Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-24 / 25. szám

Keszthely, 1900. junius 24. Pályák és pálmák. (S. K.) Ilyenkor, igy az iskolai év végén özönével Íródnak a hasonló felirati! cikkek, melyek mind azzal kezdődnek, hogy az író kimenti magát a merészségért, hogy a pályaválasztás elcsépelt témáját veszi tollára. Mintha bizony bűn volna jótanácsot adni. Ámbátor, hogy az igazán vétek — mert haszon nélküli idő — papir és tenta — pazarlás — ha valaki a pályaválasztásról írván, magukhoz a tanuló ifjalehoz beszél. Mert ugyan hol van az a diák, a ki elhiszi, hogy az élet olyan, a milyennek mi mondjuk óh jámbor cikkírók s nem olyan, a hogyan a regények s' a fiatal fantázia festi ?! Es egyébként is, a pályaválasztás kérdésében a döntő szavazat a szülőt illeti, azoknak kell tehát tudniok, hogy mit és miért cselekesznek. Övéké a megfontolás kötelessége is. A megfontolandó dolgok között pedig első helyen áll az a nagy igazság, hogy a kenyérfa hasznosabb növény, mint a pálma. Es hogy a pálma mégis kényesebb és drágább. Másodszor tudni kell azt, bogy a szülőknek kötelességük gyermekük megélhetését biztosítani, de a gyermekeknek nem kötelességük boldogtalanokká vagy legalább is szerencsétlenekké lenni ... a szülök ambitiója miatt Eme két tudnivalóból pedig először is az következik, hogy a szülőknek kötelességük megakadályozni azt, hogy gyermeküket a fiatalos képzelödés s a túltengő ambitíó olyan pályára ne sodorják, melyen azok elégtelen eszközökkel kapaszkodván a pálma után. a fele uton éhen haljanak. Másodszor következik az, hogy a csekélységének tudatában lévő, szerényebb ambitióju gyermeket ne erőltessék olyan pályára, melynek nehézségeivel megbirkózni nem tud. Általában, arra kell ügyelni, hogy I a gyermek inkább kerüljön olyan pályára, melynél rögösebbet is végig tudna futni, mintsem, hogy olyan útra tévedjen, melyhez az ő lábai gyengék. Mindenek felett pedig azt keíí szem előtt tartani, hogy n munka nem szégyen, hanem erény, mely nemesit és elnyeri jutalmát. Minthogy pedig a közfelfogás szerint épen az iparos kereskedő pálya az, mely a munkaerőt leginkább igénybe veszi, világos, hogy iparosnak, kereskedőnek lenni nem szégyen. S mégis mit tapasztalunk az életben ? A családi tanács egyhangúlag hozza az ilyen Ítéletet: »Ha a fiu jól tanul, iskoláztatjuk. Ha nem tanul inasnak adjuk«. S ezt a határozatot megdöbbentő következetességgel hajtják végre, legfeljebb csak annyiban térvén el a megállapodástól, hogy nem adják a fiút inasnak akkor sem, ha az nem tanul. Ellenben a legnagyobb komolysággal szidják a tanárt, hogy miért nem tanítja alaposabban a fiút?! Ez az okoskodás pedig először is Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkint egyszer: > n»m-iin p. Szerkesztőség LAPTULA.H.ONOS KESZTHELY, FOGIMK EPULET. A SZERKESZTŐSÉG Kidóhivatai a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. FEI,EI,OS SZERKESZTŐ MAGASHAZY ANTAL DR. KIAD 6 SUJANSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak : Egész étre .... Fél évre .... Negyet! évre ... Egyes szám ára . . , Nyílttér petitsora 50 fillér. 10 korona 5 „ 2 „ 50 fillér ... 20 „ A BALATONVIDÉK TARCAJA. Édes jó anyámnak. Balatoni partok alol, Valaki oly húsán dalol ; Valakihez — valakinél.' . • • Nem árulom el senkinek. Ha a híjra néma csend iil, Ez a hús dal fel-fel csendül; Szerelemmel, vágygyul tele . . . Együtt sír a lelkem vele. Soos Lajos. A végzetes gombostű. P. E. után Székely Tövis. Szerencsétlen egy ember Bendel Emil ur, mert évek óta előre tudja, bogy miben fog meghalni. És ö tudja ezt ama végzetes pillanattól kezdve, a mikor az újságban azt olvasta, hogy egy császári testőr egy üvegszilánk miatt, mely a sörös pohár fenekén okvetetlenkedett, menthetetlenül elpusztult. Bendel urat eddig is sötét gondolatok gyötörték, hogy nem fog szép halállal múlni ki, de mégsem tudta az említett újsághír elolvasásáig, hogy mily balálnem vár rá. Azonban ettől a perctől kezdve világos lett, előtte, hogy mindentől, de különösen az üvegszilánkoktól kell őrizkednie. Es ezt a rögeszmét, addig fűzte, addig kombinálta tovább, hogy lassanként; meggyőződött arról ; jó lesz a hegyes eszközökiől óvakodni. Az óvatosságban végre anuyira ment, hogy evés és ivás előtt szorgalmasan átvizsgált minden ételt, hogy nem került-e abba gombostű, esetleg csont darab vagy nem tettek-e az asztalra hasadt üveg poharat. Végre ezt az óvatosságot sem találta kielégítőnek, mert a legtöbb vendéglőben lehetetlen a hasadt poharakat eltörölni, sem n szakácsnékat a gombostű hordásáról leszoktatni. Bendel ur találékony ember lévén, segített a dolgon olyanformán, hogy magánházhoz ment étkezni. Hivatalnok lóvén, tudta pontosan megtartani az etkezési időt, melyre nézve ugy állapodott meg, hogy pont 12 órakor ebédel, 7. órakor vacsoral. A szerencse Bendel urat Kaschitzuéhoz, egy szabómester özvegyéhez vezette, ki a kitűzött feltételekbe szívesen beleegyezett, sőt egy csinos legényszobát is adott neki utcára nyiló ablakkal, melyben Bendel ur teljesen otthoniasan érezte magát. Kaschitzné belátta, hogj- Bendel urnák minő bogarai vannak s igy elmondás nélkül elvállalta kosztosa kívánságára azt is, hogy az egész lakásból száműz minden gombostűt és hasadt poharat. És ha mégis megszállotta Bendel urat rögeszméje, akkor a háziasszony szelid okossága ismét a rendes menetbe terelte a háziúr gondolatait. Nem egyszer volt köztük a társalgás ilyen ferma. Bendel ur : (iszonyodva elveti magától az evő eszközöket) Lenyeltem valamit, . . . valami éleset . . . egy üvegszilánkot vagy . . . Háziasszony : (szeretetteljesen) De édes Beni del ur, mi jut eszébe, hogy kerülne már üvegj darab a főzelékbe ? 1 Bendel ur: (habozva) Hát akkor talán hajtű volt . . . ugy karcolta a torkomat . . . Háziasszony : (fontoskodva) Ugyan honnan tudná már, hogy tesz a hajtű, mikor lenyeli az ember? Szépen nézne ki! Nem kenyeret evett? Igen ? Látja, a kenyér égett kemény héja volt, azt nyelte le, az karcolta, de bajt ueui csinált. Bendel ur : (megkönnyebbülten felléiegzik) Azt hiszi, hogy kenyér-héj volt ? de végre is hátha hegyes csontszilánk volt? Háziasszony: (határozottan) Nálam ilyesmi