Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-15 / 15. szám
1900. áp rilis 15 BALATONVIDEK HUSYÉTI MELLÉKLET. Kus^éfi énel^. A „Balatonvidék" számára irta : Lampérth Géza. Cetarolt táj újra zöldül, U) élet kél kihalt földbül — Te müved, ki mennyben vagy ! Gondod mindet el nem h a91?> Számon tartasz rosszban, jóban, Bölcsőnkben és koporsónkban Rajtunk őrködő szemed. 3Ki is, lelkes teremtésid, (sikár plántáid, vetésid, Gyöngék, esendők vagyunk : C3.llg nyíltunk — hervadunk • • . Bármi messze magas cél int, Ceheilefed h a érint, "Oisszahullunk, roskadunkDe ki a virágot, lombot Cetördelcd, porba ontod, Slpusztúlni nem hagyod, Nincs enyészet, nincs halott I Csak változás s új, más élet, 3Iti itt részeire széled, &íj egészszé lesz amot t. Sbredés jön elhúnyásra, Rügyfakadás lombhullásra, Sgv uj világ tör elő, Sgy kipihent őserő ! 3Kig annak, mi fáradt, bágyadt, "Ceti a nyugovó ágyat QiZ £ír -dajkáló keze. Vidulj hát fel csüggedt lélek : Kézd, a téli sötétséget Tavaszi fény veri szét ! Mtadár zengi énekét & sugaras magasságba' . . . Kirdesd te is zengve, áldva (Jlkotód nagy szent nevét ! Míívészvér, Irta : Szentmártoni Darnay Kálmán. Bárcay Elemér művészi hírneve bejárta, az egész országot. Vízi tündéreiI: cimü szoborcsoportozata megnyerte az állami aranyérmet, A dúsgazdag Bárcay István arca is felderült most tiz év után először, mióta fia akarata ellenére elvetve a négyes fogat gyeplő szárát, művészi pályára lépett. Kitagadással fenyegette egyetlen gyermekét, ki szégyenthozott ősi nevére azzal, hogy vésőtfogott kezébe a Corpus Juris helyett, mikor itthon ötezer holdas uri birtok várja. Elemér még sem birt ellenállani művészi hajlamainak, egy szép napon elhagyta otthonát s bucsuzatlan távozott atyjától, csak szerető édes anyja áldásától kisérve. Nem az őt megillető nagyúri kényelemmel, sőt inkább szerény körülmények közt, de annál nagyobb buzgalommal kezdte meg Münchenben tanulmányait. Kitagadott gyermeke volt atyjának. Csak az anj'ai szeretet megtakarított fillérei szerezték meg számára mindazt, mire elkerülhetetlen szüksége volt. 0 is ott lakott, a hol többi művész társai München külvárosában, hol egy sorjában százával állanak azok a nyaralószerü házak, melyek üvegtetejű műtermekkel vannak berendezve, szerény kezdő művészek számára. Emeleti szobácskájából csiga lépcső vezetett fel kis műtermébe. Itt öltött szárnyat,"e szerény odúban, szunnyadó művészete. Nem is vágyakozott többre soha, mint a mennyi boldogság megfért abban a kicsi szobácskában, mikor jól megvendégelte a kis Babettet, a müncheni festő-világ legbájosabb modelljét. Nem egyszer hivatta meg Babettel néhány társnőjét is. hogy jó estét csináljon azoknak a szánalomra méltó teremtéseknek, kik százával ácsorognak a művészet temploma előtt s éhezve várják, mig egy művésznek megakad rajtuk a szeme, hogy egy márka nyomorult fizetésért, mintául szolgáljanak ma egy istennőnek, holnap egy koldusleánynak. Ezek voltak Elemér legboldogabb estéi, ha megállt a zöldre festett kariol a ház előtt. A postaszolga csomagot cipelt fel az emeletre, melyet annyi szeretettel küldözgetett az édes anya a távolban élő fiának. Igenkor Babett, az állandó modell ujjongva ugrott le az emelvényről s nyájaskodva vette át a csomagot a postaszolgától. Elemér pedig mintázó vésőjét a sárba bökve, nedves ruhával borította le a félig kész áktanulmányt, mi azt jelentette, hogy ma szünetel a művészet. Mig Elemér a mosdáshoz fogott, Babett felbontotta a csomagot, az ablak párkányára rakosgatva a szépen füstölt sódart. az ujjnyi vastag paprikás szalonnát. a fonott kalácsot, a szépen pirult ropogós kenyeret, Mikor már ott díszelgett a csomagból előkerült rumos üveg, a nagy csomag thea, cukor- és sütemény, Babett örömmel jelentette Elemérnek, hogy ma kikerül egy lakoma is, az az nem kettecskén fogják elkölteni az édes mama küldeményét, hanem LizbethGrectchen és a jókedvű Aliz is hivatalosak lesznek. Gyorsan munkához látott a művész pár. A kereken járó szobrász állvány a sarokba került. A pódium a műterem közepére és egy pár alaja rakott rekesz segélyével asztallá alakult át, leterítve a műterem rózsás függönyeivel, melyek asztalkészlet hiányát kitűnően pótolták. A műterem két ülőkéjének kiegé| szitésével a szobából felkerült az egyetlen szék és vele együtt az öblös thea forraló. A kiürült borszeszes üveget pedig az ismerős szatócsnál Babette fogja megtöltetni hitelbe, midőn összehívja barátnőit. Theáscsészét, szűrőt, kanalakat periig háziasszonyától kölcsönöz. Mig Babett az újságba göngyölt üveggel távozott, addig Elemér két rekeszből széket rögtönzött Babett és a maga .számára, a támlás faszékek a vendéghölgyeket illették. Az ünnepély fényének emelésére pedig ma egy helyett mind a két gázláng fog égni. Elemér örömtől sugárzó arccal járta i körül az asztalt, várva barátnőit, kik kiI egészúő részei művészetének. Ilyenkor I megfeledkezett mindenről, nem vágyott vissza a tornácos kastély bolthajtásos szobáiba, nem cserélte volna fél szegén3 res műtermét most azzal a nehéz bútorokkal megtöltött fényes ebédlővel, melynek falain régi képek hirdetik a páncélba öltözött dicső ősöket. Elfeledkezett még arról az ártatlan szőke angyalról, a neki szánt menyasszonyáról a kis Gérv Olgáról, kinek búcsúzáskor azt súgta fülébe. — Jfajd eljövök magácskáért, édes Olga, de csak akkor, ha művészetemmel kiérdemlem• becsülését. Fog-e addig rám várakozni ? Olga fülig pirult Elemér vallomására. önkéntelen ott feledve kezecskéjét Elemér férfias markában. Ártatlan lelke nem talált szavakat feleletre, csak azt a könycseppet nézte, mely szeméből a sétáló porára hullott. A csigalépcső recsegett a futó lépések alatt, a felpattant ajtón kacagással rontott be négy leánj", átölelve, körültáncolva Elemért, Egv pillanat alatt kalapok, szmes sálak, felöltők művészi rendetlenségben függtek a fogason, a négy leány a szokottnál szebben, de kevés diszkrécióval öltözve, pongyolában jelent meg. Aliz Diana-jelmezt öltött magára, melyet a mult napokban kapott ajándékba egy festőművésztől, a kinek modellt ült. Elemér el volt ragadtatva, nem állhatott ellent vágyainak, elővette vázlat könyvét, hogy lekapja pár vonással Alizt. Sikerül is. ha a kis szőke ördög csak egy pillanatra is nyugodt marad. — Majd máskor, ma vendéged vagyok, ma mulatni akarok ! — kiáltott Aliz, kikapva Elemér kezéből a vázlatkönyvet, a sarokba hajította és odavonta Elemért a szőnyeggel leborított kerevetre, az egyetlen kényei mas bútordarabra. Babett addig, mert őt illette a háziasszonyi tisztség, a theafőzéshez látott, neki segédkezett Lisbeth és Gretchen. a thea-főzőben lobogott a viz, Babett a thea-csomaggal kezében nehezen várta a, forrás percét, Lisbeth a sonka felszeletelésével bajlódott, nem állhatva ellent vágyainak,
