Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

1900 február 4 BALATON VIDÉK. Farsang. Kalikó-bál. Tisztelt Szerkesztő Ur ! íme bebizonyítom, liogy szavamnak embere vagj'ok, sietek a keszthelyi jótékonjr nőegylet január 23-án rendezett kalikó-bálról, La uem is terjedelmes, de mégis elég érdekes (?) tudósí­tást, küldeni. Igaz, szerkesztő ur, azt hangoztatta előttem, hogy ha tudósítással kedveskedem, a hölgyko­szorú névsorát is irjam le. Hát, szerkesztő ur, ezt igen könnyű a szerkesztőnek kívánni, de igen nehéz a tudósítónak azt teljesíteni, mert tessék csak megpróbálni eg}' oly virágos kert­ben sétálgatni, a hol a jázminok szebbnél-szebb fajai illatoznak, a rózsák, a virágok a király­nénjáak száz színű bimbói mosotyognak, a hiacin­tok koronái büszkélkednek, a violák szinvegyü­lete olvad össze, a pázsit-virágok apró csillagai teritik be a tőidet, s a sarokban szerényen meg­húzódva int felénk a természet bájos gyermeke: a nefelejt.s, mig mellette a gyöugyvirág csen­gői harmonikus zenévé olvadnak. Tessék csak itt végig sétálni és meglátja, mily zavarba fog jönni, hogy melyik virágot szakítsa le s tűzze gomblyukába. Éppen ugy van a báli tudósító a nő-ko­szoru névjegyzékével. Minden bál, minden mu­latság egy-egy téli kert, melyben a legszebb ta­vasz virul, az alig feslő bimbótól a kinyilt tea­rózsáig, a kis nefelejcstől a legszebb tulipánig, minden faja, minden neme ott virul, ott illato­zik e téli kertben ; már most aztán válasszon ki a báltudcsitó egy oly virágcsokrot, a mely az Ízlésnek is a legkellemesebb sziuvegyületében is visszaadja a festői hatást ! Ez oly nehéz, mondhatnám lehetetlen, hogy én legalább ily •csokor egybeállítására vállalkozni nem merek és nem mertem. Képzelje csak, szerkesztő ur, mit szólna például az a kis nefelejts szemű leányka, La ötet kihagynám a csokorból Lisz az a sze­rény kis virág ép ugy illatozik, mint a szín­pompában játszó viola — ós mit mondana pél­dául az az eperajku, rózsás arcú urleány. kinek fürtjében tengeráj honol, ha en ö' egy és ugyan­azon csokorba, a hol az a sugár termetű gyöngy­virág karit hölgy van, — vagy mit szólna a teljes pompájában kinyilt rózsa ott, a kit az ndvarlók raja zsong körül, ha. ö kimaradna a csokorból ; pedig tessék- elhinni nekem, hogy mióta emberek voltunk, vagyunk és leszünk, egyik azt mondja : »Minek a S7Őke énnekem«, a másik azt énekli »Szöke kis leány a szerelem violája« ; egyik a feslő rózsabimbó után kapkod, mig a másik a teljesen feluyilt virág kelyhét csókdossa. Higyje meg, szerkesztő ur, fázik . . . bor­sódzik a hátam). La csak reá gondolok is azokra az átkokra, melyek tejemre szállnának, ha egy ilyen virágcsokrot állítanék össze — ezért szer­kesztő ur ez egyetlen, de egyetlen kívánságát nem teljesíthetem s csupán anuyit tudatok, hogy a kalikó-bál fényesen sikerült. A terem nem teit ugyan meg, mint az előbbi években a zsúfolásig, de éppen annyian voltak, hogy a táncolás ké­nyelmét a tultömöttség nem gátolta meg. A le­ányok és a menyecskék egy nagy része kalikó­ban kedveskedtek. A tánc 9 órakor vette kez­detét Illés Ignác dr., ezredorvos ez estély al­kalmára szerzett »Nőegyleti csárdás«-sal. A rendezőség — dicséretére legyen mondva — ki­fáradhatatlan volt a táncban s a jelen volt fiatal­ság követte a jó példát ós igy nem csoda, hogy pezsgő jókedv, kimeríthetetlen vígság s kedé­lyesség jellemezték a bált eunek első csárdásá­tól a késő hajnalban ellejtett utolsóig. Silphydi alakok, kreol arcú tündérek, igéző angyalok re­pültek át a légkörben s valódi téli kert volt az >Amazon« terme élő, illatozó, kápráztató virág szinvegyülékben s midőn kora reggel elhagyta a közönség a termet, mindenki azzal a gondo­lattal távozott, hogy haza megy ós tovább ál­modja az élvezetes éj folytatását. Ha még fel­emlitem, hogy a kalikó-bál nemcsak élvezetet nyújtott a jelenvoltaknak, hanem a szegények javára is elég szép összeg maradt, elismerést kell szavaznom az egylet vezetőinek, továbbá HofF­mann Mórné az egylet nemesszivü alelnökének, Stieder Kálmánné pénztárnoknak, kik a pénztár körül szivvel-lólekkel buzgólkodtak. * * Kedves szerkesztő ur! Meglepetést szerzek Ön­nek azzal, hogya hölgykoszorú névsorával is ked­veskedhetek. Epen, hogy tudósításomat befejezem, belép szobámba egy kedves uri ember, a ki a névjegyzéket, rendelkezésemre bocsátja. A szí­vességet megköszönve, ím itt meg is örökítem a következőkben. Asszonyok : Ajkay Miklósné, Bendekovits Istvánué, Biesson Jánosué, Barna Györgynó, Bozó Gézáné, Bóry Imréné, Börzsönvi Gyuláné (Vörs), Csanády Gusztáv drné, Csathó Alajosué, Cavallár Józsefné, Dezséini Árpád drné, Ejury Nándorné, Erdődy Lajosné. Frisch Samunó, Götz Ferencné, Grohman Károly né, Garay Sándorné, Hoffmann Mórné, Horváth Károlyné, özv. Hermán Yincéné, Hegedűs Jenőné, Hetyey Gézáné, Illés Ignác drné, Jankovics Józsefné, Imrik Janosné, Meszlényi Józsefné, Mérey Ig­nácné, Nagl Józsefné, Puly Jánosné, Pollák Ferencné, Ri^ger Antalné (Zalavár), Reischl Yencelné, Riedl Ferencné, Stieder Kálmánné, Somogyi Elekné, Szabó Ida, Szenftner Ottóné, Sövegjártó Lajosné, Schadl Jánosné, Tantossy Sándorné. Tatarek Lajosné, Weltner Jakabné, Vetiáp Ferencné, Varga Elekné. Leányok : Ajkay Flóra, Csanády Mariska, Csatkó Lenke, Csorba Matild, Csorba Vilma, Dunst. Mariska, Erdődy nővérek. Ejury Mariska, Götz Gizike és Margit, Hoífmann Irma, Hoffmann Margit, Hegedűs Hanna, Hegedűs Irma, Hetyei Margit, Imrik Amálka, Imrik Lenke, Jankovics Margit, Károlyi Zsófi, Kossá Mariska, Meszlényi Etel, Nussal Terka (Gy.-Keszi), Nagl Aranka, Orosz Boriska, Pollák Tercsi, Pollák Margit, Puly Margit, Rieger Mariska (Zalavár), ReiscLl Heda, Rónay Margit, Szabó Frida, Somogyi Ilonka, Szabó Margit (Mánd), Stefanics Margit, Tatarek Terka, Tatarek Irma, Varga Sárika. Rip. — Deák koncert. A keszthelyi kath főgimn. tanuló ifjúsága jan. '28-án tartott a már néhány év óta közkedveltségnek örvendő deák-koncert ügyében gyűlést, melyen megfakult a rendező bizottság. A koncert elnökévé : Hanny Andor VIII. o., pénztárosává : Lénárd János VII. o. ellenőrökké Csirke Jenő VIII. és Oppfel Imre VII., úgynevezett cigány vajdává Tulok Jenő VIII. és jegyzőjévé Göuez Dénes VIII. osztályú tanulót választották. A hangverseny febr 2l-re tüzetett, ki. A n.-kanizsai főgimnázium ifjúsága tartotta meg Langversenynyel eg3'bekötött táncmulatsá­gát a «Polgári Egyleti nagytermében. A kon­certen nagyszámú diszes közönség vett részt, mely rokonszenves tapsokkal jutalmazta a deá­kok müködsét, kik a programm számait ügye­sen adták elő. Az ifjúsági zene- és énekkar az előbbi Szauermann Mihály polg. iskolai, az utóbbi Salánky István főgimn. tanárok vezetése alatt néhány, valóban bravúros technikával, összevágóan előadott darabja dicséretére válik mind az ifjúságnak, mind vezetőinek. Különö­sen Abt : Vándordalának és néhány jó magyar népdalnak előadása részesültek nagy tetszésben, Bartha József 6. o. tanuló, Váry József 6. o. tanuló zongora kisérete mellett hegedűn Seitz koncertjét mutatta be. A fiatal műkedvelő tiszta és nyugodt játékát nagy figyelemmel kisérte és a végén lelkesen megtapsolta a közönség. Ha­sonlóan tetszésben részesültek Vajda Béla és Eczete« József 8. o. tanulók szavallatai is, kik előadó képességüket igen előnyösen mutaták be. A mulatság virradatig széles jókedvvel folyt. A négyest körülbelül 70 pár táncolta. — A tapolcai kath. legényegylet saját pénz­tára javára, 1900. febr. Ló 10-én a .Balaton­szálló termeiben jótékonycélu zártkörű táncmu­latságot rendez. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak. A sümegi iparos ifjúság egyesület* 1900. évi február hó Í0-én a «Kaszinó» nagytermében póztára javára zártkörű táncestélyt rendez. Be­lépő dij : személyjegy 1 kor. 50 fii., családjegy 3 kor. Kezdete 8 és fél órakor. Tombola-estély A zala-egerszegi vörős-ke­reszt egylet tombolával egybekötött táncestélyt rendezett a kaszinó helyiségeiben. Az est leg­mozgalmasabb részét természetesen a tombola­nyeremények kisorsolása képezte. A tombolát kővető táncot fesztelen jó kedv jellemezte. Je­len voltak : Csesznák Melania és Stefi, Szabó Etelka, Skublics Gizella, Lenke és Irma ; Arvay Lajosné, Barthelmes Walterné, Boschán Gyu­láné, özv. Csesznák Sándorné, dr. Ciuder- Ist­vánná, bebenburgi báró Karg Felixné, Krosei.z Gyuláné, Krosetz Istvánné, Láilyi Kálmánná, Medgyesy Lajosné, Skublics Jenőné, Sperlágh Gézáné, Szabó Jenőné (Kis-Kölkedröl), Szta­niszlavszky Adolfné, Trsztyánszky Ödönné. NYILTTÉR Boldogult édes anyánk elhalálozása alkalmából, a részvét családunk irányában oly sok oldalról nyert kifejezést, hogy ezért köszönetünket személyesen leróni képtelenek vagyunk miért is mindazon családunk barátai ós ismerősei, kik rész­vétüket Írásban s részben személyesen is a temetésnél megjelenésük által kifejezni szívesek voltak ez uton fogadják hálás köszönetünket. Keszthely, 1900. febr. 3. A gyászoló Wlasits család. CSARNOK. A rózsa. Irta : Kardos S. I. A rózsa eredeti hazája a távol kelet., hon­nét évszázadokkal ezelőtt hozták be i nyugoti országokba; hol ma már számtalanok tenyésztik, ékesítik vele szobáikat, parkjaikat, kertjeiket s ablakaikat. Keleten még folyton az a hit van elterjedve, hogy az első rózsa Mohamed prófé­tának egy könycsepjéből eredt, ; kevésbé idea­lisztikus nemzetek állítása szerint a rózsa ere­dete egy régibb korba nyúlik vissza. A világtörténelem szerint már az ó korban használtak rózsákat szerelemitalul. A rómaiak Domiciáuus király uralkodása alatt hozták or­szágukba a rózsát s nagyban tenyésztették. An­tiochus rendesen rózsalevelekből készített ágyban feküdt ; — és boldogtalannak érezte magát, ha ezt egyszer is nélkülözni volt kénytelen. Antonius arra kérte Kleopátrát, hogy sir­dombját rózsadombokkal díszítse és ügyeljen arra, hogy ezek folyton ápoltassanak. »Mea rosa« volt a római szerelmesek ked­venc szójátéka, mit különben nálunk is hasz­nálnak főképp a szerelmesek, mikor >Uedves rózsájuk«-nak nevezik imádott.jukat. Homer rózsákkal díszítette Achilles pm'zsát ós Hektor sisakját. A görögöknél szokásban volt, hogy az elhunyt végrendeletileg kötelezte örö­köseit, hogy sírján folytonosan egy rózsakert tartassák fönn ; és Velence környékén találnató feliratokból az tűnik ki, hogy ez a szokás Olasz­országban is divatban volt. Fiatal leányok sírkövére egy fehér rózsát — a rózsa ölében pillangóval — szoktak vá ­gatni. Törökországban ma is láthatni hajadonok sírján rózsacsokrokat. Babylonban a rózsával impregnált lábbeli­bőrt nagyrabecsülték ; és Zorvoszterről beszé­lik, hogy Dárius jelenlétében, mikor ez tőle egy csoda teljesítését kérte, egy rózsafát növesztett a földből, mely nyomban bimbózott és virág­zott. Egy könyvben, mely állítólag Salamon ki­rálytól származik, az örök bölcseséget Jerichó rózsáihoz hasonlítják. Nurmahal hercegnő, egy keleti magyar háremének legszebb asszonya, rózsavízzel töltő­tett meg egy csatornát és férjével azon csóna­kázott ; a nap melege az olajat a víz felületére emelte, s midőn ő fenségeik ezen tüneményt ész­revették: nagyon csudálkoztak felette. Igy talál­ták föl a rózsaolajat ; legalább igy tartják ezt keleten. Egy római császár halastavát rózsavízzel tölteté meg. Arról azonban hallgat a krónika, hogy a halak miként fogadták uruknak ezen intézkedését. A tea rózsa Kínából honosult meg Euró­pában s állítólag onnan eredt az a »baksia« rózsa tö, melyet 1813-ban Bonplardt küldött

Next

/
Thumbnails
Contents