Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

4 __ és nemzeti vállalatok, a miknek eddig nagyon is liijjávai vagyunk. Az alapítványokat, közpénzeket hazai pa­pírokba fektessük, de egyesek se idegenkedjenek fölös magántőkéiket magyar papírok vásárlá­sába helyezni, mert gondolják meg. kogy an­nál értékesebbek lesznek a papírjaink s nagyobb az állam tekintélye, minél többet tartunk meg magunknak belőlük. Csak helyeselni tudjuk kormányunk ama nemes törekvését, melylyel a hazai értékpapírok kötelező beszerzését parancsolja az alapítvá­nyok és közpénzek elhelyezésénél. A kezdet ne­hézségein átesve, néhány év múlva nagy ineny­nyiségü értékpapír marad itthon, melynek szel­vényei után járó összegek nem vándorolnak oly nagy mennyiségben a külföldre, mint eddig. Bízzunk erősen, hogy a hazai értékpapí­rok vásárlására ->-aló törekvés nemcsak takaré­kosságra fog ösztönözni, hanem pénzügyi szem­pontból az állami tekintély nevelésére fog jó hatással lenni. E nemes törekvését a kormánynak nem­csak a főváros és más nagy városok tőkepénze­sei, hanem a vidék kisebb gazdái is támogas­sák. Sok kicsi sokra megy 7, mondja a közmon­dás ; sok forintból milliók lesznek. Sok millió tőke pedig igen-igen meg fog látszani szegény pénztelen hazánkban, jótékony hatása elmarad­hatatlan. A hol pénz van, ott van minden. Ha van tőke. fejlődik az ipar, kereskedelem. A nemzeti tőke gyarapodása tekintélyt ad, melynek nyo­mában fog járili az egyedek anyagi, viszonyai­nak rendezettebb állapota, a polgárok megelé­gedése és boldogsága, a kiket azután nem kell félteni az anarkiától. Midőn a magyar ember figyelmét e nemes cél szolgálatára felhívjuk, teszszük ezt ama óha­junk kapcsán, vájjon szegény hazánk az anya­giak terén is megünnepelhetné feltámadását. Burkovits Lajos. Böjti gondolatok. IV. (Betejezö közlemény.) Láttuk immár — bárcsak elnagyolt voná­sokban — a keszthelyi társadalom főbb kóros jelenségeit, a társas élet hiányos és tespedt voltának szembetűnőbb okait. Helylyel-közzel megjeleltük a módozatokat is, melyeknek révén legalkaliuasabban pótolhatók voluának a hiá­nyok, gyógyíthatók a kimarjult sebek. Hátra van még, hogy magához a nagyközönséghez szóljunk s midőn róla neki egyetmást elmon­dunk, egyúttal az egészséges társas élet szük­ségességét is hangsúlyozzuk. Vagyunk annyi vélekedéssel a keszthelyi intelligens közönség szellemi nívójáról, hogy sem elcsépelt frázisokkal untatni, sem nyegle vagy atyáskodó jótanácsokkal terhére lenni nem óhajtunk. Egyébként is az volt mindenha ve­zető eszménk, hogy nem külső orvosság, hanem belső életösztön és tántoríthatatlan akaraterő az egészséges társasólet első ós legfőbb té­nyezője. Akarni kell csuk s már félig miénk a siker. Hangoztatni kell az eszmét, a virágzó társa­dalmi közélet eszméjét s testet ölt az. Érdek­lődni kell a köz iránt, bár néha a magunk kényelmének feláldozása áran is ; ki kell irtani a közönyösséget magunkból és másból, hogy így minden szép ós nemes iránt fogékonyak legyünk. Az egyén olvadjon bele a társadalom egyetemébe s ez viszont erőt és kitartást oltson az egyesekbe. Bármi csekélység fel ne tartson, bármi nehézség vissza ne riasszon. Akarni kell csak s már félig miénk a siker. Erős nemzeti érzés, gyökeres embersze­retet irányítsa törekvéseinket, acélozza lelke­inket s akkor a kishitűség félúton meg nem állít, gáncs és szidalom vissza nem riaszt. Erős lelket, önzetlen szivet meg nem tántorít a hí­zelgés édeskés szava, el nem csüggeszt a fon­dorkodók csele. A jó, szép és nemes eszmék diadala sohasem volt napok szűk körébe fogva : évek hosszú során át lehet csak maradandót alkotni ós nagyot. Természetes dolog, hogy a legfenköltebb __ tiA LATON VIOtiK eszmék zászlajára hu 11 a legtöbb mocsok ós a seprő ellen leginkább a széniét acsarkodik. Mi is előre meg merjük — prófétai ihlet híjján is — jósolni, hogy cikkeinknek s a bennök felvetett kérdéseknek nem e£>y ellensége akad, ez azon­ban csak annál inkább fogja bizonyítani iga­zunkat. Magát a nagyközönséget hívjuk tanúság­tételre, vájjon nem kell-e újjá. sőt újra terem­teni a keszthelyi társas életet? Hiszen minde­gyikünk hangoztatja úton-útfélen a mai viszo­nyok tarthatatlanságát, egy uj éra szükségét; íme, itt az alkalom ! Mi úgy ismerjük a keszt­helyi közönség túlnyomó többségét, hogy a jóért és szépért lelkesedni is, áidozni is tud. luditsuk meg tehát a mozgalmat az eeész vo­nalon, hogy a mi társas életünk fája is meg­izmosodjék, gallyai illatos virággal, édes gyü­mölcscsel ékeskedjenek. Nem fog senkit sem terhelni a kezdemé­nyezés és vezetés nehéznek látszó tiszte, ha ön­tudatosan, egyesült erővel, egy akarattal törünk a célra. Családi körben, egyesületeinkben, magán és köz alkalmakkor, mindenhol és mindenkor hangoztassuk ez eszmét s növelje bátorságunkat, sokszorozza meg erőnket a tudat, hogy a töb­biek is, mások is ugyanezt akarják. Hazafias, kulturális és humánus törekvések termékenyít­sék meg agyunkat, lágyítsák meg sziveinket s e nemes eszmék vállvetett szolgálatában szinte önkénytelenül és észrevétlenül fogjuk megte­remteni a társadalmi életet. L)e ne hallgassunk, ne habozzunk ! A Pató Páloskodásból elég volt, Rip Van Winkle ébre­dése időszerű : a magyar vidéki városokra fontos közművelődési misszió vár : a magyar nemzeti műveltség országossá és általánossá való tétele ; kinek ez nincs ínyére, álljon félre a haladás útjából s a mit elö nem mozdít, legalább fel ne tartóztassa ; kik pedig megértik és átérzik e misszió fontosságát, egyesült erővel, őszinte buzgósággal, lankadatlan kedvvel álljanak e széj) eszme zászlaja alá. melynek nyomán fel­éled a poshadó nemzeti öntudat, uj virágokat hajt a hazafiság, győzelmet ül a magyar mű­veltség és fel fog virágozni a keszthelyi társas élet. Keszthely, 1900. febr. 27. Detre. Verses krónika. Tavaszról írtam, sugári daloltam, Virágillat volt már a dalomban: S im ! újra megjő — csodák csodája ! — A félidőnek• bús zúzmarája. Bág orgonája vad förgeteguek, A jégvirágok újra születnek ; Kincs egg tenyérnyi kékség az égen, Szél zúg s a felhő gomolyg setéten. Hiába' mindez! tréfára veszsziik, Mint •pór kezén a lovagi kesztyűt: A márciusnak — bármilyen elszánt! — Orkánja játék, haragja nem bánt, Csak egy sugáros, tavaszi dél kell, S mosolygva elbán ezzel a téllel ; Oly' régi-régi történet már ez: A műharagból ostoba sár lesz . . . . . . Most jő eszembe : el is feledtem A hétről szólni versezetemben. No majd kipótlom lúbám' jövőre, S tavaszi télről, Nagyzó dühéről Verselni többé nem leszek dőrel lltOO.áp i-ilia 1 HIR EK. — Szemelyi hirek. Festetics Tassillo gróf ur ő excellenciája a mult üét folyamán pár na­pot Keszthelyen töltött. — Dr. Jankovich László gróf, Zalavármegj'e főispánj;., ma váro­sunkba érkezett. — Kinevezes. A m. kir. földmivelósi miuisz­ter Grunuer Lajost, a zalamegyei gazdasági egye­sület titkárán, Zalavái megye közigazgatási bi­zottságába, közgazdasági előadóvá nevezte ki. — Gyümülcsfa tenyésztesi tanfolyam vizs­gája. A tanitók részére rendezett gyüinöcsfate­mó-ztési tanfolyam márc. 30-áu tartott vizsgá­lattal befejezést nyert. Ez alkalomra Molnár István kir. tan. miniszteri kormánybiztos meg­jelent, hogy mint a szakvizsgálat elnöke, az eredményről meggyőződést szerezzen s azt a fqldinivelósügyi miniszter tudomására juttassa. A. tanfolyamon részt vett 27 tanító szép si­kerre! álloita meg helyét, a mennyiben 1 ki­tűnő, 11 jeles és 15 jeles- jó osztályzata bizo­nyítványt nyer... A jó eredinéuy főkép Farkas Sebestyén gazd. tanintézeti főkertósz, szakelő­adó érdeme, ki fáradságot nem kiméivé napon­kint 8—9 órán át, foglalkozott a tanitók kikép­zése érdekében. A tanítók maguk is, tekintve a nemes célt, az eredmény elérésében készséggel közreműködtek. A vizsgálat reggel 7 és fél órá­tól délután fél 2-ig tartott, melyen Csanády Gusztáv gazd. tanintézeti igazgató is részt vett. Vizsgálat után a kormánybiztos elismerését, fe­jezte ki a szakelőadó- és hallgatóknak. Majd Sterk J. bács-almási nestor-tanitó hálás szavak­kal emlékezett a földm. miniszternek azon ne­mes szándékú intézkedéséért, melylyel a ha­soncélu tanfolyamok rendezése által a gyüinölcs­fateuyésztés, szőlő- és bor, továbbá a mezőgaz­dasági ismeretek terjesztése céljából a tanító­kat képezteti ki, hogy azokat az ismétlőiskolá­ban aprópénzre váltva a nép között terjeszszék. Megköszöute továbbá a megjelenteknek szives érdeklődésüket, valamint a szakelőadónak szives, jóindulatu fáradozását és barátságos érzelmét. A 'anfolyam emlékéül a tanitók a jelen volt urakat 1—1 közös fenyképpel lepték meg, ezzel adtak ragaszkodásukl ak és tiszteletüknek kife­jezést,. A gyümölcsfa-teuyósztés uj apostalai kö­rünkből eltávoztak. — Jutalom atadas. Lélekemelő ünnepség volt e hó 15-én « keszthelyi városház tanácster­mében. Németh Balázs József cs.-tomaji uradalmi cselédnek nyújtották át a földmivelésügyi m. kir. miniszter elismerő oklevelét és 100 kor. jutalom­diját. Nevezett már 45 év óta szolgálja a gróf Festetics uradalmat hűségesen, szorgalmasan ós ezzel érdemelte ki a földmivelésügyi kormány kitüntetését. A vármegye főispánja Dezsényi Árpád dr., megyebizottsági tagot kérte fel a ju­talom atadására, az ünnepségen azonban szemé­lyesen is részt vett. Vasárnap reggel a városház tanácstermét teljesen megtöltötte Cserszegtouiaj község ünneplő ruhába öltözött lakossága és a községi elöljáróság. Részt vett továbbá az ün­nepségen Keszthely' község elöljárósága és az intelligentia száiuos tagja is. Jankovich László dr. gróf íöispán, Tahách Imre járási főszolgabiró, Bezerédy Lajos ós Dezsényi Árpád dr. megye­bizottsági tagokkal lépett, a terembe zajos éljen­zés közepette. Dezsényi Árpád dr. szép elismerő szavak kíséretében átadta Németh Balázs József­nek a miniszter ajándékát ós kiemelte az ünne­pelt, érdemeit, buzdító ós követendő például ál­lítván öt a muukások elé. A jutalmazott cseléd­nek könyek gyűltek a szemébe és nem jött aj­kára szó, hogy a kitüntetést megköszönhesse. Jankovich László dr. gróf főispán szorgalomra ós hűségre intette a munkásokat, inert — mint mondá — e jutalmazás nem csak ide'glenes, ha­nem a miniszter állandóan és folytatólag fogja a hü cselédeket megjutalmazni. E tényből — úgymond — láthatják a munkások, hogy a kor­mány szivén viseli az ő sorsukat és lépten-nyo­mon, minden tettében csak javukat akarja. Sza­vait lelkes éljenzés követte, melynek lecsillapul­tával Takách Imre főszolgabiró mondott köszö­netet a főispánnak azért, hogy megjelenésével az ünnepség fényét emelni kegyes volt. Az ün­nepség a jelen voltak zugó éljenzése közt ért véget. — Mi minden szükséges egy embernek ? A születésnél : bölcső, gyermekruha, később ha­risnya, cipő, kalap, játék még később : iskola­táska, Íróeszköz, ruha, azután: óra lánc, evő-

Next

/
Thumbnails
Contents