Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-01 / 13. szám
1 900. április 1. BALATON VIDÉK 3 gyen, magyar boraink hitele kardéra jut, romlásnak indul, mert örve alatt utazik világgá az elpancsolt olasz bor. Szóljunk-e bővebben a közegészségügy csorbulásáról ? egész vidékek elszegényedéséről ? szociális mozgalmak veszedelmes előjeleiről ? s mindarról, a veszteségről, mizériáról, melyek a vámmer.tes olasz bor árnyaként mutatkoznak? Felesleges. Bőven ki fogja mindezt és sok egyébb üdvös dolgot fejteni Hqffmann Soma, ki a népgyűlés előadója, Bogyay Máté, ki elnöke leend. Mindkettőnek kiváló szakképzettsége s — mint termelőknek — az ügy iránti odaadó lelkesedése a legjobb garancia a jövő vasárnapi népgyűlés tanulságos és hathatós eredményében messze kiható voltára. A nagy közönségen fog tehát első sorban állani, hogy minél impozánsabb részvéttel igyekezzék e gyűlésnek súlyt és tekintélyt adni; legyen ott e vidék minden termelője, a fogyasztó közönség minden érdeklődő tagja, mert csak így remélhető, bog}" a mozgalomnak sikere s a gyűlésnek igazándi erkölcsi ós anyagi haszna leend. Zalamegye a kormányhoz felir. a megye közönsége népgyűlést tart népgyűlés után. lelkes férfiak szolgálják teljes odaadással ez ügyet: vájjon csak maguk az érdekeltek nem lennének ott ? A panaszból elég volt, tettre, alkotásra fujjuk meg a riadót; nagy örömünkre fog szolgálni, ha a mi megyénk veszi kezébe a zászlót s a mí termelőink viszik diadalra ezt a szép mozgalmat. Különösebben is büszke öröm tölti el a mi keblünket, kik annyiszor törtünk lándzsát az életrevaló eszme érdekében. Bizonyára emlékeznek t. olvasóink, liánj-szor irtunk majd lelkesítve, majd ostorozva ez ügyben a Balatoni idék hasábjain s teljes jutalmunkat látjuk az eszme fölkarolásában, diadalmas kőrútjában. Végül — a nagy közönség, nevében — hálás köszönetet mondunk Bogyay Máté elnök, Hojfmann Soma előadó uradnak, kik vidékünk és népünk érdekében, fárada.lmat nem ismerve, erélyes buzgóságukat és tudásuk legjavát latba vetve a népgyűlés vezetésére vállalkoztak. Már most egyedül csak az érdekelt közönség tiszte, hogy a jövő vasárnapi népgyűlés olyan arányú és olyan sikerű legyen, a minőnek lennie kell. Magukról, családjukról, jövőjükről lesz szó : ne késlekedjenek ! C. c. Irodalompártolás a vidéken Úgy hallom, a helj'beli katholikus legénj^egylet nagyobb szabású irodalmi emlékünnepet rendez a magyar költőfejedelein, Vörösmarty Mihály, születésének százados évfordulóján. Örvendezve hallottam a hirt. Hiszen úgyis olyan parányi, annyira számba sem vehető a mai magyar irodalom kapcsolata a társadalommal, főképen a vidéki társadalommal, hogy az ez irányú minden kis jelenségnek örömmel kell eltöltenie keblünket. Volt idő, mikor a magyar vidéki közönség járt elöl jó példával valamint az irók megbecsülésében, úgy az irodalom pártolásában is. Gyalogpósták, vásárra igyekvő fuvarosok voltak csak a kolportórök, hanem az együttérzésnek, lelkes rajongásnak ez a körülmény sem nyírhatta meg szárnyát, vehette el mélységét. Kazinczynak, Kölcseynek, Bajzának egy-egy irodalmi tusáját, hadjáratát országos érdeklődés kisérte nyomon; a debreceni Vitéznek egész Dunántúl tapsol s a fejérmegyei Vörösmartynak Erdély a leglelkesebb bámulója. A pesti Aurorakör kiadványai, a balatonparti Himfy kesergései, Petőfi dalai, Tompa hazafias elégiái mindenütt szerető otthonra találnak; az édesszavu Tóth Kálmánnak arany tollat vesznek a magyar hölgyek s még a hetvenes 'években is az újra megszólaló ősz költőt, Aranyt, a vidék is deputációkkal üdvözli. Azóta azonban tígyszólván teljesen elszakadt a vidék az irodalmi központ törekvéseitől. A fővárosi közönség még csak mutat némi rokonszenvet, érdeklődést — kiváltképpen az irodalmi társulatok felolvasásai révén — az irodalom iránt, de a vidék, az egykor oly lelkes, oly áldozatkész vidék, dermesztő közönybe, ázsiai nemtörődömségbe merült. Vidéki könyvkereskedőink a megmondhatói : miből is áll nálunk az irodalompártolás ? A karácsonyfa alá vett néhány gyermekkönyv, ifjúsági olvasmány, egy-egy felkapott selejtes külföldi regény, egy-egy almanakh, naptár, szavalókönyv. diszkötet vagy képes (különösen a divatképeket közlő) folyóirat vásárlása, megrendelése : ebből áll a vidéki közönség irodalompártolása. Valljuk be őszintén, ebben a szomorú jelenségben ludas a mai liirlapirodalom is, mind a fővárosi, mind a vidéki : amaz, mert annyi olvasnivalót nyújt, hogy az olvasási vágyat majdnem egymagára is képes kielégíteni ; s emez, mert csak nagy-ritkán vesz időt és alkalmat magának, liogy e fontos dologról szót emeljen. Annál elszomorítóbb azután, midőn tősgyökeres magyar családok asztalán Geöthe vagy Schiller diszkiadásait találjuk (igaz, hogy csak a képes oldalakon vehető észre a forgató kéz nyoma!), holott Petőfit csak hírből, Madáchot, Vörösmartyt s a többi nagyot talán abból sem ismerik. Innen ered a magyar kisasszonyok, magyar úrasszonyok kozmopolita műveltsége, innen sarjad gyermekeink nemzetíetlan családi nevelése. Jól emlékezem, az én dadám a magyar né]) ajkáról szakadt mesékkel és gyermek-réjjákkal mulattatott, édesanyámtól Tóth Kálmán dalait h'allám énekelni és édesapámnak Petőfi verseit kellett gyermekkoromban felmondanom. A mai gyermekek svédből, angolból, németből fordított meséken tanulják elfeledni a nemzeti lelket, megrontani az ép magyar nyelvérzéket. Keringők és ízléstelen bécsi jódlerek dallamát szivja magába fogékony lelkük s magyar vers helyett kuplékkal titánoskodnak az édes szülők helyeslő mosolya kíséretében: Valóban itt volna a legfőbb iUeje, hogy már a zsenge gyermekkedélybe elültessük a magyar irodalom szeretetét, melyből haza- és fajszerctetet. nemes idealizmust tanulhasson. Csak ez, a nemzeti műveltség, ad az egyénnek lelki erőt. önállósságot és magas szárnyalást: arra pedig első sorban az irodalom szeretete és pártolása nyit utat. Szeressük tehát a magyar könyvet, a nemes és szebb érzések bibliáját; kisérjük érdekkel az irodalmi jelenségeket, támogassuk az irodalmi mozgalmakat s meg fogjuk látni, hogy egyéni, családi és társas életünk is egyizromban tartalmasabb, gondolat — és érzésvilágunk is 1 ' O v^ fenköltebb lesz. S épen ezért vettem én örömmel a készülődő Vörösmarty-ünnep hírét, mert ebben ón egy szebb jövő zálogát, hímesebb tavasz első fecskéjét látom. Lelkesedni a nagy irók emlékeért, buzogni a magyar irodalom becsületéért: csak szép lelkek kiváltsága. De, Keszthelyről lévén szó, kötelesség is, melyre városunk múltja : a régi Helikon emléke kötelez. Ámde maga az ünnep még nem elég ' tartalmat és értéket neki a magyar irodalom pártolásának délszinre hozott és fel is karolandó eszméje ad. Orbán Lajos. Magyar értékpapírok Altalános a panasz széles e hazában, hogy keveset törődünk még vagyoni helyzetünk emelésével is, annál kevesebbet teszünk a nemzeti vagyongyűjtés, vagyis az államgazdaság biztosítására és fokozatos fejlesztésére. Egyik fontos és alkalmas pillanatot a másik után szalasztjuk el, a mit pedig hazánk gazdasági viszonyainak erősebb, nagyobbfoku fellendítésére használhatnánk fel. Az ipari, kereskedelmi, pénzügyi érdekeket nem mérlegeljük hazai szempontból, sőt gyakran vétünk is ellene, pedig egy kis jóakarat, egészséges gondolkozás — számítással egybevetve — nagyban emelhetné hazánk anyagi jólétét. Minden körültekintés, megfontolás nélkül hányszor adjuk pénzünket külföldi iparcikkekért, a miket pedig itthon is beszerezhetnénk. Kezdetben talán egy kis áldozatot is kellene hoznunk, de csakhamar bekövetkeznék az az idő, mikor fokozottabb igéi:' cinket is ki tndnók elégíteni. Türelem és kitartás mellett elérhetnők, hogy jobb tárgyakat kapnánk itthon a selejtes külföldinél, a melyekkel, sajna, igen gyakran megtévesztenek, de meg is csalnak bennünket. Hányszor bizonyosodott be. hogy a külföldről behozott cikk hazai készítmény volt; mi mégis a belföldi céget elkerülve, külföldi után áhítozunk, a mely könnyelműségünk miatt méltán kiérdemeljük a mégkárosodást. De azért nem okulunk; még mindig külföldi dolgok után futkosunk, mert hizelgünk önmagunknak, büszkélkedünk a környezet előtt, hogy ez és ez a tárgyunk Párisban készült vagy Csehország terméke. Igen sokszor nem a becs éá a valódi érték az irányadó, hanem csak hiúságunknak áldozunk. Ez pedig elég nagy baj. Mindazon tárgyakat, miket itthon szerezhetünk be, vétek, külföldről hozatnunk ; ugy is elég pénzünk vándorol ki olyanokért, miket manapság még idehaza nem produkálhatunk. Mily rengeteg milliókat lehetne néhány év alatt az ugy is sokkal vagyonosabb külföld elől megmentenünk és ez összeggel azután saját iparunkat, kereskedelmünket, hazai vagyonosodásunk c előmozdítanunk. Hasonlithatlanul nagyobb arányban károsítjuk meg önmagunkat, hazánkat, helytelen és könnyelműségen alapuló pénzügyi manipulációinkkal. Értékpapírjaink legnagyobb része külföldi bankárok és tőkepénzesek kezeiben van. Nagyobb szégyenünkre legyen mondva, mi pedig megtakarított vagy fölös pénzünket bécsi, londoni bankoknál helyezzük el, holott nagyobb szükség volna reá itthon és sokkal is jobban értékesíthetnék önmagunk előnyére nem is számítva az állami érdeket, a mit pedig nem volna szabad magyar embernek figyelmen kívül hagynia. Ha hazafiságról van szó, ne csak mellünket verjük, de mutassuk is meg cselekedeteinkkel, hogy jelszavunk: mindent a hazáért! Állampapírjaink, járadék és zálogleveleink, községi kötvényeink és más hasonló értékpapírjaink nagyobbrészt a külföldiek kezében szolgálják a spekulációt, kik a nagy kínálattal szemben mindent elkövetnek, hogy néhány százalékkal lenyomják értéköket a nagy kamatosztalék ellenére is; a mi tőkepénzeseink pedig a bécsi, berlini és londoni bankokat keresik fel sokkal kisebb kamatoztatás mellett, mint a mennyit itthon kapnának. Ha nem biznak az illetők értékpapírjainak biztosságában, ugy túltesznek a külföldieken. kik eléggé érdekelve vannak különféle címleteinkkel. A külföld tőkéje beözönlik és milliókat fizetünk ki szelvényekre s a címletekbe befektetett tőkék után. Ha címleteink legnagyobb részét itthon értékesithetnők, nem kellene azokat a külföldi tőkepénzesek elbírálására bizni, a kiknek egyedüli céljuk természetesen az, hogy minél nagyobb kamatozást biztosítsanak maguknak. Mivel hazánk tőkében szegény ország, annál inkább kellene tőkepénzeseinknek már csak hazafiságból is előmozdítani saját érdekünket. Itthon értékesítsük pénzünket, ne adjuk külföldre csekélyebb kamatozásra, mint a mennyit itthon kapunk érette ! Bírjuk igézetét kormányunknak, hogy kisebb értékű járadékokat is bocsát piarcra, hogy igy a szegényebb sorsú emberek is hozzájuthassanak. Ha nem késünk e téren is az állam segítségére cselekedni, ugy minél előbb megvalósulhat amaz ideálunk, hogy nálunk is keletkeznek virágzó nemzeti bankok
