Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

BALATON V IDEli munkásokat kivan szerződtetni, a mun­kásokkal a szerződést. 15 napig terjed­hető elzárás és GOO koronáig terjedhető pénzbüntetés terhe alatt a községi elöl­járóság előtt köteles megkötni. E szer­ződésben a munkások készpénzbeli és terménybeli bérét meghatározott összeg­ben, illetőleg meghatározott mennyiségű s minőségű terményben kell megálla­pítani, azonkívül minden fizetésre vo­natkozó kikötést világosan kitüntetni. Az illetékes hatóságokról és az el­járásról olyképen intézkedik a törvény, hogy a birtokos és a cséplőgép vállal kőző közötti, valamint a törvénj ben előirt alakszerűségek mellőzésével létre­jött szerződésekből eredő összes vitás kérdések a kir. bíróságok, a vállalkozó és munkások között felmerülő eltérések pedig a következő hatóságok elbírálása alá tartoznak. Elsőfokú hatóság . a köz­ségi biróság ; másodfokú hatóság közsé­gekben : a főszolgabíró ; harmadfokú ha­tóság : a közigazgatási bizottság illető albizottsága. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek főbb intézkedései közül megemlítendő, liog}* a törvény életbelépte előtt kötött szerződések ér­vényesek, de az ezekből eredő vitás kér­dések csak akkor bírálhatók meg az uj törvény szerint, ha az összes érdekelt felek abba beleegyeznek. A miniszteri rendelet kimondja to­vábbá, hogy a munkásoknak munkás­igazolványnyal kell ellátva lenniük. Rendkívül fontos a rendelőt azon'in­tézkedése, hogyha a munkás valószínűvé teszi azt, hogy esedékes munkabérköve­telése van, a közigazgatási hatóság kérel­mére biztosítási végrehajtást rendel el azokra a tárgyakra, melyekre a törvényes zálogjog kiterjed, il} r esetben azonban a munkabérkereset a biztosítási végrehaj­tás foganatosításától számított három nap alatt megindítandó. Végül kimondja a rendelet, hogy a 1900. május 6 hatóság az ily ügyeket »minden fokon a legnagyobb sürgősséggel köteles elintézni.« Ezen ismertetés világosan igazolja, hogy a kormány a törvény megalkotásá­nál rendkívüli módon méltán} 7olta a munkások érdekeit ós a törvényhozás oly körültekintő gondossággal hozta meg a törvényt, hogy a munkások jogai a végletekig védve vannak. Hogy mily előnyt nyújt e törvény intézkedése, a gyakorlat fogja megmu­I tatni és a gazdasági munkásosztály há­láját bizonyítani. Gazda. Kohl Medárd dr. kánonok. * A bíboros hercegprímás ö eminenciájának szeretett titkárát, Kohl Medárd pápai prelátut <> Felsége esztergomi kánonoknak nevezte ki. Ezt az örvendetes hírt közölte a héten a hiva­talos lap. Kohlnak neve és tettei annyira ismerete­sek széles u hazában, hogy ez az ujabb királyi kitüntetés, moly őt kánonokká történt kineve­zésével érte, közkivánság teljesedése és általá­nos örömöt idézett elő. Ertjük a közkivánság és általános öröm alatt természetesen azok óhaját és örömét, kik a hazát és egyházat ön­zetlenül szolgálják, kiknek az egyházi és nem­zeti közjólét előmozdítása szent kötelesség, nem pedig azok a gondolkodását és érzését, kiknek I első az én : az önérdek. Nekünk keszthelyieknek meg különös oka­ink is vannak, hogy 7 örüljünk kinevezésének és hogy e fölött való örömünknek tőlünk telhető módon kifejezést adjunk; mert ő eminenciája a miénk ; kedves titkárát is magunkénak valljuk és ismerjük, s mert az a ragaszkodás, melylyel a bíboros hercegprímás Kohl iránt viselkedik s az az odaadó szeretet, melylyel Kohl urának életét saját testével öt súlyos seb árán men­tette meg a biztos haláltól, Kohlnak nevét ő emiuenciájáéval elválaszthatatlan kapcsolatba hozta. t Es mi nem szeretnők igazán ö eminenciá­ját, ha nem szeretjük és nem őrlllünk Kohl ki­i tüntetésének. Aki ezt meg nem érti. p.z nem tudja, ki a bíboros hercegprímás és titkára egymásra nézve. A hercegprímás, mióta Kohlt ismeri s mióta környezetében él, a jó atya szerető gyengédségével ragaszkodik hozzá. Vele min­den szándékát és tervét közli. Titkot előtte nem ismer. A magán, egyházi és politikai ügyekbe a legapróbb részletekig beavatja. Kohl­nak pedig legfőbb törekvése mindenkor híven, önzetlenül szolgálni urát. Szeretete, ragaszkodása adja neki azt a szívós és fáradha­tatlan munkaerőt és tartósságot, melylyel dolgo­zik. Ebből magyarázható meg bámulatos ma­gatartása, hogy rendkívül, idegfeszítő állásá­ban még pár napra is alig hagyta el a herceg­prímást, noha ezt több izben maga a herceg­prímás ajánlotta neki. Kohl is keszthelyinek vallja magát szóval és tettel. Mi tudjuk azt, mint örül mindannak, mit ő eminenciája a várossal jót tett és mint óhajtja városunk fejlődését, jövő nagyságát é.s boldog­ságát. Üdvözöljük tehát ő Méltóságát kánonoki kinevezése alkalmából mint ő Eminenoiájának szeretett titkárát, mint városunk jóakaróját é* barátunkat s kívánjuk neki, ho^y kinevezése, mely fordulópont az életében, vezesse őt mi­előbb fényesnek Ígérkező jövőjéhez! Vezesse, mert igazán megérdemli. Ezt mi kimondjuk bátran és tartózkodás nélkül. Ve­zesse el oda, hol egyházkormányzati tapasztala­tait, hitét, tudását, okosságát az egyház és haza javára élete végéig értékesítheti. Tudjuk mi azt, hogy jelen sorainkkal ter­hére vagyunk az ö szerénységének ; de minket ez nem tart vissza attól, hogy az igazság zász­laját magasra .emelve ne lobogtassuk. Anny ival méltóbban illeti meg őt a fényes jövő, mert eddigi kitüntetéseit se kereste soha. Váratlan volt a vaskorona-rend, melylyel ő felsége kitüntette; váratlan a pápai prelátusság, melylyel ő szentsége megtisztelte. A szerzetesi fogadalmak alól való fölmentését s a kánonoki kitüntetését egyenesen ő eminenciájának paran­csából fogadta el. Az ilyen alázatossággal diszeskedö pap méltó arra, hogy apostoli utód legyen, mert igazságossága és szeretete olyan alapon áll, me­lyet som politikai élet, sem a bürokratikus haj­lamok meg nem ingathatnak. Mi hiszünk is a Gondviselőben. Az a ki­nevezés. mely most bekövetkezett, már évekkel ezelőtt bekövetkezett volna, ha Kohl azt szán­dékosan ki nem kerüli; s ha mégis most be­következett, azt mi az események feltartózha­tatlan előrenyomulásának, nem pedig a hely­zetéből. állásából kifolyó előnynek tekintjük, melv elől kitérés többé már nem lehet. Ugy lei yen : dolkozni, a napi élet szenvedélyein felül emel­kedni s az alkotót munkáiban ismerni. A ren­geteg fenyvesek megszülik a levegőt, gyantail­latjuk uj életet önt a testbe. Itt a kis Svájc, melynek sziklab^rcei az ég­gel ölelkeznek, örökös hó és jég mezői vakitó fényben ragyognak, regényes völgyei, titkos ren­getegei pedig regéket suttognak a múltból. Ez a töinösi szoros, mely mindig egyik fontos pontja volt Erdély délkeleti csúcsának. Sokszor öntözte a székelyek vére e szoros kőtörmelékeit, mert ősi fészküket halált megvető bátorsággal védelmezték. Azokat a halmokat, melyek itt emelkednek, ut.on-utfálen ma is török, tatár ós oláh hal­moknak nevezi a székely azok után, a kiknek csontjai alkotják. Nincs század, mióta a hunutód székelyek ott laknak, kogy ezen halmok ne szaporodtak volna. A legutóbbiakat télszázad éve hantolták fel vagy kétszer egymásután. Mint a jegyzetek ós a ma is élő, ott küz­dött oroszlánok mondják, mikor mar hazánk a rablók hadaitól megtísztitatott, akkor támadt Eízak zsarnoka ismét ránk. Az uj ellenség nem rettentett vissza. A lábainkhoz dobott keztyüt felvettük ós kezdő­dött az élet-halál harc újra. Választás nem volt más, mint vagy meghalni, vagy rabnak lenni. Két alkalommal vívtak a székely fegyverek a tömösi szorosban. Először, midőn Bem Feketehalomnál az el­bizakodott németeket ugy szétugratta, hogy a székelyeknél sokkal erösebb tábor kanyatt-hom­lok rohant Olaszországba a tömösi szoroson. A győzelem alapos volt, mert a futó ellenség 400 saakér hadi szerelet a székelyek zsákmánya, a minek Szebenbe szállítását Bem Szabó Nándor és Lázár Mihályra bizta. Ezek azonban nagyon gyanúsan jártak el a megbízatásban, mert Bem elfogatta őket, é.s Csik-Szeredába kisértette, hol Cseh Sándor parancsnokolt. Azonban megfogha­tatlan módon Cseh Sándor neui hajtotta végre a szigorú katona parancsát. Talán ezek már tud­ták előre a- muszka inváziót Ekkor állott Erdély legjobban, dacára, hogy azelőtt félévvel egy talpalatnj'i terület sem volt biztosítva. Bem neháuy hónap alatt a székelyekkel Erdélyt teljesen kitisztította. A második csata junius 18-án történt a tömösi szorosban. Kiss Sándor ezredes volt a kicsiny, de lelkes csapat vezére. Mindössze 5 ágyuja és 4500 embere lehetett Liiders ós Dyek orosz tábornokok 280U0 emberével és 60 ágyu­jával szembe. Tehát egy tizenöt hónapig tartó harcban kifáradt emberünkre 25 haroedzett, sor­hadbeli katona esett, egy ágyúval szemben pe­dig tizenkettő ontotta gyilkoló tekéit, de meg­adásra senki S9IN gondolt. A szorost egy na­gyobb fensik uralja, a predeali tető, melyen 1849. junius 18-án reggel vidám zeneszó hang­jai mellett jelent meg az orosz hadsereg. A Právoda vizén van egy kis hid, mely a határt képezi. E kis hídnál fogadták előőrseink az el­lenséget. A vidám zene hangját ágyuk dübörgése ós az apró fegyverek ropogása váltotta fel, a mi csak rövid ideig tar. *tt, mert a kicsiny előőrs nem bírta a nagy orosz tábort feltartóztatni. Az előőrs folyton tüzelve neháuy halott vissza­hagyásával a legnagyobb rendben vonult vissza a tömösi liidig, hol a mi részünkről 300 ember volt kedvező védelmi állásban. A tulajdonképeni csata itt vette kezdetét. Kiss Sándor ezredes a híddal szembe két kartácsra töltött ágyút állított fel. A muszka nem szániitott uagyobb ellenállásra s csak husz(!?) ágyúval támadott. Elkeseredett küzdelem fejlő­dött ki. Az ellen sorain mind jobban ritkultak. Már-már ingadoztak, midőn ujabb ezredek jöt­tek 20 ágyúval, a kiket Lüdes kancsukával haj­tott előre. Ily óriási erővel szembe a helyzet tarthatatlanná vált, miért is a székelyek szép rendben visszavonultak a Magyar vár nevü ma­gaslatra, mely a természettől is mintegy meg van erősítve. Kiss Sándor itt maga köré gyüjtó a sere­get és lelkes beszédet intézett hozzájuk. A mint mondta .... «A szoros e pontjának elvesztése egyenlő szülőföldünk: elvesztésével. Ugy harcoljon mindenki, mintha a saját háza küszöbét védelmezné. Xem tartok vissza senkit. A kinek drágább az élete és szabadsága, mint hazája szabadsága, elmehet. E helyen győzünk, vagy meghalunk.« Alig harsogták vissza a bércek a maroknyi csapat > Győzünk, vagy meghalunk« kiáltását, meg­kezdette 28 ezer ember és G0 ágyú a támadást 1500 ember ós öt ágyú ellen, a mi az ujabb­kori harcokban páratlan a maga nemében. Gj'önge a toll leirni az élet-halál harcot, a mit a magyar Leonidás a székely Thermopi­lében véghez vitt a dur^a zsarnokság zsoldo­saival szemben. Az ágyuk dörgése, fegyverek ropogása, haldoklók halál hörgése oly robajt idézett elö, mintha ég-föld össze akart volna omlani. Lüdes az orosz tábornok maga elbámult eme vakmerőségen, mert azt hitte, hogy a ma­roknyi székely nép vagy megadja magát, vagy eszeveszetten fut hatalmas tábora elől. Ujabb meg ujabb rohamot intéztek az oro­szok, de mindig kénytelenek voltak a székely

Next

/
Thumbnails
Contents