Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

2 HA LATON VIDÉK 1900. sze

ptember 16. gazdasági föllendülés mindaddig nem lesz, inig magyar ipar nem létesül. Termelés és ipar : két szorosan egybevágó közgazdasági tén}

Tező. Szükséges, hogy a termelők nyersterményei megfelelő fejlett ipar részéről földolgozást és ez által kellő piacot leljenek. Mindakettőnek fellendülése azonban a nagy közönségtől függ. Ennek kell egész teljességében a magyar cikkek fogyasztására magát rászánnia. Mindaddig, mig ez meg nem történik, a közjóiét nem emelkedik, a szegénység napról-napra terjed. Az olcsó gabonaárak ezt a terjedést csak rohamosabbá, pusztitóbbá teszik. Kell tehát, hogy börzetudósítások és a helyi piac alacsony számai arra intsenek bennünket. hogy uj, megfelelő alapokra kell áthelyezkednie egész közgazdasági életünknek. A közélet óriási nagy gépezet. A legfontosabb nemzeti feladat, hogy e gépezetnek összes kerekei harmonikusan működjenek. Erre kell törekednie minden tényezőnek a legkisebbtől a legnanagyobbig. Ha ez megtörtént, a nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi életének, virulásainak ,alapiait rakták % le. A régi alap. mely az óriási búzatáblákban rejlett, az alacsony gabonaárakkal kisiklott a nemzet alól. Nincs is kilátás rá, hogy tartós, állandó áremelkedés utján ez alap még visszaszerezhető legyen. Eltemette a világverseny óriási hatalma. Törvényhatósági bizottsági közgyűlés Zalavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Jankovich László dr. főispán elnöklete alait f. Ló 10 én s folytatva tartotta rendes közgyűlését,. Főispán a törvényhatósági rendes közgyülést megnyíl ván a következő előterjesztést, teszi : Felséges Nagyasszonyunk, boldogult Erzsébet, királyné 0 Felsége gyászos elhunytának évfordulója a mai napra esvén, éppen ezért szomorú kötelességének tartja, hogy a vármegye legmélyebb gyászának ezúttal is kifejezést, adandó, a megjelent bizottsági tagokat a délelőtt 9 órakor tartandó gyászisteni tiszteleten való részvételre felkérje. A közgyűlés mély meghatottsággal ünuepélyes csendben felállva hallgatta Főispán szavait, melyek a megye közönségének mély fájdalmát oly hiven tolmácsolák. Indítványára a megjelent bizottsági tagok az ő vezetése alatt a gyászisteni tiszteletre vonultak, mely időre a közgyűlést felfüggesztették. A közg3'űlés újból való inegnyitasa után s a napi rend megkezdése előtt a közgyűlés főispán indítványára a kővetkező határozatot hozta : 0 Császári és kir. Felsége koronás királyunk mult hó 18-án születésének 70-ik évfordulólát ünnepelvén, azon kegyelet és hódolatnál fogva, mely az egész magyar nemzet részéről koronás fejedelme iránt minden alkalommal oly őszinte lelkesedéssel nyilatkozik, egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy Zalavármegye jobb-lgyi hórlolata és örömérz ete 0 Felsége 70-ik születésnapja alkalmából feliratilag tolmácsolva legyen Mielőtt a tárgysorozatban felsorolt ügyök tárgyalását megkezdették volna, főispán tudomására hozza a közgyűlésnek, bogy t,örvény adta jogánál togva Hannj' Ödön keszthelyi járásorvost tiszteletbeli főorvossá ós Józsa Fábián dr. alsó-lendvai körorvost tb. járásorvossá kine"ezt,e, mit is a közgyűlés tudomásul veit s az alispánt felhatalmazta, hogy kiuevezettekkel az előirt hivatalos esküt tetesse le. A közzétett tárg3'sőrozat szerint következett az alispánnak a vármegye közigazgatása ós az ezzel öszsefüggő ügyek állapotáról szóló jeleniése, mely a bizottsági tagoknak megküldetvéu, ennek kapcsán Koller István felszóllalásában előadja, bog}' a vármegye különböző pótf.dó alapjainál oly tetemes hátralékok vaunak, melyek behajtásának elmulasztása csakis hátrányára válik az adó-;ó közönségnek ; indítványozza tehát, hogy a vármegye alispánja utasitsa a járási főszolgabirákat, hogy a hátralékokat záros határidő alatt hajtsák be. A közgyűlés az índi'.váuyt, elfogadva az alispáut felhívja, liogy annak értelmében intézkedjék. Várhidy Lajos árvaszéki jegyző és Csatáry Elek vármegyei V-ik aljegyzőnek az alispánhoz beadóit lemondását a közgyűlés elfogadta, mely után következett az elhalálozás foly'án üresedésbe jött árvaszéki ülnöki állásnak választás utján való betöltése. Mindenekelőtt a /ujelölő választmány főispán által kinevezett Skublics Jenő, Haudek Ágoston dr. és Bezerédy László,valamint a közgyűlés által megválasztott Barc a László, Gyömörey Vince dr. és Bogyay Máté bizottsági tagokból főispán elnöklete alatt s a közgyűlés feliüggeszt.ésével megalakulván. A közgyűlés újból való megnyitása után főispán bejelenti, hogy az üresedésben levő árvaszéki ülnöki állásra Ellmann Ödön vármegyei árvaszéki jegyző, Czebe Károly árvaszéki pótűlnök és Szathmáry Sándor békésmegyei tiszteletbeli ülnök jelöltetett. Névszerinti szavazás kéretvén, melyek eszközlésére ~Biffhyá"Sy ,TozTeT^~giof elnöklete alatt Hert.elendy József és Dézsányi Árpád dr továbbá Koller István»elnökiete alatt Szűcs Dezső és Ányos Kálmán bizottsági tagokból álló két szavazatszedő küldöttség neveztetvén ki, kik is megbízatásukban eljárván a bejelentett, eredmeny szerint 148 beadott szavazatból EUmaun Ödön 101 ós Czebe Károly 47 szavazatot nyervén, előbbi 64 szótöbbséggel meg választoltnak jelentetett, ki. Az igy megüresedett árvaszéki jegyzői állásra Papp Ferenc árvaszéki aljegyző ós Csóna Antal magyaróvári árvaszéki jegyzőt, jelölték, kik közül Fapp Ferencet közfelkiáltással megválasztották, az ő helyére pedig Fángler Béla ideiglenes aljegyzőt szintén egyhangúlag választották meg. Az üresedésben levő vármegyei V-ik aljegyzői állásra Bubics Tivadar helyettesített aljegyzőt ugyancsak egyhangúlag választották meg. A vármegye 1901. évi költségvetését, és az 1901. és 1902. évi útfenntartási költségelőirányzatot egész terjedelmében elfogadták. Felolvastatván Gulner Gyula ós Széli Ignác államtitkároknak a vármegye közönsége részéről hozzájuk juttatott üdvözlő iratra érkezett válasza s azt, a közgyűlés lelkes éljenzés között vette tudomásul. Koller István bizottsági tag indítványozza, hogy Darányi Ignác dr. föld mi velósűgyi ministemek Párisbau a földmivelési cougresuson tartott beszédéért a Pester Lloyd cimü napilap részéről történt méltatlan 63 indokolatlan támadás alkalmából teljes bizalmát ós elismerését fejezze ki a közgyűlés, fejezze ki továbbá ezen említett igazságtalan ós sugalmazott támadás felett rosszalását és megbotránkozását azzal, hogy a személye és állása ellen folyton müködö aknamunkával szemben öt Zalavármegye törvényhatósága osztatlauul minden időben és alkalommal támogatni kész A tett indítvány lelkes elfogadásával Zalavármegye közönsége elhatározta, hogy az említett igazságtalan támadás felett megbotránkozását fejezi ki ós Darányi Ignác dr. földmivelesügyi ministerhez feliratot intéz, mely ben a földmivelés előmozdítása körül eddig kifejtett céltudatos és sikeres működéséért hálá3 köszönetet és elismerést szavaz, iránta rendíthet len bizalmát, törhetetlen ragaszkodással tolmácsolja s mindezeket jegyzökönyvében megörökíti. Itt következett a vármegyei tiszti, segédkezelő és szolgaszemélyzet fizetésének rendezése tárgyában kiküldött bizottság javaslata. Ezt a javaslatot előzőleg az állaudó választmány is behatóan tárgyalván, azt egós2 terjedelmében elfogadásra ajánlotta. A közgyűlés élénk tárgyalás alá vette ezt a régóta húzódó ügyet. Először is Hertelendy Ferenc, majd Skublics Jenő, — Ah, Siguor Zardinelli, hát ön az ? ! — kiáltott vissza a fiatal ember. Csakugyan ő volt, az egy kori vonatvezető; persze, hogy M. Boulgert — mert az a fiatal ember valóban a mi hő-iűnk volt — alig tud<a fölismerni az elegáns, nagyúri fínyüzésben valódi szalonemberré vedlett vonatvezetőt. Zardinelli pedig hirtelen átkiáltott a másik szobába. — Giulia, gyere csak, ki van itt! Hívd be a padre-t is. — Foglaljon helyet, kedves Boulgert ur. Látja, Giulia az én feleségem, tudom csodálkozik. De bizony csodálatos is ; sokszor magam is alig tudom elhinni, hogy négy esztendő mennyit változtat az ember sorsán. Ekkor belépett Giulia, utána a »padre.« A >padre«-ben pedig Boulgert, még nagyobb ámulatára azt az elegáns öreg urat ismerte fel, aki amaz emlékezetes eseménykor a kis vendéglőben volt. — Nini, a Signor ! — kiáltott Giulia s nevetve nyújtott kezet. — Hogy is hivják, signor ? — Boulgert Ágost vagyok, madame, szolgálatjára. — Boulgert Ágost ur, — s íme a mi második atyánk, D'Aviéze ur, a ki minket Giacomoval, az ón kedves férjemmel ide emelt ! Megengedjen, kedves Signor Boulgert, hogy valamikép rendbeliozzam toileftemet ; nem gondoltam, hogy ily kedv'es látogatónk legyen. Boulgert ur alig tudott magához jönni a meglepetések, csodálkozások tömege alatt. De a két jó ur sietett őt kisegíteni zavarából. — Nemde, kíváncsi a mi történetünkre ? De előbb mondja el ön, kedves Signor Boulgert, mi minden törtéqt önnel >azóta« ? ! — Ah, én röviden elmondhatom. Firenzébe mentem akkor, hogy nagybátyám örökségét fölvegyem. Nem volt sok, jóval kevesebb, mint gondolám, ui rt nagybátyámnak több adóssága volt, hogy sem a sok ingóság eladása után én úrrá lehettem volna. — Kevés pénzzel jöttem hazaNancyba, aztán Páris vonzott magához, hol most t.árcairással foglalkozom . . . — No, kedves Signor Boulgert, a mi történetünk is elég egyszerű. Egy évvel >azután», Giulietta menyasszonyom lett. S ekkor újra megjelent az az elegáns öreg ur, aki »akkor« a vendéglőben volt. Ő dúsgazdag francia birtokos volt s nagy művészbarát, ; menyasszonyomért jött, hogy kiképeztesse hangját, mert tudta, hogy megbecsülhetetlen kincs rejlik Giuliám torkában. Siguor Ciandini nehezen engedett, de végre is beleegyezett (akkor telt le az 1 évi gondolkozási idő, mit a »padre« adott neki »akkor«). Ciandini most Firenzében lakik, övé a város legelső hotelje, ezt is a mi jó »padrenk« szerezte meg neki. Aztán mi hamarosan egybekeltünk Giuliával s a padrevei feljöttünk ide Parisba. A padre titokban képeztette ki Giuliát s aztán egyszerre meglepte vele az Opera igazgatóját. Csak egy hete, hogy ez történt. Giulia tegnap negyedszer lépett föl ; — de — ab, Madonna — sohsem láttam olyr jeleneteket, mint ama négy előadás alatt és után . . . Különben Audina és Giulia egy, tetszik tudni. — És mindezt a mi jó padrenknek köszönhetjük ! — csengett ekkor Giulia szava, aki gyöngéden átölelve Monsieur D'Aviéze nyakát, a kinek hófehér szakálla ós haja között ugy tűnt föl Giulia, mint a hóba esett rózsa. Hát hogy érzi magát, kedves Signor ? Nem fáj az ujja még az üvegtől ? Emlékszik rá, hogyan roppantotta össze azt a fiaskát »akkor« ? — Ah, madame, ón oly boldognak érzem magam, hogy jóslatom beteljesedett ós ön nem maradt Gaglinoban ! — Igaz, látja, sokszor emlegettük önt e» mondását! De ugy-e, most többször is meglátogat minket ? ! — Igen, igen, eljövök máskor is . . . motyogott Boulgert, — ha nem lesz visszatetsző, hogy éu, a szegény firkász, itt éktelenkedem. . . S hozzágondolta : — S ha csakugyan sikerül szerelmesnek nem lennem Giuliába . . . Kupavári.