Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

2 BAIATONVIDEK 1900 áprili

s 15. És igazuk volt : mert hiába építenek rendszert a hazugságokra, mert elérkezik egy nagy nap, melyen az emberi közszellem felébred és hatalmas erejével elsöpri a hazugságok rendszerét mindenestől. Az eszmének és az igazságnak ezt a megdönthetien győzedelmét hirdeti husz évszázad óta. Húsvét, a feltámadásnak ünnepe. S a feltámadás nemcsak a keresztény civilizáció emlékünnepe, hanem biztatása a gondolkozó embernek arra, hogy a rothadásból mindig uj élet csirájának kell fakadni. Valamint a hindu regében az özönviz árja löiött lebegő lótusz virága jövő teremtésnek csiráit hordozta magában épugy a sanyargatások és megpróbáltatások napjaiban az igazság érzete táplálja azt a reményt az ember lelkében, liogv küzdj és bizva bizzál, mert felderül még valaha. És miért ? Mert az igazság maga a hit. A hit pedig az a megnyugvás, hogy bizonyos az igazságról szerzett tudásunk. Enélktil pedig nyugalmat és boldogságot soha sem ismerhetnénk, mert mihelyt ez megszűnnék, helyét a kétség foglalná el. Pedig a kétség a sziv legnagyobb hóhéra. Húsvét hozta a kereszténységre a legnagyobb áldást: a hitet, reményt, szeretetet és megváltást. Ezért húsvét a megujuló természet hajnalán a keresztény világ egyik legszebb, legfelemelőbbb ünnepe. Tengeren innen és tul, a hová csak elhatolt a világ megváltó Isten ember igéje, a templomok tornj-aiban megkondulnak e napún a harangok és hirdetik, hogy az Eszme, a megtestesült Igazság, melj* keresztül ment a Kálvária vérkeresztségén, mely diadalmaskodott a Golgothán, s mely hulló vére cseppjeivel szentelte meg azt a darab fát, melyen az élet megöletett, hogy halálával nyerjen életet, nem halt meg, él és élni fog, a mig az ég, föld és tengerek összeomlanak, a világ végezetéig. . . mindörökké, mert ő szent és halhatatlan. Alleluja ! Alleluja ! . . . CB. Péterffy József. Karmacs— Z.-Szantó— Keszthely. A közigazgatási és orvosi szaklapok minden száma tele van körorvosi pályázatokkal. Sőt egy és ugyanazon pályázati hirdetmény néha 5—6-szor is megjelenik a lapban annólkül, hogy reá valaki reflektálna. Mindez pedig csak azt bizonyítja, hogy az országban számtalan körovosi állomás oly silány keresetforrást nyújt, hogy még a szegénységben tengődő orvosnak sem kell, Ez is azon a nézeten van, hogy inkább nyomorog a nagy városban jobb jövő reményében, mintsem hogy hosszú évekig tartó tanulmányainak befejezte után magát egy rongyos falucskában eltemesse és a nagyvilágtól teljesen izolálva töltse életét., Es ezen főok mellett nem kevésbbé fontos a kérdés any

ragi oldala. Számtalan szegén}' község van az országban, mely orvosának 3—400 frtnál többet nem képes fizetni. Pedig intelligens, diplomás embernek ez vajmi kevés a megélhetésre. Amíg a közegészségügy reformálása testet ölt, a kórdóst megoldani nem lehet. Addig is azonban minden lehetőt el kell követni a jelen állapotok enyhítésére. Ez irányban a legcélravezetőbb intézkedések egyike az, hogy a körorvosi székhelyeket — amennyiben lehetséges — a nagyobb városokba tegyék még akkor is, ha az a város nem a közegészségügyi körben, hanem mellette, vagy közelében fekszik. Ez a kérdés foglalkoztatja most a járásunk közegészségügyeit intéző köröket is. A keszthelyi járásban ez idószerint Keszthely nagyközségen kívül két közegészségügyi kör van: az egyik Keszthely-Polgárváros, a másik pedig Karmacs székhelylyel. Az elsőre bármikor akadna pályázó, mert bizony Polgárváros annyira — mondhatjuk — össze van olvadva Keszthelylyel, hogy itt a székhely akadályt már azért sem okozhatna, mert nem változtat a dolgon az, hogy a körorvos Keszthelyen lakik A karmaesi körorvos azonban már nem lakhatik Keszthelyen, mig a székhelye nincs ' áthelyezve. lat kard gyanánt forgatják ; a szó harci-kiáltássá nőt; a szerszám, a munkások kezében pedig, épen a legélesebb karddá köszörülődött ki a század utolsót forduló nagy kerekén. A fegyveick csattognak; a zsivaj nóttön nő . . . Küzdenek a nemzetek minden téren, szellemi és anyagi fensőbbségért. Küzdenek a néposztályok; az alsók a felsőbbek ellen, az egyenlőség eszméjének diadaláért; küzdenek az egyének kenyérért és uralomért. Aztán vezérek támadnak. Az egyes emberek csoportokká tömörülnek s phalanxmódra nyomulnak előre. A ki közöttük legjobban birja a szót, jobban mondva : a kiabálást, azt vállukra emelik s vezérükké teszik. Az aztán a saját csapatja érdekeit képviseli — a hol képviselheti; de nem ritkán megszállja az önzés ördöge s a vezérből ámító válik, a ki a képviselt csapat jelszavát hangoztatva saját zsebére néz. De nem átallja mindamellett föntartani a vezérséget, hanem annál jobban kiabál s hadakozik ; de vigyáz, hogy kiabálása az ó malmára hajtsa a vizet s a hadi zsákmány őt boldogítsa. Megesik az is, hogy az ily vezérekké emelt kolomposok elvakulnak a dicsőség vagy áldicsőség fényétől ; s ha igaz és jogos érdekeket képviseltek, igaz ós jogos feg}-verekkel küzdöttek is, a harc hevében túllépik a jog és igazság korlátait s fegyvereiket az ártatlan ellen irányítják ; eszméik hamis véleményekké, előítéletekké fajulnak s a küzdelem igy az erkölcsi rossz világába csap át. Az előbbi álhősök a jogtalan s a nemzetgazdaság cégére alatt árult hamisított vagyonés tulajdonjog alapján a jogos vagyon ellen fordulnak; — az utóbbiak a történelem és józan világnézlet igazolta örök eszméket támadják. A küzdelem régóta folyik. A francia forradalom óta, melyben e hamis eszmék az örök igazat elnyomták abban az országban, az egész kulturvilágban föl-fölgyultak e tévelygő eszmék lángjai, hol piciny szikra, hol perzselő tüz alakjában. De a rossz mag el volt vetve; többé azt kiirtani nem lehetett. Felütötte fejét minden európai államban ; föl, kivált Belgiumban véres szocialista-küzdelmek, föl Németországban hosszú és súlyos kultúrharc alakjában. Eljutott hazánkba is. Nem akarjuk azt a fejlődést most leírni, melynek folyamán ezek az eszmék megnemesitve, majd megrontva a hegemóniát csaknem teljesen magukóvá küzdötték. Kutató és elmélkedő lelkünk eló csak azt a szomorú képet idézzük, mely az édes haza ős vallását abban a megkötözött, megvetett,gúnyolt, üldözött álapotban lenyűgözve mutatja, melyből még most sem tudott kiszabadulni. Sőt még ebből a képből is csak egy momentumot veszünk vizsgálódásunk tárgyává. Azt, a mit a keresztény, örök morál bilincsbe vert alakja mutat, szemben a diadalmaskodó, kárörvenő, sőt — lehet mondani — eszeveszetten orgiázó erkölcstelenséggel. * Vegyük először az embert, Csodálatos paradoxon a XIX. század magyarja. Először a felvilágosodás (az igaz felvilágosodás) harcosa. Aztán a szabadság s a rokon eszmék mámorító jelszavától forrongó vitéze. Aztán az elnyomatás lethargiájába merült kesergés néma rabja. Aztán a kiderült égboltozat szelíd kékjében gyönyörködő fellábadt üdülő. Aztán . . . Aztán . . ? . . . . . Valami sajátságos szellő játéka. Előbb nem sokat törődött a vármegye azzal, hogy hol lakik a körorvos, mikor azonban néhány év előtt a közegészségügyi köröket újra beosztották, határozottan megkövetelték, hogy a karmaesi körorvos Karmaoson lakjék. A különböző hírlapokban többszőr közzétett pályázati hirdetményre egyet'en egy orvos sem reflektált és a statusquo állapot hallgatagon továbbra is megmaradt. Néhány héttel ezelőtt a karmaesi körorvos, ki 21 évig volt e hivatalban, megunta a dicsőséget és lemondott. A járás főszoígabirája tudva azt, hogy Karmacsra körorvost nem lehet kapni, mert ha ez a község nem is egészen az Isten háta mögött fekszik, a 600 kor. fizetés és 360 kor. utiátalánynval dotált állásra pályázó nem akad, előterjesztést tett a vármegye alispánjához, kérve, hogy az itt felsorolt okok figyelembe vételével helyezze át a karmaesi közegészségügyi kör székhelyét Keszthelyre, mert ez az áthelj'ezés nemcsak hogy nem hátrányos, hanem határozottan előnyös a közegészségügyre és a községekre nézve. A megyei tiszti főorvos, kinek az ügyet véleményezésre kiadták, azt javasolta, hogy a járási főszolgabíró okadatolását tegye magáévá az alispán ós a körorvosí székhelyet tegye át Zalaszántóra. Ott volnánk tehát, ahol a mádi izraelita! Vag}

r talán azt hiszi a megj'ei főorvos, hogy Zalaszántóra találkozik majd körorvos ? Aki a kérdést megfontolja és a viszonyokat mérlegeli, csakis azon a nézeten lehet, hogy mig a várva-várt Messiás az államosítás ideje elérkezik a különben is szomorú helyzetnek csak • ez egy megoldása van, hogy: a karmaesi közegészségügyi kör székhelyét Keszthelyre kelt áthelyezni. Meg vagy

runk győződve, hogy az alispán nem fog]a soká késleltetni az ügy elintézését, A községek különben is ijesztő közegészségügyi állapota nem tür késedelmet; az ügy hátrányára pedig nem szabad próbálgatni, kísérletezni. E cikk bevezetésében kifejtett két nyomós ok mellett számtalan érvvel támogatható éppen ez a speciális eset. Ha tekintetbe vesszük, hogy a karmaesi közegészségügyi kör községei mily szétszórtan feküsznek, akkor bátran állithatjuk, hogy Keszthely sokkal alkalmasabb centrum, mint akár Karmacs, akár Zalaszántó, ahol a körorvosnak okvetlenül kocsit is kellene tartania, ha magát döcögő paraszt szekéren agyonrázatni és esetleg annak kitenni nem akarja, hogy a nagy gazdasági munkák idején szekeret sem ka}) és sürgős esetben gyalog kell elindulnia. Micsoda szellő ez ? Nehéz megmondani. Honnan jött ? Nyugat-ról, az bizonyos. És Ny

rugaton mi támasztotta ? Ki tudná megmondani ? Támadt . . . Az emberben támadt. A század végének első sugarai tűntek föl. Talán annak a sugárnak bus fénye zavarta meg. Háborúk dúltak nagy nemzetek között. Talán a fegyver zörgése, a haldoklók hörgése izgatta föl. Talán — — talán — — Csak az bizonyos, hogy az emberben támadt. Vagy, jobban mondva, az emberekben. — Egyik ember okosabb, hatalmasabb akart lenni, mint a másik. Egyik embernek kezdtek nem tetszeni azok az elvek és eszmék, a mik a másikat lelkesítették. Kezdtek lázadozni azon örök igazságok ellen, melyeket eddig jónak, üdvösnek találtak. De miért ? Miért támadtak az ellen, aminek semmi kárát nem vallották, sőt fentartójukat, boldogságukat ismerték benne : a vallás ellen ? Miért, mi volt a rugója e törekvéseknek ? Az, a mi az első emberpárral megszegette az engedelmeskedés parancsát. A kevélység. A XIX. század emberét, sőt már a XVIII. századát, megszállotta a dölyf. De még a dölyf előtt a materiális, az any^agias szellem. Az anyagiak

7 után futkosó ember pedig nem igen tür szellemi fensőbbségét. Ai vallás pedig szellemi igazság, az Egyház szellemi fensőbbség. Ezt támadta meg a földiekbe kapaszkodott ember. Azt nem vette fontolóra, hogy az a szellemi fensőbbség alapköve, biztositéka az anyagi jólétnek is.