. S kérdjük már most. hogy mindezért mi a jutalma, mit nyújtanak az ő áldozatkészsé­géért? Az emberek az egyesületet támogathatják s hálájokat kifejezhetik, de a legszebb, legma­gasztosabb jutalmat csak az irgalmas lelkeket jutalmazó Isten adhatja meg ; s ez a jutalom az a tudat, hogy a legnagyobb mester paran­csolatának ; „Szeresd felebarátodat, mint ma­gadat" mindenkor híven, pontosan, a legjobb akarattal és tehetséggel eleget tett. Ezzel a tudattal bírhat a csáktornyai Önkéntes Tűzoltó­egyesület is, és pedig annál is inkább, mert már negyedszázada hive ennek a szép tűzoltó­egyesületi jeligének : „Istennek dicsőségére em­bertársának segítségére". Ennek a fényes múl­tú s mégfényesebb jövőre váró egyesületnek hőn óhajtjuk, hogy ott, az édes haza határán adjon a Mindenható szép, nemes és magasztos hiva­tásához szeretetet s kitartást, hogy embertár­saink segítségére sok évig fennáljon, viruljon és gyarapodjék. A magasztos és lélekeme'ő ünnepség le­folyásáról tudósitónk a következőket jelenti : Szeptember hó 7-én a délutáni órákban már az egész város lobogódiszben állott. A legtöbb épületen az őszi szellő lengette a ha­talmas nemzeti zászlókat, maga a tűzoltói őr­torony virágfüzérekkel s lobogókkal volt dí­szítve. Este a Szeiverth-féle szállóban ismer­kedés volt, melyen ugy a csáktornyai mint a vidéki vendégtüzoltók nagy számban vettek részt. Szeptember 8-án kora reggel az egyesü­let zenekara riadót tartott a város utcáin, majd a pályaudvarhoz vonultak, hol egy bizottság nagy közönség éljenzése mellett ünnepélyesen fogadta az érkező vendégeket. 10 órakor volt a gyülekezés a tűzoltó szertár előtt. Teljes díszben vonultak fel a vidéki tűzoltó-egyletek. Megjelentek : az alsó­lendvai, alsó-domborui, perlaki, kotori, galam­boki, nagy-kanizsai, zala-egerszegi, zala-szent­gróti, szoboticai egyesületek kiküldöttjeikkel. A tér előtt levő pompás utcákat diszes közönség lepte el. Fél 11-kor .elhangzik a csáktornyai tűzoltó-egylet főparancsnokának vezényszava, s megindul a nagy menet megkoszorúzott zász­lajának élén a zenekarral. Utána az éljenző közönség. A jubiláló és atársas egyesületek disz­felvonulást a Széna-téren, Erzsébet-téren és az Iskola-utcán keresztül ; majd a róm. kath. templomba vonultak, hol ünnepélyes istenitisz­teletet és Te Deum-ot tartottak, melyen nagy számban volt jelen az értelmiség. Mise alatt az egyesület zenekara egyházi énekeket adott elő, a végén pedig a Hymnust játszotta. A templomból kivonult tűzoltóság a zász­lóval impozáns képet nyújtott, s a mint a De­ák-utcán végighaladtak, Csáktornya hazafias közönsége szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel kisérte a menetet. Megérkezvén a szertár elé, kezdetét vette az Isten szabad ege alatt tartott díszközgyűlés. Ez emlékezetes diszgyülésen jelen voltak: Csáktornya nagyközség képviseletében Petrics Ignác városbíró vezetése alatt az elöljáróság, a különféle hivatalok és intézetek vezetői, a csák­tornyai önk. tűzoltó-egylet összes működő, rend­fentartó és pártoló tagjai, továbbá a társasegye­sületek és nagyszámú diszes közönség. Nuzsy Mátyás az egyesület ügybuzgó el­nöke lelkes és meleg szavakban ecsetelte az ünnepély jelentőségét s végül az egylet iránti érdeklődőket és a társegyesületek bajtársait szí­vélyesen üdvözölte, a díszközgyűlést megnyi­tottnak nyilvánítja. Az elnöki megnyitót lelkes éljenzéssel fogadták. Polesinszky Emil oki. tüzoltótiszt, az egy­let tevékeny titkára felolvasta most, Wlassics Gyula dr. miniszter őnagyméltóságának, mint a kerület képviselőjének, Hauer Antalné, szül. Grész Gizella úrnőnek, a zászlóanyának üdvözlő sorait, kik nagy elfoglaltságukra való tekintet­tel az ünnepélyen részt nem vehettek. Táviratilag fejezte ki üdvözletét az egye­sület 25 éves fennállásának örömünnepén amagy. orsz. tűzoltó-szövetség. Mind e kijelentéseket a közönség nagy él­jenzéssel fogadta. Most Petrics Ignác városbíró megható szavakkal üdvözölte Csáktornya nagyközség nevében a vendégeket s egyúttal Szeiverth A. főparancsnoknak legbensőbb köszönetét fejezte ki az egylet tevékeny vezetéseért. Szeiverth A. főparancsnok szívből jövő köszönetet mondott a városbírónak s melegen üd­vözölte az összes vendégbajtársakat. Polesinszky E. titkár felolvasta ezután az egylet 25 éves fennállásának hü történetét. Az eszmékben gazdag felolvasást mindvégig figye­lemmel kisérték, s a végén frenetikus éljenzés­ben tört ki a közönség. Ezután elnök szép szavak kíséretében fel­tűzte a 15, 10 és 5 év óta folytonos szolgálat­ban működő tagok mellére az érmeket. 15 éves szolgálati érmet kapott: Morandini Bálint. 10. éves szolgálati érmet kapott: Pole­sinszky Emil, Hampamer Ferenc és Szőke Nándor. 5 éves szolgálati érmet ; Meidler Albert, Hepp Ede és Buday István. Végül az elnök megköszönve a nagy közön­ségnek és a társasegyesületeknek meleg érdeklő­dését, a díszközgyűlés lefolyásáról felvett jegy­zők önyv felolvasása után, nagy és percekig tartó éljenzés mellett a gyűlést bezárta. Az ünnepélyt diszfelvonulás követte, mely­nek megtörténte után a Szeiverth-féle vendéglő kerthelyiségében d. u. 1 órakor fényes ban­kettet tartottak, a mikor is több lelkes és ha­zafias felköszöntés hangzott el. Az ebéd folya­mán felolvasták az ujonan érkezett táviratokat és pedig MoraDdmi Bálint csáktornyai tűzoltó­parancsnok Rómából fejezte ki üdvkivá­natait, Knorcer György, a zala-egerszegi tűzol­tószövetség elnöke pedig Nagy-Kanizsáról kül­dött üdvözlő sürgönyt. D. u. 3 órakor az egyesület a szertár előtt az egységes, országos gyakorlati szabályzat szel­lemében iskola-szerelési gyakorlatot tartott. Utánna pedig az Erzsébet-téren levő községi elemi népiskola épületén védelmi-támadási gya­korlatot mutatott be. Mindkét gyakorlaton nagy­számú közönség volt, s szívből jövő éljenzéssel jutalmazták a város derék tűzoltóit. Gyakorlat után a zenekar rázendített az indulóra, s az összes tűzoltóság kivonult a „Fehér Galamb" vendéglő árnyas kertjébe, a hol este fényes tűzijátékot és táncmulatságot tartottak.

Next

/
Thumbnails
Contents