Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 91 — mekei és testvérek egymás között ?" Mert a ciszterci monostor kapuja nyitva volt a legszegényebb és „legalacsonyabb" osztály tagjai előtt is. Ok csak nyerhettek azzal, ha Krisztus jobbágyai lettek. Kiemelkedtek világlenézte sorsukból s a monostor testvéri imádságos közösségében nemesedő gondolataik és érzelmeik útján testvéri kapcsolatba léphettek régi uraikkal. „Volt idő, — így szólt Szent Bernát egy haldokló munkástestvérhez, — amikor se ruhád, se sarud nem volt, félmeztelen vánszorogtál nyomorúságodban. Kiéhezve, a hidegtől vacogva jöttél hozzánk és könyörögtél, hogy vegyünk fel. Mi pedig Isten iránt való szeretetből megkönyörültünk rajtad, nemcsak hogy felvettünk, hanem ételben és italban, ruházatban, egyszóval mindenben egy sorba helyeztünk téged azokkal, akik a világban tudósok, előkelő származásúak voltak. Miben sem különböztettünk meg téged ezektől. Mivel hálálod meg mindezt Istennek ?" Ez volt a középkori ciszterciek felfogása : megköszönni Istennek, hogy őket a Rend kötelékébe felvette, s így gyakorlati formában mutatta meg nekik azt a Szeretetet, amelyei ezentúl nekik is szolgálniok kell mások javára. Felmérhetetlenül sokat jelentett a ciszterci ruha a jobbágy-szolganépek szemében; számukra a monostorbalépés a felszabadulással volt egyenlő. A monostorban ugyanis mint szerzetesek, szabad emberek voltak és csak szabad emberekkel érintkeztek. Erezhették Szent Bernát szavainak igazát: „Többet ér a szabadság, mint a rabság, ha mindjárt aranybéklyóban is!" Míg a jobbágy keservesen dolgozott, hogy munkájának gyümölcsét más élvezze, és neki alig maradjon belőle, addig a cisztercieknél a jobbágyból lett munkástestvér is a maga ura volt, aki nemcsak nem fogadott volna el senkitől semmit, hanem inkább ő adott szeretetből mindenkinek, aki rászorult. Páratlan, majdnem a forradalmi eszme hatásával bíró jelenség volt egy-egy középkori ciszterci monostor a földmívelő osztály szemében! Hét évszázaddal a francia forradalom előtt már megvalósult a ciszterci monostorokban a szabadság, egyenlőség, testvériség, — ha nem is hangzatos szólamban, de életben és igazságban. így mutatta be a ciszterci monostor saját tagjaiban a társadalmi kiegyenlítődés lehetőségét s úttörő gondolatot adott a világnak a társadalmi fejlődés emberhez méltóbb útirányainak kijelöléséhez. Érthető, hogy akin a Rend úgy segített, hogy tagjai sorába felvette, az mint szerzetes, szívvel-lélekkel iparkodott másokon segíteni. A segítő szeretet gyakorlati módon elsősorban a szegények iránt nyilatkozott meg. A ciszterci szerzetest saját emberi gyarlóságának felismerése nemcsak alázatosságra nevelte, hanem részvétre is embertársai iránt. Ebből származott a testvéri együttérzés, a segíteni akarás. Azért vállalja a szerzetes a szegénységet, hogy minden fölöslegét megoszthassa másokkal. Vallja, hogy mindenki egyformának születik, Isten is egyformán embernek teremt mindenkit s csak a gőgős önakarat hozta létre az emberek között az ellentétet és a szegénységet. A Ciszterci Rendben a szerzetes segíteni akarását a szegények javára intéz-