Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 88 — Apátság több-kevesebb részvénnyel nem egy hazai érdekeltségnél szerzett képviseletet. Az állatértékesítés terén nagy munkát végző Magyar Allatkiviteli Szövetség elnöke ciszterci gazda. — Egyébként a ciszterci uradalmakban maguk a ciszterci gazdák végzik az értékesítést ma is, és közvetlen összeköttetésben állanak a kis és nagy fogyasztókkal, az utóbbiak között elsősorban az állami, vagy állami kezelésbe vett országos intézményekkel. Ez az értékesítés is régi hagyományokon épül, mert már a XII— XIII. században is igen figyelemreméltó elveket tartalmaznak a ciszterci adásvételi szabályok. A vevők érdekeit szolgálják, s a megbízhatóságot szorgalmazzák az igaztalan haszonszerzéssel szemben. Vásárra legalább két szerzetesnek, vagy munkáslestvérnek kell mennie. Útközben csak ciszterci monostorba, vagy majorba szállhatnak, ott egy napot és egy éjjelt tölthetnek, ezalatt maguk és lovaik számára ellátást kaphatnak. Ha azonban még második éjjelre is ott maradnak, maguk gondoskodnak zabról lovaiknak. Idegen szerzet, vagy világiak segítségét igényelni nem lehet: mindvégig saját monostoruk költségén élnek. Ami pedig az árakat és az árút illeti, főszabály, hogy bizományost, közvetítőt kizárva csak olyasmit szabad eladni, ami a monostor saját gazdaságából került ki. Viszonteladásra tehát a monostor nem vállalkozhatott. Az árak felszöktetésére alapított mindennemű haszonleső üzérkedés tilos. Olyasmit azonban, ami vétel után a monostor birtokában megváltozott, megnőtt, magasabb áron lehetett eladni. Néha a monostorok éltek is evvel: fiatal marhát vettek és felnevelve eladták. Aki azonban olyasmit, amit nem volna szabad, drágábban ad el, példás büntetésben részesül. Az eladó tárgy fogyatékosságait nem szabad elhallgatni, vagy leplezni. így pl. már az 1157-i nagykáptalan elrendeli, hogy a lóeladásnál mit kell megtartani: „A csikókat úgy kell eladni, hogy ha kötőfék van is rajtuk, hogy kézben lehessen őket tartani, felnyergelni nem kell, se nyeregtakaró ne legyen rajtuk." — Vásárolni meg épen nem szabad, csak saját szükségletre. Ez a szabály nagyjelentőségű, mert visszaélések útját vágta el. A legtöbb monostor ugyanis vámmentességet élvez, amit látva egyes, kiváltságot nem élvező idegenek, arra gondoltak, hogy majd a ciszterciek révén szerzik be és szállítják árúikat, és így megmenekülnek a vámtól. így a vámtulajdonos elesett volna a haszontól, a cselekmény büntetendő, azért ciszterci monostor részt nem vehet benne. — Ilyen és hasonló elvek, szabályok irányították a középkori cisztercieket a kereskedelmi életben. Mindez csak előnyére vált a monostoroknak, mert ha alacsonyabb áron adták is árúcikkeiket, mégis jelentős jövedelmet tudtak maguknak biztosítani azáltal, hogy a vevők érdekeit szolgáló előírások mellett egészen megbízható árút nyújtottak, és így sok vevőre számíthattak. „ . . . a megbízhatóság, a realitás volt az az alap, melyen a ciszterciek gazdasága nyugodott. Az üzérkedés és a vele kapcsolatos csalás nemzetgazdasági törekvéseiknek sem rugója, sem célja. Innét az a bizalom, mellyel árúikat