Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 56 — a perjeleket, alperjeleket, és a szerzetesházak hivatalviselő tagjait kímélje meg a terhes megbízatásoktól, mert az azokkal való törődés nagyon is a szerzetesi fegyelem rovására van. A pápák méltányosnak találták a kérést és azontúl inkább csak az apátokat bízták meg, ezeket azonban annál többször, a XII. századtól kezdve végig az egész középkoron át, ami egyben annak is bizonyítéka, hogy a ciszterci apátok mindenkor hűségesen teljesítették egyházi megbízatásukat. De nemcsak az Egyház munkájában vállaltak szolgálatot a ciszlerciek, hanem az állam életében is. Az egykori római birodalom romjain épült keresztény államok történetében mindenütt nagy szerepet töltött be a papság, a mi állami életünkben pedig elsőrangú tényező volt. A magyar világi papok és szerzetesek királyaink legbefolyásosabb tanácsosai, a törvényhozás döntőszavú tagjai, kancellárok, békebírák, katonák. A hiteles helyekké lett káptalanok és konventek vizsgálatot folytatnak, határt járnak, birtokba iktatnak. Mint a mai közjegyzők elődei, a szerződést, bevallást, tiltakozást írásbafoglalják, hiteles okiratokat és másolatokat készítenek, letétben őriznek. Követségben járnak a Szentszéknél, vagy a külföldi uralkodóknál. A fejedelmek, előkelőségek gyakran a ciszterciek őrizetére bízzák anyagi értékeiket. A legelőkelőbb városok fontosabb középületeinek kulcsait sok helyen a ciszterci apátságok őrzik. A Ciszterci Rend s az egyes nemzetek történetéből kiragadott egy két példa is igazolja, hogy a cisztercieket sok-sok megtisztelő megbízatás érte a világi uralkodók és vezető emberek s a népek részéről. Ok mindenkor teljes odaadással igyekeztek megfelelni megbízatásuknak s végezték azt, mint ma mondanók: államérvén yességgel. Szent Bernát tanácsait politikai jellegű ügyek intézésénél sűrűn kikérték az uralkodók és az előkelő világi egyének. Összeköttetésben volt VI. és VII. Lajos francia, III. Lothár és III. Konrád német királyokkal, az angol udvarral, Alfonz portugál királlyal, Rogér szicíliai fejedelemmel, Emmanuel bizánci császárral s a legfőbb francia nemesi családokkal. O az Egyház és állam, papi és világi hatalom együttműködését egészen a XII. század mélyen keresztény szellemében fogta fel. III. Konrádhoz írja : „Nem lehetett kedvesebben, barátságosabban és szorosabban egymásbafűzni, egymásba bele- és átoltani a világi és az egyházi hatalmat, mint ahogy azt az Ur személyében egyesülve látjuk, mikor ő a mi kedvünkért a test szerint a kettős törzsből öltött alakot, vagyis mikor ő mint főpap és mint király jelent meg köztünk. Es amit ő saját személyében tett, ugyanezt tette mint fő, az ő titokszerű testében, a kereszténységben, a keresztény népben. . . . Tehát ne akarja ember megbontani azt, amit Isten összekötött. Ellenkezőleg, megfeszített akaraterővel kell munkálkodni azon, amit az isteni tekintély megállapított; s akik a törvény szerint összetartoznak, azoknak a szív szerint még inkább egymásba kell