Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 64 — alakult, és halhatatlan érdemeket szerzett a mórok elleni harcokban. A lovagrendben lovagok, szerzetespapok és munkástestvérek voltak ; a lovag-ok élén a nagymester állott, a többiek pedig a Calatrava-i perjel alá tartoztak, aki az egyházi ténykedéseknél fó'papi jelvényeket használt. Ruházatuk a ciszterciekéhez alkalmazkodott; ismertető' jelvényük volt a vörös, liliomos kereszt a skapulárén és kukullán. Virágkorában 85 telepe volt a lovagrendnek, és egészen a mórok kiűzéséig folytatta működését. Mint egyházi lovagrend már megszűnt, mint érdemrend azonban ma is megvan Spanyolországban. — Az Alcantara-lovagrend még a XII. század közepén létesült, szintén azzal a céllal, hogy védje az országot a mórok ellen. A XIII. század közepén azután a Calatrava-lovagrend nagymestere lett a vizitátoruk, aki rájuk nézve is kötelezővé tette a ciszterci szabályzatot és ruházatot. Ettől az időtől kezdve ez a lovagrend is Calatrava irányításával működik és története azonos amazéval. Virágzása korában 37 telepe volt. A lovagrend tagjai zöldszínű liliomos keresztet viseltek ruhájukon. — A Thomari Krisztus-lovagrend 1317-ben jött létre Dénes portugál király alapítására. Szervezete ugyanaz volt, mint általában a spanyol lovagrendeké, s a legfőbb joghatóságot felettük az Alcoba<ja-i apát gyakorolta. Ez volt a ciszterci vonatkozású lovagrendek között a leghatalmasabb: virágkorában mintegy 450 telepe volt Portugáliában, Afrikában és Kelet-Indiában. Jelvénye: vörös kereszt, belül fehér kereszttel. E három nagy lovagrenden kívül több kisebb ciszterci lovagrend is működött (Avis-, Trugillo-, Ala-, Montesa-, Szent Móric- és Szent Lázár-lovagrendek), amelyek közül a legtöbb Calatrava, vagy Thomar joghatósága alatt állott. Ezek a ciszterci lovagrendek együttvéve igen tekintélyes fegyveres erőt képviseltek a Pireneus-félszigeten ; oroszlánrészük van abban az élet-halálharcban, amit ott a kereszténység vívott a mohamedanizmussal szemben. Működésük sok-sok dicsőséges fegyverténye épen úgy legszebb lapjait alkotja a Ciszterci Rend történetének, mint a spanyol és portugál nemzet hőskora történetének is. A ciszterciek Szent Bernát szellemében mindenhol készen állottak hazájuk védelmére úgy, ahogy azt tőlük az egyes országokban megkövetelte az egységes honvédelmi érdek. így a magyar ciszterciek honvédelme a középkorban nem annyira a kardforgatásban nyilvánult, mint inkább a védelem megszervezésében. Itt-ott személyes hadbavonulásról is olvasunk ciszterci monostoraink okleveleiben; 1421-ben pl. Zsigmond savniki apát úgy egyezkedik egyik soltészával, hogy valahányszor az apátnak a király parancsára személyesen hadba kell mennie, vagy familiárisait kell hadba küldenie, a soltész mindannyiszor egy vég szürke szepesi posztót szolgáltat a monostornak. Az a honvédelmi munka azonban, amiről több monostornál is, több alkalommal is értesülünk, más jellegű és már IV. Béla korában megnyilatkozik. Ismeretes, hogy a tatárjárás végzetes lefolyásának egyik jelentékeny elő-