Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-24 / 25. szám

BALATON VIDÉK 1900. juníus 10. nagyon, de nagyon helytelen, másodszor igen sok nemzetgazdasági nyomorúságnak a magvát rejti magában. Mert nem a legelhibázottabb okoskodás-e az, ha valaki azt hiszi, hogy az értelmiségi pálya a dologtalanok menedékhelye, mig az iparos es kereskedő ember a legerősebb munkára van utalva s mégis azt a gyermeket akarják csak iparossá vagy kereskedővé nevelni, a ki nem tud vagy nem akar dolgozni ? Hiszen, ha tényleg ugy volna a dolog, a hogy az a valaki hiszi, akkor csakis ham'agokból kellene urat nevelni s a munkabíró, ügyes fiukat küldeni az iparos és kereskedő pályára. Továbbá: ha az ifjúságnak csakis a hasznavehetetlen része lesz iparos vagy kereskedő, akkor egyrészt az újkor gazdagságanak forrása: az ipar és kereskedelem nálunk sohasem lesz versenvképessé, másrészt pedig az iparos, kereskedő és r.z uri osztály között áthidalhatatlan ür támad, mely a nemzetet két ellenséges osztályra bontja. Ezek magasabb szempontok, meIveket mindenki nem tartozik megérteni. De azért az igazság, igazság marad. Különösen a gyakorlati élet is nvujt elég bizonyítékot arra, hogy a hivatalnoki pálya épen nem rózsásabb, mint az iparos és kereskedőé. Ez egy kis összehasonlításból tűnik ki legfényesebben. Persze nem a legutolsó gombkötő segéd helyzetét kell párhuzamba állítani a miniszteri tanácsos állásával, hanem két különböző létra megfelelő fokait. Ilyenformán. Egy közönséges iparos segéd kap teljes ellátást s heti ő— 6 korona bért. egy napidijas liavonkint kap 48 koronát és . . . egyebet semmit. Egy vasúti mozdonyvezető, egy elsőrendű ía, vagy vasmunkás, ügyesebb kezű szabó havonkint visz haza 160— 200 koronát. En Istenem, mikor viszi ennyire egy adó-, posta-, vagy bírósági hivatalnok ? ! Egyik barátom mérnök a legelőkelőbb budapesti vasgyárban évi 2600 korona fizetéssel. Ugyanott a locomotiv készítő osztály munkavezetője 8 korona napidijat és . . . tantiemet kap. Eszerint a munkavezető jóval többre megy, mint a mérnök. És most tessék ehhez hozzávenni, mennyibe került a mérnöki oklevél, mennyi pénzbe, hány könyv mellett átvirrasztott éjszakába s mennyibe a munkavezető pályája , továbbá mekkora a két ember természetes igénye között a különbség, mit kíván a társadalom a mérnöktől, mit a munkavezetőtől? Lehet azt gondolni, okosan, liog}' a kettő közül a mérnök ur . . . az hi•? ! Es hogy ez összehasonításnak a végére ugorjak, elég egyszerűen azt kérdeznem: ki az igazán nagyobb ur, a miniszter-e, vagy valamelyik nagyiparos, gyáros vagy nagykereskedő ? Ámde némelyek szerint az értelmiségi pálya tekintélyt ad az embernek. Hát erre én először is azzal a régi igazsággal felelek, hogy a tekintélyt, a becsületet és köztiszteletet nem az állás adja, hanem a jellem. Másodszor nem is igaz az, liogy csak az ?<r-nak van becsülete, hogy csak annak jár ki a tisztelet. Tessék csak körülnézni itt Keszthelyen. A legtöbb bizalmi állás iparosokkal, kereskedőkkel van betöltve, a közügyek vezetésében sokkal nagyobb szerepük van az érdemes férfiaknak, mint a hivatalnokoknak. Hánv kis hivatalnok él csak ebben a kis városban is, akiknek pl. én soha a nevét sem hallottam, ellenben egyik-másik iparosnak és kereskedőnek a nevével léptennyomon találkozom az újságokban. Ügyvéd, doctor s egyáltalában dip- j lomás ember meg nem lehet mindenki. Oda igen nagy szellemi és vagyoni töke kell s különben is nem minden diploma gazdája úszik a jólétben. És viszont, a ki rendelkezik eme kétféle tőkével, az az- iparos —és - kereskedői pályán is sokra viheti. Egyszóval ne erőltessük fiainkat az értelmiségi pályára. Ne resteijünk proletárok helyett munkásokat adni a hazának. Sokkal okosabb dolog, ha kis korukban megtanítjuk őket arra, hogy a munka erény s a hiúság és nagyravágyás helyett a vallás megnyugtató, vigasztaló igéit hintjük szivükbe. A Balaton szabályozása. Irta : Stark Zzigmond gépészmérnök. A balatoni kultusz fellendítése ügyében a kereskedelmi minisztériumban nemrég lefolyt ankét ismét aktuálissá tette a Balaton szabályozásának kérdését is. E lap hasábjain jelent meg a miniszteri tanácskozással egyidejűleg Cholnokj' Jenő figyelmet érdemlő cikke, melyben alapos körültekintéssel mutat rá mindazokra a körülményekre, melyek a Balaton esetleg történendő szabályozásánál figyelembe veendők, A Balaton szabályozását illetőleg legfontosabb kérdés a sekély somogyi partok ármentesitése, illetve annak a több ezer holdnyi hasznavehetetlen területnek visszahóditása a Balatontól és mezőgazdasági célokra való alkalmassá tétele. Ez pedig csak két uton lehetséges : vagy a somogyi part kellő módon való feltöltésével, vagy pedig a Balaton mostani vizniveaujának sülyesztésével. Tekintettel e szabályozás kivitelének minél olcsóbb financiális megoldására, továbbá tekintettel egy még sokkal fontosabb körülményre: a Balatonnak gazdasági célokra szolgáló fontos viziutnak való felhasználására csakis a másodsorban emiitett megoldási mód jöhet figyelembe: vagyis a Balaton mostani vizszinének siilyesztése. Lássuk miként lehetséges ez ? A Balaton átlagos hosszát 80 kilométernek, közepes szélességét 8 kilométernek véve, területe 640 négyzetkilométerre vagyis 640 millió négyzetméterre tehető. 11a közepes mélységét 7 m.-nek vesszük, ugy aproximutive 448Ö millió köbméter vizet tartalmaz a Balaton ; ha tehát a viz szinét 72 m.-el akarnók sülyeszteni, ugy 320 mii. köbm. vizet kellene a Balatonból elszállítanunk, a mi egész víztartalmának hozzávetőleg csak 7%-át teszi. Mint tudjuk egy évben körülbelül 32 millió mp. van (pontosabban 31,536000 mp.) ennélfogva oly csatornára volna szükségünk, nem fordul elő, arról jót állok, mert mindent személj-esen megvizsgálok, mielőtt az asztalra kerülne. Csak tessék teljes bátorságban lenni és nj'Ugodtdii enni, mert nálam semmi hegyes tárgynak helye nincs, még az ollókat is bezárom evés idejére. Bendel ur : (mosolyogva) Maga komédiázik velem, hogy ilyen aggodalmas vagjok? . . . Háziasszony : (komolyan) Nem tréfálok. Az olló hegye letörhet s bele kerülhet a levesbe Bendel ur : (elégültenj Igaza van, kedves Kaschitzné. legyünk tehát ismét jó barátok. Bendel ur erősült. bizalommal et.te végig az ebédet, sőt még sört is ivott, melyet eltörhetlen üvegben adtak fel az asztalra. Igaz, ennél is az elövigyázatot megtartotta, mert nem itta fenékig. A pillantás, melyet ilyenkor a pohár fenekén maradt folyadékra vet, az önmegtagadás fölött való elégedettséget fejezi ki, mert az ilyen okos előrelátással védi meg önmagát a kinos haláltól. Egy vasárnap különös jókeddvel ebédelt, Bendel ur Kacshlitzné fözöttjéböl. Üveg szilánkok, csont darabok, gombostűk elhárításában Kaschitzné oly megbízhatónak látszott, hogy Bendel ur már nem rágta a levest, mint azelőtt tette, hanem egész bizalommal eresztette le a torkán, mely bátorságáért egy belső hang dioeéretet, zengett. Mintha villám ütöte volna meg egyszerre ugy kiejtette Bendel ur a kanalat kezéből . . . szemei örült rémülettel tapadtak háziasszonya keblélének egy pontjára... szája felnyílt, de egy hangot, sem ttdot.t, csak »eszketö kezével mutatott ugy egy pontra, hogy a gyanútlan Kaschitzné aggodalmasan kérdezé : — Az Istenért, Bendel ur csak nem akadt a torkán valami ? Ne üssem jól njakon ? Szóljon, mi baja, mi történt? Bendel ur végre visszanyerte eszméletét. Felugrott, az ablakhoz vonszolta a meglepett asszonyt s ot.t. kinuzott egy . . . gombostűt kendőjéből. — Asszony ! ? . . . Gyilkos ! — kiáltott fel s fejébe csapva a kalapját, mint egj' örült ugy rohant el, hogy többet soha vissza nem tér. A lépcsőn még hallani lehetett, a miut dúlt. arccal gyilkost emlegetett, a mi igen kinos feltűnést keltett az egész házban. Nemsokára hordárok jöttek, a kik minden ott hagyott holmiját utána vitték, őt magát pedig a Kaschitzné lakása többet nem látta. A gyanús és gyors elfutás sok pletykára adott alkalmat, melyektől, hogy az özvegy meneküljön, kénytelen volt Bendel urat bepanaszolni. Különben kijelentette a biró előtt, hogj' egy bocsánatkéréssel szívesen beéri, mert hát mit is kezdhetne egy futó bolonddal, ki azt hiszi, hogy a gombostűnek, mely egy becsületes aszszony keblén van, okvetlenül a torkába kell kerülni. — Beismerem, niondá Bendel ur töredelmesen, hogy a »gyilkos« kifejezés háziasszo-" nyom ellen tulkeménj' volt, mert, a gyilkosság alatt csak a bevégzett tettet, értjük, az ÓD esetemnél pedig csak az előkészületek tétettek meg rá, mert a gombostű előbb vagy utóbb az ételbe esett volna s az én halálomat okozta volna. Mindig kecsegtetett, hogy n9m ad üveg szilánkot, bizalmat keltett bennem, amivel rutul visszaélt. Ha olgondolom, hog idáig hány hegyes tárgyat nyeltem le s hol jönnek azok majd ki, mint nemrégen a klinikán történt . . . — Kérem, ne térjünk el a tárgytól, jegyzé meg a biró. Az ügy tehát el lenne intézve, ha . . . — Készemről mindenesetre, — szólt közbe Kaschitzné, mert Bendel ur úgyis eléggé meg van büntetve. Csak ecv tanácsot szeretnék még neki adui, hogy annál nyugodtabban ehessék. Láttam egyszer egy vendéglőt, hol kés, villa, kanál, mind oda voltak láncolva az aszta/hoz. Ez nyilván az olyan vendégek számára készült, mint Bendel ur, ha véletlenül le is nyel valnni szúró vagy vágó szerszámot, mindjárt yisszarángathatja. Ez igaz, mind jó tanács, de azt hiszem, mégsem teljes vigasztalás, mert a gombostűk és üvegszilánkok nincsenek leláncolva. Bendel ur pedig most, a mint mondja, akkorát csalódott Kaschilznébau, hogy az emberiségbe vetett hitét teljesen megingatta. Mindenesetre figyelemmel kísérem Bendel ur szomou rögeszméjét s halála után megírom életrajzát, melyen fekete vonalként fog keresztül húzódni egy hadsereg, mely áll szilánkokból ós gombostűkből.