Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 93 — nunk kell, hogy ennek a monostornak az alapítója a jövedelmezőségekkel szolgáltatási kötelezettséget is adott: a szerzetesek és munkástestvérek fenntartását s a szegények táplálását a monostorkapuban." S hogy ezt a szeretetszolgálatot csakugyan minden monostor gyakorolta s hogy ez közismert volt mindenki előtt, arra Szent Bernát a tanúnk. Mert ha csak egyetlen ciszterci monostor példáját hozhatták volna fel ellene bizonyítékul a már akkor is igen szépszámú ciszterci telepek sorából, még ő sem merte volna a másokkal nem törődő gazdagok szemébe vágni a kemény igazság ilyenféle szavait : „Kiáltanak a ruhátlanok, kiáltanak az éhezők, s vádolva kérdik : . . . mit keres az arany a lovak zabiáján ? Talán ez az arany megszünteti didergésünket, csökkenti éhségünket ? Mit használ nekünk, akik hideget és éhséget szenvedünk, szekrényeitekben és akasztóitokon a sok ruha ? A mienket pazaroljátok ! Tőlünk vonjátok el lelkiismeretlenül, amit könnyelműen tékozoltok ! Mi is Isten teremtményei vagyunk, minket is Krisztus vére váltott meg ! Tehát testvéreitek lennénk ! Testvéreitek elrabolt öröksége az, amiben szemetek gyönyörködik !" Ezt a vádat a ciszterciekre nem foghatta rá senki. Ok a szesgényeknek a napi ételen kívül évenkint ruhát is, lábbelit is adtak. A ruha kiosztása Szent Márton püspök napján történt, annak emlékére, hogy ő is ruhával segített a lerongyolódott kolduson. — Mindez nem jutalomért történt, de a megajándékozott szegények a maguk módján igyekeztek viszonozni a jótéteményt. A „kapu előtt tanyázó szegények csoportja" imádsággal fizetett, így a szerzetesek épen azt kapták cserébe alamizsnájukért, amit maguk is a legtöbbre becsültek. Van, aki azért tesz alapítványt a ciszterci monostorok szegényei részére, hogy „azok könyörgő imádságát a maga és övéi lelki üdvére" elnyerhesse. Sokszor a monostor falain túl is gyakorolták a ciszterciek a jótékonykodást. Boldog Werrik ("f" 1217) Aulne-i perjelről feljegyezték, hogy útjaira mindig vitt magával alamizsnát és ruhaneműt a szegényeknek. Az a hír járta róla, hogy lova magától megáll a szegények előtt, a gazdagok mellett pedig elvágtat. Néha még a maga ruházatából is osztogatott és majdnem mindig mezítláb tért vissza útjairól. A szegények sorsával való odaadó törődés több ciszterci szent életrajzában olvasható. Boldog János ("j"1146) Bonnevaux-i apát, majd Valence-i püspök a csapásoktól sújtott földmívelőknek takarmányt is adott, és állatokat szerzett be számukra, sőt a kereskedőket is segítette beruházási kölcsönökkel. Boldog Hugó (fll51) Pontigny-i apát az idegenek és szegények iránt való szeretetét magával vitte az Auxerre-i püspöki székbe is, s ha innen távol volt, az alamizsnálkodásban volt monostora egyik szerzetesének kellett őt helyettesítenie. Szent Mafalda ("j"1257) Celles-i ciszterci apáca, I. Sancho portugál király leánya, külön pápai engedéllyel szerzetesnő korában is megtartotta vagyonát, hogy abból a környék minden rászoruló szegényét elláthassa. Boldog emlékű Gottfríd ("f"1262) Villers-i szerzetes és tiszteletreméltó De Estrada Lajos ("j"1581) Huerta-i apát, II. Fülöp tanácsadója,