Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-14 / 2. szám

BALATONVIDEK város kulturális áldozataiért elismerését és köszönetét fejezte ki. A földhitelintézet faiskolai jutalmából 1899. évben a földmivelésügyi miniszter egy-egy 100 fitos jutalmat Danitz Sándor stridói állami iskolai igaztónak és Bucsy József meszes-györki tanítónak adományozott. Vindornyalaki,- nemes-pécselyi,- vászolyi,- gyulakeszi- és szentpéteruri iskolák államsegély iránti kérvényeit a bizottság pártolólag a miniszterhez terjeszti fel. A pénzügyigazgató jelentése szerint 1899. évi december hóban befizettetett egyenes adóban 242986 frt 30

5 kr, hadmentességi díjban 12248 frt 64 kr, szőlódézsmaváltságban 324 frt 83 kr, bélyeg- és jogilletékben 36852 frt 48

5 kr, illetékegyénéitékben 853 frt 74 kr, fogyasztási és italadóban 24893 frt 13

5 kr és italmérési illetékben 1820 frt 10 kr. Hátralék 1899. év végén az összes elsorolt adónemeknél 2338.954 frt 35 kr. Leírásba hozatott a lefolyt évben és pedig egyenes adóban 110888 frt 87

5 kr, hadmentességi díjban 7041 frt 52

6 kr. Fizetési halasztás 2, ideiglenes házadómentesség' pedig 27 esetben engedélyeztetett. Tárgyalt még a bizottság 78 darab adóügyet s ezzel az ülés véget ért. (*)Egy munkás-család tragédiája. Szegény embernek szegény a szerencséje is. — Szegénj' volt Magyar János, keszthelyi téglagyári munkás is vagyonban, de adott Isten neki két erős, munkás kezet s ép, egészséges, szorgalmas gyermekekkel is megáldotta. Ezek voltak az ő s édes anyjuk kincsei, vagyona szegénységükben és öröme és vigasztalása. Sok gond, nélkülözés és fáradtság közt fölnevelve, jogos reménynyel tekinthettek rájuk, mint bekövetkezendő öregségük gyámolaira. Nem is kellett aggódni Magyar Jánoséknak a munkaképesség agg napjai miatt. Cs..k szorgalmas s munkás gyermekeikre kellett pillantaniok s bizalommal nézhettek a jövőbe, hisz ott vannak négy erí5s, egészséges gyermekeik, ezek lesznek öreg napjaik támaszai, gondviselői, mikoron majd az a két munkás kéz, kifáradtan, elerőtlenedve kenyeret keresni többé nem bir: kenyérkeresőik s táplálóik is. E vigasztaló tudatban ment Magyar János, a mult hétfőn (jan. 8) is négy gyermekével Mari, Anna, Sándor és Jánossal — munkára. — Haj ! de szegény ember szándékát boldog Isten birja. Kenyeret akartak keresni, hogy élhessenek és halált találtak; munkához akartak fogni s önmaguknak sirt ástak. A halál öldöklő angyala egy csapással szétdúlta Magyaréknak szegénységükben is megelégedett családi boldogságát. Erőszakos kézzel szakit le a család testéről három munkás tagot, a szülők három gyermekét, hogy közülük az éltük virágában levő 20 éves hajadont Marit és a 16 éves ifjú Sándort korai sírjukban temesse, a 18 éves viruló hajadont Annát pedig sok igen sok ideig, tán örökre munkaképtelenné tegye. Hiteles szemtanuk elbeszélése szerint a szomorú eset története a következő. A balatonparti Leitner-féle téglagyári telepen már © hó eleje óta szorgosan folyt a munka. Itt dolgozott Magyar János is, fenebb említett, négy gyermekével. Hétfőn, ugy 9 óra tájban a téglavetéshez szükséges földet akarván előmunkálni, a már erősen aláásott partba mentek mind, az atya és gyermekei. A mélyen beásott part szilárdságáról s életbiztonságukról meggyőződést szerzendő, az atya gyermekeit a mély szakadékban hagyva az aláásott part megtekintésére indult. Alig tett azonban 10 lépést mikor is a közelben dolgozó munkasok >Jaj leszakadt a part« vészkiáltása s alátemetett gyermekeinek »Jaj Istenem végünk vaui elhaló jajszavai s ha» lálhörgése s kiszaKadt lelkük túlvilági sóhaja töltötte be a levegőt. A vészkiáltásra megrémült atya visszarohan a parthoz. De ami itt szemei elé tárult, azt hiven leirni nem, annak szivet tépő fájdalmát csak érezni lehet. A szerencsétlen fiatal munkások közül kettőt, a 20 éves Marit és a 16 éves Sándort elevenen teljesen eltemetett a rájuk omló földtömeg. A szerencsétlen 18 éves Annának csak a feje látszott ki a nagy határ földből, János kisebb horzsolásokkal idején kimenekült a földmélyedésből. A rettenetes szerencsétlenség láttára a majd kővé merevült atya segély kiáltásaira a közeli munkások s a személyzet azonnal a szerencsétlenek segélyére siettek, de csak emberfeletti erőfeszítések közt sikerült nagy nehezen az élve eltemetett áldozatokat ideiglenes sírjukból kiásni, hogy közülük kettőt nemsokára temetői sírjukba temessenek el. Mert Mari, kit a rázuduló földtömeg a felismerhetetlenségig eltorzított, már halott volt, Sándort pedig deszkaként agyon lapítva haldokolva húzták ki a földből s alig hogy a kórházhoz értek vele már is megszűnt ifjú élete. A harmadik áldozat Anna lábát tőben kificamította s a hust foszlányokban letépte róla a ránehezedő f'3ld — most a kórházban élethalál közt vívódik. — Minthogy különben is nagy rázkódást szenvedett., életben maradásához kevés remény van. A rettenetes katasztrófa hirére csakhamar megjelentek a szerencsétlenség színhelyén Takách Imre főszolgabíró, Mojzer György dr., Lőwy Mór dr. és Neumark Béla dr. orvosok, kik a szerencsétleneknek az első segélyt nj'ujtották. A hatóság képviselői nyomban jegyzőkönyvet vettek fel a szerencsétlenség tényállásáról s azt haladéktalanul felterjesztették jelentés kíséretében az alispáni hivatalhoz. Ezzel a lesújtott munkás család tragédi1900 ja

nuár 14

. •ii • — arra nézve nyilatkozzanak; hogy pedig az utibizottságok munkálata megkönnyittessék, felhívja az államépitészeti hivatalt, hogy a tartandó utibizottsági üléseken egy-egy tagja által részt vegyen, mi végből az utibizottsági ülések a következőleg állapíttatnak meg : Tapolcán és B.Füreden január 31., Keszthelyen január 12., Sümegen január 30., Z.-Szt.-Gróton január 31., Pacsán január 30., Zala-Egerszegen február 3., Nagy-Kanizsán január 30., Nován január 25., Alsó-Lendván január 26,, Letenyén január 26., Perlakon január 25. és Csáktornyán jan. 24-én. Mészáros János türjei lakos által kért építési engedély ügyében a bizottság helyszíni szemlét rendelt el és határidőül folyó év február hó 5-ét tűzte ki s annak vezetésére elnökül Hátzky Kálmán bizottsági tagot, előadóul pedig Lányi Kálmán kir. főmérnököt küldte ki. A kereskedelemügyi miniszter közli, hogy Nova községben a távirdahívatal létesítését az 1900. évi munka tervezetbe felvette, Pacsa községben azonban a távirdahívatal felállítását ez időszerűit sem helyezheti kilátásba : mivel azon egyetlen távirdavezeték, mely a távirdának a fennálló távirdahálózatba való bevonására igénybevehető volna, máris annyira tul van terhelve hivatalokkal és forgalommal, hogy abba ujabb hivatalt a távirat forgalom gyors lebonyolításának kockáztatása nélkül bekapcsolni nem lehet. A bizottság felhívja a novai járás főszolgabiráját, hogy Nova községet a kivánt 200 korona hozzájárulás lefizetésére utasítsa. Mikefa községnek a novai postahivatal kézbesítési kerületéből a gutorföldibe leendő csatolása ügyében a bizottság a novai főbiró véleményét,- Erenye pusztának a mihályfai postahivatal kézbesítési körébe való visszahelyezési ügyében pedig a sümegi főbiró véleményét szorgalmazza. Fiiszár Károly és Imrei József n.-kanizsai,Proszenyák István tótszerdahelyi,- Mészáros Gytűa kékkúti,- Nóvák János királylaki,- Stumpf János garabonci- és Kovács József becsehelyi lakosok részére a kivételes nősülési engedély megadását a bizottság teljesíthetőnek találta. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a miniszter elrendelte, hogy Podb reszt, valamint Orehovica* és Nagyfalu iskolátlan muraközi községekben 1900. évi szeptember havában bérlés utján nyitja meg az állami iskolákat. Z.-Egerszeg város polgármestere megkerestetett a községi polgári leányiskola államosítására vonatkozó törvényhatósági jóvágyás kieszközlése iránt Cserencsóc és Bisztrice községek az államsegély lépések megtétele iránt; a csatári rom. kath. iskola építkezése ügyében az árlejtés már foganatosítva lett. Csabrendek község előljái ósága felhivatott az állami iskola építkezés kivitele iránt. N.-Kanizsa város polgármesteréhez a miniszter meleghangú leiratot iatézett, melyben a Ilyen >István öcsémhez" c. költői levele, melyben édes anyjáról igy ir : „ Anyánkat azt az édes jó anyát, Oh Pistikám szeresd, tiszteld, imádd ! Mi ő neki'mk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincs rá fogalom. De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólitná tőlünk őt az Eg. • Távolból" cimü gyönyörű költeménye is hü tükre a hálás gyermeki szeretetnek. Búcsúját jó édes anyjától igy festi benne: Kinok égtek a szülő kebelben, Hogy búcsúmnak csókját ráleheltem, S kinja lángi el nem aluvának, Jég gyöngyétől szeme harmatának. Mint ölelt át reszkető karával, Mint marasztott esdeklő szavával! Oh ha akkor látok a világba Nem marasztott volna tán hiába. Majd kíméletes, gyengéd szeretette] igy fol y tatjaSzép hazámba ismerősök mennek, Jó anyámnak tőlük mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Utatástok háza közelében. Moadjátok, hogy könyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse, Oh ha tudná mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek ! • Árva leány« ajkára adja, de saját keserv ét írja meg, midőn anyja sirján feljajdul: « Te nap valál. Én sugarad, Itt miért hagyál ? Hisz sugarát elviszi a Nap, ha leszáll. Majd igy zokog : Felkelt-e a feltámadás Majd tégedet, Kit gyermeked siralma Sem ébreszthetett ? Megható képet fest: »A falu végén« cimü költeményében. Egy a Szamosra kirúgó csárdában cimbalom szó mellett mulatnak a legények; kopogtatják az ablakot, az uraság izeni, hogy csendesek legyenek, mert aludni vágy. A boros, dacos legények csak azért is folytatják a hejehuját. De : Megint jönnek, kopogtatnak, Csendesebben vigadjanak Isten áldja meg kendtekst, Szegény, édes anyám beteg. Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének, Haza mennek a legények. Ilyen nagy hatalom : az édes anya ! Ezon, valamint • Szüleim halálára," «Szüleimhez,« »Imádságom« és sok más remek költeményben Petőfi a fiúi szeretet drága gyöngyeiből emelt szüleinek sirkövet. Méltán sorakozik Petőfi Sándor mellé a. fiui szeretet kifejezésében legnagyobb elbeszélő költőnk : Arany János. Olvasták már Önök Toldyját? Toldynéban a legszeretőbb anyát, Toldy Miklósban a leghálásabb fiút ismerjük meg. Nem bizonyítgatom ennek igazságát idézetekkel ; olvassák el, ismerjék meg e remek müvet. Találnak benne párviadalt, farkaskalandot, háborúkat, melynek hőse »a hírneves, erős Toldy

r Miklós," de az én szememben mégis legnagyobb fiúi gyengédségében. — Vörösmarty Mihály jeles költőuknek is egész életét kellene elmondanom, ha méltatni akarnám, mily gyengéden szerető fia volt édes anyjának, kiről megemlé-* kezve egyik versében igy kiált fel: >Oh végtelennek kell lenni az üdvnek egekben, hogy kielégítsen földi keserveidért." Róla irta örök szépségű költeményét is : >A szegény asszony könyvét." Ha nem is volna más adatunk — mondja életrajzírója Gyulay Pál — hogy Vörösmarty nagyon szerette édes anyját, e köl-