Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

6 . BALATONVIDEK 1900. szeptember 8. Balaton-Füred. 1900. szept. hó. Mélyen tisztelt, kedves olvasóim ! Miért irok most egyenesen Önöknek s fő­kép a heti krónika helyén ? Megmondom. Mert ez a hely legalkalmasabb reá, mert tudom, hogy elolvassák soraimat mindazok, a kiknek szól, a kik az én heti csevegéseimet el szokták ol­vasni : az én hűséges, kedves olvasóim ! Mikor két ember búcsúzik, sok szépet és jót kiván egymásnak; én pedig most búcsúzom önöktől, mert a fürdőévad zártával nincsen többé témám, tehát nincsen többé jussom 9 hasábok­hoz s igy ma utoljára vagyok tükre a hétnek, krónikása az időnek, Megengedik ugy-e bár bá­jos olvasóim, (&z én olvasónőm mind bájos), hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy elmondjam, mit mindent kivánok én Önök­nek bucsuzásomkor. Önök szépek kedves olvasónőim, — néz­zenek csak bele a tükörbe. — Nagy kincs a testi szépség, de éppen mert kincs, ezer ve­szedelmet is rejt magában. Őrizzék kincsüket, elrabolni ne engedjék, de ha jön valaki, kit méltónak találnak reá, annak adják oda önként és egészben sziveiket, bizzák reá életüket. Elsó sorban tehát azt kivánom, hogy ezt az életcél­jukat elérjék. Azután megtoldom ezt a kíván­ságomat azzal, hogy csendes nyugodt életük le­gyen. Végnélküli zavartalan boldogságot ki­vánok Öuöknek. Aztán mit kivánjak még ? Hosszú, nagyon hosszú tavaszt, mert ha egyszer beköszönt a nyár az ő viharaival, az ő perzselő sugaraival, akkor véget érnek a szép álmok, megszűnik a madárdal, minden, minden ami az életet széppé, kivánatossá teszi . . , Ezeket Önöknek kivánom, magamnak pe­dig csak azt, hogy ne egészen feledjenek el engemet, mert, hogy emlékem ugy éljen szi­veikben, mint az Önöké az enyémben, ezt ki­vánni nemcsak szerénytelenség, de vakmerő­ség is volna. Láthatják tehát t. olvasónőim, isme­rem magamat s azért tudom, hogy túlságosan sokat nem szabad kérnem Önöktől, bár milyen hű krónikásuk voltam is. Saját hibáink beismerése az első lépés a javuláshoz, tartja egy régi közmondás, s én ezen nyomdokon járva utolsó levelemet önbeismerés­sel kezdem meg. Igenis önbeismeréssel ! Sokat fecsegtem leveleimben s meglehet sok felesleges szóbeszéd helyett jobb lett volna valamivel több konkrét adat, de hát mindég nem elég a jó­akarat sem, ha tényleg esemény nincsen. Midőn tehát ezen rövid kitérés s bizalmas bucsu után bocsánatukat kérem ki esetleges mulasztásaimért, ismét visszatérek tudósítói tisztem teljesítéséhez. * * * Mielőtt a lefolyt hét eseményeinek regisz­trálásához fognék, kedves kötelességemnek is­merem egy a mult levelemben — tudtom és aka­iatomon kívül — megesett tévedést helyrehozni: A Szt. Istvánnapi ájtatosságához ugyanis nem, amint hibásan jeleztem volt, Nagy Ilonka, ha­nem ennek nővére Nagy Mariska járult hozzá remek énekével. Ezen helyreigazítás természe­tesen semmit sem változtat azon tényen alapuló állításomon, hogy Nagy Ilonka a b.-füredi helyi szépek között a legelső helyet foglalja el, kit e rangsorozatban közvetlenül nővére Nagy Mariska követ. A lefolyt hét ugyancsak harcias jelleggel biit, nem mintha talán egymás ellen hadakoz­tunk volna; dehogy ! a legjobb egyetértésben élünk egymással itt. A harcias, jelleget csupán egy honvéd hadosztály elszállásolása képezte, a mely felsőbb rendeletre két napi pihenőt tartott kies fürdőnkben. E pihenőt a hadfiak természe­tesen azzal vélték legjobban felhasználni, hogy mesterségükhez hiven, ezúttal saját szakálukra hódításra indultak, a „Deák Ferenc" sétányra. A szombati rendes heti táncocska igazi bállá nőtte ki magát és az élénkség oly annyira tért hódított, hogy a haldokló fürdőévad e fellob­banása a fő-évad lármás időszakába varázsolta vissza Balaton-Füredet. A magyar érzelmű katonák a legjobb em­léket hagyták körünkben és bizonyosra vehet­jük, hogy az ilyen „nagygyakorlatban", hol a hadnagy urak a törzstisztek felett határozottan fölényben voltak, még az egyéves önkéntes urak de is szívesen szolgálnának még vagy tiz, talán ennél is több évet ! Ha a személyiségekről akarok beszámolni, kik látogatásukkal Füredet szerencséltették, ugy első sorban kell említenem Milán szerb exkí­rályt, ki Zichy Jenő gr. és Elek Gusztáv ezre­des kíséretében jött ide. Az exkirály drapp uti ruhában, világos szürke kalapban lépett ki a hidra, hol hivatalos fogadtatás nem lévén, csak az összesereglett kíváncsi közönség ,.éljen" kiál­tása fogadta. Milán félrevonulva a közönségtől csakis környezete társaságában töltötte el az időt és rövid tartózkodás után kocsin hagyta oda Füredet. Illusztris vendégeink közül fölemlítem még: Fehér Ipoly r pannonhalmi főapátot, W lassies és Hegedűs miniszterek családjait, Éles Henrik v. orsz. képv., Kemenes Leó írót, stb. stb. Még egy személyiséggel vagyok kénytelen foglalkozni, s ez senki egyéb, mint Kiss .Jancsi, derék zenészeink karmestere. Ezzel az „úrral" kétszer kell foglalkoznom évente. Először, mikor ide érkezik, mert nagy esemény ám az miránk bennszülöttekre nézve, ha nyolc hónapi alvás után ránk köszönt a fürdőévad és vele együtt Kiss Jancsi zenekara. Másodszor pedig akkor kell vele foglalkoznom, ha fecske módra itt hagy bennünket, ami e hét folyamán történt meg ! A jövő nyári viszontlátásra. Joli Coeur. HIVATALOS ROVAT. r Értesítés. Fő magassága Vaszary Kolos bibornok, her­cegprímás Ó Eminentiája által Keszthelyváros szegényei segélyezésére tett alapítványának 1000 forintot tevő félévi kamatai, O Eminentiája alapító levelének 3-ik pontja értelmében f. évi október hó 15-én kiosztatni fognak. Felhívom mindazon keszthelyi születésü, s illetve illetőségű egyéneket, akik ezen ala­pítvány kamataiból .nyerendő segélyre igényt tartanak, miszerint ennek elnyerhetése iránti igényeiket október hó 10. napjának déli 12 órá­ig a városház tanácstermében, a hivatalos órák alatt (d. e. 9—12-ig) jelentsék be. Keszthely, 1900. szeptember 12-én. N«gy István, városbíró, bizottsági elnök. HÍREK. — Szemelyi hirek. Gróf Festetics Tassilo ur Ö excellentiája pénteken éjjel nejével Hamilton Mária hercegnővel és fiával György gróffal pár napra Bécsbe utazott. — A héten Madách Manó ministeri tanácsos és Madách László min. osz­tálytanácsos két. napig Dunst Ferenc dr. apát­plébános vendégei voltak. — Gyászmise Erzsébet királynéért. Kegye­letes módon ünnepelte meg Keszthely város kö­zönsége Erzsébet királyné halálának évforduló­ját. A középületekre és több magánépületre kitűzték a fekete lobogót. A templomban gyász­isteni tisztelet volt, melyet Dunst Ferenc dr. apátplébános tartotta káplánok segédlete mellett. Az oltár és szentély falai, valainiut a hatóságok számára szánt padok gyászlepelylyel voltak be­vonva. Az isteni tiszteleten képviselve voltak a városi, iskolai hatóságok ugy testületek és a grófi tisztikar. — Tiszteletbeli megyei főorvos. Hanny Ödön drt a vármegye főispánja a f. hó 10-én tartott megyei gyűlésen tiszteletbeli megyei fő­orvossá nevezte ki. Gratulálunk ! — Egyházmegyei hirek. F. hó 13-án volta két ujonan kinevezett c. kanonoknak Osvald Péter német-ladi és Rötby Mihály kis-lödi espe­res-plebánosoknak iostallatiója. Ugyanezen na­pon benedikálta megyés püspökünk Ádám János cimz. apátot. Az egyházmegyében a következő személyi változások történtek ; Torkos Pál kar­káplán püspöki könyvtáros lett, helyébe Strtmsz Antal tapolcai s. lelkész disponáltatott. Horváth Jánns Zalabérről Tapolcára, Gosztonyi László Ugodról Karádra, Engelhardt F«renc ujmisés Ugcdra, Schneller Jenő ujmisés Zalabérre kül­dettek segédlelkészi minőségben. — Primitia. Lap unk mult, íszámában em­lítést tettünk a té'ső őrsi primitiáról, melyről ottani tudósítónk a következőket irja: Felejt­hetetlen napra virradt községünk lakossága szept. 8 án. Ugyanis ezen napon mint Kisasszony ünnepén, mutatta be első zsenge áldozatát a Mindenhatónak Schneller Jenő Veszprém egy­házmegyei végzett papuöveudók a szt. M iria­Magdolnáról nevezett, Örsi templomban. Már kora reggel szokatlan élénkség uralkodott az utcákon. Az ünnepély, — a szoms-.édos Lovas A.-Örs, Palaznak és B.-Kövesd — Csopak köz­ségekből sok embert vonzott kőzségüukbe. Nem csoda, hiszen 35 esztendő óta nem volt prioii­tíának tanúja községünk. Szt.-mise előtt, fehérru­hás leánykák, iskolás fiuk igyekeztek a prépost — pleb. lak elévonului, várva az ujmisézőt. Ezalatt a felnőttek két sorban felállva egész a templomig, várták a miséző papságot. Pont 10 órakor megin­dult a menet a templomba, elöl az iskolások feszü­lettel, majd az ujmisés kisérve manuduktorától Vurglich Ágoston t.-örsi préposttal, végül a rokonok, jóbarátok és vendégek. A szt. misénél segédkeztek : Koma Kálmán dr. theologiai tanár, ki szép, gyönyörű alkalmi szt. beszé­det. is tartott: továbbá Meszes Polycárp szent Ferenc rendi quardiáu. Jelen voltak : Joó János vörösberényi, Szladányi József palaznaki espe­res-plebános, Fleismann Jenő aszófői plébános, Molnár Dénes, Kiss Pius theologiai, Takács József főgimnáziumi igazgató, Keller János főgimnáziumi tanár Veszprémből. A szentmisén szép alkalmi énekekeket énekeltek. Mise végez­tével következett az áldás, mely ténykedéssel a nagy közönség szép emlékképet kapott a nap emlékére. A jelenvolt intelligens közönség so­raiban ott voltak: Kövess Edóuó, Pongrác Je­nőné és családja, Szilly 'Horváth Pálué, özv. Terebnesné, Nagy Ignácué, lovag Peczek Gyula, Kövess Andor, Kövess Ede, Jankó Gy. és családja, Kerényi Andor és családja Vesz­prémből, Lálos Ferenc és családja Paloznakról és még számosan. Mise végeztével a meghí­vott vendégek Vurglich Ágost prépost ven­dégszerető asztalához voltak mindannyian hivatalosak, hol is szebbnél szebb pohárköszön­tők hangzottak el. Elsőt Vurglich prépost mon­dotta az ujmisésre, mint rokonára. Erre nyom­ban felelt az ujmisés ós beszédjében megemlé­kezett megyóspüspökóiől, ki a mai napon ünne­peli püspökké felszentelésének 12-ik óvót. Élteti továbbá manuduktorát és thel. tanárait. Most szólásra emelkedett Takács József főgimnáziumi igazgató s poharát emeli &z ujmisésre, ennek édesanyjára, nővéreire es a vendégekre. Utánna ismét prépost élteti a vendégeket, erre felel szellemesen Szklnduy József esperes plébános. Most Molnár Dénes theolg. professor mondott az ujmisésre oly ragyogó, szép elmés költői szárnyalású felköszöntőt, hogy a jelenvoltak dörgő éljenzéssel adtak tetszést be­szédjének. Majd ismét szólásra emelkedett. Vur­dics Ignác nyugalmazott beneóstanár Tihauy­ból, ki poharát szintén az ujmisésre, Joó János vörösberényi plébánosra szintúgy az ujmisésre emelte poharát szellemes humorral szólva. A társaság a vig primitia mulatságról csak a késő éjjeli órákban oszladozott széjjel, emlékül vivén egy kellemes s szép ünnepnapot ki-ki magával otthonába. — Eljegyzés. Kápolnai Paur Ödön hirlap­iró, a »Veszprém vármegyei felelős szerkesztője eljegyezte Becsák Teri kisasszonyt Veszprémben. — Előmunkálati engedély meghosszabbítása. A kereskedelemügyi minister Weisz Oszkár mér­nök szombathelyi lakós kérelmére a keszthely­balaton-szunt-győrgyi helyi érdekű vasút Keszt­hely állomásától Hóviz fürdőig vezetendő kes­keny vágányu gözmozdonyu vasútvonalra, vala­mint az előbbi vonalból Keszthely város belte­rületén, az Andrássy-tóren kiágazó ós a Balaton partjáig vezetendő lóvasutra az 1899. évben ki­adott előmunkálati engedély érvényét, szabvá­nyos nyomtávú villamos vasút tervezésére való kiterjesztés mellett — a lejárattól számítandó egy óv tartamára meghosszabbította. — Korona. A sümegi esperesi kerület f. hó 11-én tartotta őszi papi tanácskozását Andalics Lajos nyirádi plébános ós kerületi esperes el­nöklete alatt, aki magvas megnyitójában ösz­szehasonlitotta a száz óv előtti vallástalan irány-

Next

/
Thumbnails
Contents