Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 10 — ságába vetett szilárd hit magyarázza meg: aki csak tehette, ciszterci monostor alapításával iparkodott magának biztosítani a szerzetesek imádságának égi erejét. Mindaddig adósunk marad a művelődéstörténelem, míg rá nem mutat, hogy a monostorok alapítóit a manapság hangsúlyozni szokott gazdaságpolitikai, telepítési és hasonló célokon kívül, helyesebben azokat megelőzó'leg és elsősorban az a magasabb szempont vezette, hogy a szerzetesek imádsága esdje le életükre, munkájukra, országukra Isten kegyelmét. Attól kezdve, hogy 1142-ben megtelepül Hazánk földjén (Cikádoron) az első ciszterci monostor, a magyar uralkodóknak sem voltak országlásuk nehéz gondjai közepette erősebb és hűségesebb fegyvertársai, mint a világ elől elvonultan imádkozó ciszterci szerzetesek. Az ő imádságuk minden órája egy-egy győzelmi jelvény. A fehérruhás magyar ciszterciek hűséges imája több áldást hozott Hazánkra, mint a páncélruhás seregek véres kardja. Ezt a magyar királyok igen jól tudták, s innen van, hogy legértékesebb munkatársaikat meg is becsülték. Vájjon véletlen-e, hogy a magyar Hazát annyiszor végigpusztító viharok is megkímélték azt az oklevelet, amelybe II. András királyunk 1213-ban beleiratta a ciszterciek magyar földön elhangzó legszebb dicséretét: „A ciszterci monostorokat azért szeretjük különösképen, mert az a meggyőződésünk, hogy jobban ragaszkodnak Istenhez, mint a többiek, állandó, áhítatos imádságukkal megostromolják az eget és az egek Urát a mi bűneinkért is kiengesztelik." Ez a középkori magyar ciszterciek Istent engesztelő, uralkodót segítő, országot építő imádságának legszebb aranybullája. Imádságuk értékével maguk a ciszterciek is tisztában voltak, s azt minden szónál és tettnél többre becsülték. Példa rá maga Szent Bernát, aki egyik szerzeteséhez, mint apáthoz, ezeket írja : „A szóhoz és a tetthez kell aztán csatolnod, ha bölcs akarsz lenni, a harmadikat: a buzgó imádságot. A te háromságod titka ez : tápláld tieidet szóval, tápláld példáddal, tápláld a jámbor imádság gyümölcsével. Mert a szónak a hatóerőt a példa adja meg, de a szónak és tettnek az eredményt misem biztosítja más, mint az imádság." S talán épen ez az imádságos lelkület az előidéző oka annak, hogy azok az első francia ciszterciek oly mélyen meggyökereztek a magyar földben. Hiszen a magyarság lelki értékeinek szemléleténél épen az imádságban ismertek önmaguk lelki vonásaira. Milyen öröm lehetett a Cistercium-i Mária-áhítat gyengédségétől kifinomult szív számára a nemvárt ajándék: találkozás a magyar Mária-tisztelettel, történelmi szépségeinek befogadása és átélése ! De a magyar imádságos lélekkel való egybeforradás jele az is, hogy a magyar szentek bevonulnak a ciszterci szentek közé, amikor az egresi ciszterci apát kérésére a Cistercium-i nagykáptalan 1222-ben örömmel engedélyezi Szent István király zsolozsmáját. Az 1486-i nagykáptalan döntései között pedig Szent László és Szent Erzsébet zsolozsmájáról oly értelemben történik említés, hogy azok Magyarországon a cisztercieknél nagy tiszteletben tartott