Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 114 — ezt a tulajdonságát, benne megnyilatkozó anyai jóságát. „Miért árasztotta el a Szentlélek Máriát, ha nem azért, hogy miután önmaga eltelt kegyelemmel, a fölöslegből, a túláradó kegyelemből nekünk is juttasson ? Minden jóság teljességét Máriában halmozta össze, hogy minden reménységünk, minden kegyelmünk, minden üdvünk belőle áradjon szét, aki gyönyörűséggel teljes. O az a gyönyörűséges kert, melyet nemcsak érintett, hanem át és át lengett az isteni lehelet, hogy mindenfelé terjessze a kegyelmeknek kedves illatát. . . . Ha közbenjárót keresel, ime, fuss Máriához! . . . Biztosan mondhatom, hogy meghallgatja az anyát a Fiú, meghallgatja a Fiút az Atya. íme kedveseim ! Ez a bűnösök létrája, ez az én teljes bizalmam, ez az én egész reménységem. Hogyis volna lehetséges az, hogy a Fiú elutasítja anyját, vagy a Fiút elutasítja Atyja? Mily képtelenség!" Micsoda gyöngéd szeretet s határtalan bizalom nyilatkozik meg a következő szavakban is: „Ha van ember, aki Téged, ó Boldogságos Szűz, bajaiban segítségül hívott s úgy emlékszik, hogy nem segítettél rajta, az ilyen hallgasson a Te irgalmasságodról! Mi azonban, a Te gyarló szolgáid, többi erényeiden temiattad, ezen az egyen inkább mimagunk miatt örvendünk. Magasztaljuk szüzességedet, csodáljuk alázatosságodat; de nyomorúságunkban édesebbnek találjuk irgalmasságodat, szívesebben karoljuk át irgalmasságodat. Többször emlékezünk reá, gyakrabban hívjuk segítségül. O irgalom atyja, a te irgalmas szívedben bizakodva, lábadhoz borulunk s bizakodunk; mint a hold fordulunk hozzád, aki a mi közbenjárónk vagy az igazság napjánál, Krisztusnál." Ezek az utóbbi sorok foglalják magukban azokat a gondolatokat, melyekből a Szent Bernátnak tulajdonított „Emlékezzél meg" (Memorare) kezdetű, kedves és nagyon elterjedt imádságot alkották. Epen ezért, bár mai formájában nem tőle származik, eredeténél és tartalmánál fogva joggal viseli az ő nevét. Megható, mélységes és gyöngéd a Mária nevéről szóló beszédének az a részlete, ahol a mindenkor bajokkal küzdő emberhez szól. „O, ha érzed, hogy a világ hullámai között inkább szélvészek és viharok játéklabdája vagy, mintsem a földön jársz: ne fordítsd el szemedet e csillag fényétől, ha nem akarod, hogy az ár elsodorjon. ... A veszedelmekben, szorongatásokban és kétségeidben gondolj Máriára! Hívd segítségül Máriát! Ne távozzék ajkadról! Ne távozzék szívedből! És hogy közbenjáró imádságát a magad számára biztosítsad, iparkodjál követni életének példáját! Ha őt követed, nem térsz rossz útra; ha hozzá könyörögsz, nem esel kétségbe ; ha őrá gondolsz nem tévedsz el. Hogyha ő tart, el nem esel, hogyha ő véd, nincs okod félned, ha ő vezet, el nem fáradsz; ha ő kegyes lesz hozzád, célhoz érsz." Csak néhány gyöngyszemet mutattunk be abból a gazdag kincstárból, melyet a Clairvaux-i nagy szent ránkhagyott drága öröksége : művei tartalmaznak. De ez az egy-két részlet is meggyőzhet arról, hogy Szent Bernát igen közel állott az Üdvözítőhöz s az ő Szent Anyjához, a Boldogságos Szűzhöz.