Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

1900 április 15. BALATON VIDÉK. 3. Mindez olyan elodázhatlanul szükségessé teszi a körorvosi székhely áthelyezését, hogy mindenféle tárgyalás és kísérletezés teljesen fe­lesleges és előre látható, hogy a kérdés fesze­getésével üres szalmát csépelnek. Ha pedig ez illetékes körök ragaszkodnak a körorvosi székhely meghagyásához, könnyen megérhetjük, hogy a karmacsi közegészségügyi kör a XX-ik században lesz a gyógyitó borbé­lyok és kuruzslók Eldorádója. N. N. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én Jankovich László gróf dr., főispán elnöklete alatt tartotta rendes havi ülését. Főispán üdvözölvén a bizottság tagjait az ülést megnyitja. Az alispán jelentése szerint március hó­ban a hasznos háziállatok egészségi állapota kielégítőnek mondható, mert a vármegye terü­letén semmiféle járványos állati betegség nin­csen, sertésvész miatt pedig csak 11 község van zárlat alatt. A személy- és vagyonbiztonság, apróbb lopási ós tolvajlási eseteket kivéve, melyeknek tettesei legnagyobb részben kinyomozva az ille­tékes hatóságoknak átadattak, megzavarva nem lett s igy az teljesen kedvezőnek jelezhető. A közgazdasági viszonyokat illetőleg el­mondja a jelentós, hogy a lefolyt hóban mutat­kozott nagy havazás, vihar és hideg idő miatt a tavaszi munkálatok, a melyek pedig már feb­ruár havában sok helyen folytak, teljesen fenn­akadtak. A tulsok csapadék következtében a vetések néhol viz alatt állanak. A mezőgazda­sági munkálatokat csak szórványosan eszközölték és bár a gazdák mindenfelé igyekeztek a ked­vezőbb napokat felhasználni, azért mégis ritka hely az, a hol tavaszi vetésekkel elkészültek volna, ép ez a körülmény az, ami miatt a gaz­dák aggódnak nemcsak a munka esetleg nagy­mérvű feltorlódásától félve, hanem és leginkább azért is, mert a kukorica és rópavetés ideje is bekövetkezett, az utótél a kerti- és szőlő mun­kálatoknak sem kedvezett, itt is nagy a fenn­akadás. Azonkivül néhol panaszkodnak, hogy a korai gyümölcsfák termő rügyei a hideg idő következtében elfagytak, némely vidéken pedig azt állitják, hogy kevesebb a használható sző­lővessző, mint a mult évben volt. Az őszi ve­téseknek sem kedvezett a mult havi időjárás. Miután a járási ntibizottságokban részint elhalálozás, részint elköltözés folytán többrend­beli változás állott be: ugyanazért a bizottság a járási utibizottságok kiegészítését, illetve újra alakítását tartja szükségesnek ; mielőtt azonban a kiegészítés iránt intézkedést tenne, a jelen­legi névsor kiküldése mellett felkéri a járási utibizottsági elnök urakat, hogy az elhalálozás, lemondás, illetve elköltözés folytán üresedésbe jött tagsági helyekre másokat javaslatba hozni szíveskedjenek. Végül Vizlendvay József dr., elhalálozása által üresedésben levő kanizsai já­rási utibizottsági elnöki állásra Vizlendvay Sán­dor bizottsági tag megválasztatik. N.-Kanizsa r. t. város által gyakorolt kö­vezetvámszedési jog újból való engedélyezése ügyében a bizottság az iratokat azzal adja vissza a városnak, hogy ez érdemben közgyűlést tart­son s a miniszter által kilátásba helyezeti vám­dijtételét (1 és fél kr.) 3 fillérben igyekezzék megállapítani, illetőleg annak megállapítását újból kérelmezni. A hodosáni anyakönyvi kerület székhe­lyének Tüskeszentgyörgy községbe történt át­helyezését elrendelő miniszteri leiratot a bi­zottság az állami anyakönyvi felügyelővel, a járási főszolgabíróval és anyakönyvvezetővel közli. Kummert Sándornak a keszthelyi anya­könyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettesi állásra leendő kinevezése iránti kérvényét azzal adja ki a bizottság a keszthelyi főszolgabíró­nak, hogy a kérdésnek olyképpen való megol­dását kísérelje meg, hogy Keszthelyen állami segélylyel másodjegyzői állás legyen rendszere­síthető. A tanfelügyelő jelentése szerint március hó­ban meglátogatta a zalaszentmiklósi iskolát, tárgyalt a zalakoppányi képviselő testülettel és iskolaszékkel, Bakon az iskola államosítása ügyé­ben. Meglátogatta a bördöcei iskolát, Lenti­Szombathelyen pedig a tanitó személyes ügyei is intézkedés tárgyát képezték, továbbá a zala­egerszegi önálló gazdasági ismétlő és iparos se­gédek szakrajz tanfolyamát, a kerkateskándi is­kolát és a keszthelyi községi iskolák államosí­tásához szükséges összes adatok egybegyűjtése iránt intézkedett. Keszthely és Sümeg esperességei kerületi tanítói járáskör elnökségének kérvényére uta­sítja a bizottság Zala-Szt.-László községét, hogy Kappel Károly tanítónak a gyűlések alkalmá­mával megjáró fuvar és napidijakat jövőre ponto­san és előlegesen kiszolgáltassa. Indítvány az ukk—csáktornyai h. é. vas­útvonalon levő Zalabér állomáshoz vezető hoz­zájáró ut egy részének jó karba helyezése tár­gyában. Miután a hozzájáró körút végétől a vasúti állomás felvételi épületéig vezető és rossz karban levő rész megfelelő karba hozatala és fentartására dunántuli h. é. vasút részvény­társaság üzemét kezelő m. kir. államvasutak szombathelyi üzletigazgatósága van hívatva — a bizottság őt megkeresi. Alispán jelenti, hogy Kotor községbe az onnét érkezett távirat szeriut az árviz betért. Tekintve, hogy ezen községnél gyakran meg­újuló árvizek meggátlása tárgyában illetékes helyen a lépések ismételten megtétettek — az alispán az ügy végleges rendezésére íelhivatik. Tárgyalt ezeken kivül a bizottság több pénzügyi és árvaszéki ügyet s ezzel az ülés véget ért. Neveléstani levelek. ii. Tisztelt Asszonyom ! Nem tudom magamévá tenni azon állí­tását, a mely szerint: a társadalmi kinövések legnagyobb részének az iskola a kútforrása. Ön az iskolát akarja felelőssé tenni min­den a társadalomban felmerülő tévkörös esz­méért és azt kívánja, hogy a serdülő gyermek­sereg lelkülete láttassák el oly táppal, a szive­ikben ápoltassanak oly* érzelmek, melyek fogé­konytalanok a ferde eszmék, a tévútra vezetés minden eszköze iránt ; az ifjú nemzedéket ellá­tatni óhajtja a testvéri szeretet, az egyenlőség, a szép, jó és igaz iránti lelkesedés mindama kellékével, melyek valaha hatalmas gátul szol­gálandanak az undok és aljas tettek elköveté­sére indító csábnak. Kívánja, hogy csak polgárok neveltesse­Ennek a szerencsétlen szellemnek a szel­lője kapta meg a magyart is. Hazánkban a liberalizmus zászlaja, mely pedig nemes eszmék harcosait toborozhatná selyme alá, a vallásellenes, Egyházüldöző állibe­rálizinus alacsony, gonosz elvek zászlajává lón. Ez plántálta át hazánkba a különféle ha­mis vallás-elméletek korcs-csemetéjét ; ez terem­tette meg (hogy a legalkalmibb, a legégetőbb kérdésről szóljunk) a vörös szocializmus rémitő, fenyegető táborát. S az emberek ? Milyenek az emberek ? Altalánosságban szólva és modern műszót használva: századvégiek. — Az anyag gyerme­kei. Lelkükkel, mely az istenség egy paránya, a Teremtő lehellete, az állat fölé emelő neme­sebb alkotó részük, halhatatlan elemük, — mit sem törődnek. Kinevetik, megvetik, üldözik azt, a ki ennek a nemesebb alkotó elemüknek gon­dozására, igazi müvelésére törekszik : az Egyhá­zat. A test mindenekfölött, ez az úr, a korlát­lan zsarnok. Először kenyérért sir; ha ez meg­van : vagyonért és élvezetért, ha ez megvan : -— ismét csak élvezetért, mind többért . . . Nagyon kétségbeejtő volna a kép, ha azt a kivételek szelíd alakjai nem enyhítenék. Van­nak kivételek, hála Istennek. S e kivételek buz­dítanak minket arra, hogy ne csüggdjünk ; hogy bízzunk a Gondviselésben : föltámadunk ! Föltámadunk ? Hát már annyira volnánk, hogy föl kell támadnunk ! Hát meghaltunk ? Édes jó Istenem ! szívesen mondanám, hogy nem, nem haltunk meg, csak alszunk. De mi­kor oly szornoruak a jelenségek a magyar Egy­ház, a magyar fcatholicizmus testén, hogy lehe­tetlen azt mondanunk: csak aszik. Legmeszebb menő optimizmussal is azt kell mondanunk, hogy tetszhalott. Mik hát azok a jelenségek, azok a szo­morú diagnózisok ? Láttuk a mai magyart. Láttuk eszményeit: a testet és élvezetet. Hát él itt a keresztény morál ? Nézzünk tovább. A társadalomban ott me­reszti ránk ijesztő rémszemét a pauperizmus és a szocializmus. Amaz a maga természeténél fogva, emez elvakult elveitől űzetve nem megölője, nem halálos ellensége-e a keresztény morálnak ? Más részről a tőke legtöbb képviselőjének kapzsi­sága mered hidegen; — s ez nem egyik alapja-e a keiesztény szeretet tanát kiülő gyilkosszellemnek? Van-e tiszta morál a társadalom és poli­tika organumában : a sajtóban, mely pedig a világ hatodik nagyhatalma? Keresztény erkölcsi élet tauusága-e az hogy a körülbelül 60 magyar napilap közül alig 2 százalék keresztény szellemű? Es az irodalom ? ! A szakirodalmat kivéve, de még sokszor ott is, a vallástalanság fekete tintájába mártott tollal irt müvek, egekig ma­gasztalva a reklámokkal, ezrivel fogyasztva az Egyházban zsarnokot, a vallásban nevetséges hóbortot és rajongást látó „fölvilágosult" kö­zönségtől. A szépirodalom Zolákat emel a di­csőséges és követendő példa piedesztáljára ; — a tudományos irodalomból rég száműzve az Isten; és a vallás meg a morál; viszont a köz­napin és erkölcstelen fölülemelkedő, tisztessé­ges szépirodalom és vallásos szellemben termett tudományos és szépirodalom agyonhallgatva és részvétlenséggel üldözve ! A nevelés pedig, a társadalom másik mun­kása, szintén a legszerencsétlenebb elveken nyugszik. Nyugszik a szó szoros értelmében. Ma nincs nevelés. Legieljebb az arisztokráciá­ban ; de ott is csak elvétve nevelnek a szülők ; mindazonáltal legalább tisztességes irányban ne­velnek, akárkire is van bizva a gyermek. Meg­lehet. Iiogy ez csak a 1il'em és tisztesség kedvéért történik : de legalább történik. Azon­ban a többi társadalmi hegekben a iu-v. a legelhanyagoltabb valami. H< 1 a cg-aládi élet ront le minden jót. a mit a gyermek istenadta lelke s esetleg az iskola mutat föl; hol meg az iskola és a külső viszonyok durva szelleme tö- i rölnek le minden, a családi tűzhelyen nyert neme­sebb zománcot; hol mindama tényezők vállvetve munkálkodnak az ifjú nemzedék moráljának tönk­retevésén. — Hol van hát a keresztény morál ? Sok mindenféléről lehetne még elmélked­nünk, amit az élet, az erkölcsi halál vagy leg­alább is tetszhalál diagnózisául tüntet föl. De elég legyen a szomorú eredméiyekre vezető kutatásból ennyi. Mindazonáltal mi még is azt kiáltjuk : Föltámadunk! Nem merő optimizmus adja ajkunkra a szót, hanem a kutatás, a történeti tanúságokat összevető elme. Azon a képen, melyet a fönnebbiekben vázoltunk, a nagy kapuzárás alatt, a század végső sóhajának hangjánál, már némi kis föl­villanó fénysugarak kezdenek áttörni a sötét felhők közül. A szemek kezdenek fölnyílni; az emberek kezdik észrevenni, hogy a sötétség nem éltet, hanem a fény s a meleg. Ez pedig csakis az egy igaz vallás Krisztus vallásának napjából sugárzik ki. — Igaz, még bálványok, nagyon pislogok e fénysugarak, de mégis fény­sugarak azok. — Angliában pl. már hatalmasan ragyognak. A szent év, melylyel a magyar kath. Egy­ház 900-adik születési évfordulóját is üli az eszményekért lelkesedni tudó magyar, uj kor­szakot nyitott meg, — ugy sejtjük. S ha nem is mondhatjuk, hogy már a közel jövő meg­hozza a diadalt, melyet a 900 éves magyar kath. Egyház és az 1000 éves Magyarország tör­ténete szükségszerűen bekövetkezendőnek köve­tel és bizonyít; mindazáltal az elfogulatlan tör­ténetfilozófia érveitől lelkesítve, az Urba vetett bizalommal kiáltjuk: Föltámadunk] A szenvedés iior.e 'után a !• támadás örömünnepe követ­kezik. Lehet, hogy a valódi, diadal-liangoztatta visszhangot csak egy-két emberöltő után élő utódaink fogják kiabálni; de lehet, hogy egy egyetemesen fölkelő uj világszellem még előbb is ajkára adja az újjászületett Magyarország fiai • nak a fönséges visszhangot: Föltámadunk.

Next

/
Thumbnails
Contents