Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 11 — ünnepek. S hogy a magyar ciszterciek Hazájuknak valóban az imádság erejével akarták a legnagyobb szolgálatot tenni, arra legszebb bizonyíték az a nemes szándékuk, hogy Hazájuk számára az egész világ ciszterci szerzeteseinek imádságát is biztosították. Amikor ugyanis közvetlen közelről szemlélik azt az áldozatos munkát, amellyel IV. Béla királyunk a tatárjárás után újjáépíti országát, nemcsak maguk állnak be ebbe az építő munkába, — mint ezt később látni fogjuk, — hanem belevonják a Hazánk határain kívül élő összes ciszterciek imáját is. Bizonyára kérésükre rendelte el az 1243-i nagykáptalan, hogy az egész Rend minden felszentelt pap tagja mondja el a Szentháromság miséjét „Magyarország királyáért, feleségéért a királynéért, és gyermekeikért." így hordták össze a ciszterciek a második honalapító országépitö munkájához az egész világról az égi segítség építőköveit, és tették vele az új országot oly erőssé, hogy méltán lehetett a kereszténység védőbástyája. Mikor pedig attól kellett tartanunk, hogy a mongol betörés megismétlődik, és megint elpusztítja a kereszténységet, benne elsőnek megint Szent István országát, kérő imádságával az egész Rend megostromolja az eget. Érdemes elolvasnunk az 1261-i nagykáptalan erre vonatkozó rendelkezését : „Mivel úgy látszik, hogy bűneink kihívására az isteni harag büntető ostora fenyegeti Isten anyaszentegyházát s a hírvivő borzalmas kürtszava fülünkbe harsog a tatárok ránkszakadó kegyetlenkedéséről, akik mint mondják, az egész keresztény népet le akarják igázni, — ily nagy szükség idején a Krisztus-hívők seregének szoros kötelessége a bajtársi együttérzés jámbor indulatát megmutatni s az ájtatos imádság erejével a fenyegető csapást elhárítani. Ezért a nagykáptalan megszabja és elrendeli, hogy az egész Rendben a szerzetesi testület mindennap vonuljon a templomba a „Tekints ránk Urunk . . ." kezdetű imádságot imádkozva, majd hajtsanak térdet és imádkozzák a „ Kimondhatatlan irgalmasságod . . ." kezdetű imádságot. A misénél pedig mindennap mondják el a „Pogányok jöttek, Isten, örökségedre . . ." kezdetű zsoltárt s . . . következzék végül ez a könyörgés : „Mindenható örök Isten, kinek kezében van minden hatalom ..." íme, ilyenek voltak a középkori ciszterciek kereszténységvédő, honmentö munkájának vértelen eszközei. Hatásuk kiszámíthatatlanul nagy, s csak a jó Isten tudja, hogy annak erejére mit hárított el tőlünk és milyen kegyelmeket adott nekünk érdemünk nélkül. Kezdettől fogva felvett a Ciszterci Rend olyanokat is kebelébe, akiknek nem a zsolozsmát tette elsődleges kötelességükké, hanem a kézi munkát. Ezek a munkástestvérek. Az ő lelki életüket is rendezték a szabályok. A munkástestvérek imádsága nem latin nyelvű, mert ezen ők nem értenek. Anyanyelvükön imádkoznak. Legtöbbjük olvasni sem tud. Nekik csak egy-két imádságot kellett fejből tudniok : a Miatyánkot, Hiszekegyet és az 50. zsoltárt. Ezekből és néhány kezdő és befejező versből állott napi imádságuk egy-egy része. A külső szertartásokat, a főhajtást, a térdhajtást imád-