Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-15 / 15. szám
1900 április 15. BALATON VIDÉK. 3. Mindez olyan elodázhatlanul szükségessé teszi a körorvosi székhely áthelyezését, hogy mindenféle tárgyalás és kísérletezés teljesen felesleges és előre látható, hogy a kérdés feszegetésével üres szalmát csépelnek. Ha pedig ez illetékes körök ragaszkodnak a körorvosi székhely meghagyásához, könnyen megérhetjük, hogy a karmacsi közegészségügyi kör a XX-ik században lesz a gyógyitó borbélyok és kuruzslók Eldorádója. N. N. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én Jankovich László gróf dr., főispán elnöklete alatt tartotta rendes havi ülését. Főispán üdvözölvén a bizottság tagjait az ülést megnyitja. Az alispán jelentése szerint március hóban a hasznos háziállatok egészségi állapota kielégítőnek mondható, mert a vármegye területén semmiféle járványos állati betegség nincsen, sertésvész miatt pedig csak 11 község van zárlat alatt. A személy- és vagyonbiztonság, apróbb lopási ós tolvajlási eseteket kivéve, melyeknek tettesei legnagyobb részben kinyomozva az illetékes hatóságoknak átadattak, megzavarva nem lett s igy az teljesen kedvezőnek jelezhető. A közgazdasági viszonyokat illetőleg elmondja a jelentós, hogy a lefolyt hóban mutatkozott nagy havazás, vihar és hideg idő miatt a tavaszi munkálatok, a melyek pedig már február havában sok helyen folytak, teljesen fennakadtak. A tulsok csapadék következtében a vetések néhol viz alatt állanak. A mezőgazdasági munkálatokat csak szórványosan eszközölték és bár a gazdák mindenfelé igyekeztek a kedvezőbb napokat felhasználni, azért mégis ritka hely az, a hol tavaszi vetésekkel elkészültek volna, ép ez a körülmény az, ami miatt a gazdák aggódnak nemcsak a munka esetleg nagymérvű feltorlódásától félve, hanem és leginkább azért is, mert a kukorica és rópavetés ideje is bekövetkezett, az utótél a kerti- és szőlő munkálatoknak sem kedvezett, itt is nagy a fennakadás. Azonkivül néhol panaszkodnak, hogy a korai gyümölcsfák termő rügyei a hideg idő következtében elfagytak, némely vidéken pedig azt állitják, hogy kevesebb a használható szőlővessző, mint a mult évben volt. Az őszi vetéseknek sem kedvezett a mult havi időjárás. Miután a járási ntibizottságokban részint elhalálozás, részint elköltözés folytán többrendbeli változás állott be: ugyanazért a bizottság a járási utibizottságok kiegészítését, illetve újra alakítását tartja szükségesnek ; mielőtt azonban a kiegészítés iránt intézkedést tenne, a jelenlegi névsor kiküldése mellett felkéri a járási utibizottsági elnök urakat, hogy az elhalálozás, lemondás, illetve elköltözés folytán üresedésbe jött tagsági helyekre másokat javaslatba hozni szíveskedjenek. Végül Vizlendvay József dr., elhalálozása által üresedésben levő kanizsai járási utibizottsági elnöki állásra Vizlendvay Sándor bizottsági tag megválasztatik. N.-Kanizsa r. t. város által gyakorolt kövezetvámszedési jog újból való engedélyezése ügyében a bizottság az iratokat azzal adja vissza a városnak, hogy ez érdemben közgyűlést tartson s a miniszter által kilátásba helyezeti vámdijtételét (1 és fél kr.) 3 fillérben igyekezzék megállapítani, illetőleg annak megállapítását újból kérelmezni. A hodosáni anyakönyvi kerület székhelyének Tüskeszentgyörgy községbe történt áthelyezését elrendelő miniszteri leiratot a bizottság az állami anyakönyvi felügyelővel, a járási főszolgabíróval és anyakönyvvezetővel közli. Kummert Sándornak a keszthelyi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettesi állásra leendő kinevezése iránti kérvényét azzal adja ki a bizottság a keszthelyi főszolgabírónak, hogy a kérdésnek olyképpen való megoldását kísérelje meg, hogy Keszthelyen állami segélylyel másodjegyzői állás legyen rendszeresíthető. A tanfelügyelő jelentése szerint március hóban meglátogatta a zalaszentmiklósi iskolát, tárgyalt a zalakoppányi képviselő testülettel és iskolaszékkel, Bakon az iskola államosítása ügyében. Meglátogatta a bördöcei iskolát, LentiSzombathelyen pedig a tanitó személyes ügyei is intézkedés tárgyát képezték, továbbá a zalaegerszegi önálló gazdasági ismétlő és iparos segédek szakrajz tanfolyamát, a kerkateskándi iskolát és a keszthelyi községi iskolák államosításához szükséges összes adatok egybegyűjtése iránt intézkedett. Keszthely és Sümeg esperességei kerületi tanítói járáskör elnökségének kérvényére utasítja a bizottság Zala-Szt.-László községét, hogy Kappel Károly tanítónak a gyűlések alkalmámával megjáró fuvar és napidijakat jövőre pontosan és előlegesen kiszolgáltassa. Indítvány az ukk—csáktornyai h. é. vasútvonalon levő Zalabér állomáshoz vezető hozzájáró ut egy részének jó karba helyezése tárgyában. Miután a hozzájáró körút végétől a vasúti állomás felvételi épületéig vezető és rossz karban levő rész megfelelő karba hozatala és fentartására dunántuli h. é. vasút részvénytársaság üzemét kezelő m. kir. államvasutak szombathelyi üzletigazgatósága van hívatva — a bizottság őt megkeresi. Alispán jelenti, hogy Kotor községbe az onnét érkezett távirat szeriut az árviz betért. Tekintve, hogy ezen községnél gyakran megújuló árvizek meggátlása tárgyában illetékes helyen a lépések ismételten megtétettek — az alispán az ügy végleges rendezésére íelhivatik. Tárgyalt ezeken kivül a bizottság több pénzügyi és árvaszéki ügyet s ezzel az ülés véget ért. Neveléstani levelek. ii. Tisztelt Asszonyom ! Nem tudom magamévá tenni azon állítását, a mely szerint: a társadalmi kinövések legnagyobb részének az iskola a kútforrása. Ön az iskolát akarja felelőssé tenni minden a társadalomban felmerülő tévkörös eszméért és azt kívánja, hogy a serdülő gyermeksereg lelkülete láttassák el oly táppal, a sziveikben ápoltassanak oly* érzelmek, melyek fogékonytalanok a ferde eszmék, a tévútra vezetés minden eszköze iránt ; az ifjú nemzedéket ellátatni óhajtja a testvéri szeretet, az egyenlőség, a szép, jó és igaz iránti lelkesedés mindama kellékével, melyek valaha hatalmas gátul szolgálandanak az undok és aljas tettek elkövetésére indító csábnak. Kívánja, hogy csak polgárok neveltesseEnnek a szerencsétlen szellemnek a szellője kapta meg a magyart is. Hazánkban a liberalizmus zászlaja, mely pedig nemes eszmék harcosait toborozhatná selyme alá, a vallásellenes, Egyházüldöző álliberálizinus alacsony, gonosz elvek zászlajává lón. Ez plántálta át hazánkba a különféle hamis vallás-elméletek korcs-csemetéjét ; ez teremtette meg (hogy a legalkalmibb, a legégetőbb kérdésről szóljunk) a vörös szocializmus rémitő, fenyegető táborát. S az emberek ? Milyenek az emberek ? Altalánosságban szólva és modern műszót használva: századvégiek. — Az anyag gyermekei. Lelkükkel, mely az istenség egy paránya, a Teremtő lehellete, az állat fölé emelő nemesebb alkotó részük, halhatatlan elemük, — mit sem törődnek. Kinevetik, megvetik, üldözik azt, a ki ennek a nemesebb alkotó elemüknek gondozására, igazi müvelésére törekszik : az Egyházat. A test mindenekfölött, ez az úr, a korlátlan zsarnok. Először kenyérért sir; ha ez megvan : vagyonért és élvezetért, ha ez megvan : -— ismét csak élvezetért, mind többért . . . Nagyon kétségbeejtő volna a kép, ha azt a kivételek szelíd alakjai nem enyhítenék. Vannak kivételek, hála Istennek. S e kivételek buzdítanak minket arra, hogy ne csüggdjünk ; hogy bízzunk a Gondviselésben : föltámadunk ! Föltámadunk ? Hát már annyira volnánk, hogy föl kell támadnunk ! Hát meghaltunk ? Édes jó Istenem ! szívesen mondanám, hogy nem, nem haltunk meg, csak alszunk. De mikor oly szornoruak a jelenségek a magyar Egyház, a magyar fcatholicizmus testén, hogy lehetetlen azt mondanunk: csak aszik. Legmeszebb menő optimizmussal is azt kell mondanunk, hogy tetszhalott. Mik hát azok a jelenségek, azok a szomorú diagnózisok ? Láttuk a mai magyart. Láttuk eszményeit: a testet és élvezetet. Hát él itt a keresztény morál ? Nézzünk tovább. A társadalomban ott mereszti ránk ijesztő rémszemét a pauperizmus és a szocializmus. Amaz a maga természeténél fogva, emez elvakult elveitől űzetve nem megölője, nem halálos ellensége-e a keresztény morálnak ? Más részről a tőke legtöbb képviselőjének kapzsisága mered hidegen; — s ez nem egyik alapja-e a keiesztény szeretet tanát kiülő gyilkosszellemnek? Van-e tiszta morál a társadalom és politika organumában : a sajtóban, mely pedig a világ hatodik nagyhatalma? Keresztény erkölcsi élet tauusága-e az hogy a körülbelül 60 magyar napilap közül alig 2 százalék keresztény szellemű? Es az irodalom ? ! A szakirodalmat kivéve, de még sokszor ott is, a vallástalanság fekete tintájába mártott tollal irt müvek, egekig magasztalva a reklámokkal, ezrivel fogyasztva az Egyházban zsarnokot, a vallásban nevetséges hóbortot és rajongást látó „fölvilágosult" közönségtől. A szépirodalom Zolákat emel a dicsőséges és követendő példa piedesztáljára ; — a tudományos irodalomból rég száműzve az Isten; és a vallás meg a morál; viszont a köznapin és erkölcstelen fölülemelkedő, tisztességes szépirodalom és vallásos szellemben termett tudományos és szépirodalom agyonhallgatva és részvétlenséggel üldözve ! A nevelés pedig, a társadalom másik munkása, szintén a legszerencsétlenebb elveken nyugszik. Nyugszik a szó szoros értelmében. Ma nincs nevelés. Legieljebb az arisztokráciában ; de ott is csak elvétve nevelnek a szülők ; mindazonáltal legalább tisztességes irányban nevelnek, akárkire is van bizva a gyermek. Meglehet. Iiogy ez csak a 1il'em és tisztesség kedvéért történik : de legalább történik. Azonban a többi társadalmi hegekben a iu-v. a legelhanyagoltabb valami. H< 1 a cg-aládi élet ront le minden jót. a mit a gyermek istenadta lelke s esetleg az iskola mutat föl; hol meg az iskola és a külső viszonyok durva szelleme tö- i rölnek le minden, a családi tűzhelyen nyert nemesebb zománcot; hol mindama tényezők vállvetve munkálkodnak az ifjú nemzedék moráljának tönkretevésén. — Hol van hát a keresztény morál ? Sok mindenféléről lehetne még elmélkednünk, amit az élet, az erkölcsi halál vagy legalább is tetszhalál diagnózisául tüntet föl. De elég legyen a szomorú eredméiyekre vezető kutatásból ennyi. Mindazonáltal mi még is azt kiáltjuk : Föltámadunk! Nem merő optimizmus adja ajkunkra a szót, hanem a kutatás, a történeti tanúságokat összevető elme. Azon a képen, melyet a fönnebbiekben vázoltunk, a nagy kapuzárás alatt, a század végső sóhajának hangjánál, már némi kis fölvillanó fénysugarak kezdenek áttörni a sötét felhők közül. A szemek kezdenek fölnyílni; az emberek kezdik észrevenni, hogy a sötétség nem éltet, hanem a fény s a meleg. Ez pedig csakis az egy igaz vallás Krisztus vallásának napjából sugárzik ki. — Igaz, még bálványok, nagyon pislogok e fénysugarak, de mégis fénysugarak azok. — Angliában pl. már hatalmasan ragyognak. A szent év, melylyel a magyar kath. Egyház 900-adik születési évfordulóját is üli az eszményekért lelkesedni tudó magyar, uj korszakot nyitott meg, — ugy sejtjük. S ha nem is mondhatjuk, hogy már a közel jövő meghozza a diadalt, melyet a 900 éves magyar kath. Egyház és az 1000 éves Magyarország története szükségszerűen bekövetkezendőnek követel és bizonyít; mindazáltal az elfogulatlan történetfilozófia érveitől lelkesítve, az Urba vetett bizalommal kiáltjuk: Föltámadunk] A szenvedés iior.e 'után a !• támadás örömünnepe következik. Lehet, hogy a valódi, diadal-liangoztatta visszhangot csak egy-két emberöltő után élő utódaink fogják kiabálni; de lehet, hogy egy egyetemesen fölkelő uj világszellem még előbb is ajkára adja az újjászületett Magyarország fiai • nak a fönséges visszhangot: Föltámadunk.