Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 89 — megkeresik, velők üzleteket kötnek s működésüket kísérik. Mily ellentét a mai gyors meggazdagodást célozó szellemmel szemben /" Talán a mondottak halványan megvilágították a ciszterciek szerepét a mezőgazdálkodásban, iparban és kereskedelemben. Mindenütt az volt az elv és a gyakorlat: az erőt, amit az egyes ember képvisel, hatalmas egységbe tömöríteni s a közösség jólétének emelésére fordítani, hogy a közös munkával elért eredményből részesüljön minden egyed. A ciszterci munkarendben tehát az egyes ember közérdekből teljes lemondással kapcsolódik a munkába, s veti alá magát mindenben a munka vezetőjének, a munkavezetőség viszont szeretettel és jóakarattal kezeli az egyént. így születtek meg azok a szűkszavú, szorgalmas, erösakaratú férfiak, akiknél lelkiismereti kérdés volt a munka, akik szívből lelkesedtek érte, s gyümölcseiben a Rend és a Haza virágzását szemlélték, azt egy magasabb cél eléréséhez eszköznek tekintették. A ciszterci szerzetesek szemében a munka is imádság s valóban, az egész szerzetesi testület minden reggel közösen imádkozott a végzendő munmegszenteléseért. A ciszterci szerzetes beosztásának a napirend adott jelére „Isten-félelemből fakadó igyekezettel" akart eleget tenni. Úgy dolgozott, hogy azért nem szünetelt nála az imádság és az elmélkedés, viszont ez a szellemiekben való elmélyedés semmitsem rövidítette meg a kézi munkát. Szép jellemzést adott a ciszterci munkatelepről, annak szelleméről Szent Bernát barátja, Vilmos püspök, amikor Claravallisról ezeket írta: „Ha az utas a hegytetőről bepillantott a völgybe, a megható látvány, mely előtte feltárult, elárulta, hogy Isten háza van ott: az épületek oly szerények és igénytelenek, a bennelakók oly alázatosak és szegények. Az a néma völgy Istenről beszélt. Láthatta az utas, mint sürög-forog ott a sok munkás, egyik sem tétlen; mégis a nap delén oly síri csend honol ott, mintha éjek éjjele volna. Csak a gépek zakatolnak vagy pedig a szerzetesek Istent dicsérő éneke hangzik fel onnan. Ennek a csöndnek valami különös varázsszerű hatása van. Ha a világiak véletlenül a völgy közelébe jutnak, úgy érzik, hogy itt nekik is hallgatniok kell. Eláll szavuk, s nemcsak illetlen, vagy haszontalan, de még szükségtelen beszéd sem ered ajkukról. Oly tiszteletet parancsoló e völgy némasága !" Amit ma egyformán hangoztatnak a társadalom megmentésére, vagy megdöntésére törekvők: az egyént beolvasztó közös munka és összefogás, mint a legnagyobb erő biztosítása, — a ciszterci munkának már nyolcszáz évvel ezelőtt is jellemzője volt. De még inkább jellemzője, — s itt az alapvető különbség, — hogy nem hiányzott közös munkájukból, amit ma olyan könnyen lekicsinylünk, a Krisztusért és felebarátért végzett munka értékének csodálatos emelője: a lélek.