Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 100 S ami az Üdvözítő szenvedéseiben különösen megragadja, az a páratlan türelem, melyre bennünket megtanított, az a csodálatos alázatosság, mellyel őket s a velük kapcsolatos meggyalázást elviselte és az a határtalan szeretet, mely mindennek forrása volt. Mindez arra ösztönzi, lelkesíti őt, hogy viszonzásul tökéletesen átadja magát annak, aki iránta ennyit és ily módon szenvedett, átadja magát az isteni Mester lemondó, alázatos életének hűséges követésére. S erre buzdítja testvéreit is és mindazokat, akik Krisztussal keresztre: az önmegtagadások, lemondások, szenvedések keresztjére vannak szegezve: „Ne hallgassunk senkire, aki arra akar rábeszélni bennünket, hogy szálljunk le a keresztről; maradjunk csak rajta és haljunk meg a kereszten. Legyenek szívünknek kedvesek azok az erények, melyeket Krisztus keresztje tár elénk: az alázatosság, a türelem, az engedelmesség és a szeretet." A megtestesült örök Igének, az isteni Megváltónak életével és szenvedéseivel a legszorosabban kapcsolódik Szent Bernát lelkében a boldogságos Szfiznek, Isten anyjának alakja és az iránta való kimondhatatlanul gyöngéd szeretet, tisztelet. A középkor vallásos kegyelete szinte nem tudta elválasztani egymástól a Szűzanyának és szentünknek nevét. Szent Bernátot a Mária-tisztelők legkiválóbbjának tekintette, s a „Mária lovagja", „Mária lantosa" kitüntető elnevezéssel ruházta fel a keresztény közvélemény. Az igazi gyermeki szeretetet Szűz Mária iránt már kiskorában csöpögtette szívébe jó édesanyja. S ez az érzés csak fokozódott benne, mikor abba a rendbe lépett, ahol a szerzetesek kezdettől fogva a Boldogságos Szűz tiszteletét tekintették egyik főfeladatuknak. A ciszterci monostor légköre tehát egészen megfelelt Szent Bernát lelki irányának, s a Szent Szűz iránt való kegyeletnek oly csodálatosan szép, oly páratlanul édes gyümölcseit hozta, aminőkre a legnagyobb szenteknél is csak ritkán akadunk. A „mézajkú egyháztanító"-t csak akkor értjük meg igazán, ha a Boldogságos Szűzről mondott gyönyörű beszédeit olvassuk. Mert meg kell jegyeznünk, hogy szentünk, noha Szűz Mária lantosának nevezték őt, sohasem írt verset a Szent Szűzről, hanem szentbeszédeiben öntötte ki lelkének egész gazdagságát, szerető szívének egész melegét. E beszédekben lelke szárnyalása oly magasra emelkedett, hogy a legnagyobb költőkkel is kiállja a versenyt. Azok közül az erények közül, amelyek a Szent Szüzet ékesítették, különösen kettőt magasztal lelkes szavakkal: tisztaságát és alázatosságát. — Természetes, hogy a Boldogságos Szűznek, mint Isten anyjának, tevékeny része volt az emberek megváltásában is. Hiszen az Üdvözítő csak akkor kezdte meg megváltói működését, mikor a Szent Szűz ajkáról az angyal üdvözletére válaszul elhangzott a beleegyező nyilatkozat: „íme az Ur szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." Ebből aztán megérthető az a végtelenül fontos szerep is, melyet a Boldogságos Szűz, mint közbenjáró, az Istennél a mi érdekünkben betölt. Szent Bernát gyönyörű szavakkal, valóságos elragadtatással emeli ki és magasztalja a Szent Szűznek